soroló

(once a raider...)

mivel idén is csak kicsit eltolva tudtam megnézni az epizódokat, így a rész megnézése után frissiben fogadhatott a hír, hogy a raiders kivágta antonio brown-t a hepciáskodásai miatt -úgyhogy elég frusztráló, hogy azért kellett végignéznünk az ab-perceket minden héten, hogy aztán ilyen faramuci vége legyen a csapattal való közös sztorijának. és még azt sem mondanám, hogy szórakoztató volt a show-ban a fickó... bezzeg a keret-szűkítésről meglehetősen szűkösen tudtak csak összeállítást készíteni a vágók, mert (gondolom) jon gruden nem engedte be őket a kamerával a megbeszélésekre -ilyet sem láttam még a sorozat történetében. eleve kevés érzelmi kötődésem volt a játékosokhoz, de így még kevésbé tudtam izgulni azon, hogy a megismert arcok közül ki megy és ki marad... (×09.07.)

kicsit elszaladt mellettem ez az évad, felületesebbnek tűnt, mint az eddigiek, kevésbé hagyták, hogy bevonódjunk a játékosok mindennapjaiba, nem engedtek igazán közel senkihez, így érzelmileg kívülálló is maradtam végig -és sajnos az sem segített, hogy az igazán fun arcok is a képen kívül lebzselhettek. pedig előzetesen azt hittem, hogy egy olyan showman, mint jon gruden, majd elkápráztat minket, de eléggé be volt feszülve a pali. jó lett volna egy pozitív löket a szezon előtt, de ezt most ezt nem kaptam meg a show-tól...

(fucking canada)

az éneklős rookie-avatásnál jöttem rá, hogy alig ismerhettük meg idén az újoncokat, valahogy mélyebb kötődést szoktak kialakítani velük a készítők. persze így is vannak arcok, akik azért felkeltették már a figyelmünket, leginkább azzal, hogy látványos teljesítményt raktak le a pályára... még jó, hogy akad egy kanadai játékos az aktuális keretben, mert így ki lehetett rá hegyezni a külföldi túrát. meg a tökéletlen formájú pályára, ami miatt jon gruden moroghatott egy sort -na jó, az első félidei teljesítményt sem süvegelte meg. de azért a végén mindenkinek volt oka az örömre -és ekkora lettek időzítve a kötelező ab-percek is... (a zenei szerkesztéssel elégedett voltam, vicces volt a ’knock on wood’ remix, és ütött a fő-téma gitáros verziója is a meccs alatt.) (×08.31.)

(too much noise)

értem én, hogy tele van a sajtó antonio brow-nal, mert az újságírók imádják a drámát kavarni, és most épp lehet csámcsogni a sisak-ügyén, és azt is értem, hogy a rajongók és a csapat-tagok között is ekkora népszerűségnek örvend a srác, but oh boy, fárasztóan sokszor vágunk vissza rá újra-és-újra a show-ban (keretes szerkezetként főleg az epizód elejét és végét uralta nyomasztóan)... megkaptuk a szokásos előszezon-meccs összefoglalót is, ami tök jól tudott pumpálni felfelé, ahogy a szép megmozdulásokat, touchdown-okat, elkapásokat, védő-villogásokat láttuk, egy jó formában lévő csapat brillírozott, aztán a végeredményt látva azért feljebb húztam a szemöldököm, mert abból kiderült, hogy csak 7 ponttal nyertek végül az ezüst/feketék -tehát egy csomó olyan dolgot kivágtak a doku-filmesek, amik kellemetlenek voltak a csapat számára... (a most reflektor-fénybe került tight end kölyök szimpatikus volt, főleg úgy, hogy kis-növésűként hasít a pályán, mert védi a becsületünket -mi kicsik tartsunk össze...!) (×08.23.)

