soroló

„the ottomans just brought the next holy war to my doorstep.”

horgolás-órán sem fűzik szebben össze a szálakat, mint itt sikerült az íróknak, ahogy (szinte) mindenkit egy helyre tereltek. majd felültették a feszültséget egy száguldó ló hátára, és mi lelkesen kapaszkodtunk a sörényébe. és mégis, az ágyúgolyók árnyékában sikerült meghallanunk a karaktereket is. végre megtudtuk nico teljes nevét (hehe, ötletes csavar), jól kapta az ívet a rambó király, lorenzo ismét régi fényében tündökölhetett, leo meg lehetett szerelmes, haditechnikai zseni, a nép megmentője és kíváncsi gyermek egy személyben. úgy tűnik, specialitásuk lesz, hogy felizgatott állapotban hagynak minket állva minden év végén -amikor körkapcsolásba kezdtek a karaktereknél, már volt egy gyanúm, hogy nem sül el már idén az az ágyú, és mire rántottam egyet az egéren, hogy lássam, hány perc van még hátra, addigra vége is lett... (++06.03.)

nem kellett sok, csak be kellett látniuk az írószobában, hogy mi a legnagyobb erényük, és abból a maximumot nyújtani: el kellett merülni a kaland-filmes hangulatban, hogy a néző egy percig se’ gondolja azt, hogy történelmi sorozatot néz. ez működgetett már tavaly is, de most éreztek rá igazán az ízére, a délamerikai küldetéssel hozták be igazán azt a b-filmes érzést, ami olyan nagyon szerethető. és szerettük is, én legalábbis nagy élvezettem néztem végig ezt a tíz epizódot, magával tudott ragadni, elröpítve egy fantasztikus utazásra. néhány ujjal azért kapaszkodtunk az itáliai csizmán zajló intrikák realitásába is, de szerencsére ezen a téren sem vallottak kudarcot az alkotók. az a baj, hogy a kezdeti bizonytalan lépések nagyon sok embert riasztottak el, akik most így kimaradnak ebből az élményből. zsigerből fogok dönteni, és nem fogom szégyellni, mert az ember mégiscsak szórakozásból néz sorozatokat: nagyontetszett. remélem jövőre a keleti orientáció is hasonlóan fog működni.

(hápp, háááááápp, 2500. post...)

„you’re a sly little swordsman for a painter.”

egy hosszú utazás után az ember nem tudhatja, hogy mire megy haza. mert nem biztos, hogy csak ő maga változott meg az út alatt. jól érzékeltetik, hogy nem két nap alatt érték el az itáliai partokat hőseink –csúnya világ lett, annyi szent. talán jobb is így, hogy nem láttuk a szörnyűségek eszkalálódását, csak a mélypontját. a zsoldosok tanúbizonyságot tettek kulturális magasrendűségükről, szétbasztak mindent, amit csak értek, az épületet, a berendezést és a személyzetet egyaránt. így hatalmas elégtétel, amikor leo-ék nem hagyják magukat, és amikor a szívből megsajnált signora bevégezheti a bosszúját. eközben persze a pápa sem tétlen, nem csak a csaholó kutyákat engedte szabadon, magasabb körökből is szerez magának szövetségest, egy hasonlóan elborult elméjűt. lorenzo-nak még rossz lesz egy darabig. ahogy egykori szeretőjét sem kímélik a messzi ottomán földön, bár inkább csak lelkileg és szellemileg törik meg, de épp elég kín az is. sötét epizódot hozott a hazatérés, gondolni sem akarok arra, hogy valami hülye ünnep miatt egy hetet csúszik a befejezés... (++05.21.)

