soroló

„the rayburn name still means something down here.”

az egyértelmű volt már az elején, hogy a fináléra érjük el az évadban látott flashforward képeit, viszont arra szerintem nem sokan számítottak, hogy ennyi meglepetést fognak okozni a már látott képsorok. legalábbis én azt feltételeztem, hogy ezek a fő drámából vannak kiragadva, nem pedig a már megtörtént drámának a következményeit látjuk. mert azt már jó kábeles szokás szerint már az előző rész végén megkaptuk... most sem bírtak magukkal az alkotók, kellett egyet csavarni még az időrenden, hogy most is kirakóznunk kelljen, hogy mire emlékezhet vajon a három testvér... aztán gyönyörűen összeállt a kép, a nagy master-plan, egy újabb éjfekete titok, amit meg kell őriznie a családnak. és baromi érdekes belegondolni magába a tettbe is, hogy a család legtisztességesebbnek tűnő tagja követte el -és még csak el sem tudjuk érte ítélni, látva, hogy milyen ember volt a testvére. hogy ettől rossz emberré vált volna? a moralitás érzékeny dolog... (természetesen megágyaztak a jövőnek -már azzal is, hogy ott lesz végig a feszültség, hogy kiderül-e a nagy titok, de ez nem volt elég az íróknak, be kellett hozni még egy tipikusnak mondható cliffhangert is a végére...) ($$02.06.)

bevallom, annak idején csak azért figyeltem fel a sorozatra, mert érdekesnek tűnt a helyszíne (meg persze bízhattam benne, hogy a szokásos netflix-minőséget kapom). és igazam is lett, mert a helyszín, azaz florida keys egyenrangú főszereplőként tündökölt a karakterek mellett. ott volt a fülledtsége, a gyakori viharok, a hullámzó tenger hangjai, a szélfútta beszélgetések, a mangrove-mocsár ragadóssága, és a pálmafák leveleivel átszűrt napfény. (és ki is használták mindezt, mert rengeteg kinti felvétel volt minden epizódban, amik mindig rengeteget dobnak a hangulaton.) és ezek azok a jelzők, amiket még nem nagyon írhattam le egy noir történet helyszínének esetében. mert ahhoz vagyunk szokva, hogy a sötét történetek sötét helyeken, nagyvárosok koszos sikátoraiban játszódnak. de működött ez a kontraszt, akkor is, amikor a kezdeti napfényből átúsztunk a sötétségbe, mert szép fokozatosan adagolták a nyomasztást, a drámát és a feszültséget. igen, kicsit lassan indultunk, de aztán ez kifizetődött, jobban együtt tudtunk lélegezni így a karakterekkel. működött a mozaikos szerkezet is, hogy az információk is kis csomagokban jutottak el hozzánk, hogy nekünk kellett összerakni a részleteket, a különböző időpontokban történt eseményeket, a titkokat. de a lassabb részeknél is jó volt nézni a karaktereket, akik sokrétűek voltak, összetett érzéseket váltottak ki belőlünk (imádva utálni, meg ilyenekre gondolok...), és persze magas szinten voltak eljátszva (kyle chandler régi motoros a szívemben, de ben mendelsohn is odaérhetett a fenyegető pöszeségével). so. ha egy sötét titkokat rejtő, gyönyörűen fotózott sorozatra vágysz, ezzel nem lőhetsz nagyon mellé.