(better fucking execution)

nagy ugrást tettünk meg az előző rész végi fanyalgástól, sokkal jobban klappolt minden a vágószobában és a pályán is -igaz, ez utóbbin még van mit javítani... jon gruden is bevette az energia-fokozóit, üvöltött és lelkesített, ezt a fajta karaktert vártam tőle a kezdetektől. jót tett az epizódnak, hogy szinte csak a sporttal foglalkoztunk, nem volt idő a kitérőkre, és jót tett (a csapatnak is) a rams érkezése. mert a barátságos hangnem ellenére azért összefeszültek a srácok, és a kezdeti döcögés után azért kiegyenlített lett az erőviszony. bár ahhoz, hogy ezt érezzük, kellett egy kis metallica rásegítésnek -de hé, a bay area-ban vagyunk, persze hogy egy kis trash-sel kell felütni az edzést... a másik, amiért jobban működhetett ez az epizód, hogy sikerült kiszemezgetni a szimpatikus újoncokat, akiket majd sajnálhatunk, ha nem érik el a végső roster-helyeket a fináléban... (×08.19.)

(welcome to the wine county)

így augusztus elején már rendszeresen dúdolgatom a sorozat magával ragadó fő-témáját, már érzem, hogy kezdek bemelegedni, közeleg az új futball-szezon. ezért eléggé sokkoló volt, hogy ezúttal nem hagyták kibontakozni a zenét a főcímben az alkotók, mert úgy gondolták, hogy felütik egy régi raiders szöveggel, és az menő lesz... az már a korábbi évadokban is bebizonyosodott, hogy akkor működik igazán a sorozat, ha sikerül megtalálnia a vágóknak a legszimpatikusabb arcokat, és sajnos úgy tűnik, hogy az idei raiders-ben nincsenek ilyenek, vagy nagyon jól bujkálnak az hbo stábja elől... pedig bíztam chucky-ban (john gruden vezető-edzőben), hogy a tévé-kommentátoros vibrálását hozza majd ide is, de meglepően visszafogott itt a fickó, görcsösen akar profinak tűnni a kamera előtt... a játékosoknál úgy tűnik, hogy a megfelelően nagy arc megléte volt a kiválasztási szempont a front office-nál, antonio brown is magasan hordja az orrát, de van egy végtelenül idegesítő rookie, akit láthatóan már most picsánrúgna az összes csapattársa -és mi nézők is... lagymatag volt ez a kezdés, az az igazság, remélem a következő hetekben sikerül majd jobban belehúzniuk, mind az edzéseken, mind a vágószobában... (×08.10.)

(the bubble men)

az hogy lehet, hogy az elmúlt években ennyire nem sikerült eltalálnia az hbo-soknak, hogy kik azok az újoncok, akikre érdemes koncentrálniuk, mert bent fognak maradni az 53-as keretben -sajnos hiába a maximális szimpátiánk ma is, az egyértelműen fix pont (baker mayfield) kivételével mindenki repült. és ez kicsit frusztráló, hiányzik a sor végéről az elégedettség érzése... (ja, és javasolnám a tévé-csatornáknak, hogy a közvetítések alá is keverjenek epic zenéket, mert sokkal jobban be tudnának vonzani a meccsek úgy...) (#09.05.)

nem is tudom, mikor néztem utoljára ennyire szívesen a sorozatot, mint idén, ebből látszik, hogy jól sikerült a készítők kiválasztási folyamata, mert együtt tudtam érezni ezzel a maréknyi szimpatikus emberrel (viszont a kiválasztás árny-oldaláról egy kicsit fentebb értekezem)... a körítés színvonalában idén sem történt visszaesés, megvolt minden elem, amiért szeretem ezt a show-t, és még azt sem bántam, hogy igazán nagy drámák nélkül átvészeltük ezt az öt hetet -pedig azért előzetesen lehetett tartani attól, hogy a csapat azt a hátrányos helyzetű képét fogja mutatni az edzőtáborban is, mint az elmúlt két évben az éles meccseken. de szerencsére érződött a kemény munka, és a meccseken még a sikerélmény is emelte a hangulatot. őszintén tudom mondani idénre, hogy hajrá browns, látom az esélyt arra, hogy végre kitörjetek a sereghajtó szerepből. viszont a saints elleni meccset el fogjátok veszíteni, ebből sajnos nem engedhetek...

