soroló

„each and every one of you, there is a light, a spirit, that cannot be snuffed out. that won’t give up. i need your help again. i need you to hope.”

a reménykedés és a szeretet mindent legyőz -meg persze az önfeláldozás, mert attól lesz egy hős igazán hős... érzelmes finálén vagyunk túl, ami érdekes felépítéssel bírt, hisz’ az elején egy feszült jelenetben gyorsan lerendeztük a múlt heti cliffhanger-t (a baró páncélban lévő alex-szel), elhárítottuk a veszélyt, majd egy kis szusszanás után jöhetett az újabb veszély (tényleg! ez james bond / indiana jones szerkezet...!). és bár kell kettőt nyelni az érzelmes megoldásoknál, de azért tudnak működni ezek, főleg ha engedik blake neely-nek, hogy epikus témákat hozzon a zenében... azt hittem teljes happyenddel akarják zárni az évadot, mint azokban a romantikus filmekben, mint amikből merítenek (dolgozó lány, valaki...?), de azért a végére odabiggyesztettek egy gonosz cliffhanger-t. superboy? superdog...? (nem nagyon értem, hogy miért ilyen felemásak a trükkök, mert míg az űr-jelenet szép volt, vagy a gyilkos sugaras szem-párbaj is jól nézett ki, addig a landolások többsége bántóan elnagyolt volt.) ($$04.20.)

hé, nem attól lesz csajos a sorozatod, hogy mindenféle idétlen magánéleti szálat aggatsz rá, hogy kavarod a szerelmi sokszögeket... nem, egy csajos sorozatnak elég, ha van egy erős de nőies főszereplője, akit erős nők támogatnak az oldalvonalról. és mivel ez a két állítás igaz a sorozatra, nem értem, hogy miért kell a lányregényes szappanoperát erőltetni ezek mellé. pedig a képregényes felépítménnyel nem lenne gond, melissa benoist elbűvölő jelenség, és jól is áll neki a hős(nő) szerepe, és tud is működni a sorozat, ha a komoly dolgokra koncentrál, vagy épp ellenkezőleg, ha kellően goofy, és csak szórakoztatni akar. de képtelen vagyok teljes szívemből várni hétről/hétre, mert tudom, hogy megint olyan szálakat is rám fognak erőltetni, amiket legszívesebben kihajítanék az űr hidegébe... ha berendelik a folytatást, remélem az írószobában is belátják, hogy melyik irányba is kell repülniük, hogy teljes legyen a győzelmük.

„the man of steel brought to his knees all because he went to kindergarten and watched sesame street.”

no, a finálé felé közeledve begyújtották a rakétákat az írószobában -ott, ahol azért elég sok troll is lakozik, mert megint képesek voltak majdnem elhitetni velünk, hogy majd most láthatjuk a sorozatban a híres unokatestvért is, (hatásszünet) de nem... (plusz a trollkodás kategóriába sorolnám calista flockhart harrison ford-os poénját is...) de egyébként dicséret illeti őket, mert szépen előszedtek sok szálat az évadból, nem csak non gonoszkodik, hanem a kék segítője is. de a legfontosabb, hogy végre van tétje a fenyegetettségnek, érződik hősnőnk kétségbeesése, főleg ahogy elérkezünk a rész végi cliffhanger-hez. és mindig jól tud működni az ilyen típusú elme-módosító támadás, amit most non-ék bevetettek, mert nehéz harcolni ellene, barátokat és szerelmeket lehet egymás ellen fordítani vele... (először megörültem, hogy ms.grant agya úgy működik, hogy rá nem hat rá a kripton-i varázslat, de aztán lelomboztak, amikor kiderült, hogy csak maxwell lord intézte el neki a védelmet...) nem lennék szomorú, ha a sorozat félrerakná a magánélet nagyrészét, és ilyen tempóban rohanna végig egy egész évadon át, de megértem, hogy csak a végjátékban lehetséges ez. de azért halkan kérdezném: hiányzott ma bárkinek is kara és a szerelmi x-szöge...? ($$04.14.)

