soroló

„what if this isn’t the end? what if it’s just the beginning?”

csak egyféleképpen érhetett végett -mindenki egy tetőn, és folyik a vér, nagyon... és szépen vezették ide az utat, például a hand által ejtett foglyok-csalikkal, amikre matt-nek rá kellett harapnia. aztán az első összecsapások után jöttek az érzelmes percek elektra-val, bár be kell vallanom, nem érzem azt az igazi vibrálást köztük, hogy elhiggyem, hogy matt otthagyná érte hell's kitchen-t, plusz amikor valakik ennyire tervezik a fényes jövőjüket, azoknak sosem szoktak beteljesülni a vágyaik -ráadásul tudjuk, hogy miről híres elektra a képregényben... so, a harc szokás szerint látványos volt, szépen fokozták fel a zenével is, plusz még a punisher is beköszönt, csak az érzelmi csúcspont nem jöhetett át teljes valójában, mert ööö... mert ismerjük elektra sorsát a képregényből... de aztán szépen zárták az évadot karen narrációjával a hétköznapi hősökről. (úgy tűnik, hogy mindig az évadzárókban akarnak adni nekünk egy kis meglepetés átkötést a többi sorozattal -ahogy jessica jones-nál is a végén tűnt fel claire, így itt is most kaptunk egy cool vendéget onnan.) ($$04.07.)

veszélyes dolog, ha elsőre valami szinte tökéleteset raksz le az asztalra, mert mindenki azt a szintet fogja várni ezentúl, és baromi nehéz megugrani a lécet -kivéve, ha kiskorod óta egy vak fehér ninja tanított ugrani... már az évadnyitónál emlegettem a legnagyobb félelmemet az évaddal kapcsolatban, hogy vajon sikerül-e újra kiegyensúlyozni a karakter-dinamikát, ami miatt annyira működött tavaly a show (elsősorban matt murdock és wilson fisk jin/jang-jára gondolok), és az írók is érezték ezt a félelmet, ezért több mindent akartak az évadba gyömöszölni, amitől kicsit darabos lett a végeredmény, és bár ennek ellenére többnyire működött, az egyensúly nem jött létre... elektra várható volt, hogy feltűnik, hiszen kötelező eleme a daredevil történelemnek, és érdekes is a morális szürke-zónája, valamint hozta magával a ninjákat is -meg a misztikus természetfelettit, ami kicsit csikorogva akart csak kapcsolódni az eddigi komoly realizmushoz, de ha belegondolunk, hogy ez ugyanaz az univerzum, ahol egy karakternek áthatolhatatlan a bőre, máris elfogadóbbak vagyunk... (inkább az volt a bajom ezzel a szállal, hogy szerettem volna egy kicsit jobban érezni a szikrákat matt és elektra között...) de nézzük a másik ellenpólust -mert elektra-hoz hasonlóan frank castle is megkérdőjelezhető morálisan, rég túllépett már minden határon, és baromi jól működött a párosuk daredevil-lel, mert minden szinten kidomborodtak a különbözőségeik (és jon bernthal nagyon elkapta a karakter morcosságát és lelki érzékenységét). talán matt emberi oldala is kicsit kevesebb fényt kapott idén, de azért hangsúlyos volt a nelson and murdock a per alatt, így foggy-nak is jutottak erős pillanatok, karen meg egy teljesen külön szálat is kapott, és örülünk, hogy nem csak egy szerelmi szög csücskeként használják, hanem okos nőnek ábrázolják... szóval, talán egy kissé kevésbé kapta el ez az évad a tökömet, mint a tavalyi, mert az lélektanilag mélyebbre tudott ásni, de azért az még mindig áll, hogy a marvel/netflix kollaborációkból érkeznek a legjobb szuperhősös sorozatok. ha nem hisztek nekem, majd jól rátok küldök egy maréknyi ninját...