(no compromise)

látszik, hogy beléptünk egy új, modern korszakba -eddig élőben kellett előadni a rookie show-n, most viszont előre felvették a paródia alapú vicceskedéseket... elég sok küszködés kísértette ma a csapatot, még a győzelem sem lehetett kielégítő (hálistennek a félelmetesnek tűnő sérülés szerencsés kimenetelű lett is). úgyhogy kellett a zen befejezés, hogy kicsit kimossuk magunkból a negatív hullámokat (igaz, már az elején is volt egy kis chill a gyerekcsinálós soul muzsikával a pályán)... (heh, ötletes rendezői kacsintás volt, ahogy baker a lassításról beszélt, erre kilassították a képet.) (##08.31.)

(emotions boil the camp)

lehet, hogy ráfért a srácokra a hűsítő eső, a bukkanó a felkészülés során, mert eléggé túlfűtötték magukat a táborban (beszólások, bunyók), úgyhogy szerintem nem véletlen, hogy ennyi büntetéssel bukták el az esélyüket a győzelemre... (maga a mérkőzés is fordítottja volt a múltkorinak, érzetre ott egy lesajnált csapat csillogott, itt meg egy tehetséges banda hagyta kifolyni a kezei közül a lehetőséget)... szolid ütemben érkeznek a sorozatra alapjáraton jellemző elemek, pár barátnő és feleség (valamint a mindig kötelező kirándulás) hozták ma ezeket az ismerős színeket... (##08.26.)

(understanging the process)

az égiek is az hbo vágóival vannak... az egész táboros rész arról szólt, hogy nyikorog a játék (különösen az elkapók szenvedtek), hogy laza a motiváció, hogy a pályán kívül is vannak bajok (balhés újonc egyből balhéba keveredik) -és aztán jön az első heti meccs, és minden a helyére kattan, szárnyalnak az elkapók, a balhés srác mennybe megy, minden happy és felemelő (oké, a zenével is pumpálták belénk ezt az érzést, de ez már csak mozgóképes mágia, az alapokat az élet adta)... (##08.19.)

(why?)

már tíz éve nézem az nfl-t, és azóta várom, hogy browns előre tudjon lépni a pofozó-zsák szerepből, mert rossz nézni, hogy képtelenek túllépni a rossz formán, mindegy ki az edző, ki az irányító épp. ezért lesz érdekes az idei hardknocks, mert láthatjuk, hogy ők is ugyanolyan keményen hajtanak, mint a többi csapat, és lelkileg is próbálnak erősödni nagybeszédek segítségével -és alig várom már, hogy lássam, hogy lesz-e mindennek eredménye... egyébként a kezdés hozta a formáját, bekukkantottunk az alkotó-műhelybe, megérkezett az aktuális ifjú sztár, felvázolódott néhány magánéleti vonal. és sajnos szomorú felhangot kapott az egész rész a gyász miatt. de minden vezetőedző tudja, hogy erőt kell mutatni, hogy fel kell állni a legnagyobb csapások után is. ezért kell harcolni nap-mint-nap... (##08.11.)

(the dirty south)

az utolsó epizódoknak minden szezonban kötött a szerkezete, még egyszer a rookie-kra kell koncentrálni, az utolsó pre-season game-nek is róluk szólnia, aztán a végén jöhet a dráma, a cut-day, ahol egy kicsit még izgulhatunk értük, de sajnos (mint ahogy most is) ritkán maradnak benn azok a végső elszámolásban, akik igazán a szívünkhöz nőttek az elmúlt hetekben. de ahogy egy szurkolónak is el kell fogadnia, hogy minden off-season-ben el kell búcsúznia néhány kulcs-játékostól, úgy egy hardknocks néző is pontosan tudja, hogy mire vállalkozik, amikor belevág egy újabb szezonba... (#09.08.)

ahogy azt már sokszor megénekeltem, a hard knocks legfontosabb összetevője a személyiségek, mert érdekes arcok nélkül a show is csak üresen pörög -mert oké, hogy a háttérmunka is tud érdekes lenni, de nem öt részen keresztül... idén szerencséjük volt az hbo-nál, mert akadt az edzőtáborban néhány srác, aki előre tudott lépni, hogy szórakoztasson és magával ragadjon minket. így már képesek voltunk arra az érzelmi befektetésre, ami ahhoz szükséges, hogy mi is úgy érezzük, hogy részesei vagyunk ezeknek a megpróbáltatásoknak... a vágók idén is embertelen munkát végeztek, és értő kézzel találták meg az arányokat az edzések és a magánélet között. az viszont feltűnő volt, hogy az edzői stábból nem sikerült igazán karaktert faragni, de mint mondtam, a játékos srácok kárpótoltak ezért... shit, szimpatikussá tették ezt a tampa-t nekem is, most mi lesz velem ősszel, amikor kétszer is szembenéz majd velük a kedvenc new orleans-om...?

