soroló

„i am opening the door of exam room 5, and i’m eager to share with you my groundbreaking discoveries.”

ez az ötvenes évek, mégis mit vártál...? jól megfigyelhető volt, hogy csak addig volt érdekes a tanulmány, amíg a férfiakat dicsérte benne a doki, vagy megnyugtatta őket, hogy a kisebb is lehet ugyanolyan jó, akkor tört ki a parasztlázadás, amikor a nők egyenjogúságára, mitöbb, felsőbbrendűségére tértünk rá. vagy hogy egy nőnek is örömet okozhat a szex... ilyen az, amikor valaki meghaladja a korát, és képtelen felmérni, hogy hiába az ő nagysága, ha a körülötte lévők korlátot gyomra nem fogja ezt bevenni. nem véletlenül jöttek elő más nagyságok példaként, darwin és elvis… de a melegségből való kinevelés is brutálisat tud ütni a kegyetlenségével, és hidegrázós belegondolni, hogy ebből a szempontból nem múltak még el az ötvenes évek... (++01.19.)

az ember mindig megbecsüli a különleges szeretőit. messziről csodálod a szépségét, mert tudod, hogy óvatosan kell közelítened hozzá, néha kedves és szívet melengető, néha viszont hideg és távolságtartó. kínosan ügyesen kell eltalálni a megfelelő hangulatot. ez benned is bonyolult érzéseket kelt. elismered minden nagyságát, vonzódsz hozzá, ugyanakkor amikor eltaszít magától, akkor megkérdőjelezed a szerelmed nagyságát. de mégis mindig visszatérsz hozzá, és ez a legfontosabb. talán ha teljes szívvel kimutatod az érzéseidet, ő is így fogja viszonozni azokat: nagyontetszett. (úgy gondoltam, jobb egy ilyen átvittebb értékelést írnom, minthogy megint leboruljak a színészek, a bátorság és a korfestés előtt. remélem mindenkinek tetszett, köszönöm a figyelmet.)

„we’re gonna see if penis size plays a role in women’s sexual satisfaction.”

képzeletbeli beszélgetések virginiá-val? ez új. baromi érdekes lesz figyelni, hogyan lesz kapcsolat ebből az igencsak széttartó gubancból. mert persze ez sem olyan egyszerű, hogy egy sima görbével le lehetne írni. mint a farok-méretet. mert bizony azt használni is tudni kell, amit a jóisten adott. tetszett, hogy a pénisz-méregetés nem csak elméletben jelent meg, hanem az elvontabb értelmében is, ahogy a két férfi vetélkedett a nőért, klasszikus szópárbaj formájában. a lelki dolgokra néha nagyon nem fogékony férfiként mégis azt kell mondanom, hogy a gyengébb nem szakmai útja volt az epizód legérdekesebb része, ahogy a látszólag hideg nőről lehullott minden, és kibukkant a nagyon is sebezhető énje. úgy tűnik, hogy a tanulmány egy fordulópontját tartogatják a fináléra, erősen várom az orgazmus-közeli állapotot. (++01.10.)

„when khrushchev pushes the button, you can have the morning off.”

ön nem volt elég kielégítő, lépjen hátra három mezőt. mert dr.masters nagyobb seggfej, mint az elmúlt néhány epizódban összesen, virginia megint a kisdoktorral kavar, minden szétesőben. logikus, hogy egy ilyen tanulmánynál becsúsznak nem várt balesetek, de egy ilyennek is pont most kellett előjönnie. ráadásul itt a vörös fenyegetettség, az ötvenes/hatvanas évekre oly’ jellemző paranoia is, ma már mosolygunk az akkori készültségen, oktatásokon, gyakorlatokon, de az akkori emberek többsége nem véletlenül vette ezt ennyire komolyan. az ekkor játszódó sorozatoknak meg mindig hálás témája ez, amikor elő tudják szedni ezt a fajta nyomasztást. mindent belep a fullasztó por, ezen még egy összebújás sem segített volna ma... (+12.29.)

„there was something really wrong with his penis. it looked like an anteater. i’m so glad you’re not deformed like that.”

szív. az emberi szervezet legsérülékenyebb szerve. legkönnyebben verbálisan lehet tönkretenni. persze van, amikor a sok seb csak erősíti, ezt hívjuk „anyai szív”-nek. a legnehezebb feladat elé akkor állítjuk, amikor két út közül kell választania, biztos lehetünk benne, hogy egy idő után meg fog szakadni... sűrűsödik körülöttünk a levegő, és most nem a korabeli füstös kvázi-pornómozira gondolok, hanem, hogy egyre fojtogatóbb a dráma, egyre kevesebb a mosoly -nem csak a cicik kapcsán kap az ember észbe, hogy ’hé, én egy kábeles drámát nézek ám’. (szeretem azt is, ahogy apróságokkal hozzák be a korhangulatot, ha már a kukkolós/tekerős „mozi” szóbakerült, a tévé-műsorok az egyik ilyen pont, de ahogy most a vallásokat is behozták a képletbe, azt is lehetne erre az oldalra sorolni.) (+12.20.)

„i’m ready for my close-up.”

