soroló

„the love that cyrus and i have is more powerful than any magic.”

jól hangsúlyozták a mágia három alaptörvényét eddig is, így semmi meglepő nem lett abban, hogy most a végén mindegyiket megszegik, vagy legalábbis megpróbálják. a diadalmas ámde apa-komplexusos és szeretet-hiányos gonosz még kapart néhány kört, aztán elbukott, ahogy a gonoszok szoktak. azért arra figyeltek, hogy később még fel tudjon bukkanni anélkül, hogy törvényt kelljen szegniük az íróknak. így is egy kicsit happy-bb lett a vég, mint amire számítottam (főleg, hogy már bejelentették, hogy will scarlett az anya-sorozatban folytatja, de másról nincs szó). nem tudom, mikor érkezett a kasza híre, de szépen lezárták ezt a kötetet, mehet vissza a polcra a következő mesélésig. (figyeltétek hogy takarták el emma rigby félelmetes száját egy egész részen át? úgy, hogy megállás nélkül smárolt valakivel...) (++04.23.)

valahogy nem tudom függetleníteni az anya-sorozattól, pedig néhány utaláson kívül nem sok köze volt hozzá, és akár magában is meg lehet nézni -csak nem tudom, hogy miért akarná valaki a szegényebb és kevésbé érdekes testvért magában nézegetni... és persze lehet támadni, hogy egyből a cgi hátterek kidolgozatlanságával jövök, ahelyett, hogy az erényeket sorolnám, pedig a vizualitás lehetne az egyik előny (ismeri valaki attila szalay-t, az operatőrt?). de azt sem mondhatjuk, hogy a sorozat egyből az erényeit kezdte volna villogtatni, mert kellett a készítőknek és nekünk is jópár rész, hogy belejöjjünk. és igazából nem is tudom, mit lehetett volna másképp, talán jobban elkülönülni, kitűnni a nagyobb testvér árnyékából. de aztán lettek jó ötletek, felpörögtek az események, naveen andrews láthatóan élvezettel gonoszkodott, meg egyébként is, jól jött ki, hogy once upon a time in agrabah is volt egy kicsit a show. egy, a kémiára jobban ügyelő casting-gal és kicsit több pénzzel talán erősebb lehetett volna. nem feledhetem a kezdeti döcögést: inkábbtetszett. peace and love forever. (u.i.: tudom, hogy foglyul ejtette a tél, de azért megszerezhették volna sebastian stan-t legalább egy részre, a kalapos nélkül nem az igazi csodaország.)

„we have to let jafar win.”

mi a fontosabb, a szerelem vagy a barátság? talán mindenkinél eljön ez a kérdés egyszer, bár talán nem olyan kegyetlenül, mint will scarlett életében. jó volt látni a megismerkedésüket alice-szel (?szal?), az első kalandokat, a szív megszerzését, a barátság kezdetét. jól pörgött a rész, jött a nagy terv a srácok részéről, de az ilyen tervek általában arra szolgálnak, hogy keresztülhúzza őket a gonosz. már majdnem mindenki a jók oldalára húz, csak ez a piszkos jaffar nem akar megjavulni... (és hát a varázslópárbaj hagyott kívánnivalót maga után...) (++04.23.)

„i think love is weakness.”

olyan kár, hogy az embernek odatéved a szeme a vendégszereplők kiírásakor, így kevésbé lepődik meg a rész közben. szép összefonódások voltak itt ma az anya-sorozattal, cora néni felírhat még pár lelket, akiket tönkretett sötét élete során. és hát cuki volt, ahogy a mese-karakterek rácsodálkoztak a modern vívmányokra a (majdnem) mi világunkban. egyébként miről szólt volna a rész, ha nem a szerelemről, ami nehéz és fájdalmas is tud lenni, de megéri szenvedni, mint tudjuk. azért azzal megleptek az írók hogy jaffar még a tökéletes romantikus pillanatot is képes tönkretenni, de sebaj, már közeleg az idő, amikor lecsap rá a bosszú népe. (az elején milyen fura volt a jabbá-s jelenet, a zene miatt elsősorban, nagyon kilógott a szövetből.) (...és nem lehet nem koncentrálni arra a szájra, ha képernyőn van...) (++04.22.)