„hey, i'm barry allen. i'm the fastest man alive. also think i am on the wrong earth.”

egy ilyen jól beharangozott crossover-nek két célja lehet: összepacsizni a rajongókkal, akik a képregényekben megszerették az ilyen nagy találkozásokat, valamint hogy így olyanok is belenéznek az egyik vagy másik sorozatba, amit alapvetően nem szoktak követni -és persze abban reménykednek így a készítők, hogy azok a nézők, akiknek tetszettek a látottak, maradni is fognak. csakhogy ehhez olyan epizódot kéne írni, ahol nem kell szerencsétlen újoncoknak kapkodniuk a fejüket, hogy mi is történik. mert az még oké, hogy visszahoztak egy gonoszt, egy másik karaktert meg most juttatták el az igazi gonoszságáig, de a történet nagyrészét a kapcsolatokra építették, amihez viszont elengedhetetlen volt az előtudás, hogy ki kivel milyen viszont ápol, hogy kit ki iránt fűznek gyengéd szálak. oké, de legalább a barry-s részeket élvezhették ezek a hipotetikus flash-nézők, mert olyanok voltak, mint a flash általában, szórakoztatóak és jópofák, és grant gustin-nak jól is áll ez a fajta bohóckodás, de szerencsére hagyták mellisa benoist-t is sokat mosolyogni. so, vegyesek az érzéseim, mert jól szórakoztam az első közös kalandon, de át tudom érezni azoknak a gondolatait, akiket frusztrált a sok átívelő romantika és női dráma. ($$04.01.)

„when you are an alien, you’re willing to sacrifice anything, everything, betray your fundamental instincts just to fit in.”

arra használni a kihallgatásokat, hogy flashback-eket mutassanak, ügyes. így jobban megismerhettük az eddig csak pár villanásnyit látott danvers papát, aki persze makulátlan ember volt, jószívű az idegenekkel és tanítója a lányainak -és ez most fontos is lesz, mert megvariálták az eredet-történetet, és apunak még szerepet szánnak a fináléig. ahogy lucy-nál is elérték, hogy maradni tudjon még, találtak neki kellő szerepet (és még el is tudtam hinni, ahogy hirtelen oldalt váltott), sőt, még az asszisztens no.1-t sem tudják elengedni, inkább nála is hoztak egy meglepő csavart (béna felvezetéssel, közreműködént egy tetővel és egy magassarkú cipővel...). bár a rész címe arra engedett következtetni, hogy j’onn j’onzz-ról fog szólni az epizód, de inkább általánosabban beszéltek az idegen jövevényekről, akiknek nehéz beilleszkedni, akiket bizalmatlanul fogadnak az emberek. és akiket természetesen katonai célokra akarnak használni az emberek -mint mindig... ($$03.26.)

„’supergirl is brave, kind and strong.’ isn’t that kind of a stock characterization? very two-dimensional. everyone knows real people have a dark side.”

át kell gondolnunk, hogy mit is érzünk a hősök iránt -mert ha természetesnek vesszük a jóságukat, akkor miért élvezzük annyira, ha kifordítják őket? miért tetszik, hogy félredobják a jókislányt egy epizód erejéig, hogy utat engedjenek a cinikus és szexis én-nek? ez csak az újdonságra, a változatosságra való igény? vagy most annyira meggyőzően jól állt a cserkészlánynak ez a szerep, hogy hosszabb távon is jól szórakoznánk rajta? persze most sarkítok, mert kivettem minden negatív aspektust, és csak azt vettem figyelembe, hogy kara mennyivel badass-abb volt így. de nem lehet elmenni a dráma mellett sem -már azért sem, mert így melissa bejátszhatta a teljes spektrumot, és ugyanolyan jó volt a végén a komorsággal, mind a dögösséggel a közepén... érdekes, hogy az írók mániája, hogy minden hőst le kell időnként rángatni az égből, el kell idegeníteni az emberektől, emberibbé kell tenni az isten-szerű mivoltukat. de általában működnek ezek a zuhanások, úgyhogy valószínűleg nekik van igazuk... ($$03.18.)