„we live and die to serve you, black sky.”

meg kell mondanom, többször az futott át az agyamon az epizódot nézve, hogy vajon költségvetési dolog lehet-e, hogy ebben a sorozatban sokkal jobban néznek ki a verekedős részek, mint máshol (mondjuk mint az arrow-ban), vagy csak itt jobban törődnek a koreográfiákkal... mert most is bőven kaptunk verekedős részeket, és örülök, hogy behozták a ninjákat, akik ellen matt nem harcolhat a szokásos módján, mert túl halkak és fifikásak, így nagyobb a tétje a pofonoknak. és nem csak a jelenben vannak kemény bunyók, hanem a múltban is akadtak -és az a legjobb, hogy nem csak azért néztünk vissza elektra kislány-korára, mert belefért az időbe, hanem mert kiderült, hogy (hatásszünet) fontos dologra hivatott. remélhetőleg pozitív dolgokra, és nem ragadja magával a hatalom-vágy, a sértettségből fakadó bosszúvágy, vagy bármi egyéb frusztráció... nem hanyagoltuk a punisher-t sem, mert ugye senki sem gondolta karen-nen kívül, hogy odaveszett a hajótűzben. de nem is az volt a nagy releváció, hogy él, hanem hogy (hatásszünet) teljessé tették a történetét, (szinte) az utolsó lepel is lehullott a tragikus múltjáról. és most, hogy ott álldogál a brutális fegyverarzenált nézve, reméljük arra gondol, hogy még a fináléban használnia kell ezt a rengeteg fegyvert... ($$04.07.)

„you cross over to my side of the line you don’t get to come back from that.”

örülök neki, hogy nem csak dumálnak arról az írók, hogy daredevil és a punisher különböző utakon jutnak el ugyanahhoz a megoldáshoz, hanem olyan szálakat is írnak nekik, amivel ezt jól be is lehet mutatni. mert most mind a ketten ugyanazt a rejtélyes heroin terjesztőt keresik -a maguk módján. matt bár kiüt pár embert a kínai mosodában, de azért kérdésekkel jut el a helyszínre, addig frank véren és kiloccsanó agyvelőn csúszik előre, ahogy nála ez megszokott. és aztán megint megkaptuk a szokásos fizikai és verbális összecsapást a két hős között, akik a pofonok ellenére egyre közelebb vannak egymáshoz -elvben is. mert matt hite is megingott a jogrendszerben... de az volt a nagyszerű a részben, hogy frank mellé párosították hosszú időre karen-t, aki kihozta belőle az embert, aki élvezi a zenét az autóban, és aki fájdalmasan tud elmélkedni a szerelemről... claire is fontos volt, mert nem maradhatott következmények nélkül, hogy a ninják lebontották kicsit a kórházat és a személyzetet, de persze a hand csápjai mindenhova elérnek, és claire magára magad az igazával. és elektra-nak is volt pár pillanata, de az ő ideje majd csak most jön el igazán... ($$04.07.)

„the fate of new york city is out of my hands for once.”

...pedig tényleg azt hittem, hogy az ügyésznénit gonosznak akarják használni... de nem, mert máris elérte a végzete, méghozzá rejtélyes módon, mert valaki a punisher-re akarja kenni a legújabb gyilkosságokat -persze mi tudjuk, hogy ő nem tenne ilyet, már csak a közvéleményt kéne meggyőzni erről... (szegény karen, ma kétszer is az utolsó pillanatban menekült meg a golyóktól.) igazából a mai epizódot két párbeszéd miatt írták meg. az egyik claire és matt között zajlott, ahol a nővér próbált a józan ész lenni, de az ördög ragaszkodik a küldetéséhez, akármivel is jár az. a másik meg egy nagy találkozás volt a börtönben, ahol matt a maszk nélkül is be akarta bizonyítani, hogy kemény legény, és kicsit rá akart taposni fisk tyúkszemére, csakhogy ő nem az a típus, aki ezt megtorlás nélkül hagyná, így a képregény felületes ismeretében is van egy sejtésem, hogy hova akarják ezt a bosszút kifuttatni... claire nővér a mély beszélgetésen kívül egy sokkoló horror-élményt is átélhetett, stephen king szelleme kísértett a kórházban... elektra meg fura módon kapta meg a rá jellemző fegyvereket -egy haldoklóból húzta ki őket, miután ő maga szúrta bele ellenfelébe annak a saját fegyvereit... no, megyek mert a ninják másznak fel a kórház falán! ($$04.07.)