„now pachamama shall drink your blood and grant me the power to save my people.”

no, már el is értünk az évad-nyitány flashfoward-jához. jó látni, hogy leo és riario kvázi barátok lettek, sosem egyszerű az imádnivaló utálnivalót úgy sodortatni, hogy a jók oldalára kerüljön, mégis megmaradjon az érdekessége és a hitelessége. plusz még egy kis drámai háttér-adalék is megadatott a vatikán kardjának mára, hogy végképp a szívünkbe zárjuk. nem csak kezdésnél érződött, hogy az utolsó kanyarok jönnek a finálé előtt, mert elkezdtek közeledni a szálak itáliában, de mondhatjuk azt is, hogy a gonosz pápa köti őket össze, hisz’ hozzá látogat a kissé naiv ottomán herceg, és ő bukkan fel nápolyban is. a szöszi hercegné hirtelen milyen sok szerepet kapott ma, konspirációban és vetkőzésben is erős volt. kellett ellensúlyozni a perui lány egyoldalúságát (’jaj, leo, kell a könyv, mindenáron’)? úgy tűnik, befejeződtek a kalandok ezen a misztikus tájon, stílusosan, kora-újkori sky-divinggal és robottal. (++05.14.)

„it’s far easier to hate than to trust. i learned that lesson on our voyage here.”

jó az, ha több szálon fut a cselekmény, ma mégsem örültem, mikor elhagytuk délamerikát. mert hiába zajlottak érdekes események onnan messze keletre is (mind a bérgyilkosos, szomorú-fattyús firenze, mind a bizalom-megnyerős oszmán terv rendben volt), csak annyira elkapták a klasszikus kalandfilmes b-hangulatot, hogy kizökkentettek párszor. oh, és persze három próba volt, amihez kellett lelemény és összefogás, amiknél egy hajszálon múlt a siker (és az emberi élet), amikhez leo előszedhette a legjobb eszét, és amikben semmi meglepő nem volt, mégis összekoccantak az ember fogai az izzasztó percek alatt. gyanús volt, hogy már a hetedik részben eljutottunk a küldetés végére, de persze ki lehet még ebből csavarni sok mindent a fináléig. (hümm, update, meg ilyesmi, tök friss hír, hogy kért a csatorna még egy évadot, pedig azt hittem, azért kapunk tíz részt idén, hogy le tudják zárni a készítők. a mostaniak fényében mindenképp hurrá-hurrá hír ez.) (++05.06.)

„we have committed ourselves to one another in the ritual. but to tie you to this world, my dreamer, we must unite our bodies as one.”

nem hiszem, hogy véletlen, hogy goyer bácsi egy képregény-szerzőt (matt fraction) kért fel társszerzőnek a mai epizódhoz. mert le kellett menni a kalandok lényegéhez. a próbához. ahol megmérettetik a hős. fizikailag és szellemileg. ahol a megpróbáltatások megtörik, ahol áldozatokat kell hozni, ahol magába kell nézni, szembe minden félelmével és kétségével. négy ilyen teszt is volt ma, és erősítették egymást, nem kioltották. szépen épültek egymásra a szintek, amíg el nem értük a drámai tetőpontot. és persze minden a karakterek épülésére és/vagy erősödésére ment ki. csupa klasszikus elem felhasználásával -szellem-látás, a jövő árnyai, puszta-kezes küzdelem, testiség a spiritualitás mellett. kezd a sorozat egyre több lenni, mint egy szép kifestőkönyv. (++04.30.)

„i haven’t had this much fluid sucked out of me since that girl in beretola.”

másfél évada várunk erre a pillanatra, erre minden csinnadtratta nélkül érünk partot vespuccia-ban (...). jól elkülönült a két földrész az epizódban, szerettem, hogy leo-ékkal együtt fedezhettük fel ezt az idegen világot, a maga színeivel, dzsungelével és őslakosaival. (miért van az, hogy a kábeles sorozatok gyakrabban merészkednek ki a szabadba forgatni, vö az itteni növényzetet a onceupon-os mű-izékkel...). a legjobb a nagy kalandfilmes hangulatban persze a híres város megpillantása volt. eközben itáliában a jó öreg intrikákhoz és hatalmi harcokhoz fordultak az ottaniak önön jólétük és a mi szórakoztatásunkra. gyötrelmes látni, hogy a nőket még egy tőlük idegen színesbőrűnél is kevesebbre tartottak a civilizált európaiak. a belezős résznél meg ezt a készítői koncepciót éreztem: a trónok harcában szarvas-nyúzás volt, hogyan tudnánk ezt megfejelni...? (bár azt már a borgiá-kból is tudjuk, hogy a nápolyi királyok nem voltak épelméjűek.) (++04.24.)