„the age of chaos begins now.”

szép kör az, hogy laura vandervoort egyszer eljátszotta supergirl-t (a smallville-ben), és most gonoszkodhatott egyet az új showba -igaz, hogy a szépségét nem használták ki... de egész jól állt neki a rosszlány-szerep így kéken is. és egy nagyon képregény-karaktert kapott, mármint csak egy comic-ban fordulhat elő, hogy egy űrlény kimászik az internetből... (tetszett, hogy dobtak még egy csontot brainiac emlegetésével az olyanoknak, mint én, akik csak az alap-karaktereket ismerik a dc univerzumból.) ügyes, hogy megtévesztő volt a cím, mert mindenki felizgult, hogy megkapjuk a magány erődjét, de csak egy gimmick volt ez (egy idétlen kulcsos momentummal), mert igazából abban kaptuk meg a megnyugvást (ha átvitten értelmezzük a solitude-ot, akkor valami ilyesmit kapunk), hogy kiderültek a titkok, hogy megbékéltek a karakterek, lezárultak kapcsolatok. így most még ki kellett bírnunk némi hisztit meg túl-problémázást, de mostantól minden rendben lesz. ugye...? (azt mindenképp el kell ismernem, hogy a rakéta-üldöző jelenet minden tipikussága ellenére is tök jól működött.) ($$03.07.)

„see, james, that’s why we do what we do. that’s why we’re driven to tell the truth. not only because we want to be good journalists, but because we also want to be good people.”

az igazságszolgáltatás a civilizációnk alapja... ezt kapargatta ez az epizód is, belekeverve némi aktuál-politikát (guantanamo), és a lelkiismeretet. mert hősök csak a törvényes úton lehetünk... mert lehet, hogy valakiről tudjuk, hogy bűnös, de ehhez igazi bizonyítékok is kellenek, nem lehet öntörvényűen ítélkezni, nem lehet a saját kézbe venni a hóhér-munkát. tetszik, hogy egy őr is túlélte az alien csodabörtön lezuhanását, mert egy új színt lehetett vinni a heti-gonoszba általa (és még a felszerelése is olyan menő volt, hogy azért egy kicsit megizzasztotta kara-t (igaz, hogy a verekedések közben volt időm azon gondolkozni, hogy mennyivel nehezebb lehet a kaszkadőrök dolga, mint a többi berlanti sorozatban, ahol maszkot és kapucnit viselnek a hősök, mert itt legtöbbször látszik melissa gyönyörű arca...)). és jó volt az is, ahogy az igazságszolgáltatásról (és közvetve az újságírásról is) tanultunk. a jó mellett bőven volt baj is az epizóddal -minden, ami a magánélet címén van benne, az borzasztóan van megírva... ($$02.29.)

„kara has been attacked by a telepathic parasite known as the black mercy.”

azt hittem arra akarják használni a részt és a furcsa űrnövényt, hogy egy 'mi lett volna ha' epizódot csináljanak, de inkább az igazi drámára feszültek rá. mert kara-nak így most újra el kellett veszítenie a szüleit és a krypton-t, úgyhogy nem csoda, hogy dühösen ébredt a lázálomból (egy nagyon hatásos jelenet után, ahol a nővére vitte a prímet). de aztán a földön is érte komoly veszteség... wow, mondtam a nézése közben, mert az évad közepén nem számol az ember ilyen eshetőségekkel, aztán leesett, hogy a csatornák általában 13 részt kérnek be első évad gyanánt, úgyhogy azért lehettek itt ilyen fontos dolgok. és még lesznek is, hiszen a gonosz krypton-iak csak most jönnek majd bele a gonoszkodásba... érdekes volt, hogy mindenki összefogott kara-ért, reméljük ezzel majd megkavarják kicsit az erőviszonyokat (gondolok itt max lord-ra mondjuk). humorra most nem nagyon futotta, csak azt volt mókás elképzelni, hogy j'onn j'onzz magassarkúban bóklászik a catco épületében... (nem tudok örülni annak, hogy titkolják kara elől, hogy ki használta igazából a menő kryptonit kardot, mert csak fárasztó drámát fognak ezzel generálni...) ($$02.21.)