„can you feel me inside that head of yours, drifting from room to room?”

bírom azt, amikor egy nő nem kifejezetten szép, mégis van szexuális kisugárzása -és itt most nem a felfújt szájra gondolok (bár kócosan ő is szebb), hanem a nagy orrlyukakra... klasszik szerkezet itt is, egy kis agrabah, egy kis wonderland, tetszik, ahogy összefűzik a szálakat, amilyen magyarázata lett a dzsinniségnek (végre nem tisztán jófiú a srác). csak az istennek nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy szegény zuleikha robinson-ról azt kell feltételezni, hogy ilyen idős gyermekei vannak... eljött a mesékben kötelező a ’gonosz szinte diadalt arat’ rész, a kínzás különösen erősre sikerült, dehát mi mástól félnénk a legjobban, ha nem a félelemtől magától. (++04.21.)

„being a genie is bloody fantastic.”

no, visszatért az élet csodaországba is. tetszik, hogy tavaly év végén fel lett borítva sok minden a sorozatban, oké jaffar maradt szimplán gonosz, de tőle nem is vártunk mást. nem úgy, mint a királynő, aki próbálkozik a legszebb oldalát mutatni, és az évelődés is működik alice-el. will dzsinnisítése is jól sült el, egész addig, amíg drámába nem fordult az egész, pedig ők is jó páros voltak a cukilánnyal, bár messziről szaglott, hogy mire is megy ki a kívánságosdi. ami viszont továbbra sem akar létrejönni, az a kémia alice meg a szerelme között, pedig most aztán együtt voltak egy egész epizódon át. talán a kasztingosokat lehet ilyenkor a leginkább okolni...? viszont a nagyon-gonosz-néni eddig biztatónak tűnik. (++04.20.)

„-jafar’s on your side of the board, your majesty. it looks like you’re running out of moves.

-he may have destroyed a few pieces, but in the game of chess there’s only one queen, and she’s more important than them all put together.”

mondom én, hogy baj lesz csak abból, ha szeretünk valakit... nézd meg szegény nyulat is, mit ki kell állnia, hogy a családjával lehessen (mellékes, de szegény nyuszi-asszonyságnak mennyit kellett dohányoznia, hogy whoopi goldberg hangja legyen...?). és persze itt van a négy szegény sorsú szerelmes is, akinél jól megkavarták a dolgokat néhány jól irányzott csapással a semmiből felbukkanó kitits/horowitz páros zeuszi író-kezei. mert már az előző epizódnál éreztették, hogy az már uncsi, hogy jafar valakit életveszélybe sodor, alice meg sírva elhasznál egy kívánságot. mennyivel érdekesebb, ha a megszokott lépések helyett inkább felborítják az egész táblát, és új szabályokat vezetnek be. jobb szívvel várja az egyszeri néző is a folytatást. (+12.26.)

„what child doesn’t want to be rescued by their father?”

ohhh, father-issues... ide vezetjük vissza jafar összes gonoszságának origóját (méghozzá nem is finomkodva, gyereket vízbe fojtani egy mesében, az már majdnem grimm-szint...). és persze alice-szal sem bánt egyszerűen az élet, ha a szüleit nézzük, ahol az anya belehalt a szülésbe és az apja ezért hibáztatja. szóval a családi viszonyok mindig egy nagy massza, amiből nem könnyű kivágni magunkat. akkor már inkább jöjjön egy sárkány, az tiszta ügy, elől lángol, hátul üt... (és a százfűlé-főzet mindig bejön! ja bocs, potter-darát tartottam az elmúlt napokban...) (+12.26.)

„someone impossible to forget, no matter how hard i might try.”

gyerekek, figyeljetek jól, a párhuzamos szerkesztés szép példáját tárják itt elétek. láthattuk alice elmegyógy és intézetbe kerülésének szomorú históriáját, némi mostohaanyával és híres viktoriánus irodalmi alak vendégszereplésével (ma egyébként ilyen kacsingatós napjuk volt az íróknak, lásd még a táblákat az erdő szélén és a stone-ulással való poénkodást...). és hát volt a csodavilág marasztaló és felejtésre ingerlő környezete, mert úgy tűnik, sehol sem akarják, hogy alice csak egy kicsit is gondoljon a szerelmére. mintha ennek a szív-zűrnek olyan könnyű lenne az útját állni... (+12.25.)

