soroló

„welcome to hell’s asshole.”

kellett még néhány kemény akadály, mielőtt hőseink sikeresen megmentik a világot... úgyhogy jött néhány szemtelen démon, az egyszerű népek zombi-létben gyilkolták egymást, és maga a megtestesült gonosz királynő is beállt a test-test-elleni küzdelembe -igaz, hogy azért nem alacsonyította le magát, és csak a culebrák királynőjével küzdött meg, ahogy illik... (btw, gondolom ezért hozták natalie martinez-t a szerepre, mert tudták róla, hogy megy neki a bunyó...) egy történet misztikusságához mindig ad némi pluszt egy teljes napfogyatkozás, a képi világhoz viszont sokat tud hozzáadni az el-kékített kinézett -igaz, hogy itt is érződik az idén általánossá vált spórolás, mert a pokol ábrázolását meg megoldották egy egyszerű vörös szűrő ráhúzásával... bizonyos ráutaló pillanatokból az első perctől arra következtettem, hogy valamelyik főszereplőtől búcsúzunk a nagy csata után (akár valamelyik gecko-tól is), így aztán meglepődtem, amikor kvázi happyend-be futottunk bele a végén -egy olyan lezárásba, ami funkcionálhat a széria lezárásaként is (persze azért egy kiskapu nyitva maradt, azt mindig szoktak hagyni maguknak az írók). gyanús is, hogy nagy a csönd a lehetséges következő évadról... ($$11.02.)

hát srácok, jól elrontottátok a szórakozásomat... mert ez a sorozat csak guilty pleasure-ként működik, amikor az alkotók agya ledobja az ékszíjat, és mindenféle őrült kalandokba keverik a hősöket, az érdektelenség viszont a halála lesz, elég gyorsan... és többször emlegettem az évad során, de most is megerősíteném, hogy nagyon erős a gyanúm arra, hogy komolyan meg kellett vágni az egyébként sem magas költségvetést, és azért írtak az évad középre ilyen egy helyben toporgó, unalomba hajló, minimális helyszíneket felhasználó epizódokat, mert ezzel spóroltak -meg azzal, hogy csak azokat a dolgokat mutatták meg, amit muszáj volt, különben nem nyílt ki a trükk-láda... (azt viszont nem tudom, hogy a spórolás számlájára kell-e azt is írni, hogy eiza gonzalez az évad nagyrészét az oldalvonal mellett töltötte...) pedig lehetett volna spiritusz abban, hogy az embereknek és a culebráknak össze kell fognia egy nagyon gonosz ellen, ahogy abban is, hogy még szélesebbre tágítják a sorozat mitológiáját, de sajnos az utolsó két-három epizódot leszámítva nem akart működni a koncepció -persze, mert azt gondolták, hogy elég lesz heti-démonokat küldeni a srácok ellen, majd a végén jöhet a boss-fight, és ezzel le is tudtuk az alapok felépítését. de sajnos én vagyok olyan hülye, hogy egy szórakoztató marhaságtól is többet várok -mondjuk hogy szórakoztasson...

„-we gonna get all dirty dozen on this one?

-everybody dies in that movie. pick another one.

-guns of navarone. almost all of them make it, except stanley baker and that hot chick.”

köszönöm, hogy végre beláttátok, hogy csak egy szórakoztató b-film-hangulatú sorozat vagytok, és nem is akartok többek lenni... ez az belátás valahol az utolsó nagy csatára való készülődés közben csapott meg, amikor a culebrák eltakarták az arcukat, majd ritchie design-maszkja a következő totálra vágásnál fennmaradt a kép tetején. és ezek után a zenés autó-motorozás is nagyon retrós hangulatot árasztott, nem beszélve a kis bányász-városról, amit a csata helyszínének választottak -aminél tipikusabb western-díszletet keresve sem találhattak volna a texas-i sivatagban... és ha már a háttérből áradt a vadnyugati feeling, akkor már a sztori is errefelé kanyarodott, jöhetett a nagy lövöldözés -zombi-kovbojok ellen... de. az ilyen típusú olcsó-filmes hatások eddig is fel-felbukkantak a sorozat szövetében, de most volt egy jelenet, ami végleg átlökte a show-t a határon: amikor seth röptében kilassítva töltötte meg a fegyverét a szanaszét szálló töltényekkel, és még arra is volt ideje, hogy megforduljon, és tű-pontosan célozzon... love it. (a végkifejletre várható volt, hogy minden erőfeszítés ellenére elnyeri a valódi formáját a gonosz, mert enélkül nem lett volna igazi a finálé.) ($$10.31.)