„in prison, there’s only room for one kingpin.”

teljesen el tudtam volna fogadni, ha az egész epizódot a börtönbe töltjük, és a tíz perces cold open után már reménykedtem, hogy így is lesz, hogy végignézzük, ahogy wilson fisk szép lassan fellépdel a trónra a rácsok mögött is (azt hiszem most először mondták ki a ’vezér’ szót, csak azért, hogy mi rajongók örüljünk egy sort). de azért épp elég időt töltöttünk odabenn, hogy kiélvezzük újra vincent d’onofio nagyságát, aki narancssárgában is ugyanazt csinálja, mint amikor a puccos mandzsetta-gombokat hordta: addig kavarja a dolgokat, míg mindenki a zsebébe kerül, és akkor átveszi a hatalmat -és örültem neki, hogy ehhez a nagy tervhez a legfontosabb kulcsembere a punisher lett. és el is hiszem, hogy ezt a szerencsétlen meggyötört embert is be tudja hálózni, a megfelelő dolgokat kell csak a fülébe suttognia, majd a kezébe adni egy klasszikus bökőt, és minden sínen lesz. Ezután jött az a hét perc, ami a címben is szerepel, and oh boy, már megint mit csináltak végig akció-jelenet címén... dinamikus, kegyetlen és a szűk térnek köszönhetően hihető is, hogy nem egyszerre húsz embert kell legyűrnie frank-nek, hanem szép sorban mindenkinek át tudja bökni egy-egy érzékeny pontját. a kinti világ ennél halványabb volt, foggy szenved egy picit, karen nem adja fel a nyomozást, és matt is újabb szörnyű titkokra bukkan. but orange is the new red... ($$04.04.)

„yaminote. it means, ’the hand’.”

ha elektra, akkor a kéz-nek is meg kellett érkeznie; ha a kéz, akkor ninják hadonásznak a kardjukkal és dobálják a shuriken-eket -és ez azt eredményezi, hogy olyan látványos összecsapásokat fogunk kapni, mint amik keretbe foglalták az epizódot. akár lehetne attól tartani, hogy a halhatatlanság misztikumát ledobja majd magáról a sorozat, de scott glenn olyan hatásosan mesélte el a legendát, hogy eddig működni látszik a dolog. a másik ember, akinek elhittük minden szavát, az frank castle felettese volt, mert clancy brown úgy dörmögte azokat a szavakat a tanúk padján, hogy nem lehetett nem a hatása alá kerülni... mert bizony nem csak a ninjákkal való harc volt hatásos, hanem az is, ami a tárgyaló-teremben történt. végre matt is kapott egy erős jelenetet az esküdtek előtt, de aztán nem arra vitték el a szálat, mint amire számítottunk volna, hanem a teljes káosz felé. de ez a váratlan fordulat két dolgon bicsaklott meg: 1. karen vádló szavain, mert nagyon nem akartam, hogy összevesszenek matt-tel; és 2. bár nagyon okosan csak a végén írták ki a vendégszereplő színész nevét, amikor elindultunk a hosszú sétára a folyosón, már ki lehetett találni, hogy ki lesz az út végén... ($$04.03.)

„you don’t get what you want by day. you take it by force at night.”

onnan tudható, hogy nem igazán akarnak állást foglalni az írók az önbíráskodás kérdésében, hogy még karen-t is elbizonytalanították... mert nem is egyszerű kérdés ez, hisz’ látjuk a jogi rendszer hibáit, de tudjuk azt is, hogy nem egy ember dolga eldönteni, hogy ki bűnös és ki nem (és nem is istennek, bár ezt a katolikusok lakta hell’s kitchen-ben nem kéne hangoztatnom). de valahol a szívünk mélyén szurkolunk a frank castle féléknek, akik oda mernek csapni az igazságtalanságnak erővel (és automata gépfegyverrel). úgyhogy kíváncsian várom, hogy mit akarnak kihozni a tárgyaló-termi részből, azon kívül, hogy foggy-t megint hagyták csillogni kicsit -ami azért fura, mert hagyományosan a hős szokott hengerelni egy ilyen fontos beszédnél. matt agyát viszont teljesen összezavarta elektra (sőt, a kedves ninja-lány már a tárgyalásba is bekavart), és persze, fontos az, hogy estéről/estére jó sok yakuza-segget rúgjanak szét, csak nem jó látni, hogy ezzel matt-et elidegenítik a barátaitól (bezzeg a dinamikus akció-jeleneteket jó látni, mi...?). ($$03.31.)