(football weather)

mocsok egy érzés lehet, amikor egész nap kidolgozod a beled az edzésen, aztán a barátnőd legyőz valamiben otthon -mondjuk súlyemelésben vagy kosárlabdában... szép hullámzáson ment át az egész csapat, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai, ahogy az időjárás is küldött rájuk meleget és esőt is... az epizód hangulata is ettől változott organikusan, volt idő viccelni és kellett néha komolynak is lenni -eljött az a pillanat, amikor már izgulunk a rookie-ért, hogy bent-ragadjanak a csapatban. csakhogy nagyon szűknek tetszik minden évben ez az 53-as keret... (#09.08.)

(ass-kick and street-foot in jacksonville)

jamies winston-nal kell kezdenem ma is, mert igazi csapatkapitányként ő áll a középpontban, villog az interjúkon, együtt röhög a többi játékosokkal, maximum akkor nehéz követni, amikor túlpörgi a győzelmi vágyát... mert kiléptünk kicsit tampa-ból, nem csak egy meccsre, de közös gyakorlásra is, és ezzel csak az volt a baj, hogy szegény jags-es srácok csak arctalan (sisakos) ellenségek voltak csupán... a meccses részek megint brutálisan voltak összerakva -ahogy az is kemény volt, hogy valaki kvázi térd nélkül csinálta végig a meccset... (#08.31.)

(superheroes competition)

ajjaj, saints szurkolóként kezdek bajban lenni -mert ez a bucs tele van szimpatikus fiatalemberekkel... hardknocks nézőként viszont jó jel, hogy tudok egy maréknyi játékossal szimpatizálni, mert jobban érdekelni fog a sorsuk, mire elérünk odáig, hogy ősszel/télen a pálya két oldalán állunk majd... de tényleg nehéz elbújni jamies winston lelkesedése elől, vagy az elkapók alázata elől, vagy a batman-relikviákat gyűjtő kíméletlen defensve back elől... és így persze drámaibb lesz az ember hangulata attól is, ha valaki a tehetségénél gyengébb teljesítményre képes csak, így búcsút kell mondania a csapatnak... (#08.19.)

(launch and construction)

a hard knocks pont olyan, mint az nfl, amiről szól -fel kell építeni mind a két helyen a csapatot, és meg kell találni a kulcs-játékosokat, akikre mindig lehet támaszkodni... ígéretek vannak bőven idénre is, egy fejlődőben lévő csapat nyomába szegődött az hbo stábja, ahol úgy tűnik, hogy nem lesz nehéz dolguk megtalálni a vezéregyéniségeket, akik szórakoztatni fogják a nézőket a következő hetekben, mert jól lehet majd építkezni a két sztárjukra, a közvetlen (és az akcentusa miatt nehezen érthető) jameis winston-ra, és a nagy mókamester szerepében tetszelgő desean jackson-ra... minden hardknocks néző kedvenc aspektusára, a rookie-k megismertetésére még nem szántunk elég időt itt a kezdeteknél, bár már akad olyan nagyszájú újonc, aki egyből képernyő-időt követelt magának... (érdekesnek találom, hogy amíg az atlanta-s évadot végig utálkozva néztem, addig az újabb nfc south konkurencia esetén csak érdeklődést fedezek fel magamban, a negatív érzések messze elkerülnek...) (#08.11.)