„i never could hate you. that's my fucking problem!”

zajlik a macska-egér játék, mindenki menekül vagy üldözik -és sötétedik a hangulat, de nem csak a monszun-időjárástól... most jönnek a nagy kérdések: mit lehet tenni danny-vel? fontosabb-e ő, mint a szűken vett család? john próbálja menteni a menthetőt, menekítené a családját, és óvná az édesanyát. ez utóbbival kudarcot vall, mert danny bevallja a bűneit, és azt is, hogy ugyanúgy hibáztatja őt is az elcseszett életéért, mint mindenki mást... az a jó ebben a kihagyós szerkezetben, hogy oda kell figyelni, hogy tényleg mi történt, mert én is egy pillanatra elveszítettem a fonalat, hogy mitől is van rosszul john... aztán jöhetett egy mindig működő tengerparti jelenet, ahol olyan szinten fokozták fel a feszültséggel kevert érzelmeket, hogy fel kellett állnom az ágyról -és úgy is maradt az utolsó pillanatokat látva. innen még lesz tovább...? (látszik, hogy felzaklatott a vége, mert nehezebben találom a szavakat, és még a szokásosnál is több három-pontot rakok...) ($$02.06.)

„this is not just about danny owing money. he's trying to hurt us. this is personal now.”

hogyan enyhíted úgy a károkat, hogy a legkevesebb hulljon vissza a családodra? ez volt az epizód egyik kulcs-kérdése, és ehhez a mindig minta-jófiú john-nak is át kellett lépnie a határokat. mert a látszat kedvéért előadta a dea főnöknek, hogy ő csak a törvényt tartja szem előtt, de igazából kitervelték a testvéreivel, hogy hogyan tudnák megúszni a dolgot. persze a drog eltüntetése mindig annak kellemetlen, akit majd a nehézfiúk szednek elő, ha hiányolják a portékájukat -de úgy tűnik, danny túl tud lendülni az ilyeneken, mert most már csak megszállottsága fontos neki, hogy bosszút álljon minden családtagján egy több évtizede történt esemény miatt... még úgy is rengeteg feszültség volt az utolsó percekben, hogy azért feltételeztük, hogy nem kattant be annyira a srác, hogy megölje a saját unokahúgát -szép munka, kedves alkotók. (az ilyen típusú történeteknél a sötét titkos múlt mindig kötelező adalék, de itt egy kis pluszt ad, hogy ennyire mozaikosan ismerjük meg a teljes történetet -bár nem hiszem, hogy a poirot-módszer jobb lenne, amikor egyszerre zúdítják ránk az infót a végén.) ($$02.06.)

„it was just paradise for all of us.”

oh, hogy én mennyire tudom élvezni a mano-a-mano jeleneteket, amikor két ember csak beszélget, és lehet figyelni az apró reakcióikat. vegyük például meg-et, aki finoman rákérdez carlos-nál a gyanús dolgokra, és az elején linda cardellini még mosolyog, aztán ez olvad le szépen, ahogy komolyabbá válik a téma. de nagyon jó volt a hűtőházas letámadás is, kyle chandler-nek nagyon mennek ezek a keménykedős drámai részek (ez mondjuk nem újdonság). de az ő arcát kellett figyelni akkor is, amikor az anyukája újabb szörnyű részletet fedett fel a testvérük haláláról. a végéről már nem is beszélve, amikor a bátyja az arcába mondta, hogy 'nem tehetsz semmit, akkor is folytatom a bűnöző tevékenységemet'... ja, mert egész odáig szorult a hurok, lehetett kicsit izgulni az dea nyomozásán (pedig csak szép túlvezérelt fényekben ültek egy zárt szobában...), de a hurok-szorulás közben csak egyre nem gondoltak: hogy még egy rendőrnek is előrébb való a család, mint az igazságszolgáltatás... (danny profizmusa abban is látszik, hogy pontosan tudja, kiket tud behálózni (az anyját meg a gyerekeket), és kik azok, akikkel feleslegesen próbálkozna (a testvérei vele együtt nőttek fel, kiismerték már túlságosan).) ($$02.06.)