„you know, i never pass up a chance to have my ass kissed, mr. hirochi.”

mind a két majdnem-jó-majdnem-gonosz karakterünk olyanokkal néz szembe, akik felettük állnak a hatalmi láncban -és mind a kettőjüknek matt murdock segít leküzdeni ezeket az ellenségeket, kosztümben vagy öltönyben. bár frank castle mellett csak lelkileg van ott, bezzeg elektra-nak mind a két öklével rendelkezésére áll. de frank-nél ez azért nem probléma, mert mellette van helyette karen, és vele sokkal jobban jár, és mi is jobban járunk, mert egyszerűen vonzó az az empátia, ami árad belőle -és nagyon szépen építették fel a közös kórházi jelenetüket, írásilag és színészileg egyaránt. de ez a szál majd a tárgyalóteremben indul majd be igazán, ezért van itt nekünk ms.natchios, hogy a yakuza-val karöltve felrázzanak minket egy kicsit. bár az infókat lassan csöpögtetik, azt tudjuk a képregényből, hogy elektrá-hoz fontos távol-keleti szálak köthetőek, de most még csak azt a részét látjuk ennek, hogy matt-tel vállvetve szétrúgnak jó pár japán segget... és tök jó nézni, ahogy két ilyen ikonikus karakter egymás mellett állva hozza a pofás akció-jeleneteket. vagy csak évelődnek egy sort egy kávé felett... ($$03.30.)

„i would trade it all in for a lifetime of smelling your skin.”

vannak azok a szerelmi háromszögek, amiket rendre ránk akarnak erőltetni a drámainak gondolt hatás kedvéért, hogy kicsit megkavarják a magánéletet -és van az a felállás, mint amit itt is kaptunk, ahol tökéletesen megértjük, amikor egy férfi két nő között őrlődik. mert mind a két nőben van valami különleges. karen-nek továbbra is a természetessége a vonzereje, és most is imádnivaló volt az egész randi-jelenetben, a kis zavart mosolyokkal, az apró haj-igazításokkal (btw, a szemem csal, vagy szőkébb lett a legutóbbi rész óta...?). (és annak is örülök, hogy ilyen kitartó, és nem adja fel a nyomozását.) és elsőre úgy tűnik, hogy elektra is tökéletesen passzol matt-hez, tele szenvedéllyel, aztán fokozatosan derül ki, hogy folyton túllépi a határt, és a vakmerősége mérgező matt-re... örömteli, hogy a sorozatban úgy van hely az ilyen ikonikus karakterek megfelelő beillesztésére, hogy nem érzed azt, hogy maga a hős háttérbe szorulna. és úgy tűnik, hogy meg tudják oldani, hogy két ilyen ellentmondásos, szürke zónába tartozó karaktert is kezelni tudjanak egy évadon belül. gonosznak meg jó lesz majd az ügyész-néni, aki részről-részre tűnik egyre sárosabbnak... ($$03.28.)

„the irish may not have invented revenge, but we sure as hell took some time perfecting it.”

láthatóan nagyobb szakaszokban is gondolkodnak az írók az évadon belül, és ezzel az epizóddal értünk el az első szakasz végére, kicsit megpihentethetjük a punisher-szálat. nem volt hiábavaló karen nyomozása, szépen összeállt frank múltja, ami aztán betetőzött a csodálatos monológgal a temetőben (tudsz ennél képregényesebb helyszínt mondani...?). kellett ez, hogy tényleg átérezzük a motivációját, az ölés-vágyát, hogy azonosulni tudjunk a brutalitásával (érdekes kitérőt lehetne tenni a képregény-hősök ölés-politikáját tekintve, de sajnos úgy érzem, hogy nincs elég tudás ehhez (még?) a hátam mögött, annyit viszont mindenképp megjegyeznék, hogy remélem, hogy folynak kutatások azügyben, hogy miért alakult ki ez a szemlélet a negyvenes években és miért törhette meg ezt a szabályt a hetvenes években a megtorló (egész pontosan 1974-ben, a bosszúvágy című film évében, hmmm).) sejtettem, hogy valahogy az íreknek még szerepük lesz, mert tudjuk róluk, hogy szívós népség, és keménykedhettek is egy sort, amíg meg nem érkezett a csini új jelmezével és dobálós botjával a vörös ördög, hogy szétcsapjon köztük... kellett már a sok dráma mellé egy kis jól-eső romantika, de persze rutinos sorozat-nézőként már tudta az ember, amikor látta, hogy nem a csók után vágják el a részt, hanem követjük még matt-et a lakásba is, hogy máris bedobnak valami bonyodalmat, mert az íróknak csak látszatra lágy a szívük, egyébként kegyetlen rohadékok... ($$03.28.)

