„-everything i write is about or for her, so whenever i’m with her, even when i’m in my writing.
-this is heartbreaking, hank”
kétféle finálé van: amelyik felrúgja az addigi dolgokat, és amelyik próbálja helyrehozni a korábban felrúgott dolgok után keletkezett problémákat. ez az utóbbi volt, runkle-ék újra mr és mrs, hank újra tesz egy próbát az egyetlen és igaz szerelménél, még lew ashby is visszatért. btw, atticus kielégítő rocker-pótlék volt, durva, hogy milyen koncert-jelenetet rittyentettek neki. de elég a narkotikumokból, puncikból, ez a busz nem arrafelé visz, hank haver. a kérdés az, hogy vissza akarunk-e újra fordulni. (+04.03.)
csűrhetem/csavarhatom később is, de a türelmetleneknek már most leszögezném, hogy ez egy jó évad volt (tetszett). hogy miért? a humora még mindig a régi, jobb, ha a szűzies, begyógyult puncijúak nem mennek a közelébe, idén is akadtak funkcionáló és szerethető új karakterek, és egy-két apróságot most is felírhattam a 'mi a háttere az igazán jó írásnak' füzetembe (lásd akár a mostani finálét, ahol ezt bezzeg basztam belefogalmazni). hogy még mindig karen meg becca, so what, elfogadható kompromisszumnak tűnik. hogy jövőre is hank-kel leszünk-e? nem kérdés. ahogy az sem, hogy úgyis elbassza valamiképp.