(fun time, sad time)

van az a pont, amikor már a legmegrögzöttebb zenés-montázs rajongók is azt mondják, hogy eddig és ne tovább... de tényleg, mennyivel jobban működött már mondjuk az összes meccs-jelenet, amikor nem egy random pop-dal szólt alatta, hanem un. ’epic’ filmzene... ezen felül viszont a hatáskeltéssel most is elmaradtak a várt szinttől, főleg hogy olyan szerencsétlenül jártak a szerkesztők, hogy akiket kiemelten követtek az elmúlt hetekben, azok szinte kivétel nélkül elbúcsúztak a csapattól az utolsó keret-szűkítésnél, vagy maximum a gyakorló-csapatban nézhetik az aktív játékosok hátát... ($$09.12.)

nagy reményekkel vághattunk neki az idei nyári táborozásnak, mert sok izgalmas témával kecsegtettek minket annak a döntésnek hála, hogy az épp költözésben és újjáépítésben lévő rams-et választották az hbo-nál -de sajnos nem tudtak felérni a reményeinkhez... mert megint bebizonyosodott, hogy az ilyen típusú dokukhoz egyéniségek kellenek, akikre lehet építkezni, megjegyezhető arcokra mind a nevesebb játékosok, mind az újoncok, mind az edzők csapatából. és itt nagyon kevés szórakoztató és/vagy érdekes személyiséget tudtak kiemelni nekünk, hiányoztak az igazi karakter-ívek, így csak a dinoszauruszok és egyéb mesebeli lények maradtak... esetleg pótolhatták volna ezt a hiányosságot izgalmakkal és látvánnyal, de sajnos úgy döntöttek, hogy hollywood-hoz hollywood-i stílus illik, így mindent agyonnyomott a videoklipp-esztétika, és így hamar kifogyott belőle a kellő szusz. ami még érdekes lehetett volna, az maga a költözés, vagy a beilleszkedés az ikonikus nagyvárosba, de ebből sem kaptunk sajnos túl sokat... de az a jó ebben a formátumban, hogy tudjuk, hogy lehet reménykedni, hogy jövőre egy érdekesebb csapatot választanak (légyszi a saints-et...), vagy jobban tudják strukturálni a felépítést. lehet hogy a tévések mellé is kéne pár edző, aki jól leüvölti a fejüket...

(sad cuts and happy mermaid)

bár azt írom a vicceskedő felső sorban, hogy ’sad cuts’, de igazából nem volt sad, mert az a pár ember, akit eddig kiemeltek nekünk, az (spoiler!) megúszta, hogy kivágják -meg talán valahol meg is szoktuk már az évek alatt, hogy ez is hozzátartozik a sporthoz. az viszont érdekes volt, hogy nem egy titkársági ember telefonálta körbe a srácokat, hanem az erőnléti edző feladata volt beküldeni az embereket a főnökhöz. és ehhez az edző-bá sztoriját is felépítették előtte gondosan... de egyébként is, ma mintha egy picivel több fókusz esett volna a felkészítő emberekre. ezeken felül a szokásos edzés/szabadnap/meccs szentháromság köré fonódott a rész ma is -de igazság szerint van aki mást várna...? ($$09.02.)

(families and disneyland)

végre találtak egy témát a szerkesztők, amire fel tudták fűzni az egész epizódot, és ez a téma a család volt, annak minden aspektusával -mert vannak, akik úgy kerülnek ebbe a szakmába, hogy már valamelyik rokonuk is űzte a sportot, vannak játékosok, akik már rendelkeznek családdal, és mindig érdekes nézni, hogy a feleségek és a cuki csöppségek hogyan élik meg ezt az őrületet. és persze egy csapathoz tartozni az olyan, mintha lenne egy újabb családod... (most is hangsúlyos a videoklipp-esztétika, de még a heteró férfiak is szívesen nézik, ahogy zenére kilassítva emelgetik az izmos srácok a súlyokat, nem...?) ($$08.28.)

(robots and dinosaurs)

annak ellenére, hogy los angeles-ben bárkiből sztár válhat egy pillanat alatt, a hardknocks stábjának még nem sikerült megtalálni azokat, akiket sztárolni tudnának az idei évadból -persze elő-előkerülnek szórakoztató figurák, de eddig még kevés olyan van, aki meg is maradt a fejemben. de ennek ellenére még mindig baromi érdekes nézni a srácokat a tűző napon való felkészülés során, vagy hallgatni a kemény edzői utasításokat -akik régi és új módszereket egyaránt bevetnek (azon már meg sem lepődöm, hogy elő tudnak szedni a kilencvenes évek elejéről is edzőtáboros felvételeket a kontraszt kedvéért...). bár a cowboys elleni nyitó-meccset pont láttam, ebben a fénytörésben is tudott működni ez a hollywood-ban írt mese -a pocsék kezdés utáni talpra-állással, a végén behúzott győzelemmel. de hé, egy csapat legyen hű annak a helynek a szellemiségéhez, ahol játszik... ($$08.20.)