„when you feel you have no choice, so you... you run away.”

vágás-technika, első óra: egy arc tűnik fel a rész elején, a néző nem ismeri fel, aztán gyors-vágás rayburn anyura, és hirtelen mindenki megvilágosodik... vagy vegyük ezt: mutatják a rosszarcú ír fotóját, az fbi-os figura felteszi a kérdést, 'vajon kik lehetnek a társai?' -egy pillanatra látjuk john gondterhelt arcát, majd hopp, már danny-t mutatják, és mindent értünk, vezetik a szemünk... tetszik, hogy john a nyakába vette a környéket, mert a nyomozó-ösztönével érezte, hogy valami kurvára nem stimmel a bátyával, és talált is erre bizonyítékokat, és így kicsit minket is felvilágosítottak az eddig homályban tartott múltról. a bátyó egyébként hozta a formáját, és előadta a kenyérre-kenhető arcát, miközben burkolt és nyílt fenyegetéseket tett azok felé, akik az útjába próbálnak állni -vagy csak érezhetően nem szimpatizálnak vele. (hmm, érdekes ez, hogy megan-nak annyira berögzült a balesetes hazugság, hogy meg volt róla győződve, hogy tényleg úgy történt. furán működik az emberi agy.) ($$02.04.)

„john, your fucking problem is you've never left. you've got a small-town mind-set.”

egy verés után az a legkevesebb, hogy eltörik néhány bordád, vagy hogy monokli lesz a szemed alatt... és most nem is csak a lelki fájdalom az, ami a rosszabb, de a pénztárcára is súlyos csapást mért ez az alattomos támadás... óh, danny, és az ő kis játékai... kevin esetében villogott ám a szeme, amikor az mindenkinek a tudomására hozta a verést, aztán a következő lépése az volt, hogy leitatta john-t, és arra biztatta, hogy tizenhét év után ugyan már méltóztassa más nőben is megmártani a farkát, ne csak a feleségében... aztán még egy kicsit a hugicájára is rászállt, csak hogy teljes legyen a kör. ja, és még az anyját is behálózta, hogy a hotel környékén is minden a szájíze szerint alakuljon -és csinálhassa a homok-gereblyézés mellett a piszkos üzletét is. imádnivalóan utálatos figura... (meglepő módon most tért vissza a narráció és a jövőbe-nézés, fura ez, mert miért épp most, vagy miért hanyagoltuk az elmúlt részekben ezt a kezdést/zárást...?) (hmm, elhallgatva a sok spanyol-ajkút ma, el kéne gondolkodnom egy kis nyelvtanuláson...) ($$02.02.)

„it's good when the family can help other people out. i mean, because, it's why people... they love working for us, right? it's loyalty.”

danny cool... de annyira cool, hogy jack white jár neki aláfestésül, és én végig is táncikáltam, amíg szólt a lazaretto... de tényleg tetszik, hogy mindent ezzel a zen-buddhista nyugalmával fogad, csinálja a kemény melót, törleszti a tartozását, és még azért sem akad ki, ha az öccse megdugja élete szerelmét. mármint hogy nem vágja pofán ott helyben... és pont ettől lesz feszültség, mert tudod, hogy majd szétfeszíti a feszkó a srácot, és ő mégis mosolyogva él bele a világba -és aztán csak a végén derül ki, hogy ez valójában csak a külső, elintézi ő fifikásan a bosszúját, ha igazán szükségét érzi... talán végre megtudunk valamit azokról a rohadt kannákról, amiket már az eleje óta hordanak a mangrove tövébe, azt ma már láttuk, hogy valami csere-üzletről van szó, és gondolom elég piszkos lesz majd a srácok keze, hogy szörnyülködni tudjunk... a többi szálon is szokás szerint adták a morzsákat, ügyvédkedés, rendőrködés, hajó-szerelés, mindenki rendben végzi a dolgát... ($$02.01.)

