soroló

„celebration of manhood. family all together. it’s beautiful.”

gondoltak rám az írók, tudják, hogy szeretem az ilyet, mikor ugrunk egy nagyot az időben, és úgy kell rakosgatni össze a kirakós-darabkákat. plusz bedobták a big family event klisét, hogy minden fontos arcot fel lehessen villantani egy kicsit. érdekes (lesz) a botwin-család sorsa, akadnak jó dolgok (gazdagság, guruság, gyerekek, szeretet), ugyanakkor szétszéled a kiscsapat, vélt és valós problémákon / ellentéteken rágódva. de a kötelék megvan, mindig is meg lesz, és ezt sikerült is egy gyönyörű utolsó képbe sűríteni. (mellékes, de tetszett, hogy csak apró technikai dolgokkal kacsintottak ránk, hogy hé, a jövőben járunk ám.) (**09.26.)

úgy emlékszem, hogy jenji kohan-ék viszonylag későn tudták meg a csatornától, hogy ez lesz az utolsó kör, nem? mert látszik kicsit, az első 10 rész széttartó volt, egymás mellett csordogáltak a szálak, még gonoszul lagymatagnak is mondhatnám, nem vészes, nem világmegváltás, weeds-mértékkel közepesen vicces. aztán az utolsó részeknél bezártuk a kört, kerekké tettük ezt a nyolc évet, jól jön az értékelésnél a kellemes íz a végén. so... halvány tetszett jön ki, akárhogy is csűröm, de a legjobb lenne bevezetni a ’kellemes’ kategóriát, mert ez lenne rá a legjobb szó.

...és már megint el kell búcsúzni egy korszakos sorozattól? a weeds volt az egyik első dramedy, amit nézni kezdtem a nagy sorozatos bumm-om kezdetén, mintegy négy évvel ezelőtt (omg...), és most eljött az idő búcsúzni a botwin-családtól. érdekes egy trip volt, srácok. tele meglepő írói döntésekkel. az első három évad az igazi klasszikus, ezt én is tudom, aztán minden költözéssel kicsit másabb arcát mutatta a show. a mexikói szálat, és különösen az ötödik évadot nem nagyon szerettem, de utána minden idők egyik legnagyobb magára találásának örülhettem a hatodik etap idején. érdekes ez, hogy sok sorozatnál idővel kiveszik vagy erősen csökken a kezdeti fekete humor, de a weeds azért megtartott magának egy szippantásnyit (köszi doug, köszi andy!). és mlp miatt kattantam rá a milf-ekre, ez is mindenképp a pozitív oldalra löki a végső konklúziót. egyenletes hullámzás volt ez, good days, shit days, minden diszfunkcionális családban megesik az ilyesmi. tetszett. most megyek, és összegyűjtöm az összes little boxes változatot...

„it’s called regrestic now.”

na, végre megcsapott az elmúlás szele! és ehhez csak az kellett, hogy visszatérjen a régi főcím, a régi helyszín, a régi szereplők, a régi emlékek. gonosz és tudatos manipuláció ez a készítők részéről, de én mégis vevő vagyok rá. kaptunk még egy rég várt egyesülést is, igaz, nem a várt formában, nyakonöntve szomorúsággal. fura, hogy doug és shane még mindig teljesen külön utakon járnak. (**09.26.)

„i should tweet that.”

…és ismét problémákba ütközünk, van itt beilleszkedési zavar, generációs szakadék, gettó életforma, munkahelyi elbocsátás, hajléktalan jelenség. de aztán kigyúl egy kis lámpa nance fejében, és elkezd visszakanyarodni a kezdetekhez, az ő híres origójához, újra dögös fűvel házaló milf lesz belőle. mazel tov! (**09.26.)

„marijuana, tobacco’s final frontier.”

újabb játékos lép be a színre, a dohány-gyárossal akár nagyra is törhetnek (plusz jól működött a déli hangulat). de elsősorban nem ezen a szakmai továbbképzésen volt a hangsúly, hanem a magán-dolgokon, nance az anyai ösztön nevű fegyvert vette elő, andy-ék férfias lelkizése frenetikus volt. mellékszálakként kapjuk a szívós humort is. (**09.26.)

