soroló

„you need some sort of prize or some goal at the end some girl you want to fuck, some guy you want to fuck off, and now you have both. that’s why you fight.”

mintha egy igazi sport-közvetítés lett volna, dobogó szívvel ültem egyre és egyre közelebb a laptophoz, pedig sejthető volt, hogy mi lesz a vége -maximum az volt a kérdés, hogy hogyan adják el nekünk a győzelmeket. mivel jay-nek volt már egy nehezen megnyert meccse, ezért nem meglepő, hogy simán behúzta a kötelezőt. ryan-t viszont még nem láttuk éles meccsen, plusz az ő ellenfelét agyondicsérték epizódok óta, úgyhogy neki vért kellett adnia ezért a bajnoki címért. na, de ez csak az epizód közepe volt, ott volt még a várakozással és sok beszélgetéssel teli kezdés is, plusz a levezetés, aminél már akkor tudtam, hogy nem akarnak nekünk kielégítő zárást adni, amikor annyira lelkesültek a parti miatt -az ilyenek sosem sülnek el jól. és nem hogy nem elégítettek ki, de meglehetősen frusztráltak küldtek el minket szünetre. nem szép, bro, nem szép dolog... ($08.15.)

volt már olyan, hogy el tudtak adni nekem egy olyan maszkulin témát, ami alapvetően távol áll tőlem. és nem sok vonzó dolgot tudnék felsorolni a küzdősportok világából, nagyon nem az én ízlésem az izzadós edzőtermek hangulata, a fájdalmas küzdelmek véres valósága, de adtam egy esélyt, mert mindent lehet úgy tálalni, hogy érdekes legyen. és itt is ezt történt, jó érzékkel az mma világ csak az egyik fontos eleme a show-nak, de az írók a férfias küzdelmek helyett inkább a karakterekre helyezték a hangsúlyt. akik szerencsére elég érdekesek ahhoz, hogy elvigyék az izmos hátukon a sorozatot. bár hozzá kell tennem, hogy egy ritkán előforduló, de mégis létező csapdába esett bele nálam a cucc, mert amikor néztem, akkor élveztem mindig, viszont nem mindig éreztem késztetést arra, hogy ezt válasszam a sok néznivaló közül. és fogalmam sincs, hogy miért... (pedig még cicik is voltak benne! és kiele sanchez-t is szimpatikussá tudták tenni…) tetszett.

„i enjoy watching you and alvey like two hairless little monkeys grunting over the same female species.”

ha nem lenne elég a végtelen edzések sora, vagy a fájdalmas sérülések, még ott vannak ezek a lélekölő fogyasztó-napok is, hogy semmiképp ne akarjak ilyen (vagy bármilyen) sportot űzni. mondom ezt annak ellenére, hogy egyszerűen nem bírtam az ágyon feküdni, és fel kellett kelnem egy kicsit futkosni, ugrálni, bohóckodni, miközben néztem a srácok küzdelmeit a grammokkal. és jól is esett ez az esetlen testmozgás... bírtam, ahogy jay húzta magával ryan-t, ha van valaki a csapatban, akiből kitűnő edző lesz, az ő. ha már az apja nem tökéletesen alkalmas a feladatra. mert olyan nincs, hogy cserbenhagysz mindenkit, csak azért, mert épp sajnáltatni akarod magad egy kicsit -hát ez nem egy igazi harcos hozzáállása... egyébként ezen kívül félreraktunk mára minden magánéletet (anyut is), és csak arra fókuszáltunk, ami a lényeg -hogy minden tökéletes legyen a nagy meccsre. ($08.14.)

„right now, you fuck to feel good. and then you fuck to feel special. and then you fuck to feel anything at all.”

sosem gondoltam volna néhány éve, hogy nick jonas-t kigyúrva látom majd egy szex-jelenet közepén... (btw, még mindig nagyon tud működni a lassan döngölős rock-zenére vágott erotika.) viszont én lehet, hogy nem is az ő (kissé fura) karakterét irigylem, hanem inkább jay-t, aki pontosan azzal a tulajdonsággal rendelkezik, amivel én sosem fogok: végtelen magabiztossággal dumálja ki magát mindenhonnan... csak egy nap, és mennyi minden felkavarodott. az nem meglepő, hogy lisa és alvey már megint veszekedtek, az már talán, hogy meddig jutottak el. alávaló lett volna, ha megüti a nőt, szerencsére eddig nem vitték el a karaktert -ha már előtte úgyis megalázták, hogy nem bírt ellenállni a gyanúsan kedves feleségének. jól volt párhuzamosítva a két ex-pár beszélgetése, mert a másik oldal meg tudta állni, hogy egymásnak essenek, sőt, látszólag csak az egyik félnél vannak csak érzelmek. de már nagyon időszerű volt ez a beszélgetés is. csak egy ember van a csapatban, akit teljesen másfajta érzelmek vezérelnek, mint a többieket -jay bosszúra hajt, de azért ő sem tud elmenni a végsőkig, bármilyen kemény legény is... ($08.09.)

