soroló

„i want my models to look like they enjoy life! like they eat, at least. like they laugh, like they dance, they make love.”

köszönöm drága murphy-csapatnak, hogy örökre beleégették a retinámba, ahogy darren criss csillogó testtel egy aprócska rózsaszín kisgatyában táncol (az easy lover-re -btw, a sorozat zenei anyaga jócskán húzza magával a hangulatot)... a kezdésnél még azt hittem, hogy a pilot-ban látott sokkoló gyilkosság és röpke karakter-bemutató után a második résznél gianni versace-n lesz a hangsúly, de végül a gyilkosa is megint ugyanannyi időt kapott (ha nem többet), mint ő... azért az olasz divat-fenoménnak is jutottak szomorú és örömteli percek egyaránt (a korból adódóan érintjük az aids vagy az azonos neműek házasságának témakörét is), és annak is örülök, hogy kellő szenvedéllyel viseltet a szakmája iránt... eközben a város lepukkantabb helyén szövögeti andrew a gyilkos terveit, miközben megnyerő mosollyal győz meg mindenkit, és a barátságos arcát mutatja a leépülőben lévő drogosoknak is (max greenfield meggyőző a fura mozgású meleg srác karakterében). és igen érdekes figura formálódik belőle a szemünk elől -akinek egy szavát sem hisszük el, és egyre növekvő ámulattal vegyes undorral nézzük a perverzióit... (##03.05.)

„i’m not really a fan of his clothes, per se, it’s just so... bright.”

aranyban úszó luxus-lakás, drámai komoly-zene, tombol a giccs -de egy divatikon életét és halálát bemutató sorozatnál nem is lehetne stílusosabban kezdeni... és ryan murphy stílus-érzéke nem is hagy el minket, a giccs-kastélyban finoman úsztatja a kamerát, aztán megmártózhatunk a kora-kilencvenes évek meleg-diszkójában is, majd jöhet vissza a klasszikus zene egy opera képében -de nem csak audiovizuálisan figyel oda, hanem a karaktereinek is hagyja, hogy hatásos belépőt kapjanak... az előző évadnál annyi előnyöm volt, hogy o.j. története jobban begyűrűzött a popkultúrába és a közbeszédbe, így több ismeretem volt róla mint a versace-gyilkosságról -így személyes kötődésem nincs, érdeklődésem viszont annál inkább... mondjuk itt meg az elkövető személye nem kérdéses, úgyhogy jó döntésnek tűnik, hogy rá helyeződött a hangsúly már az elejétől kezdve -még ha ez azzal is jár együtt, hogy egy nem túl szimpatikus fiatalember nyomába kell szegődnünk néhány héten át... de érdekesen formálódik a személyisége már itt az elején, először azt hinni, hogy megbántódásból felindulva követte el a véres tettét, de aztán látod a mosolyát, hallod, hogy nem ez volt az egyetlen gyilkosság a rovásán, és máris átértékeled azt, amit róla gondoltál... már a pilot szerkezete megmutatta, hogy milyen kettős arca lesz a show-nak, ahogy a jelen nyomozása mellett a múltban feltárjuk majd a miért-eket is. mert az emberi tényezők által lesz egy ilyen történet több egy szárazan felmondott történelem-leckénél... (mindig is a szívem csücske volt penélope cruz, érdeklődve várom, hogy egy ilyen hideg karakter szerepében is bele tudok-e majd igazán szeretni...) (olyan ismerősnek tűnt az a környék, ahol a gyilkosunk is megszállt a hotelben, mire leesett az ocean drive emlegetésekor, hogy kora huszonévesen ezeket az utcákat jártam be rendszeresen virtuálisan a ’gta: vice city’-ben...) (##03.03.)