„i’m not a bad guy, red.”

eddig daredevil és punisher csak ütötték egymást, most végre beszéltek is -és milyen jól tették, mert még jobban is működött ez a kommunikációs forma, mint amikor az öklükkel akaszkodtak össze... most jöhettek elő igazán a gondolkozás-béli különbségek, hogy ki az, aki még ragaszkodik a katolikus értékeihez, és ki az, aki végképp hitehagyott lett. apró félmondatokkal építik fel frank karakterét, de pont így működik, utálnám, ha a számba lenne rágva, hogy miért adott fel minden reményt arra, hogy a jót lássa az emberekben és a világban. és tetszik, hogy mindenképp bizonyítani akarja az igazát, ezért komoly dilemma elé állította matt-et is. illetve a fenegyereket, mert ez volt az első epizód, amikor végig az arcon maradt a maszk (mert nem az számít, hogy ki van alatta, hanem hogy mit képvisel a viselése -frank castle szemében a gyávaságot, hisz' egy igazi katona sosem rejtené el az arcát). bár szerintem a sok beszédben is rengeteg feszültség volt (sőt még foggy kitérője a kórházban sem szűkölködött ebben), de azért a végére odaillesztették a tavalyi vágatlan(nak látszó) szűk teres harcnak a feltuningolt változatát -de nem is baj, hogy egy ilyen kőkemény bunyóval spannoltak fel minket a következő epizódra... (jé, nem is tudtam, hogy mark verheiden is itt ír, pedig szoktam követni az ex-bsg-sek munkáit.) ($$03.23.)

„you think this ’punisher’ could be a good person?”

nincs komoly sérülés egy fejlövés után? -ilyen is csak hollywood-ban lehetséges, gondolta az egyszeri néző, mert nem gondolta végig, hogy eddig is a realitásra törekedtek a sorozat készítői... és van-e félelmetesebb matt számára, mint hogy elveszíti még egy érzékét, főleg ha a tájékozódásához elengedhetetlen hallásáról van szó...? teljesen logikus hogy a megtorlót a fenegyerekhez képest határozzák még, mindenki úgy gondolja, hogy azért tűnnek fel ilyen alakok hell’s kitchen-ben, mert az ördög törte nekik az utat -de ha majd kiderül mr.castle háttér-története, gondolom megváltozik majd sok vélemény... második rész, második összecsapás, a golyó lyuggatta víztoronyból spriccelő cseppek alatt, körbevéve a rendőri fegyverekből kilőtt töltényekkel -mi ez, ha nem költészet... az ügyészség is bemutatkozott, és persze ők sem játszanak tisztességesen -mást nem is várnék a környéktől, de tényleg... tetszik, hogy foggy egyre aktívabb, nem csak a háttérből aggódik, hanem tesz is azért, hogy matt túlélje a küldetését, de ha ügyvédkedésről és dumálásról van szó, akkor viszont nincs párja... ($$03.21.)

„hell’s kitchen is about to explode.”

van newyork-ibb életkép, mint amikor zubogó tűzcsapban játszanak a gyerekek...? az évad legnagyobb kérdése az, hogy tudják-e pótolni a minden szempontból brutális főgonoszt, wilson fisk-et, hogy nem érezzük-e majd a hiányzó űrt. foglalkoztatta ez az írókat is, mert az évadnyitó fő témája pont ez az űr volt, mert a gengszterkedés-biznisz úgy működik, hogy ha kiesik egy kulcs-szereplő, akkor a keselyűk egyből lecsapnak a maradékokra. és ügyesen megvezettek azzal, hogy beexponálták az íreket, aztán egy mozdulattal ki is írták őket. mert náluk egy sokkal nevesebb ellenfél jutott idénre, akit ügyesen rejtegettek egészen a rész végéig -mondjuk én már azon is meglepődtem, hogy máris megkaptuk az összecsapás első fordulóját. már most nyilvánvaló lett a két karakter közti hozzáállás-béli különbség, mert azért az ördögünk is bevetette magát a hell’s kitchen-i éjszakába (hozzátenném, okosan spórolósan rejtegették őt is a nyitó bunyó-jelenetben, nem tudom, az ilyeneket én sosem érzem megúszósnak, inkább stílusosnak), de azért mindig tudja, hogy hol álljon meg az igazságszolgáltatásban. de azért nem csak éjszakából állnak a napok, a nelson és murdock is szépen működik, hisz’ terjed a nagy szívük jó híre a városban, és még egy kis bimbózó romantika is belefért karen-nel (akiért megállás nélkül tudok aggódni, mert tudom, hogy a képregényben szomorú véget ért...). érdekes, hogy ami legjobban megmaradt a fejemben az első évadból, az a színvilága volt, és szerencsére ehhez ragaszkodtak most is, egyedi hangulatot tud hozzáadni az egyébként is szép képhez. ($$03.19.)