„first electricity, now telephones. sometimes i feel as if i were living in an h.g. wells novel.”
hát végül elért a vihar downton-ba is. és most nem a háborúra gondolok (mert nagyon helyesen az csak a záró-akkordban csendült fel, így kellett elvágni az évadot). bomladozik szét az eddig megismert csapat, ki új munkát szerez, ki menekül a piszkos dolgai elől. és gondolom lesznek, akik a frontra kerülnek, vagy egyéb nyomorúság esik meg velük. de nem biztos, hogy azoknak jó, akik maradnak a házban, magukba zárva a titkaikat, féltékenykedésüket, csalódottságukat. sötét a hangulat, sehol a fényes jövő ígérete, nincs új jövevény, aki egy kis fényt hozott volna az árnyékok közé. (**12.31.)
a pilot-nál leírtakat szorozzátok meg héttel, és kijön, hogy mit gondolok az évadról. mert pontosan ugyanolyan színvonalú volt minden rész, a boldog békeidők hangulata egy royce rolls sebességével rántotta végig az embert a vidéki anglia minden szépségén. a háttér-emberek (operatőr, zeneszerző, díszletes, kosztümös) és a színészek lelke egyaránt ott égett minden pillanatban. egész egyszerűen jól esik nézni. nagyontetszett. közel vagyok hozzá, hogy megszeressem a tízes éveket is (eddig nálam kicsit hátrányban voltak), ehhez a legjobb medicinát találtam meg, azt hiszem.