„i mean, who are you people? ragtag band of criminals and bloodsuckers, fighting for what? truth? justice? the mexican-american way?”

tudtam én, hogy az kell, hogy santanico visszatérjen, és minden helyrebillen a sorozatban... persze túlzok, mert nem csak ő-szépsége kellett, hogy élvezetes legyen a rész, hanem az is, hogy megint lépjünk egy párat a végcél felé -meg persze az is, hogy la diosa ne csak a formás popóját hozza vissza a show-ba, de carlito darabkáit is. mert oké, hogy egy alávaló szarkavaró fickó ő, mégis szórakoztató nézni a megmozdulásait, plusz tudja emelni az egyébként is az egekben járó cool-ság faktort. a kettejük párosa azért is jó, mert nem csak a verbális adok/kapok megy köztük nagyszerűen, hanem a segg-szétrúgásban is jól tudnak kooperálni. és volt bőven segg, amit szét lehetett rúgni... még geno segers-t is behozták heti-démonnak, aki világéletében ilyen brutális verő-embereket fog játszani, de mi másra számíthat az, aki ilyen lóbaszónak született... robert knepper-t bezzeg nem ilyen izom-gonosznak hozták, csak simán egy simulékony alávaló alaknak, ami meg neki meg nagyon jól... megint kavartunk a felálláson, miközben metálra ment a bunyó, és ennyi most pont elég volt, hogy eszembe se’ jusson húzni a számat... ($$10.25.)

„this is some serious eyes wide shut shit, professor.”

az elmúlt hetek kiábrándultságához képest egész felüdülés volt a mai rész -még annak ellenére is, hogy azért ma is elég kevés helyszínen jártunk, de legalább azt lehetett érezni, hogy van tétje az eseményeknek, hogy nem csak egy helyben toporgunk... mert elkezdték felfűzni az eseményeket -például a peace-keeper érzelmi hullámvasútjára, mert azt is kihasználják, hogy elhagyta őt a családja, és azt is, hogy a múlt héten megint elveszített egy számára fontos nőt. valahogy lehetett érezni, hogy több lesz a felejtésre használt csaj egy alkalmi numeránál, és tényleg, belőle lett a heti-gonosz, egy újabb szomorú történetű pokoli lény (nem tudom, hogy a normális alakját hozó színész-hölgy volt-e a maszk alatt is vagy egy kaszkadőr, de igen látványosak voltak a pörgő-forgó rúgásai...). szintén érezhető volt, hogy a gonosz-királynőnek tervei vannak azzal, hogy könnyedén belesétál a csapdába -csak seth-éknek nem tűnt fel ez a tipikus dramaturgiai húzás... viszont az ördögűzés elég hatásosra sikerült, pedig csak annyi történt, hogy fokról/fokra húzták meg a köteleket, amíg elérték a megfelelő keresztre-feszítős pózt... ($$10.19.)

„your bro’s always been a couple tacos short of a fiesta platter. the light’s on in his fridge, but the food ain’t cold.”

szerintem iszonyatosan meg kellett húzniuk a költségvetést idén rodriguez-éknek, más magyarázatot nem találok arra, hogy ilyen epizódokat hoznak most már egymás után sorra... mert olyankor szoktak ilyen ’minimál-környezetbe összezárjuk a szereplőket’ típusú részeket hozni a sorozatok, amikor spórolni akarnak az alkotók. ha nem így lenne, akkor azt kéne feltételeznem, hogy egy olyan epizódot akarnak lenyomni a torkunkon, ahol negyvenöt percen keresztül kergetőznek egymással a szereplők, mert az egyiküket megszállta a gonosz -és az nem lehet, hogy egy ilyen ócska horror-klisével beérnék a srácok, ugye nem...? ráadásul egész a végéig tét nélkülinek éreztem ezt a folyosó-keringőt, mert úgyis megússza mindenki a kaszabolást, és richard is kikerül ebből az állapotból. aztán a végén mégis bevállaltak egy áldozatot, de abban sem volt köszönet, mert az egyetlen épkézláb emberi kapcsolatot tették így tönkre... (azért is gondolom, hogy pénz-hiány lehet a háttérben, mert amikor ritchie látta a paradicsomi poklot, akkor egyetlen vágóképre sem futotta nekünk a helyről, csak azt láttuk, hogy a srác látja...) (hmm, de az a legnagyobb baj, hogy eltűnt a fun-ság a sorozatból, és így sokkal könnyebben kijönnek a hibái is...) ($$10.10.)