...és azt a pornófilmet ismeritek, amikor az ezermester megérkezik a szép ámde magányos háziasszonyhoz a csöveket rendbe hozni...? én is érzem, ahogy ti is, hogy a kísérletezés a fénypont mindig, de valószínűleg 50 percben nem működne ez a csillogás, jó, hogy sötét drámával rakják körbe. allison janney most is lenyűgöző volt, de szívszaggató az egész család története, főleg most, hogy még a melegségből való kigyógyítás is előjött. hőseinknél sincs minden rendben, kezd problémássá válni a személyes kísérletezés, vannak kínos kikerülések és alattomos próbálkozások is. a dokinéni szálát is egy pillanat alatt, egyetlen képkockával változtatják szomorúvá. és hogy ne lefittyedő szájjal fejezzük be a bejegyzést, ellensúlyozzuk egy vicces lánykéréssel a baljóslatúságot, éljenek az ovális gyűrűk! (+12.15.)

„my sister traveled to india one summer. she came back with dengue fever and a copy of the kama sutra.”

eljött végre a nagy pillanat, a tudományos alapon elkövetett koitusz, avagy hőseink kísérleti dugása. és annyira aranyosak, ahogy lekezelik ezt az egészet, ahogyan kínosan mismásolva terelik a témát, ahogy látszatra megőrzik a hidegségüket, ahogy maguknak sem vallják be a nyilvánvalót. ehhez jött még a nyitányban a ’love me tender’, és garantálva volt, hogy 54 percre el fogok olvadni. az elsődleges hangsúly ma a megcsalásra esett, arra, hogy mennyire helyezhetjük a saját boldogságunkat a társunké elé. az a baj, hogy megszeretették velünk mrs.masters-t is, így piszok nehéz lesz végignézni a házasság agóniáját. de talán néhány lihegős orgazmus átsegít majd a drámai helyzetek között. (+11.30.)

„my clitoris beat my vagina? that’s crazy.”

az első repedések a házasság feliratú üvegajtón...? ha már szex, akkor fel kellett bukkannia freud-nak, elsősorban azért, hogy leszámoljanak hőseink az elmaradott és hímsoviniszta nézeteivel. egyre mélyebben merülünk az orgazmus témakörébe, hát csoda, hogy egyre jobban élvezzük...? féltem, hogy gyászos lesz a hangulat a múlt hét után, de ügyesen áthidalták, nem felejtettük el, de nem is telepedik rá az epizódra az árnyéka. vagy csak a floridai napsütés meg a tipikus 60-as lounge-zenék űzték el. végre kihasználják, hogy sikerült megkaparintani allison janney-t, aki ebben a szerencsétlen, mondjuk ki, baszatlan asszonyság szerepében is nagyon jó. cseppet sem csodálom, hogy minden rész után úgy állok fel (...), hogy mindenkinek receptre kéne felírni a dugást, szigorúan tudományos alapon... (+11.22.)

„why won’t my dick work?! fuck!”

ahogy fúrjuk egyre mélyebbre magunkat a tanulmányban, úgy jönnek elő az egyre komolyabb kérdések, a tudomány számára megfoghatatlan misztikumok. mitől jön elő két ember között a vonzalom? hogyan kezeljük a ragaszkodást? mit érezhet egy lány a szüzessége elvesztése után? isten miért nem mondta tollba a bibliába konkrétan, hogyan is kell gyereket csinálni...? de. én csak jól akartam szórakozni... mert amíg az elején mosolyogtunk a szex-ügyeken, olyan szomorúságba taszítottak a végén. fura dolog ez a valóságon alapuló történetekben, ahogy mondjuk egy ilyen tragikus eseményt be kell építeniük a karakterek szintjére is. ahogy michael sheen kirakja elénk a lelkét, és átérezzük egy 50 éve tényleg létező ember pokoli fájdalmát. nehéz szavakat találni. (+11.16.)

„you know how in that ’wizard of oz’ movie, that girl, dorothy? how she goes on this amazing adventure that’s all in glorious technicolor, right? and then she ends up back on the farm in boring black and white. that’s how it was with this woman.”

a vicces rokonok már az ötvenes években is plusz ízt adtak a működő recepthez... még mindig a vizsgálatok a legjobbak, jól vannak vágva, egyszerre viccesek és szexik, ami fura, mert ez a két dolog ritkán szokott együtt működni (próbáltál már viccelődni szex közben? én igen, nevetés volt, kielégülés nem...). ugyanakkor ott van a mélyben a dráma, nem tolakodóan az orrunk elé tolva, de azért ökölbe szorul az öklöd, ahogy a rossz apaság kérdését feszegetik. ez a baj a biológiával, nem választhatjuk meg, ki lesz az, akiből kijönnek a magok, amikből mi leszünk később... (+11.02.)

„-when they asked george mallory why’d he climb everest, remember what he said?

-mount everest doesn’t ejaculate, bill.”

kezdik megtalálni az arányokat, hogyan vegyítsék igazán hatékonnyá az összetevőket. az elejét végigmosolyogta az ember (főleg a kurvák kikérdezését és elélvezését), aztán egyre nagyobb dózisban csöpögött be a dráma is. és mindezt körülfolyta az ötvenes évek gondolkozásmódja. ami, ha igazán belegondolunk, nem sokat változott azóta. vagy csak én futok bele túl sokszor olyan borzasztó konzervatív véleményekbe, hogy a szex csak házasságban, sötétben, szemérmesen? mintha bármi szégyellnivaló lenne abban, amire vágyunk. so, go mr.masters, szabadítson fel minket! (+10.23.)