„you fucking pissed in my cage, you motherfucker?”

feszültség, egyre nő a feszültség... jó, van olyan, akiben már az eleje óta ott van a feszkó, mint a savanyú-arc-vágás világbajnokánál, nate-nél, aki csöndesen tűri a sok szarságot, és néha robban. anyun is eléggé meglátszanak már a heroin-hiány tünetei (bár nehéz elvonatkoztatni attól, hogy joanna going milyen jó nő ötvenen felül is), bár ő alapvetően is egy feszültség-forrás. bár ha a kedves férjét és annak barátnőjét nézem, akkor mindegy, hogy itt van-e a feleség, vagy sem, mert mindig van indok egy kis veszekedésre. ryan-nek is sok volt az elmúlt időszak, még úgy is, hogy kiszabadult kvázi-börtönéből, csak a nagy szabadságba is összeroppanhat valaki, nem kell ahhoz más, csak egy kis magány meg valami olcsó lőre... csak egy valaki van, aki zen maradt az egész epizódon át, az az öltönyös jampivá átlényegült jay... ($08.06.)

„can you name five things about nate that don’t have to do with fighting?”

hüh, mindig érdekesek az ilyen ellentétes érzelmeket összevágó montázsok, mint ami a nyitány is volt -a nem túl kielégítő szexszel és a rozzant-anyu fürdetéssel. témában inkább az utóbbit vittük tovább, egész pontosan a szülő/gyerek viszonyokkal foglalkoztunk egy egész epizódon át. bár a family reunion befuccsolt, azért sokat megtudtunk erről a széttört családról -ahol apu egy önelégült fasz, anyu egy összetört nő, az egyik gyerek kaparna bármilyen elismerésért, a másik meg strucc-politikát folytat. a múltban sem lehetett fáklyás-menet az együttélés, de sok jót most sem jósolok a kísérletnek. eközben ryan is hazalátogat, és ott itt kimondatlan feszültség húzta lejjebb az epizód hangulatát. de legalább alakul a zavaros kapcsolata lisa-val. és fontos szerepet játszott a b-szálban is -mert várható volt, hogy a mentálisan korlátozott szobatársa ki fog törni egyszercsak, túl sok lesz a kuktában a nyomás, így nem volt meglepő a rész vége, de azért működött a sokk-faktora. ($07.30.)

„lower your head, please. and bow to the king.”

persze, várható volt, hogy álom-jelenet lesz a nyitány, de annyira hatásos volt, hogy alig bírtam visszafogni a nagy mosolyomat a budapest felé tartó gyorsvonaton. mindegy, mert aztán úgyis letörték volna azt a mosolyt... egy rész, eddig tartott nate lázadó boldogsága, máris össze kellett veszniük a gyógytornász-lánnyal... legalább bátyjának jutott egy kis dicsőség a meccsen, ami a klasszikus, un. van-damme-i dramaturgiára épült, azaz a ’szarráverés-feltámadás’ metódusában haladt, de baszki, ennyi ismétlődés után is ugyanúgy működik, mint elsőre... az öreg kulina is kapott egy mellékszálat, ahol megismerhettük a majdnem-apósát és annak seggfejségét (de legalább valahogy pont egy cici-bár esett az útjukba -takargattam is a tablet-et zavartan a vonaton...). de a legérdekesebb ryan volt, pedig számítottam már rá, hogy ki fog belőle törni a sok keserűség, valamint arra is, hogy a szerencsétlen szobatársánál mellé fog menni a segítség-nyújtás, de végig működött a szálán a dráma. ($07.27.)