„what you have... goes far beyond your beauty. what you have is what is most elusive... the drive to be more than you are.”

egy mesének abszolút alapértékekről kell szólnia. a jó mindig igazszívű, aki megkíméli a rosszak életét, nagy áldozatokat hoz a szerelméért, és a gyerek máris elnyom egy ásítást. ehh, pedig nem akartam a cinikus szerepében tetszelegni. de nem sokkal érdekesebb, amikor valaki elbukik a megkísértésekor? amikor valaki nem eredendően fekete, hanem volt benne valami késztető erő, ami a rossz oldalra vezette? nem ilyenek vagyunk mi magunk is, amikor oly’ közel van a hatalom és a gazdagság? mert a meséknek rólunk kell szólniuk. (és persze egy kicsit meg is kell ijeszteni a gyerekeket vele, lásd a nyúlláb esetét...) (+12.25.)

„there’s nothing more important between two people than honesty.”

no, kezdünk belelendülni. pedig először húztam a számat, hogy wonderland-et is kell nézni ma, mert annyira érdekelt, hogyan építik fel jafar karakterét a múltba, meg egyébként is, mindig öröm ex-lost-osokat együtt látni (zuleikha-ban egyébként is van valami...). aztán azért furaország is felzárkózott -oké, jafar segítségével. mert kezd belerázódni a gonosz-szerepbe, meglehetősen szívtelenül akarja a varázserő általi hatalmat, kínoz és bánt, csakhogy elérje a célját. ahogy egy jó gonoszhoz illik. egy kívánsággal kevesebb, de ha azt nézzük, hogy a történet egyharmadánál vagyunk, logikus volt meglépni ezt. (+12.15.)

„a thief only steals for himself.”

na, valami ilyesmi összefonódásra gondoltam crossover-ként, mint amit mára kitaláltak nekünk robin hood-dal és a vidám fiúkkal. hogy hosszabban elidőzik itt is egy anyasorozat-béli karakter, akár a múltban is. az is a nagy elődöt idézte, ahogy kiderült bizonyos karakterek valódi énje. a többi részben az ott megszokott hebrencs-habarcs volt, innen-onnan összefércelt karakter-szőttes, annak minden pozitívumával. és nem feledve, hogy akár kacsintani is lehet jókat, például minden starwars-fan örül, ha az ’ezer évig emészt’ kifejezést hallja. bár nekem már a catepillar is erőteljesen jabbá-s benyomást keltett... (+12.13.)

„when somebody truly loves you, they can never move on.”

kellett még egy rész, hogy elmélyedjünk a szereplők lelkében. hogy megismerhessük az itteni világ végtelen és örök szerelmének történetét. hogy hagyják naveen-t csúnyán nézni kicsit (amilyen cukor az életben, biztos nagyon élvezi, hogy mocsok lehet). közben persze eljutottunk á-pontból bé-pontba, miközben mesés események is siklottak a lábunk alatt, ahogy az egy mesébe illő. és persze további téglákat raktunk az alapba, hogy mindenki alig várja majd, hogy megnézhessük a nagyon angol bubi-srác szörnyű tetteit és szívszaggató szív-törését. (várj, köszörülök a torkomon, mert ez ironikusan hangzott, pedig nem annak szántam...) (+10.19.)

„it was your ludicrous explanation that you’d been searching for proof of this place, this... ’wonderland’, where you had miraculous, strange, and terrifying adventures.”

az ember megengedőbb a spinoff-okkal. mármint ha szereti az eredetit, és a testvérben érzi a hasonlóságot. néha elég egy kikacsintás, néhány hanyagul eldobált utalás (jelen esetben storybrook-ban jártunk mintegy kettő percig), és azt mondja, oké, nézzük. az jó, hogy nem a könyvet pöfékelik fel újra, elég lesz (az anyasorozatra egyébként is jellemző) flashback-ekben megnézni az első kalandokat, inkább csavarnak egyet, plusz behoznak egy teljesen más mitológiát is, mert talán így érdekesebbé lehet tenni (nem is értettem az első híreknél, hogy hogyan fog naveen anders újra arabot játszani, de megoldották). kicsit még fura az egész, a verekedős jelenetek kifejezetten idegenül hatottak, még nem markánsak a gonoszok, még néhány óra programozói munka ráférne a látványvilágra, de van benne valami, amit talán működőre lehet formázni. a főszereplő lányka is pont ilyen potentát, tessék élni ezekkel a lehetősségekkel. (+10.15.)