„we all happen to be standing at 3333 cannibal-fucking-lane!”

kellett három-és-fél év, de végre megvilágosodtam: ez a sorozat nem csak az alap-filmjével kötődik a kilencvenes évekhez, ez a sorozat maga a kilencvenes évek mai megtestesülése... de tényleg, gondoljatok csak bele, azon a pár fuck-on meg hébe/hóba előforduló csöcsön túl mi különbözteti meg egy korabeli generikus network-fantasy-tól? még a reklám-szünetek után is pont úgy vannak vágva, mint az akkori emblematikus alkotásokban, azaz ugrunk pár pillanatot előre minden szünet után (példa: a szöszit már majdnem elkapja a megszállott seth, intimbetét-szünet, visszatéréskor a szöszi már egyedül fut a folyosón, üldözője jócskán lemaradva...). (mondjuk azt, hogy a trükkök színvonala sem nagyon haladja meg a húsz évvel ezelőtti szintet, azt inkább a rodriguez-féle spórolásnak tudnám be, mint technikai hommage-nak...) szóval, a sztori szerint megint volt heti-gonosz, meg kisvárosba zárt zombi-szerű kannibálok, de igazából ezeknél sokkal szórakoztatóbb az a fasz-méregetés, ami a karakterek között zajlik megállás nélkül... ööö, asszem kicsit eltávolodtunk egymással a show-val, talán egy erősebb mitológiával vissza lehetne csábítani. vagy mondjuk santanico-val -de tényleg, hol van az én drága szerelmem...? ($$10.04.)

„are you sinners or are you saints?”

ha már scott fuller-t egy rock-zenekar élén hozták vissza, akkor már a heti-gonoszok is lehettek olyanok, mintha egy törzsi metál-bandából érkeztek volna... ja, mert ma is jöttek új gonoszok, hogy kicsit elpáholják a gecko-tesók seggét, és nem is a vad kinézetük vagy a harci stílusuk tetszett a legjobban (a fő-srácnál kicsit túl is tolták a pörögve rúgást), hanem az, hogy hárman összesen egyetlen mondatot ejtettek ki a szájukon az epizódban (plusz az az ötlet is jó volt, hogy a szív-dobbanást figyelő képességük beépült a rész hang-képébe és a zenébe) (plusz kettő: annak is örültem, hogy eszükbe jutott az íróknak, hogy az új lényekhez kössék richard kését, ami a kezdetek óta velünk van, ugye -ügyes, ügyes...). de azért hogy ne csak egy heti-ügy (illetve heti-gonosz) legyen, ezért megtörtént a nagy harc első menete a kate testét bitorló nagy-gonosszal -és ennek a legfőbb tanulsága az, hogy kate lelke még ott van a mélyben, tehát vissza lehet még hozni a hagyományos karakterét a győzelem után -nem hiszem hogy kérdés lenne, hogy ez is a végső írói szándék vele... ($$09.23.)

„culebras were nothing but slaves in the underworld.”

huh, az elején azért kicsit éreztem, hogy az elmúlt napok realista sorozat-epizódjai után talán sok(k) lesz most nekem egy skorpió-farkú férfi... de aztán pár perc után belerázódtam -még azt a gondolatot is sikerült elhessegetnem magamtól, hogy nagy katyvasz lesz hamarosan a mitológiából, mert igazság szerint nagyon szépen kezdenek összeállni a mesék és legendák, jól felépítették ezt az új táplálék-láncot, ahol a culebrák már nem a világ urai, sőt, az emberhez hasonlóan csak söprögető szerep jut nekik. mondjuk remélem a későbbiekben már nem akarják követni az egy rész/egy démon szerkezetet, mert túlságosan procedurális hatást kelt... de legalább volt logika abban, hogy ez a dög miért akarta kitépni a vámpírok méreg-fogát mirigyét... az erős ellenfélhez egy erős szövetséges is dukál, úgyhogy a fű alól kerítettek a gecko tesók egy profi démonvadászt, akit ki más játszana, mint a rossz horrorok emblematikus alakja, a fő-állásban maszkmesterként tevékenykedő eredeti és (majdnem) egyetlen sex machine, tom savini, aki a maga egyszerű kellék-tárával biztos hogy szórakoztató lesz ebben a freak-show-ban is... (hehe, a jogsin a tarantino fotót kiszúrtátok...?) ($$09.20.)