„we don’t have ages in los angeles. if you’re fucking hot, you’re fucking hot.”

jóravaló srácok ezek, csak néha elviszi őket a szenvedélyük, vagy simán csak nem az agyukkal gondolkoznak, hanem a szívükkel -vagy a farkukkal, mégiscsak életerős fiatal férfiakról van szó... persze lehet élesíteni a kontrasztot köztük, mert nem mindegy, hogy épp lázad valaki a szülő(k) ellen, vagy épp (a maga sajátos módszereivel) akarja megvédeni ő(ke)t. vagy csak annyi van, hogy ki kell engedni a gőzt, a börtönévek, a nehézkes visszatérés, a nem-túl.ideális életkörülmények mind egy-egy gombócot képeznek, amikből egy idő után kurva sok lesz, és nem tehet más az egyszeri emberfia, mint hogy lelocsolja őket némi sörrel és puncival... (bunyó-szervezés, terem körüli mizéria jöhet, féltékenységi szálat viszont nem kérnék, köszönöm szépen...) (első tablet+busz sorozatnézésem, pozitív eredménnyel!) ($07.23.)

„trust the process. trust your coach, yeah?”

egy ilyen egymást püffölős világban valószínűleg nem újdonság, de ma átvitt és konkrét értelemben is össze kellett szedni mindenkit. vagy a szarból kivakarni (akár szó szerint is). vagy ápolgatni egy kicsit a testét és a lelkét. ennyi sérült embert egy rakáson... de nem meglepő módon nem a megroppanó térd fáj a legjobban, hanem a drogos kurva anyukát rajongásig szerető srác szomorú tekintete. az a jó, hogy van, amikor könnyedebbre veszik a drámát, jópár felessel tompítják el az élét, vagy egy szimpla esti fogmosás közben meséltetik el a karakterrel a szörnyűségeket. de az a jó, hogy a mindennapok nyűgjei mellől továbbra sem hiányzik a sorozatból a világrengetés. (ivánék menedzsere hány sorozathoz tudta eladni a srácok dalait? lassan már nem lesz elég az egyik kezem a számoláshoz...) ($06.17.)

„we move. we keep moving. we don’t move, we rot. we die. always moving.”

miután a pilot-ban letudtuk egy komplett verekedős film dramaturgiáját egy óra alatt, most rá kellett térni a mindennapokra, a karakterekre (remélem nem várta senki, hogy minden epizódban baromi látványos meccseket kapunk majd). örülök, hogy a nagy verésnek nem csak annyi lesz a következménye, hogy leporolja magát a srác, és megy minden az útján, bár jelenleg még csak a külső sebeket látjuk, a lelki sérülésekkel majd később foglalkozunk. plusz a rendőröket is be lehetett vonni a show-ba. bár biztos előkerülnek ők még más aspektusban is, nem véletlen, hogy felütötték a fejüket a pirulák az edzőterem környékén (ezek a bogyók annyira hozzátartoznak a szubkultúrához, hogy nagyon meglepődtem volna, ha kihagyják őket). egyébként is bíbelődünk sokat a teremmel, lehet, hogy sokaknak nem szimpatikus kiele sanchez karaktere, de én tökre megértem, hogy a pénzügyeken pörög, mert valakinek azt a szart is lapátolni kell, és a pasiját láthatóan hidegen hagyják ezek a világias dolgok. ($06.12.)

„you’re going to do tremendous fucking damage to this young man. you’re going to drag him to the fucking deep end and you’re going to wait until he crawls up like a bag of fucking monkey bitch, trembling, whimpering monkey bitch. okay? or you can just punch him in the fucking face, ’cause he hates that.”

nem tagadom, mindig is nyápic voltam, sosem verekedtem, távol áll tőlem az edzőtermek szúrós izzadság-szaga. hogy miért kezdek bele mégis egy sorozatba, ami pontosan ebbe a világba ad betekintést? mondhatjuk, hogy pont a megismerésért, de most talán azt érzem a legerősebb indoknak, hogy szükségem volt már a sok scifi és fantasy mellett valamire, a felfrissít a realitásával. és azt hiszem megint nem csalt a szimatom, és jól választottam. ezt már akkor éreztem, mikor az operatőr az elején a főhős nyomába szegődött, hogy aztán végig ott zötykölődjünk a vállára csapott kamerával egy órán át. persze előfordulhatott volna, hogy elriaszt az erőszakossága, a maszkulin vonásai, de meg sem fordult ilyen a fejemben. bár ahhoz még mindig nem kaptam kedvet, hogy lemenjek egy edzőterembe szétrúgatni a seggem... (bár jól esett a valóságszag, a jól összerakott zenés részek, azért inkább egy nagy ígéret volt a pilot, ahol a klisékből építkező karakterek és történet kifejlődhet valami erőteljessé, de még edzenie kell, hogy beverekedje magát a szívünkbe. annak viszont örülök, hogy a direktv fogadta be a projektet, mert kellettek a káromkodások és a csöcsök, ezt finomkodva nem ($06.09.)