„it would reflect badly on the family.”

ha megkapargatjuk a stég alját, biztos, hogy találunk rajta rohadó pontokat... szegény danny elég rossz trip-re indult, minden szinten szétcsapta magát, de megértjük, mert elég sok szar került elő mióta hazatért, és nem ismer más módszert ezeknek a kezelésére, mint egy kellemes önpusztítás. igazán érdekes a drog okozta képzelődés volt, amiből kiderült, hogy attól fél leginkább, hogy azt gondolják róla, hogy nem baleset volt a testvérük halála, hanem ő a hibás -és elég félrevezető is volt a jelenet, mert bár ott volt a lány, akiről úgy gondoltuk, hogy csak a képzeletében él, hogy csak a lelkiismerete kivetülése, és aztán kiderült... hogy tényleg így is van... a többiek mellette csak apróbb szálakat kaptak, némi magánéleti zavarokat (ja meg volt egy jelenet a nyomozásra is -igen, még megvan ez a szál is...). (tök jó látni ezt a rengeteg külső felvételt, főleg, hogy nem törődtek azzal, ha látszik hogy kicsit elmegy a nap a jelenet közepén -mert fontosabb, hogy a tenger mennyit hozzáad a jelenethez, vagy a nyakkendőt felfújó szél. az éjszakai jelenetekben meg persze a mesterséges fényekkel ment a játék.) ($$01.26.)

„when something's lost, something else is gained.”

ezért hozták vissza az öreget, hogy máris kivegyék a történetből...? persze rá lett szánva az egész rész a búcsúzásra, és ez egy kicsit csöndesebb, emlékezősebb epizódot szült -több szempontból is. mert egy gyász-szertartáshoz beszédet kell tartani, és ott nem elég üres frázisokat pufogtatni, ott muszáj a személyes emlékeidből meríteni (kyle chandler rutinból lehoz nagyon erősen egy ilyen jelenetet, de szerettem azt is, amikor az anyukájából húzott ki egy nagyon szomorú történetet). de persze a család nem csak a szomorú esemény miatt emlékezik, hanem most még erőteljesebben tört a felszínre a korábbi haláleset árnya, főleg úgy, hogy az akkori helyi nyomozó is felbukkant a temetésen, láthatóan zavarba hozva több embert is a jelenlétével -mert nála is szörnyű titkok vannak eltemetve... a szomorú központi téma ellenére nem felejtkeztünk el a testvérek magánéletéről sem, de mivel sehol sem túl vidám a helyzet, így azok sem enyhítettek az epizód hangulatán (talán csak a részeg italozás). (most több nagytotál is kaptunk florida végvidékéről, és huhh, még mindig nagyon szép vidék.) ($$01.19.)

„immigration run gone bad.”

erősen bekezdtünk a felrobbanó menekültekkel (plusz szomorú aktualitást adva a résznek), de kellett ez, ha már így a negyedik részre meg is bontották a koncepciót, és nem kaptunk baljóslatú flashforward-ot... aztán meg azt hittem, hogy rossz epizódot indítottam el, mert túl jól volt apu ahhoz képest, ahol a múltkor hagytuk őt... de nem, jó helyen vagyok, egy idilli helyen, egy idilli pillanatban, amikor jön egy kis megnyugvás, és csak a horizont távoli szegletében sötétlenek a viharfelhők... tetszett, hogy nemek szerint szedték szét a csapatot, hogy a férfias baseball-ra a tequila-t vedelő nők voltak a válasz -plusz a fiúk kaptak még egy feelgood jelenetet a megbütykölt klasszik járgánnyal. kár, hogy apu nem értékeli az ilyen erőfeszítéseket... de most komolyan, látja, hogy a fekete-bárány fia végre jól csinálja a dolgát, hogy meg akar felelni mindenkinek -és mégis elüldözi, mert nem bírja elviselni...? oké, hogy a múltból még mindig csak foszlányokat kaptunk, de nehezen hiszem, hogy egy apa ennyire nehezen lenne képes megbocsátani... ($$01.14.)