„-la diosa... will save me...

-no, she won’t.”

emlékszem, hogy kicsit fanyalogtam tavaly, hogy miért nem lehetett békében eltemetni kate-et, minek kellett visszahozni, de igazság szerint lehet spiritusz abban, hogy belébújtatták a gonoszt, igaz, kicsit tartok attól, hogy madison davenport-nak nagy lesz ez a cipő, mert azt tudjuk, hogy szende kislányként jól működik, de abban kételkedek, hogy megvan benne a vibe ahhoz, hogy elhiggyük neki az alávalóságot... bezzeg eiza gonzález megint hozta a kisugárzását, a kemény és kérlelhetetlen arcát, amitől elhisszük, hogy ő a culebrák igazi királynője. mert persze hogy vissza kellett csábítani őt is az események sűrűjébe, és erre most rászántuk ezt az epizódot -no de ettől még nem zuhantunk unalomba, mert a ketrec-harcos környezet már eleve felfrissítette volna a tempót, de érkezett egy maja templomi szobornak kinéző gonosz is, hogy kellően szétcsapjon az ártatlanul szórakozni vágyók között. és persze mindenhol a gecko-tesók álltak a frontvonal élén, hogy ők kapják a nagy maflásokat... (tetszik, hogy nem felejtettük el a tavaly megkezdett vallásos culebrák vonalát, de hé, mexikóban vagyunk, a vallás itt szent dolog, nem...?) ($$09.16.)

„if you believe in heaven, mr.gecko, i suggest you start to believe in hell... because it is coming.”

mindig meg tudnak lepni rodriguez-ék, hogy mennyi mindent ki tudnak hozni abból a vékonyka sztoriból, amit a film-változatból örököltek... egyre gazdagabb a mitológia (gondolom van mihez nyúlni a mexikói kultúrkörből), egyre több alvilági lény bújik elő a fészkéből, hogy megbonyolítsák a viszony-rendszert. akár szó szerint is a föld alól másznak ki, hogy borsot törjenek a culebrák és (a) los hermanos geckos orra alá... mert persze a módosított irányvonalak ellenére is találnak helyet seth-nek és ritchie-nek, már rég nem a vámpírok ellen vannak, hanem nekik gályáznak -behajtók és kemény-emberek, mi mások lennének... de nem tököltünk túl sokat az új szituáció expozíciójával, egyből egy nagy vértócsa közepén találtuk magunkat, benne a szószban nyakig, erős ellenfelekkel harcolva, új szintre emelve a gusztustalanság-faktort (arcon át kihúzott koponya, tényleg...?). a sztoritól eltekintve nem sok minden változott, a ponyva-hangulat még mindig élvezetes, a gecko-tesók ontják magukból a tarantino-i popkult-utalásokat, és persze annyira cool mindenki, hogy egy ipari hűtő is megirigyelné a cool-ságukat... ($$09.16.)

„the future looks bright.”

hé jake, lenne itt egy pöpec vendégszerep, nincs kedved felhívni apádat...? valahogy így képzelem el, hogy gary busey hogy bukkanhatott fel az epizódban... (btw, látom ám a főcímben, hogy demi lovato neve is feltűnik, de kellett pár perc, mire kisakkoztam, hogy kit játszhat ő) azért akartam mindenképp olyan idézetet, amiben feltűnik a ’jövő’ szó, mert majd’ minden karakternél előkerült a jövő emlegetése, a vágyálmok beteljesítésének óhaja. már a flashback nyitányban is ez volt a kulcsszó, miközben elkeseredetten próbáltak olajat találni az egyszeri munkások. de volt egy másik flash is, ahol a gecco testvérek vitatták meg a jövőt. és hát a gonosz malvado is a jövőbe tekintett, amikor a vámpír-paradicsomba ért volna révbe a hajója. ritchie pálfordulása is a jövőjét alapozná meg, ahogy carlos minden tette is oda mutat (ja, captain obvious...). de előtte még meg kell küzdeni a jelennel -és egymással. a verbális szájkaraték is működtek (a kate/ritchie páros jó volt, ahogy egymást licitálták felül dacosságban), de a nagy összecsapás is tetszett a tipikus b-filmes hangulatával. (valahogy az egész rész alatt éreztem, hogy kate-et át fogják változtatni...) ($11.02.)