„my own supergirl.”

nem csak konkrétan szokott supergirl örökölni gonoszokat az unokatesótól, de átvitt értelemben is -mert ha clarke-nak volt egy hasonmás-ellenfele, akkor kara-nak is járt egy, nem...? egyébként nem játszanak rosszul ezen a vonalon, mert volt spiritusz bizarro-ban, azzal, hogy átélhetővé tették szegény átváltoztatott lány drámáját (bár a tört beszéd kicsit fura volt). és a harcok is 'okék' voltak ezekkel az ellentétes képességekkel. és igazából max lord is jó, hogy bedugja néha az ütnivalóan tenyérbemászó képét... amivel baj volt ma, az a romantikus vonal túltolása. eddig tartott a cat jr-ral a puhatolózás, de akkor meg minek kellett behozni? jimmy-ék addig voltak jópofák, amíg bánatosan merengtek a whiskey felett, egyébként baromi fárasztó ez a huzavona kara-ért. de értem én, hogy kell a magánélet, mert... ööö... miért is kell...? annyi minden mással lehetne az emberi oldalát kihozni ennek a csodálatos idegen lénynek, muszáj pont a szerelmi nyűglődést választani...? ($$02.15.)

„dying is a lot easier than getting back up when the world’s ended.”

furcsának tartom, hogy bevállalták blake jenner bekasztingolását, mert hiába fogja bármilyen jól játszani a szerepét, úgyis mindenki azt fogja mondani, hogy csak azért kapta meg a munkát, mert melissa benoist férje... és egyébként tényleg nem játszik rosszul, és még a kémia is működi fog várhatóan, de azért, nos, szóval, mégiscsak utálnom kell, mert elvette ezt a gyönyörű nőt... no, inkább nézzük a szerepét, mert az az érdekesebb a bulvárnál -mármint nem a várható romantikus vetülete, hanem az újabb kísérlet cat grant emberibbé tételére, ami most úgy tűnik, hogy gyümölcsöző is lesz. és úgy tűnik, hogy az epizód egészére ez a 'kifizetődő lesz' jelző illik, mert a heti-gonosz sem azért volt érdekes, mert izgalmat hozott (meg némi verekedést supergirl-lel), hanem mert j'onn j'onzz-hoz kötötték, meglehetősen drámai módon. és általa nem csak a szomorú háttértörténetről tudhattunk meg többet, hanem az egész marsi kultúráról és történelemről is. (azt azért sajnálom, hogy az íráshoz a rendezés nem tudott felnőni, mert míg a cgi döcögősségét meg tudom bocsátani, a zavaros akció-jeleneteket már kevésbé...) ($$02.13.)

„my dad kept his feelings bottled up for years, and then he exploded. because he was a coward like me.”

no, végre használják a marsi embervadászt, ha már rá tudták beszélni a warner/dc-t, hogy bevehessék őt is a sorozatba -igaz, hogy a cgi-jal spórolnak továbbra is, de már legalább nem csak egy központban áll a monitorok előtt, hanem aktívan kiveszi a részét az akcióból. de egyébként nem véletlen, hogy egy mellékszereplővel kezdtem, mert a mai részben kicsit ők váltak főszereplővé. és nem csak azért, hogy rágódjunk még egy kicsit az epekedős szerelmi sokszögön... vagyis még lehet, hogy jimmy barátnőjének visszahozása ezt a célt szolgálta, de winn-nel már sokkal okosabban bántak. mert nézhetnénk egyfelől az apja behozását úgy, hogy egy kis nyomozósorozat-hangulatot akartak csempészni a show-ba a cbs állandó nézőinek, de aztán inkább csak egy szép analógia lett az ő gyávasága és a fia bátortalansága között (vagy ahogy ki is mondatják a sráccal, a bombakészítő fia bombát dob a kara-val való barátságára). (szokták dicsérni a dc-t, hogy nekik jobb gonoszaik vannak, mint a konkurenciának, de az ilyen toymaker típusú rosszfiúk szerintem tömegesen állnak náluk is a raktárban...) ($$02.09.)

„on krypton, it is a show of great strength to admit one's fears to an enemy.”