„you can’t get mad, leo, when the stars don’t move as quick as you do.”

hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem csak da vinci-nek vannak démonjai. jót tett lucrezia-nak ez az apa-ügy, hogy van valami célja, amiért harciasan küzdhet, plusz erősítették a flash-ekkel a drámáját -és a nagybátyja gonoszságát egyaránt. bár néha nem kell megmutatni, hogy átérezzük a fájdalmat, idősebb da vinci-nek is elég volt elmesélnie a szomorú históriáját, hogy végre elkezdjünk vele is szimpatizálni. féltem kicsit, hogy a makacsul vallásos szlávok miatt csökken a nők száma a sorozatban, de szerencsére megoldódott ez a probléma. nem tudom, hogy csinálják, de ezek a rajzos epifániák mindig jól működnek hangulatilag. és leo megint megelőzte a korát... jó kis utazás ez, erősebben tartja a hajót a kormányos, mint tavaly ilyenkor. (++04.15.)

„today, the republic of florence and every man, woman and misbegotten child therein are...ex-communicated. let them wallow in in unholy squalor. damned in this world and the next.”

erőteljes jeleket látok a kalandfilm-hangulat felé sodródásra. ha már múlt héten láthattuk a hát-tartóban pihenő kardokat, hát most elő kellett kerülniük némi határozott penge-váltásra. leo-nak most nem csak egy apró ötlet pattant ki a tekervényeiből, hanem komoly építkezés után ment át nemo kapitányba. és akkor még a gonosz-ikertestvérről nem is beszéltünk... de jól áll a sorozatnak ez a b-filmes hatás. ha kicsit komolyságra vágyunk, akkor firenzé-be kell menni, és kapunk némi medici családi-drámát. intrikára vágysz? irány a vatikán. ez egy szabad világ, ahol megtalálod a számításaidat, ha elég elszánt vagy. (++04.08.)

„my family spent generations building up this republic. and at the drop of a sword, the people devour each other like swine.”

az az istenadta nép mennyire buta is tud lenni. percek alatt meg tud változni a csőcselék hangulata, csak a megfelelő hangon kell szólni hozzájuk (a mai davinci-találmány ehhez a részhez kapcsolódott, mindig várja az ember nagy lelkesen a legújabbat, ugye). de persze nem csak az egyszerű emberek forognak a széljárás szerint, ezek a fránya nemesurak is mindig szövetkeznek egymással vagy egymás ellen. nem is értem, hogy lehetett kibírni évszázadokon át itáliában, hogy ezek a városállamok így küzdöttek egymással folyton-folyvást. lezártnak tekinthetjük a finálé keltette hullámokat, leo-ék útrakelhetnek, hogy mitikus lázálmaikat üldözzék. (mindig vicces, amikor két valós személy találkozik egy sorozatban, ciao, signore vespucci!) (++04.03.)

„the medicis do not run, signor da vinci. we will fight until our last breath.”

az ember megnéz egy ilyen kezdést, és megbocsátja, hogy tavaly év végén olyan otrombán hagyták állva. ennél sűrűbb nem is lehetett volna a nyitány. kaptunk egy jövőbe transzportálló kezdést, amit most nem bántam, mert végre megkaptuk délamerikát pár perc erejéig, idén most már biztos eljutunk odáig, nekünk jó lesz ez, a hőseinknek kevésbé. kaptunk egy forrongó firenze-t, ahol látványosan szállhatott a kamera a felhevült események között, lehetett bevetni tömeg-statisztákat, lovas-kardozást, egri nőket. kaptunk egy határozott asszonyt, aki letépi a tökeidet (szó szerint), ha ellenszegülsz neki. kaptunk sok látomást, hogy ismét elemeljenek minket a történelmi (avagy maradi) nézettől. és kaptunk egy új leo találmányt, mert az orvostudomány számára is hasznos volt ez a zseni. egy vásári forgatagban nem kapkodja jobban az ember a fejét, mint itt, erős kezdés, most már csak hét hasonlót kell lerakni az asztalra és nagyon elégedettek leszünk a végén. (++03.25.)