„it’s coming, richard. the dusk of one age and the dawn of another.”

nem gondoltam volna, hogy a nyolcadik részben eljutunk idáig, hogy mozgásba lendülnek a kerekek, és a nagy terv megvalósul -az elején túl könnyen megy, aztán amikor a srácok leérnek a katakombákba, ott már rázósabb lesz a helyzet, ami baj megtörténhet, az meg is történik. mert azt gondolták, hogy nem fognak számítani a behatolásra, az álcákra, vagy santanico bejutására, de persze tévedtek, főleg úgy, hogy még áruló is volt a soraikban, nem volt nehéz lelepleződni. azt hittem a kínzókamrát nézve, hogy ritchie tenyerein lévő sebekre utal a cím, de aztán jött a tényleges kísértés, mert a főgonosz nem csak mérget tud csepegtetni az ajkai közül, de édes szavakat is, amikre az ifjabb gecko persze fogékony is, pont az elnyomott öcs ne akarna mindent uraló hatalmat? bár nála ez csak egy mélyben megbújó vágy volt eddig, nem úgy mint carlos-nál, aki nagypofával hirdette eddig is, hogy ő megérdemli, hogy nagyfőnök legyen. ja igen, mert a másik csapat is odaért a motoros krimóhoz, hogy még fokozzák egy kicsit a feszültséget (bár jó vágásnak köszönhetően egyébként is megvolt a feszkó a részben.) ($10.27.)

„you’re not ’buffy la caza vampiros’! you’re the tlacamelli teplani.”

sokáig azt hittem, hogy az elmúlt részben a két gecko kötött valamilyen paktumot, és most csak átvernek mindenkit -de aztán kiderült, hogy tényleg maradt köztük egy csomó feszültség, amit verbálisan és fizikailag is le kellett vezetni. majd kellett neki egy nagy lökés, hogy félre tudják tenni mindezt, és újra össze tudjanak fogni. ezt mi mással érték volna el, ha nem egy halál-esettel... jó lesz, ha már tisztul bennük a sok kétely, hogy éppen ki ver át kit, kinek higgyünk és kinek ne. főleg, hogy culebra-k ennyire belejöttek a megölt személyek eljátszásába... érdekes, hogy carlos-ban sem bízunk, pedig neki aztán elég egyértelműek a céljai -világuralom, mi más... a kis kate megint naiv volt, de legalább az ő száluk sem unalmas. bírtam, hogy ennyire önreflexívek voltak ma a készítők, rugdosták párszor a negyedik falat (pl. utaltak santanico név-eredetére is), de hé, ez csak egy b-filmes mókázás, mi mást várnánk tőlük... ($10.12.)

„a ranger’s job is to look unspeakable evil in the eye and spit.”

végül minden nyomozós sorozatban fordul... oké, kate és a ranger nem sokat tartózkodtak a sheriff-irodában, de azért az aktákat tologatós hangulat megvolt. és az eredménye is a kutatásnak, ismét bővült a mitológia egy egyedi culebra-val, akinek a szenvedélye a ponyva-sztorik írása és az igényes manikűr. és hát adtak egy kis háttér-sztori adalékot mcgraw rangernek és a kis tanítványának is (és basszus, mennyire eltalált casting volt már a fiatal don johnson!). eközben szegény gecco tesók megrekedtek egy étteremben, miközben régi és új sérelmeken (és egy-egy steak-en) rágódtak, de a cicaharcon túl nem sokat tartogatott ez a szál. bezzeg carlito-ék bevetették a legkeményebb formájukat a kis kínaival (aki elindult a ninja-sodás útján), ami a fináléban csúcsosodott ki, ahol látványosan elbúcsúztunk a titty twister díszleteitől... ($10.05.)

„we can take bullets, but we can’t take a real winter. i guess that’s the price we pay for being cold-blooded.”

