soroló

„there’s never any dignity at the end.”

morello szála jól leképezte az egész epizódot, mert úgy volt felemelően bemutatva a nagy esemény, hogy nagy volt az érzelmi töltete, ugyanakkor nem nélkülözte a humort és (red-éken keresztül) a drámát sem. mert megint szépen össze volt rakva a rész ezekből a komponensekből, amiknek elvileg ki kéne oltaniuk egymást, de az istennek sem akarják ezt tenni, inkább erősítik a közös hatást. valahogy volt egy kis bizsergető rossz érzés a zene által majdnem végig, de aztán az egészet nagyon szépen oldották fel a végén, beengedték azt az apró napfényt, amire mindannyiunknak szüksége volt -a csajoknak is és nekünk is. a flash-ekkel szép kerekre zárták az évadot, ugyanúgy, mint a nyitányban, most is felvillantak a különböző gyermekkori traumák, vagy a szülőséggel kapcsolatos képek. és, uhh, és nem mehetünk el szó nélkül chapman tettei mellett sem -szerintem baromi bátor dolog, hogy a kvázi főszereplőt, akivel együtt léptünk be a történetbe, akit közel engedtünk magunkhoz, most ennyire elidegenítik tőlünk, teljesen alámerítik a lelkét a börtönlétbe. várom, hogy jövőre is marad-e ez az irány nála, vagy ismét fordítanak majd egyet. ($09.02.)

hallottam olyan nem túl meggyőző hangokat, hogy ’rossz volt az évad, mert nem történt semmi’. egy: ez nem igaz. kettő: miért, minek kell történnie...? az igaz, hogy nem volt egy fő vonulat idén, hogy nem kaptunk egy markáns főgonoszt, de sok kis mozaikból szépen összeállt az évad (sosem baj, ha többféle dologgal tematizálják a részeket, sok minden elő tudott itt jönni, a hit és a vallásosság ugyanúgy, mint a magány, vagy maga a börtön-rendszer, ami még egy ilyen felvilágosult jóléti rendszerben is szarul tud működni, mint amilyen amerika). de komolyan gondolom, amit már számtalanszor kifejtettem -nem kellenek nagy történések, ezek a karakterek kellenek, akikhez kötődünk, mert érdekesek és szerethetőek (vagy egyik vagy másik vagy mindkettő), akiknek érdekel a sorsa, akikkel együtt akarsz lenni minél többet a rácsok mögött. ilyen egyszerű ez. nagyontetszett.

„she-male jail fail. balls to the wall in tranny prison brawl.”

kitartó munkával sikerült elérni, hogy minden egyes pozitív életszemléletű karaktert lehúztak az írók, amennyire csak lehetett -gratulálunk ezért a sikeres teljesítményért... kezdődött p-vel, aki magányos lett és zugivó, aztán jött soso és az ő kirekesztettsége. most épp sophia-t tiporták meg, hogy komoly külső és belső sérüléseket szerezzen. és hát doggett-et sem látjuk mostanában mosolyogni, még ha dühöt nem is szítottak benne (pedig megnéztem volna, ahogy kijön belőle a tetovált lány...). de még ha nem is ennyire fordítanak ki mindenkit, azért gyakran inkább a negatívumokat hozzák ki belőlük. de most komolyan, chapman képes lett volna a kézimunkára? bár amilyen önző módon viselkedik mostanság... egyedül az újdonsült abuela maradt olyan kemény, amilyen szokott lenni, igaz, egy pillanatra őt is elbizonytalanították az anyai szeretettel, de azért a végére csak hagyták eluralkodni rajta a mocskot (és erre a csúnya önzőségre erősítettek rá a flashback-kel is). ($08.24.)