...ha levesszük róla a köpenyt, egész érdekes gondolatokat találunk alatta... mert az emberek félnek az idegenektől, azoknak viszont nincs bizodalmuk az emberiségben. de miért is lenne, ha mindig csak az olyan elvakult alkalmatlan vadbarmokkal találkoznak, mint amilyen a skatulyából kihúzott tábornokunk is...? pedig az ilyen különleges képességű lényeknek fontos az, hogy legyenek olyanok, akik visszarántják őket a földre. ezzel indokolták azt is, hogy miért kell kara-nak a mellék-állás, pedig elég lenne, ha a barátait meg a nővérét tartaná meg... azt hittem, hogy legutóbb már letudtuk ezt a 'cat tudja' szálat, de inkább bohóckodtak ma vele még egy sort, de mivel szórakoztató volt ms.flockhart előadása, ezért elnézem nekik. meg kellett ez is, hogy kara ma besokalljon, túl sok érzelmet kellett egyszerre kezelnie, és mellissa is jól vette az akadályokat ezeknek a bemutatásával. (miért imádják az írók, hogy minden negatív szereplőből megpróbálják kibányászni a 'benne lévő jót'...?) ($$02.06.)

„would you make a different decision if you could go back?”

elég kedvetlenül álltam neki a résznek, azon gondolkoztam, hogy ha mostanság ez a sorozat van a nézős-listám legalján, akkor miért is folytatom tovább? de aztán valahogy a rész második felére sikerült meggyőzniük, hogy érdemes még maradnom. mert a felnőtt kriptoniak ittléte nem a verekedések miatt érdekes (mert azok továbbra is megmosolyogtatóak), hanem mert lehet piszkálni kicsit a múltat általuk. hogy kara szülei nem teljesen azok a szent emberek voltak, akiknek eddig gondoltuk őket, és a nagynéni sem eredendően rossz, sőt, igazából az a legfőbb bűne, hogy próbálta megvédeni a bolygóját. és működött a dráma, főleg kara szemszögét tudta nagyon megérteni az ember, ahogy megkérdőjeleződött minden benne, amit a gyerekkoráról és az anyjáról gondolt. eközben az irodában is zajlanak az események, ms.grant újabb emberi vonásokat kapott, és nagy potenciált érzek abban, hogy volt annyi esze, hogy összerakta magától a nagy titkot, hogy egy szemüveg milyen sokáig vakká tette... ($12.16.)

„the world’s most unreliable superhero.”

tudom, hogy mások a falra másznak tőle, de én imádom az amerikaiak heroizmus-mániáját -és ennek ma gyönyörű példáját kaptuk meg, ahogy a zene fokozódott fel epikussá, és közben mondták fel nekünk a leckét az igazi hősiességről. mert nem az a hős, aki repked felettünk, és fél kézzel helyrerakja az iskolásbuszt, hanem akiben igazi emberség lakozik, igen, kisember, te is ugyanolyan hős vagy! és nem viccelek, minden iróniától mentesen próbálok fogalmazni, tényleg tudnak rám hatni az ilyen jelenetek a felépítésüknél fogva. meg nem is baj, ha egy-egy alkalommal megmutatják nekünk kara-t, a sebezhető embert. a b-szállal az volt a legfőbb bajom, hogy, izé, túl sokat kóválygok az interneten, és ha nem a marketingesek lőnek le egy fordulatot, akkor megteszik azt a mezei nézők, mert nem bírják ki, hogy egy fórumra ne csesszenek oda egy baromi nagy fotót, hogy biztos, hogy idő előtt lássam a meglepetés-űrlényt a részből. de tudom, minek megyek oda, mielőtt elindítanám a lejátszást... egyébként pacsi, hogy ismert karaktereket hoznak be stikában, csodálom, hogy a warner-nél rábólintottak, biztos nem akarják őt a filmes justice league-ben felhasználni... ($12.15.)