(tank tops and the ping-pong master)

amerikában imádják az újrakezdős sztorikat, úgyhogy nem volt kérdés, hogy az idei hard knocks-ot a napfényes kaliforniába költöztetik -egy olcsó kollégiumi szobába... mert a rams most azért érdekes, mert huszonegy év után visszaköltöztek l.a.-be, ráadásul a draft-on is egy kaliforniai sztárt választottak maguknak quaterback-nek, hogy ezzel is erősítsék az újrakezdés érzetét. persze a srác egyből az első epizód középpontjába ugrott, bár nem mondhatjuk, hogy rögtön aranyba öntötték volna, sőt, döcögősen indított a pályán, és még az is kiderült, hogy természet-ismeretből is vannak súlyos hiányosságai... az epizód hozta a szokásos hardknocks paneleket, a dolgos mindennapokat és az apróbb kikapcsolódásokat, a kemény edzőket (az ex-tengerészgyalogos egy-az-egyben jk simmons a whiplas-ből!), a sztárokat és a rookie-kat, de még nem kristályosodott ki, hogy kiket tudnak majd nekünk kiemelni a következő hetekben... azért szerettem ezt a show-t, mert a játékosokkal együtt én is fel tudok készülni lelkileg a szezonra. egy apróság tűnt csak fel, ami másabb, mint eddig volt: pop-érzékenyebb lett a felépítés, de gondolom ezzel akarják leképezni a kaliforniai életérzést... ($$08.11.)

(cowboys vs texans)

az életben nem mindig van happyend... készítői szempontból is érdekes lehet, hogy az elején érdekesnek tűnő figurák elegek lesznek-e a csapat számára, hogy megragadjanak. és most sajnos nem ez volt a helyzet, pedig tök lelkesen tudtam szurkolni zokis-charles-nak meg e.z.-nek. az 53-as keretszűkítés miatt nem szeretjük ezeket az utolsó részeket (és akkor ez még hol van ez a játékosok érzéseitől -bár most o’brien edző egész jól elmagyarázta mindenkinek, hogy mi volt a döntés oka). azért volt itt humor (soccer-girl vs dagi vince field goal battle), meg epikus zenére vágott kemény edzések. ($09.11.)

azért érdekes lutri lehet egy ilyen sorozatot forgatni (hihetetlen villám-tempóban, tenném hozzá, mert a vasárnapi meccs után már kedden adásba mennek a részek). mert oké, hogy tudható előre, hogy lesz néhány arc, aki stabil pontja a csapatnak, és elég érdekesek ahhoz, hogy alapozni lehessen rájuk (jj tévé-sorozatos múltját nézve ez adott volt, bár a kezdeti jj percek eléggé megfogyatkoztak a végére). azt viszont nem lehet tudni, hogy a kötelező újonc-szegmensek megtölthetőek-e kellő anyaggal, hogy meglesznek-e azok, akikre érdemes fókuszálni. könnyen tudtam szimpatizálni a csapattal, bill o'brien kezdetben suttyónak tűnő stílusa is elfogadhatóvá változott, főleg, amikor kiderült, hogy mekkora szíve is van a smirgli alatt. tudom, hogy minden évben megígérem, hogy figyelni fogok azokra, akik közelebb kerültek hozzám ez alatt a pár rész alatt, aztán persze ez elsikkad a mindennapi nagy rohanásban. mondtam már, hogy koca-szurkoló vagyok...? (nekem a hardknocks azért várós minden augusztusban, mert kellőképp felspannol a szezonra -ezt most kicsit csökkentette, hogy a sportévé előszezon meccseket is közvetített.)