„don’t fuck where you eat, or shit where you fuck. it’s bad business.”

a lusta szombat délelőttel asszem’ kipipáltam az összes napszakot, amikor a sorozatot néztem már, és az a csodálatos, hogy bármikor pörgött, mindig működött. oké, azt nem mondom, hogy kellemes volt caputo szexuális életére ébredni... örültem, hogy a bajusz-király volt a középpontban, mert magam is egy hozzá hasonló önzetlen mamlasz vagyok, így könnyen át tudom élni az érzelmi hullámzását. ha már az érzéseknél járunk, azért ma kevesebb volt a humor, inkább a drámai oldala domborodott ki mindennek. igaz, már attól megszakadt a szívem, ha csak mutatták doggett-et az ágyon, de nagyon örültem, hogy boo-t küldték neki az írók segíteni, erős is lett minden közös jelenet. chapman-nel is egyre nehezebb tartani, ahogy teljesen beszippantja a szervezet bűnözésben betöltött vezető szerepe, és őszinte hazudozás-hulláma. szépen készítik elő azt a bizonyos szar-robbanást, amit red előrelátóan megjósolt. ahogy sos-nak is tennie kell valamit a bully-ba hajló kirekesztése ellen. ide a bökőt, hogy fájni fog a vége... ($08.22.)

„-why do girls like it when men call them sluts during sex? or bitches? or dirty whores who love cum?

-oh, dear, well, that is a complicated question.”

minden a szexről szól -de ez még nem jelenti azt, hogy élveznénk is minden egyes percét, vagy akár kielégülnénk. én legalábbis kurvára felhúztam magam a végén, ahogy néznünk kellett doggett arcát a megerőszakolás közben. igazságtalannak éreztem -főleg azután, hogy láthattuk őt a flash-ben hasonló szituációban (+egy jó fiú mellett is, akibe nem csak hogy bele lehetett szeretni, de igazán mestere is volt a nők kielégítésének). és kifejezetten gonosz dolog így állva hagyni a nézőket a végén... crazyeyes-ról tetszik, hogy kiderült, hogy csak fejben fejlett szexuális téren, jó lesz nézni a csetléseit/botlásait a test feltérképezésének csodás kalandján. és hát chapman-éknél is előtérben lesz a szexualitás, és nem, még nem mindig nem haragszom a szöszire. ha félrerakjuk az összes felajzottságot, akkor az idei szokásos szálakat láthatjuk a mellék-vágányokon, a kaját, a rózsaszín bugyikat, a spirituális kiscsoportot, alex paráit és a születendő kisbabát. (a bajusztalanított pornstasch-on mi az isten volt az az istentelen budeszliga-frizkó...?) ($08.20.)

„it’s the armor you put on every day. the armor that that it takes to get through every day. it gets heavier and heavier as you live your life, you know? especially in here. but when you look at norma you can take that armor off because it’s safe.”

nem lehet haragudni piper-re az elcsábulás miatt -gondolom ti is érzitek azt a hihetetlen kisugárzást, ami az új lányból árad (és nem utolsó szempont, hogy már meztelenül is megmutatták nekünk...). de egyébként a chapman-féle bugyi-biznisz csak mellék-szál volt a mai spirituális utazások mellett. mert megint találtak egy nagy közös témát, ami alá sok mindent be lehetett vonni -és ez ma a vallás volt. norma-ék szeretett közössége szépen formálódik, bár még túl kell esniük a fájdalmas dogmatizálásokon és néhány egyház-szakadáson, mielőtt megerősödnének. eljött a ’zsidótlanítás’ ideje is, mindig szerettem az olyan jeleneteket, ahol össze vannak vágva a kérdezettek válaszai, főleg, ha ilyen idétlen válaszokat adnak a (jelen esetben vallási) kérdésekre. és most a flashback-et is nagyon eltalálták -amikor megláttam a fő meth-head rózsaszín ruháját, még a fejkötő nélkül a kukoricás mellett, már akkor azt hörögtem, hogy ’neeee, na neee’, és aztán csapkodtam a térdem, amikor kiderült a származása. pedig nem is vicces dolog ez, csak tök jól csapták le a labdát... ($08.16.)