összeálltak a gecko tesók, és valahogy a történet is összébb ugrott -úgy látszik, ezt főzték ki idénre, hogy részről részre variálják a párosokat, frissen tartva ezzel a karakter-felállásokat és viszony-rendszert. szóval a két csaj után seth visszakapta a tesót, és ment is a száj-karate meg az egyéb lazaságok. satanico ezzel szemben mély lelkizésre kényszerült carlito-val, és nem is álltak olyan rosszul neki a könnyek. szegény kate meg végre kapott maga mellé valakit, aki törődik vele, és nem is akar neki lelki vagy fizikai fájdalmat okozni. bár voltak cool pillanatok, azért feltűnő volt, hogy az operatőr a kelleténél többször fordult el szemérmesen egy-egy véres jelenetnél, gondolom nem a cenzúra járt új-mexikó környékén, csak rodriguez bácsi meghúzta a nadrágszíjat... ($09.29.)

„all this stuff that we put between the dick and pussy, like love, marriage, clothing. come on. gets in the way, man.”

eddig is lehettek csöcsök a képernyőn a sorozatban...? igaz, hogy a főszereplő hölgyek nem mutogatják magukat (gondolom elvből), de szereztek néhány könnyen kapható lányt a háttérbe, mégiscsak egy cici-bárban jártunk... voltak olyan pillanatok, amikor arra gyanakodtam, hogy tarantino ráérő idejében az írószoba közelében őgyelgett, és bedobott pár dumát a közösbe, ha már arra járt, mert érezhetően ugrott a cool dumák száma az elmúlt részekhez képest -bár az idézetben is szereplő, és az emberek szarási szokásait taglaló rész sem volt rossz, de igazán seth szórta a lazaságokat mr.svájc-ként. egyébként, ha már az idősebb gecco-nál járunk, múltkor azt írtam, hogy azért jó páros kate-tel, mert különbözőek, most a vörös sonja-val azért lettek még jobb páros, mert annyira egyívásúak. szegény kate-nél ezt nem tudom elmondani a testvérével való viszonyáról, mert egy bárgyú tini-slasher szálat kaptak csak. (bírom azt is, amikor santanico múltjából villantanak fel némi szörnyűséget.) ($09.21.)

„follow the flesh.”

milyen jó, hogy culebra-k készítik ezt a sorozatot, mert így tele van pakolva többé/kevésbé indokolt erotikával. vagy legalábbis mindig keresnek valami indokot, hogy ms.gonzalez-t vetkőztessék kicsit... de a többi női szereplő sem vall szégyent, van itt alsóneműben tánc és alig takargatott fenék is a palettán, nem csoda, hogy minden (khmmm) kígyó szereti a show-t... (btw, kígyó, ma elég állat-gyilkos hangulatban voltak az írók, egy lefejezett kígyó mellett egy patkány is bánta a tevékenységüket...) ha végiggondolom, igazából nem sok minden történt ma, seth el volt foglalva a cold turkey látomásaival, a ranger-né rádöbbent, hogy mi a férje hobbija (jól titkolta eddig...), richie-ből egész ügyes biznisz-man formálódott. és tulajdonképpen egész sokat megtudtunk a culebra-k élet-tanáról, hogy ki tudják projektálni a megevett lelket, és hogy meglehetősen szűk helyekre is beférnek némi gusztustalan transzformációval. de talán a sztori nem is annyira fontos, csak jöjjön a hangulata (ma jöttem rá, hogy talán ez a sorozat lehet a méltó utódja a trueblood-nak, vannak vámpírok, tele van túlzásokkal, hogy eddig ez nem miért volt egyértelmű...?) ($09.15.)

„tantum in enigmate tunc possumus videre per umbras daemonum!” (only in dark times can we see the demons in the shadows. and then he cut off his own head.)

miért van az, hogy az ember tök jól elröhögcsél az over-the-top jeleneteken, és nem akar gagyit kiáltani -mert tudja, hogy szándékosan gagyi? danny trejo minden jelenete ebbe a kategóriába esett ma, a rendőr szemgolyójának elcsócsálásától kezdve a shotgun-nal hasbalőtt nagymamáig. örülök, hogy 70 év felett is be lehet vállalni ilyen hülyeségeket... jó kis tex-mex-mix volt a rész, annak ellenére hozta a mitologikus vonalat, hogy az ifjabbik gecco-ék nem vettek részt a heti őrületben, de belengettek nekünk azért némi kincskeresést. de a ranger álmai és víziói is a természetfelettit erősítették. ezeket ellensúlyozták a széfrablással foglalatoskodó kate/seth páros, akik két zár-feltörős trükközés között bőven hagytak időt maguknak egy kis lelkizésre is, de ezért működik jól a kémia köztük, mert annyira különböznek egymástól. ($09.07.)