„you need to find that anger behind the anger. and you need to figure out what is really making you mad.”

felbukkan egy anya, egy apa, plusz egy másik apa után nyomozunk -really...? oké értem, hogy a frusztrációkról akartak mesélni, és a legtöbb frusztrációt a szülők okozzák, csak túlságosan megszerkesztettség érzetet kelt így. ráadásul cat-anyu és lucy-apu is két borzasztó ember, kvázi érzéketlen robotok, akiknek fogalmuk sincs, hogy mi az, hogy szülőnek lenni. tehát jó analógia, hogy androiddal kellett ma küzdeni... tetszik, hogy kara emberibb lett megint egy kicsit, hogy gyűlt és gyűlt benne a frusztráció, aztán kitört -kellett már ez, hogy kicsit közelebb kerüljenek a főnökével a kifakadás után, hogy közös düh-kezelésbe fogjanak jimmy-vel (igen, supergirl mi mást püffölne, ha nem egy fellógatott autót!), és hogy rájöjjön, hogy nem a munkahelyi stressz és a reménytelen szerelem okozza nála a legnagyobb problémát, hanem ennél sokkal mélyebbre kell ásnia, a lelke fundamentumához, a szülei és a szülőbolygója elpusztulásához. (azért most is ott lebegtek a felszínen a feminin felhangok, mert egy nő nem lehet úgy dühös, ahogy egy férfitól simán elfogadják.) (olyan fura pálmafák árnyékában szuperhőst látni, nem...?) ($12.04.)

„normal electrostatic discharge intensified as it passed through your kryptonian dna, picking up unknown properties.”

még csak most kezdtük a sorozatot, de máris az ünnepi epizódoknál járunk...? és ha ünnep, akkor család, ha család, akkor magánéleti szappan... és talán nem is az anya/lánya viszony rendezése volt érdekes a részben, hanem hogy milyen finoman módosítják ms.grant karakterét, hogy miként töltik meg emberséggel a karakterét úgy, hogy a felszínen megmaradjon a szúróssága meg a cool beszólásai. a pasi-gondokról inkább nem emlékeznék meg, jó...? ismét egy heti-gonosz a porondon, méghozzá egy elég jó power-ral, de mivel emberből alakult át szupergonosszá, kicsit úgy éreztem, mintha egy metahumán ugrott volna át central city-ből -hangulatra is olyan volt a kergetőzés vele, mintha (a) the flash-t néztem volna, úgyhogy remélem tényleg átgondolják a crossover-t a cw-s univerzummal, mert megint felröppentek a pletykák, hogy benne van a pakliban egy közös kaland. és akkor melissa és grant énekelhetnének is egyet közösen... ($11.28.)

„you’ve spent more time in the friend zone than the phantom zone.”

annak idején, 2001. szeptember 11 után kimutatták, hogy a videotékákban megugrott azoknak a filmeknek a kölcsönzése, amikben jól szétrúgják a terroristák seggét, elsősorban a die hard-é. mert az emberek arra vágytak, hogy lássák, hogy a terroristák legyőzhetőek. így lehet, hogy a cbs helyében már csak dacból is leadtam volna ezt az epizódot, ami egy bomba-készítő körül forgott, bár azt is megértem, hogy miért cserélték fel inkább a két részt kegyeleti okokra hivatkozva. főleg, ha belegondolunk, hogy a bomba-öves elkövetőt nem sikerült megakadályozni, és azt sem sikerült elkapni, aki ténylegesen a háttérből mozgatta a szálakat… viszont ez az akció-szint megint csak a felső réteg volt, a mélyben a mondanivaló viszont igazán feminin lett -mert arra hívták fel a figyelmünket, hogy a nőknek milyen sok helyen kell helytállniuk, a munkában és a családban, és ezeket mennyire nehéz összeegyeztetni. és kara esetében ez hatványozottan igaz, mert nem csak két bomba közül kell döntenie, de a hősködés mellett ott a munkája meg az igencsak túlbonyolított magánélete is. hát igen, a latex-ruci nem teszi egyszerűbbé az életed... ($11.25.)