„if you took a shit, then your shit took a shit, and became mayor of detroit, that wouldn’t even come close to the level of shittiness of that food.”

soha nem kellett aggódnom, hogy unottan merengenék a sorozat nézése közben, de ma valahogy még inkább beszippantott, szerintem chapman lelkesedése ragadt át rám is. egyébként bírom, hogy így beleállt ebbe a hülyeségbe, nagyokat kacagtam, ahogy fokozták fel a nagy szónoklatát, vagy ahogy bevetette a teljes flörtölési arzenálját. de dockett pár perc kacsás boldogságának is örültem, ami, ha belegondolunk, hogy mennyire utáltuk az elején, igencsak nagy szó. aztán vannak azok a részek, amikor azt mondod, hogy jó-jó, ez most vicces, de már érzed a keserű ízt a háttérben, csak próbálod elhessegetni, amíg lehet -ilyen a drámai véget ért pornó-regény is. és valahol ilyen jelenet volt az új felsővezetés bemutatása is -ami vicces volt (extra brutális zsidó viccel súlyosbítva), csak abba nem szabad belegondolni, hogy a karikaturisztikus ábrázolás alatt valószínűleg rengeteg valóság-alapot találnánk, mert ha ez a gondolat befészkeli magát a fejünkbe, akkor igen hamar kurva mérgesek leszünk... (alex flash! érdekes kitekintő volt, kár, hogy nem a szimpátiát erősítették vele szemben a nézőkben...) ($08.08.)

„i think that women’s prison feeds into the whole ’70s exploitation fantasy for men. it’s like we’re all in ’chained heat’ or ’cellblock sisters’ and all we do is have lesbian sex and strip searches and naked cat fights in the shower. (körbenéz) we also do other things...”

a hallgatag embereket övezi a legnagyobb misztikum. mert mi lehet a csönd mögött? eleve bírom norma-t, mert nagyon jól játszik az arcával, és nem véletlen, hogy ő az, akivel mindenki jóban van. de milyen jól állt neki a hippi-kultúrában tobzódó flashback is (basszus, most kattintottam rá az imdb-re, hogy lepuskázzam annie golden nevét, és a profil-képet meglátva kezdtem sűrűn káromkodni -hát persze, hair...!). érdekes, hogy az ő spiritualitásától ennyire távol esik a mai másik fő vonal -a szexualitás (pedig azzal, mint ahogy az epizódban ki is mondják, vigyázni kell a tévében, mert az erőszak jöhet bármikor, az erotika viszont nem, hisz’ tudod, amerikai erkölcsök, blablabla...). vicces, hogy pont crazy eyes írja a mocskos meséket, az viszont szomorú, hogy p ennyire rájuk tud cuppanni a nagy magányában (plusz erős könyv-hiánya is van már...). és hát chapman ötlete (keressünk pénzt a bugyiszagolgató perverzeken) is az alantas ösztönökből indul ki. de én azért óvatos lennék minden ilyen deformatív elhajlással -a végén még lecsap a karma csajok, csak óvatosan... ($07.28.)

„help! i’m a skinny hot girl, but i need a little something extra to make me feel sexy.”

hányféleképpen lehet a kulturális különbségekről beszélni? lehet tök egyszerűen ábrázolni -mondjuk a kajákon át, és ez jól átjött a mai címszereplő chang étkezési különcködései által (btw, eszembe nem jutott volna, hogy rá is szánunk egy flashback-et idén, de örömmel vettem a kínai hablatyot, az édes-savanyú lány-történetet, bár az fura volt, hogy a fiatalkori önmaga nem volt annyira csúnya, mint a jelen-kori...). de ha ez nem lenne elég kóser, akkor nézhetjük például a különböző rasszok nő-ideáljait is, amikről a csajok kedélyesen elbeszélgettek a készülő bugyik felett is (nem is lehetne jobb párbeszéd közepébe pottyantani az új csajt, alex 2.0-át (legalábbis mély-hangúságban mindenképp)). vannak olyanok is, akiket nem a multikulti keveredés érdekel napjainkban (huh, valahogy próbálok átkötni, ne izélj már...), hanem a mindennapi lelki béke. és először jó nézni morello pasizásait, de aztán könnyel telik meg a szem. ahogy p alkoholba menekülése is drámaian fut ki. bezzeg red elégedett lehet, a ’back to the kitchen’ akciója szépen célba ért... ($07.25.)