„if you want to know which gecko i am, i’m the dedicated one. the one on a mission.”

tavaly év végén szépen beértük a filmet a sorozattal, úgyhogy azóta fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mit tartogathatnak nekünk a folytatásra. hát hangulatra centire ugyanott folytattuk, kicsit nyomasztó és maximálisan over-the-top, de érezhetően nem is akarja komolyan venni magát. a sztoriból még csak egy apró szeletet kaptunk meg, szétszedték a gecko testvéreket, adtak melléjük egy-egy csajt, és egyenlőre külön utakon járatják őket. én valamiért a seth/kate párost vártam (ha másért nem, mert a filmnek is ők voltak a túlélői, így majd’ húsz éve izgat, hogy mi lett velük a titty twister-béli mészárszék után), de a ritchie/santanico párosban is van potenciál, főleg, hogy ők képviselik a mitológiai vonalat elsősorban (és itt van lehetőség arra, hogy eiza gonzales vetkőzzön egy kicsit). de igazából mindenhol gyanúsan sok culebras-ba futottak bele hőseink. az új arcok jónak (és cool-nak) tűnnek, de még csak épp hogy beköszöntek, mint ahogy pár régi arc is csak épphogy tiszteletét tette ebben az őrült cirkuszban, úgyhogy várjuk meg, hogy mindenki igazán véres legyen, akkor fog kiteljesedni a móka... ($08.27.)

„you know what i want? i want a gold medal. i want a podium. i want to hear the national anthem playing while the goddamn blue angels fly over my head, and then i think i want to be on some cereal boxes, because in case you haven’t noticed, carlito, we just pulled off a job that had an extremely high level of difficulty.”

végülis szinte mindenki eljutott arra a pontra, amire számítani lehetett, csak esetleg más kanyarokat bevéve. maradt az előző rész kettéosztása, az egyik oldalon a családi dráma, a másikon a mitológia, kézenfogva két kis testvérével, az akció-jelenettel és a kúlsággal. elértünk egy nyugvópontot, jól szétdobták a karaktereket, innen lesz érdekes felvenni a fonalakat jövőre. kicsit sajnálom, hogy sokat kell várni, mire újra lemegy a nap, és minden dög előbújik a rejtekhelyéről... (++06.21.)

hogy hová fejlődhet egy egyszerű ötlet? a kilencvenes évek elején egy maszkmester írt egy vázlatot, amiben tudta, hogy jó sok melója lenne, ha megvalósulna, aztán ez került a rodriguez/tarantino páros kezébe. és most ez burjánzik egyre nagyobbra… több bizodalmam lehetne a nagy kalapos roberto-ban, mert bevallom, elsőre furcsállottam a film sorozatosításának ötletét, és az előzetes is olyan szegényes benyomást keltett, de végülis pozitívan csalódni is jó érzés. most is jól látszott, hogy a sorozatos formátum történet-mesélési szempontból életképesebb a filmnél, tíz órában sokkal inkább lehetett a karaktereket mélyíteni, alaposabban kitalálni a hátteret, mint másfél órába (ahol, valljuk be, mi fért bele anno: laza dumák és vérgőzös abárolás, bár nem is volt más a cél). élvezetes katyvasz kutyulódott ki a texmex-konyhából, az a szórakoztató marhaság, amit mindig szívesen indítasz el, és nem érzed magad közben bűnösnek. tetszett.

„it’s like the hedges in ’the shining’. except i don’t see any goddamn shrubbery around here.”

megoldják, hogy ne csak a templom-díszletben szaladgáljanak hőseink, hanem mondjuk, shit, legyen egy heist-movie keverve egy jó adag daddy-issue-val, mindkettő mindig bejön... a néző meg örül, mert kap néhány újabb mindfuck csavart, plusz egy kis friss levegőt a fülledtség után. azért van még, aki odalenn bújócskázik a dögökkel meg egyéb őrültekkel. ez az a rész, ahol végleg elszakadtunk a filmes korpusztól, jöhet a határtalan írói fantázia. ebben az is jó, hogy sejtelmem sincs, hogy mire akarják rodriguez-ék kifuttatni a sztorit. de eddig jók a változtatások (richie és scott még mindig él, ez a legörömtelibb, igaz, kicsit mások lettek...), úgyhogy köthetünk velük nyugodtan vérszerződést az erős végre. (++06.19.)