(saints vs texans)

már a meccs nézése közben tudtam, hogy érdekes lesz figyelni itt a hardknocks-ban egy másik aspektusból az eseményeket, hiszen nem mindenkit ismertem fel mezszámról/névről, és hát a hangsúlyok is máshova estek -egy-két szimpatikus srácnak még azt is meg tudtam bocsátani, hogy a saints ellen értek el sikereket... a meccs-jeleneteket szokásosan apró szegmensek vették körül, amik között volt megható (rákból felépült játékos) és mulatságos (horgászás a tavon). és megint jól kijött, hogy milyen embertelen munka van egy-egy karrierben (cushing egy napja, pl.) -igaz, hogy ész nem mindig kell hozzá (betűzési verseny)... ($09.05.)

(texans vs broncos)

vannak azok a kötelező szegmensek, amiket minden évben várunk a hardknocks-ban, a rookie-show például ilyen, vagy amikor elviszik az újoncokat valami helyi nevezetességbe (idén mindkettő viccesre sikerült). és vannak azok a szegmensek, amik minden évben eljönnek, mégsem várjuk őket -mint mikor a general manager dolgozni kezd... emellett persze jöttek a jj percek is (olyan fura, hogy egy védőjátékos a legnagyobb sztár egy csapatnál), meg a kis apró emberi sorsok, akár pozitívan, akár negatívan (bill o'brien-nél elég volt pár perc, hogy teljesen más szemmel nézzünk rá). és a végén a nyögvenyelős meccs. minden rendben volt, egyetlen rendezői döntést kérdőjeleznék meg: miért kellett végignéznünk a teljes, bővített, vágatlan cushing-hányást...? ($08.30.)

(texans vs 49ers)

hát ha valami nem szívesen lennék az életben, az a rookie egy nfl csapatnál... mert nem elég, hogy nekik kell a legkeményebben dolgozniuk minden egyes nap a táborban, de még szívatják is őket (szokásos vicces hajvágás nem maradhatott el), vagy rendszeresen szembetalálkoznak az edzésen brian cushing-gal (az egy állat!). ugyanakkor ott van az is, hogy ha villantanak, akkor bekerülhetnek a nagyok közé, bár már az is nagy ajándék, hogy felvehetik a mezt, és több tízezer ember előtt futhatnak ki a pályára. megvolt az első meccs is, kicsit döcögősen (hétszer próbálkozni a gólvonalnál? azért én elbeszélgetnék az offenzív koordinátorral...), de mint tudjuk, hosszú még az út... ($08.20.)

(disclaimer: nfl rajongóként eddig is néztem a show-t (igen, még az ős-ellenség falcons-os évadot is ’muszáj’ volt...), sőt, még írtam is róla, csak úgy gondoltam, a doku-sorozatok nem férnek fel a blogra -nem is értem miért... de ez mostantól másképp lesz.)

tök igaza van bill o’brien vezető-edzőnek, aki egyből a rész elején arról beszélt, hogy az emberek lesajnálják a kisebbik texas-i klubot, mert nincs bennük semmi érdekes -és tényleg a radar alatt szállnak, én is csak akkor szoktam rájuk felfigyelni, ha valami történik velük. oké, jj watt miatt azért rendre bekerülnek az összefoglalókba... tehát jó választásnak tűnnek az hbo-tól abból a szempontból, hogy meg lehet ismertetni őket jobban a világgal, hovatovább meg lehet őket szerettetni. persze az lesz a titok, mint minden évben, hogy mennyire jók a karakterek a csapatban, és így elsőre úgy tűnik, hogy jó lesz a felhozatal (nem úgy mint tavaly atlanta-ban, bocs, a saints-es véremnek minden odaszurkálódás jól esik...) -a már emlegetett o’brien suttyó stílusa hozza majd a humort, ahogy pufifánk wilfork érkezésének is lehet örülni. és hát itt van jj is, aki beteljesíti a média által sugallt képet, hogy nem csak sport-ember, hanem csupaszív showman is. persze, mint minden évben, most is jut idő bőven az újoncokra is, belőlük is lehet kihozni érdekes sztorikat. az hbo-n nem fog múlni, idén is a legprofibb stábot küldték ki a pálya szélére, az öltözők mélyére. ($08.15.)