„my system is to make the ladies think that there is a system so they don’t hate us for not getting the job, they’re mad at themselves for not having what it takes.”

mindig kell valami, ami izgalomban tartja a bent-lakókat. most épp egy új munkával (és a vele járó nagyobb pénzösszeggel) húzzák a mézesmadzagot, tartják fenn a közbeszédet, osztják meg a népességet. főleg, hogy teszt-írás van, így többeknél is felsőbbrendűségi érzések jöhetnek elő (ezért jó poén a végén, hogy kiderül, mennyire random volt az egész kiválasztósdi -bár kétségtelenül riasztó a börtön jövőjére nézve a menedzsmenti hozzáállás). már múltkor örömködtem, amikor a flash-ben olyan került elő, aki még nem jutott sorra eddig, és a buta latino lányoknak tényleg kijárt már egy alapos múlt-tágítás (bocsi), igaz, még csak az egyiküket ismerhettük meg jobban -és mosolyoghattunk egy jót az élet karmikus mivoltán, ahogy összeértek az életében a dolgok. oh, és mellék-szálként ott volt még a dögössé változtatott red, aki nem csak healy-t csapta be, de engem is; de szerethető volt a szeretet-hiányos soso is. alex-en meg újra fordítottak egyet, most épp paranoiás -pedig egy hete még hogy mosolygott... ($07.19.)

„i’m... just trying to remember the passage. oh, yes... it’s corinthians 69. i think it goes... ’suck my big fat dyke dick, you fucking hateful piece of shit!’”

what a shitty morning... és persze lehet viccelődni azzal, hogy az ilyen közösségekben közös időpontra áll be a nők életciklusa (ahogy meg is teszik ezt itt is), de tényleg úgy tűnik, hogy mindenki a rosszabbik lábát találta meg ma a felkeléshez. és persze vannak itt komolyabb dolgok is, meg szimpla hisztik, vagy csak rosszul kijött lépések. és persze nem is jöhetett volna rosszabbkor egy ilyen nap, amikor a legjobb arcát kéne mutatnia mindenkinek, hogy eladják magukat a potenciális befektetőknek (de minden percet megért, ahogy láthattuk mr.caputo-t küzdeni a sors-csapásokkal, majd minden rosszkedvet elhessegettek a végén az örömével). érdekes, hogy alex a leg-jókedvűbb az egész kócerájban -dehát ez a szerelem, kéremszépen. mi? egy leszbi is lehet szerelmes...? azért örülök, hogy boo egy szokásos elfogadás-problémás meleg múltat kapott (meg egy méretes dildót), mert nem lehet elégszer beszélni erről a problémáról. mert hiába jártatjuk a szánkat, pedig csak egyetlen tök egyszerű szabály betartásányira vagyunk a megoldástól: ne akarj senkit megváltoztatni! (and be pride!) ($07.12.)