„good? evil? i’ve been alive for five centuries, and i still don’t understand the difference.”

indiana jones és a maja vámpírok átka... kicsúszott egy ’höhh?’, amikor a nyitóképen feltűnt egy spanyol lobogó, de csak azért mert nem olvastam el figyelmesen a címet, mielőtt elindítottam volna a lejátszást. szerettem, hogy a múlttal is foglalkozunk, működött az origin-sztori mindkét szereplőnél. a jelenben nagyjából párokba rakták a karaktereket, és sokat beszéltették őket, most sem az abároláson volt a hangsúly szerencsére. megy az is, cool-lá tudják tenni a fegyverekkel (shoppingolás sosem volt még ilyen kemény...), de nálam ez ilyen betegség, hogy a trash-cuccoknál is a párbeszédekre koncentrálok... (btw, eiza szép angol kiejtésén mindig meglepődök, nem ehhez szoktam a spanyolajkú színészektől... és nem csak a kiejtése szép...) (++06.17.)

„if i didn’t know any better, i’d say these things are vampires.”

ha egy istennő nyomában jársz, nagyon meg kell fontolnod, hogy hova lépsz. és hát a földöntúlian gyönyörű salmito után hatalmas nyomás lehetett előadni ezt a táncot eiza gonzález-nek, de rodriguez-nek megint meg volt a szeme, amikor szereplőket választott, mert nem vallott kudarcot az ifjú hölgy. csak kár, hogy utána el kellett csúfítani őt is... viszont legalább nem írták ki egyből -ahogy a többi szereplő sem csak úgy simán hullik el. ez mindenképp előnyére válik a show-nak, ahogy az is, hogy nem csupán esztelen belezésbe torkollik ezek után a történet, hanem lesz benne ész is. teszik az is, hogy felfrissítették a vámpír-vért ezzel a hüllős csavarral és a mehikói legendákkal, jól áll nekik a pikkely. nagy respekt, hogy nem a bejáratott utakat használják. no, megyek keresek egy üveg piát meg egy dögös, hosszúlábú csajt, hátha kiélhetem vele a fétisemet... (++06.12.)

„you’ll find them at the place where there are many temptations... many... sweet temptations.”

...azért hiányzott innen cheech marin, ahogy sorolja a puncikat... de legalább csöcsöket kaptunk a titty-ben... mégsem azok tetszettek a legjobban (vagy a rúdon ellenfényben akrobatikázó ifjú hölgyek), hanem ahogy seth feszítette túl a húrt az asztalnál. de most is szépen kitöltötték a plusz helyeket, a kinti bunyóval, a nagy készülődéssel, és a ranger útjával. ez utóbbinál már fel-felbukkant a gore is, mint rég várt elem, nem is kérdezi meg az ember, hogy ’pont a szeme közepibe? kétszer...?’, mert akkor kiderülne, hogy nem tudja helyén kezelni a dolgokat... már csak azt nem tudom, hogy a killbill vége-zenéje hogy került át ide? (persze rodriguez volt a zeneszerző/előadó, tehát azt csinál vele, ami jól esik neki, meg passzolt is, csak meglepődtem). no, nem panaszkodtam ám eddig, tetszett a rész, és a jó felépítménynek hála, a java még hátravan... (++06.10.)

„there’s only one song that we’re gonna be singing on this little road trip, and it ain’t ’99 bottles of beer on the wall’. the song is called ’my way’.”

el lehet-e érni, hogy egy feszült filmjelenet még több izgalmat hozzon a feldolgozáskor? egyszerű a válasz: igen! még úgy is, hogy az obligát klotyós jelenetet megváltoztatták... jól bánnak az idő-kezeléssel, jut eszembe egyből, más szögből, több megvilágításból, egymásra pakolva az ’aha’-kat. szóval egyszerű hurokból kicsúszás helyett (lány a wc-n, hogyha rég lett volna a film) jött be egy plusz fegyver, egy kis nézeteltérésből adódó eszméletlen ember és egy alakváltó segítség. ez utóbbi nem csak a nyálkás markát tartja, hanem mindent megtesz, hogy a pénzénél legyen. talán csak a ranger-rel bántak kicsit sután, mert ott kellett lennie, de nem érhetett el a lakókocsiig. no, öt rész kellett, hogy átjussunk a határon, már ott villognak a neon-mellbimbók, megérkeztünk a sorsfordító épülethez. jöhet a rock’n’roll! (++06.05.)