„what do you want? crying babies or screaming orgasms?”

mindenhol érhetnek hullámvölgyek, munkában, magánéletben, és akkor még a kísértés veszélyeit nem is említettük... nyolc rész kellett, hogy nance-t visszalökjük a bűnbe, de mivel az epizód utolsó perceit nagy vigyorral abszolváltam, ezért bizton állíthatom, hogy ez a jó út. mlp és jjl milyen jól összehangolódott az elmúlt évek alatt –közös érdeklődési körük, hogy szeretnek mezítláb mászkálni (én kérek elnézést...). (**09.25.)

„no muffin for you!”

hát induljon a munka! nancy leleményessége ismét jól hasznosul (meg más is, de arról most szemérmesen nem beszélünk...), silas máris egy probléma-góc közelében találja magát, andy természetesen kidumálja magát a kis lurkók előtt is, csak doug ügyei döcögnek. kíváncsi leszek, nance meddig fojtja vissza a terhességgel kapcsolatos frusztrációját -mert tuti robbanni fog nemsokára... (**09.19.)

„go, stripper. go, stripper…”

élelmesnek, fifikásnak kell lenni -az élet minden területén. akkor lesz munkád, képes leszel a gyermek-vállalásra, könnyebb lesz a tanulmányi előmeneteled, vissza tudod szerezni az eltulajdonított dolgaidat. oké, túl kell élni egy csomó szarságot, ottalvós partit, vénasszonyok tapogatását, kié-a-gyerek-billiárd-partit... úgy érzem, végre haladunk valamerre... (**08.22.)

„if you can catch me, you can fuck me.”

mennyi szex! van, amit isten vagy a gondviselés adott, van, ami bosszúból ered, van fiatalos és kemény rendőrös (mindkettő szigorúan képen kívül), és valószínűleg gyász miatt szomorkodós is. áhh, hülyülök, értem ám, mi volt a rész lényege, ugyanaz, mint eddig az évad nagy-részének: nancy próbál megújulni, megjavulni, és ennek a stációit járja. az andy-dumák és a pucér cicik csupán apró kitérők. (**08.07.)

„he’s like christian grey without the money.”

pucér nance a medencében -itt majdnem megállítottam néhány percre a lejátszást, nyamm... de aztán lélekben is lecsupaszították hősnőnket, vagy legalábbis eljuttatták egy újabb mélypontig. közben eszkalálódik a két fivér közti ellentét, andy újra bizonyíthatja, hogy jó ember, jill meg azt, hogy nem. humor téren csak doug szarós poénjai maradtak mára. (**07.31.)

„bury the rabbits. pack up your car. stop fucking the amish. become a nutritionist, okay? these are my conditions.”

mibe keveredtél andy botwin... kikészítőek ezek az ikerlányok, meg a szüleik. és újabb idétlen sportot ismerhettünk meg... nance továbbra is fura, és nem csak az ízlelése, lövöldöző-mentésbe kezd, és nem csak azért, hogy shane ne kövessen el valami újabb hülyeséget... (persze az út vicces szitukkal és beteg karakterekkel van kikövezve.) ja, doug is ügyködik valamin, kifejtés majd később... (**07.23.)

„it’s not right to profit from pain, honey. we’re not that kind of people.”

fura hangulatot sikerült kotyvasztani mára. nance már jobban, pozitív életszemléletet szedett magára a kórházi napok alatt, de valahogy nem bízom benne, hogy a fináléig ki fog tartani ez, úgyis beüt majd valami. de cuki volt, ahogy kedveskedett és mosolygott. ahogy andy is édes volt a féltékenykedésével, a végén még komoly lesz ez a kapcsolat jill-el. amilyen lehet, hogy a végén még shane-nek is kijut. szüksége lenne egy kötelékre, mint silas-nak (kacsint). (**07.13.)

„feels kind of weird eating off your body, especially when you’re not naked.”

újra van little boxes! persze a tavalyi cliff-et járjuk körbe kezdésnek, aggódunk kicsit nance-ért, de azért tudják az írók, hogy nem vihetik el száz százalékig komolyba a részt, így jönnek a szokásos lükeségek, doug hozza a formáját a csöcsörészéssel, andy megállás nélkül beszél, de van itt vagina-súlyzó is... a legjobban fura módon mégis az tetszett, hogy a két botwin-srác milyen kulturáltan tudott kommunikálni egymással végre. és máris megtudtuk, hogy ki volt a shooter, érdekes fordulat volt ez így mindenesetre. (**07.09.)