„i’m not superman’s cousin. i’m supergirl.”

szegény írókat jól csapdába csalta a warner –’csinálhattok supergirl sorozatot, de a híres uncsitesót nem szerepeltethetitek, mert...’ izé... mert a nézők összezavarodnak, ha a mozivásznon meg a kisképernyőn is látják...? és ez itt az elején mindenképp probléma, mert a nagy s-betűs lenne az igazodási pont, a hős, aki mellett kara is meg akarja mutatni, hogy egyenrangú hős vele, aki saját jogon viseli a köpenyt -és ezekkel a homályos, kissé megerőszakolt jelenetekkel, az ’itt-is-van-de-mégsem’ játékkal elrontják az egészet, mert így zavaró a jelenléte, vagyis a jelen-nemléte. úgyhogy remélem, hogy kara hamar a saját lábára áll, és csökkenek ezek a kényszer-megoldások -vagy a warner-nél végre észhez térnek, és nem akarják szétszakítani tovább a családot... pedig az alap-témák működtek, egy az út elején járó hőst látunk, aki egy súlyos lelki traumával küzdködő negatív figurával küzd meg, és közben elkezd körülötte sűrűsödni a magánélet is. és tudom, hogy minden csajos sorozatba kell szerelmi háromszög, de nem lehetne most az egyszer, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, és nem töröljük le a hősnő csodálatos mosolyát az arcáról? na, léééégyszi... ($11.11.)

„what is the opposite of super? #terriblegirl?”

volt némi identitás-zavar az epizódban. elsősorban arról akartak szólni az írók, hogy minden szuperhős megszenvedi a kezdeteket, ezért megfontoltan, kicsiben kell kezdeni -erre saját magukra sem hallgatva máris összeeresztik kara-t a legnagyobb ellenségével...? pedig az elején működtek a bénázások, és az újrakezdett tanulási folyamat a zenés összevágásra (és persze melissa miatt jött az extra báj is -ezt mennyire imádni fogom minden egyes epizódnál leírni...), tehát nem értem, miért erőltették a mélyvizet az epizód végén. ráadásul nem könnyű két krypton-i csatáját úgy ábrázolni, hogy az ne tűnjön megmosolyogtatónak, nem is sikerült, ehhez is kell még egy kis rutin. ha már krypton, eszembe se’ jutott, hogy akarnak flashback-eket is hozni ez elveszett bolygóról, de tulajdonképpen logikus, mert kara pont azért más, mint az unokatesója, mert nem csecsemőként kellett menekülnie, így emlékszik dolgokra. plusz az is különbség lesz, ahogy a szánkba rágták, hogy ő hajlandó super-csapatot is építeni maga köré... még formálódik a sorozat, de bája jelenleg elviszi a hátán. ($11.07.)

„it’s not an ’s’. it’s my family’s coat of arms.”

én már akkor szerelmes voltam melissa benoist-ba, amikor még nem is ismertem őt... egy időben olyan képekkel dekoráltam a szobám falát, amiket a netről szereztem be, és volt egy kép amit különösen szerettem, rajta egy cuki lánnyal. még akkor is fenn volt a falon, amikor melissa felbukkant a glee-ben, és én majd’ megőrültem, mert nem jöttem rá, honnan ismerős ez a lány, aztán egy nap jött a homlokra csapás... és az a jó, hogy ebből a cukiságából mit sem veszített az évek alatt, és bevallom azon ritka esetek egyike volt ez a pilot próba, amikor azért döntöttem a rész megnézése mellett, mert erősen szimpatizálok a hősnőt játszó színésznővel. vagy lánnyal, na. még az sem riasztott el, hogy mindenhol azt kiabálták, hogy mennyire csajos az egész, hogy az ördög prada-t visel national city-ben, de tudjátok mit, több helyen pont ezért működött a pilot. mert olyan kis szertelen volt, mint a hősnője, szerethetőbb lett tőle, könnyítette a száraz tananyag lecsúszását. mert nem tehették meg, hogy nem a kályhától indulnak, hogy járjunk a krypton-on, hogy túlessünk az első hősködésen és ruha-próbán (ahogy kell, elsőre egy repülőt illik lehozni az égből). hogy az első heti-gonosz bepréselődjön a betonba (owain yeoman a terminator sorozat után egy újabb pilot-ban gonoszkodhatott). sokkal jobban működött a nyitány, mint amire számítottam, a repkedések hatásosak voltak, átívelésbe is érdekes lehet, a magánélet felpezsdítő, és hát melissa, hmmm, my sweet guilty... (blake neely kezdi belopni magát a fülembe, most is felismertem, hogy hozták magukkal őt is a készítők. jut eszembe, tényleg nincs esély egy crossover-re a cw-s srácokkal...?) ($11.04.)