soroló

„you’re the best mom in the world.”

a ballagás egy igazán szimbolikus ünnep, az iskolás-évek egy korszakának lezárása, a felnőtt-kor küszöbe, egy új kezdet reménye. tökéletesen alkalmas táptalaj egy finálénak is, mert az elmúlás és a megújulás keserű érzete a képernyőre is áttüremkedik, plusz be lehet hozni az ünneplő tömegbe az összes fontos arcot... pamela-ék ügyesen körbejárták ezt a napot, hangulatilag lehetett hullámozni az izgatottság és a csalódottság között, kicsit fájdították, de sokkal inkább olvasztották a szívünket. és újra megbizonyosodhattunk arról, hogy bár egy hangosan veszekedős családban élnek fox-ék, azért a szeretetük mindig átragyog a súrlódásaikon... (#11.17.)

azért nem lehetett túl vidám hangulatban pamela adlon, amikor összerakta ezt az évadot -és bár máskor hangosan szóvá szoktam tenni, amikor egy dramedy-t túlságosan elbillentenek valamelyik hangulati irányba, most örültem neki, hogy nem kényszerítenek bele röhögésekbe, csak mert egy félórás sorozatnál ez az elvárás. nem, ha kell, uralkodjanak csak az érzelmek, hassanak meg a szívem mélyéig, a karakterek és a körítés úgyis lesz annyira szórakoztató, hogy nem fogok panaszkodni. sőt. ez egy jó út a szívem közepe felé...

„family’s just kind of bullshit. everybody ends up alone, anyway.”

érdekes, hogy idén a bővebb család felé fordultunk -megtartva persze a három lány és sam ellentmondásos kapcsolatát is... de most egymás után kétszer is érdekesen bővült a család, most jöttek a liverpool-i rokonok, akik elég idősek ahhoz, hogy john lennon-ról anekdotázzanak, de egyébként kellemesen nyugodt életet élnek egy kanadai tengerparton. érdekes az is, hogy meg sem próbálnak nevettetni minket pamela adlon-ék, csak szeretetteljes mosolygásra futja, szomorkásabb hangulattal körbefuttatva... (#11.11.)

„i look out at all of you, and what i see is love. as silly as these things are, we come together in love.”

még mindig lehet előkeríteni család-körüli karaktereket -mondjuk az (ex)apóst, aki egy gyönyörű beszédet vág le sam-nek arról, hogy a nőknek igenis el kell tartaniuk a mihaszna férfiakat... egyébként nem kell messzire menni a családon belüli konfliktusokért, egyszerre volt vicces és riasztó, ahogy frankie és sam bántak egymással a partin... (#11.05.)

„this is a very no.”

nem kell mindig nagyon mélyre menni, néha elég csak szépen végigzeteni egy sztorit -mint ma is, ahol egy aprócska áramszünetből következett az együtt lógás a barátnő ex-férjével, majd a lelki sokk a műszaki bolt közepén, és persze a kapcsolat-elemzés a kocsiban, amit pamela adlon a végtelenségig elhúzott, de pont ettől a túlzástól lett vicces (és baromira csodálom, hogy nem röhögték el magukat folyton a srácok a folyamatos arc-ráncigálástól). (#10.27.)

„i never saw any of her work. and i don’t really care about what she did because she’s mom.”

azt hiszem a színész-szakma teljes spektrumát lefedtük ma, a kőkemény tanulási módszert, a lélekölő forgatásokat és azt is, hogy miként viszonyul a magánélet a szakmához -főleg ha az embernek problémás családja van... olyan jó volt látni, hogy az alapállapotban bitch-üzemmódban kommunikáló csajok megrendültek, amikor szabadon engedték az érzelmeiket. és persze minket is magukkal ragadtak ezek az érzelmek, valahogy a zene és a furcsa ál-szertartás hangulata egészségesen kaparta a torkomat... (#10.20.)

„i want to... find a home for mom. a place to put her. like a dying lady, lonely place where mean young people put their mom.”

nekem a sam/phil párosról a carrie fisher/debbie reynolds anya/lánya kapcsolat jut mindig az eszembe, akik egy nagyon hasonló viszonyt alakítottak ki egymás közt, egy utálva függést, egy szeretve perlekedést, egy elszakíthatatlan köteléket (erről többet itt!)... hjaj, nem egy vidám dolog nézni egy szülő leépülését, és fájdalmasan csodásan visz végig ezen az úton minket pamela adlon idén. (#10.13.)

„how do you break up with a great guy?”

furcsa dolgokra képes az emberi test fiziológiája -mondjuk egy pozitív ingerre pont fordított módon reagál, és úgy megpendíti az idegeket, hogy azok különböző betegségek tüneteit produkálják... jól felpiszkált pamela azzal, hogy a ’sick’ cím mellé kezdésnek berakta a pisilős jelenetet, mert sokáig azon kellett paráznom, hogy mikor történik valami baj az anyjával... a lányok apja meg kontrasztként került be gondolom, vagy csak hogy ismét megnézhessük azt, hogy mennyit bír tűrni ez az aprócska nőszemély... (#10.06.)

„-mom, where are you going?

-bitch, i’m going to the moon.”

lehetne ez egy szép romantikus történet is, de pamela adlon nincs olyan mood-ban, inkább szomorkás hangulattal és leszarom érzéssel telíti még a legfinomabb california-i vörösbort is... üdítő látni egy anyát, aki bevállalja, hogy elege van a gyerekeiből, és alapvetően is mocsok szar kedve van... (#09.29.)

„’ooh, don’t hurt the man. his feelings are so important.’ you guys are supposed to be tough. you’re such pussies. the second a woman is a tiny bit mean to a man or even just a tiny bit honest, she’s a bitch.”

a nőknek igenis vannak jogaik -például az, hogy legalább egy kicsit szimpatizáljanak azzal, akivel dugni kénytelenek... óh, nagyon imádom, amikor pamela megmondja a frankót, és ma is frenetikus volt, ahogy fokozta fel a kifakadását a parkolóban... de az is aranyos volt, ahogy egy körbeforgó kamerával otthagyta a puccos partit, mert a töke tele van azzal, hogy mindenféle random pasikkal kell paroláznia -így ismét a saját igényeit választotta, egy kis pia, egy kis tengerparti kilátás és végtelen (bár kissé magányos) chill... (#09.22.)

„are you asking me if i want to have sex with my teenage daughter’s 35-year-old boyfriend’s little brother?”

35 vagyok, és most szembesülhettem azzal, hogy miként néznék ki egy tinédzser-lány mellett -nagyon kellemetlenül... visszatért az egyik kedvenc tévés káosz-családunk és egyből a mélybe rántottak minket is egy kesze/kusza parti-epizóddal, ahol pamela adlon szép hosszú snittekkel követte végig a csajokat, akik nem sokat változtak az elmúlt egy év alatt -azaz mindenki felnőttesebben viselkedik a koránál... pamela és louie nagyon ért ahhoz, hogy a túlzó ötleteiket is ízlésesen tálalják (lásd a kislányok truth or dare játékát) -bár ha belegondolok abba, hogy a nyitó-jelenetet sam-mel töltöttük a klotyón, akkor, izé, vissza kéne vonnom ezt az állítást... ami még nagyon tetszett, hogy először csak a kifejező pofa-vágásokat láttuk, csak később értettük meg, hogy ki-kire-és-miért mérges a partin. (#09.15.)