„i don't often think of you as a lawyer, but right now, you sound a lot like a lawyer.”

hmm, és igazam lett a nézőpont-váltásban, tényleg az a terv, hogy minden részben más testvéren legyen a fókusz. és most nem csak azért volt érdekes, hogy a hugica került sorra, mert megismerhettük a személyiségét, a testvéreivel való viszonyát, a benne lévő megfelelési kényszert, a jóra való törekvését, nomeg a gyarlóságát, mert már kiskora óta nem tud kitartani egy pasi mellett sem, hanem az ügyvédsége okán belemerülhettünk a leendő örökösödési problémába is, mert a drága apuka nem csak a gyereknevelésben végzett pocsék munkát, de még most is bujkál benne egy nagy adag kicsinyesség. de a legérdekesebbnek azt találtam, ahogy feltárták előttünk az egyik nagy családi titkot -hogy volt még egy lánytestvérük... (danny bátyó továbbra is egy szórakoztatóan kellemetlen alak, nagy pénzügyi problémákkal, és kényszeres beszélgetésre-félrevonással... ja, és nagyon tetszett a chloë sevigny-vel előadott bicikli-tánc, azaz a kvázi-dugás...) ($$01.04.)

„what did he do to dad?”

elég gonosz dolog ez a kihagyós szerkezet, mert így a néző sem tudja eldönteni, hogy kinek higgyen... de egyébként örülök, hogy nem néznek hülyének, nem rágják a szánkba az információkat egyébként sem, több sztorit is félmondatokból vagy homályos flashback-ekből kell összeraknunk. lehet, hogy az ilyenfajta történetmesélés türelmet igényel, mert idővel mindenre fény derül, de szerintem jó játék, hogy nem csak lustán nézetik velünk a show-t, hanem kicsit mozgatják az agyunkat is. különben ellustulnánk a sok szép tájképet látva... az epizód első felében még a pilot generálta hullámokon lovagoltunk, hogy most marad-e vagy sem a legidősebb testvér, valamint ismét előkerült a női hulla is, hogy ne felejtsük el, hogy egy nyomozó is van a sorozatban (és akinél megint megállapítottam, hogy attól még, hogy egy pucér női testet látunk, abban még nincs semmi szexualitás). aztán nem sokkal később jött a már emlegetett kihagyás, és kicsit fokozatot váltottunk. úgy tűnik, hogy minden részben kiemelik majd a négy testvér közül az egyiket, hogy kicsit jobban megismerhessük mindegyikünket. bár ki tudja, úgy érzem, fognak még meglepetéseket okozni az írók... (hmm, chloë sevigny még sosem láttam ilyen dögösnek...) ($$01.02.)

„sometimes... you know something’s coming. you feel it... in the air. in your gut.”

(jaj, de hiányzott kyle chandler hangja...) ki mondta, hogy a noir-ok csak nagyvárosok sötét sikátorainak mélyén játszódhatnak? miért ne próbálhatnánk ki egy ilyen sötét történetet egy napsütötte helyen? az erős kontraszt akár még plusz értéket is hozzáadhat. és hozzá is ad... a louisiana mániámat már ismeritek, de a florida-i mangrovés mocsárvilág is ugyanúgy közel áll a szívemhez -és a természet megint meghálálja, hogy aktív szerepet kap egy történetben (főleg, hogy ennyi külső- és tengeri felvételt használnak). és aki okosan használja a pálmafák árnyékát, az biztos, hogy többet is akar nyújtani a drámaiságból, mint egy szerelem-hajó epizód... na nem mintha tele lett volna romantikával a tenger-part, inkább egy családi perpatvarba csavarták a mélységet. és akkor működött igazán a pilot, amikor összeeresztették az eléggé különböző karakterű testvéreket (és persze megbízható színészekre osztották a szerepeket). meg persze az a baljóslatúság is segített, ami belengi az egész első egy órát, a sejtelmes narrációval és a flashforward-okkal érték el ezt a hatást, hogy mindenképp vissza akarjunk térni erre a különleges helyre -hogy másképp élvezzük a tengerbe merülést, mint ahogy megszokott lenne. ($07.18.)