„never trust a fucking junkie!”

most panaszkodhatnék, hogy ’jaj, melyik szálat/jelenetet emeljem ki, válasszam kedvencemnek’, de tudjátok mi a kurvajó? hogy nincs erre szükség, mert mind működött, ütött, felesleges kimazsolázni a szertelen nagy egészből. persze felsorolni lehet belőlük, mert különben nem érném el a kötelező ezer leütéses penzumomat... ha már moldáviában vagyok egy hete, hát mindenképp tudtam mosolyogni a fordítós jeleneten, mert most nagyon át tudom érezni, milyen a több-nyelvűség. természetesen én is imádtam a nagy drámai jelenetet az improvizációs órán, amivel elkezdték helyrebillenteni ezt az elcseszett piper/alex kapcsolatot. oké, a drogos múltban nem sok újdonság volt, viszont a nicky-s szál végén megint sikerült elérniük, hogy az arcomra fagyjon az egész végig gyűjtögetett mosoly -rohadékok, hogy imádom őket ezért... (basszus, csak üres duma volt a ’nem kell kiemelés’ lózungod az elején, mi...? most meg, hogy megnyitottad a csapot már nem tudsz leállni... mert még ide kell, hogy férjen a könyv-temetés is, vagy a börtön miatti aggódás szép végigvezetése, vagy a csajok érzelmi hullámai nicky irányába, és még, és még, és még írnám még, ahogy minden epizód után érzem a késztetést...) ($07.08.)

„-alex, you will survive because it’s what you do.

-yeah... like a cockroach.

-maybe that’s your spirit animal.”

hé, én azt olvastam, hogy ez egy gyenge rész -és mégsem volt az... oké, az nézőpont és ízlés kérdése, hogy kit mennyire érdekel a születendő gyermek témája, amivel jócskán foglalkoztunk az epizódban, de annak ellenére, hogy én sem rajongok ezért a szálért, mégis jobban magával ragadott az orange-feeling, mint a múltheti kezdéskor. és valószínűleg emlékezetes is lesz a rész a sok alsóneműben mászkáló csajtól (azért kíváncsi lennék, hogy mi alapján döntötték el, hogy ki kap papír-rucit és kinek kell sok testfelületet mutogatni -hogy önkéntes alapon ment-e a forgatás előtt, vagy sorsoltak az írószobában). és azt már mondani sem merem, hogy a békülős-szex jelenet is emlékezetes volt, mert megint perverznek néztek majd... btw, jó lesz, ha kihozzák alex-et ebből a depis állapotból, mert tényleg nem szexi... (annak örülünk, ha új arcok is belekerülnek a flashback-forgatagba, de biztos tudni akartuk, hogyan veszítette el a lábát a nagyon szerelmes őr? bár az bátorságra vall, ha az iraki háborúból a tétlenséget és nem a hősiességet mutatják meg.) ($06.26.)

„it’s a whole new world around here. a kinder, gentler litchfield.”

közeledünk a kapuhoz, nem kell sietni. halványan már a levegőben van a szokásos illat. visszahozza az emlékeket. ismerős arcok sétálnak el mellettem. azt nem mondhatom, hogy hazaértem, de valami hasonló érzés kerít hatalmába... no, én így próbálom érzékeltetni, hogyan is tértünk vissza a rácsok mögé... mondhatnánk, hogy meglehetősen szolidan, nem így szokás kezdeni egy évadot, sokkal inkább olyan volt ez a rész, mint egy évadközi pihenő a sok dráma között. persze itt is lekunkorodott a szánk néha (főleg a végén, bár elég volt csak belegondolni, hogy milyen lehet felnőni úgy, hogy az anyád börtönben van, vagy milyen lehet a rácsok között élni elzárva a gyermekedtől), de alapvetően derűs volt a hangulat. minden karakter kapott egy kis helló-t, még a flashback-eket is szétosztották köztük, hogy vagy az anyjukkal való viszonyukra vagy az anyaságukra világítsanak rá egy kicsit. igazából nem is tudom, mi mást vártam volna a kezdéstől, a tavalyi elidegenítő nyitányt nem szerettem, akkor miért lenne baj, ha most meg pont azt kapom, amiért szeretem a sorozatot...? nem kell mindig egyből pofán vágni, főleg nem egy ilyen szép ünnepen. ($06.19.)