soroló

„you know what i want? i want a gold medal. i want a podium. i want to hear the national anthem playing while the goddamn blue angels fly over my head, and then i think i want to be on some cereal boxes, because in case you haven’t noticed, carlito, we just pulled off a job that had an extremely high level of difficulty.”

végülis szinte mindenki eljutott arra a pontra, amire számítani lehetett, csak esetleg más kanyarokat bevéve. maradt az előző rész kettéosztása, az egyik oldalon a családi dráma, a másikon a mitológia, kézenfogva két kis testvérével, az akció-jelenettel és a kúlsággal. elértünk egy nyugvópontot, jól szétdobták a karaktereket, innen lesz érdekes felvenni a fonalakat jövőre. kicsit sajnálom, hogy sokat kell várni, mire újra lemegy a nap, és minden dög előbújik a rejtekhelyéről... (++06.21.)

hogy hová fejlődhet egy egyszerű ötlet? a kilencvenes évek elején egy maszkmester írt egy vázlatot, amiben tudta, hogy jó sok melója lenne, ha megvalósulna, aztán ez került a rodriguez/tarantino páros kezébe. és most ez burjánzik egyre nagyobbra… több bizodalmam lehetne a nagy kalapos roberto-ban, mert bevallom, elsőre furcsállottam a film sorozatosításának ötletét, és az előzetes is olyan szegényes benyomást keltett, de végülis pozitívan csalódni is jó érzés. most is jól látszott, hogy a sorozatos formátum történet-mesélési szempontból életképesebb a filmnél, tíz órában sokkal inkább lehetett a karaktereket mélyíteni, alaposabban kitalálni a hátteret, mint másfél órába (ahol, valljuk be, mi fért bele anno: laza dumák és vérgőzös abárolás, bár nem is volt más a cél). élvezetes katyvasz kutyulódott ki a texmex-konyhából, az a szórakoztató marhaság, amit mindig szívesen indítasz el, és nem érzed magad közben bűnösnek. tetszett.

„it’s like the hedges in ’the shining’. except i don’t see any goddamn shrubbery around here.”

megoldják, hogy ne csak a templom-díszletben szaladgáljanak hőseink, hanem mondjuk, shit, legyen egy heist-movie keverve egy jó adag daddy-issue-val, mindkettő mindig bejön... a néző meg örül, mert kap néhány újabb mindfuck csavart, plusz egy kis friss levegőt a fülledtség után. azért van még, aki odalenn bújócskázik a dögökkel meg egyéb őrültekkel. ez az a rész, ahol végleg elszakadtunk a filmes korpusztól, jöhet a határtalan írói fantázia. ebben az is jó, hogy sejtelmem sincs, hogy mire akarják rodriguez-ék kifuttatni a sztorit. de eddig jók a változtatások (richie és scott még mindig él, ez a legörömtelibb, igaz, kicsit mások lettek...), úgyhogy köthetünk velük nyugodtan vérszerződést az erős végre. (++06.19.)

„good? evil? i’ve been alive for five centuries, and i still don’t understand the difference.”

indiana jones és a maja vámpírok átka... kicsúszott egy ’höhh?’, amikor a nyitóképen feltűnt egy spanyol lobogó, de csak azért mert nem olvastam el figyelmesen a címet, mielőtt elindítottam volna a lejátszást. szerettem, hogy a múlttal is foglalkozunk, működött az origin-sztori mindkét szereplőnél. a jelenben nagyjából párokba rakták a karaktereket, és sokat beszéltették őket, most sem az abároláson volt a hangsúly szerencsére. megy az is, cool-lá tudják tenni a fegyverekkel (shoppingolás sosem volt még ilyen kemény...), de nálam ez ilyen betegség, hogy a trash-cuccoknál is a párbeszédekre koncentrálok... (btw, eiza szép angol kiejtésén mindig meglepődök, nem ehhez szoktam a spanyolajkú színészektől... és nem csak a kiejtése szép...) (++06.17.)

„if i didn’t know any better, i’d say these things are vampires.”

ha egy istennő nyomában jársz, nagyon meg kell fontolnod, hogy hova lépsz. és hát a földöntúlian gyönyörű salmito után hatalmas nyomás lehetett előadni ezt a táncot eiza gonzález-nek, de rodriguez-nek megint meg volt a szeme, amikor szereplőket választott, mert nem vallott kudarcot az ifjú hölgy. csak kár, hogy utána el kellett csúfítani őt is... viszont legalább nem írták ki egyből -ahogy a többi szereplő sem csak úgy simán hullik el. ez mindenképp előnyére válik a show-nak, ahogy az is, hogy nem csupán esztelen belezésbe torkollik ezek után a történet, hanem lesz benne ész is. teszik az is, hogy felfrissítették a vámpír-vért ezzel a hüllős csavarral és a mehikói legendákkal, jól áll nekik a pikkely. nagy respekt, hogy nem a bejáratott utakat használják. no, megyek keresek egy üveg piát meg egy dögös, hosszúlábú csajt, hátha kiélhetem vele a fétisemet... (++06.12.)

„you’ll find them at the place where there are many temptations... many... sweet temptations.”

...azért hiányzott innen cheech marin, ahogy sorolja a puncikat... de legalább csöcsöket kaptunk a titty-ben... mégsem azok tetszettek a legjobban (vagy a rúdon ellenfényben akrobatikázó ifjú hölgyek), hanem ahogy seth feszítette túl a húrt az asztalnál. de most is szépen kitöltötték a plusz helyeket, a kinti bunyóval, a nagy készülődéssel, és a ranger útjával. ez utóbbinál már fel-felbukkant a gore is, mint rég várt elem, nem is kérdezi meg az ember, hogy ’pont a szeme közepibe? kétszer...?’, mert akkor kiderülne, hogy nem tudja helyén kezelni a dolgokat... már csak azt nem tudom, hogy a killbill vége-zenéje hogy került át ide? (persze rodriguez volt a zeneszerző/előadó, tehát azt csinál vele, ami jól esik neki, meg passzolt is, csak meglepődtem). no, nem panaszkodtam ám eddig, tetszett a rész, és a jó felépítménynek hála, a java még hátravan... (++06.10.)

„there’s only one song that we’re gonna be singing on this little road trip, and it ain’t ’99 bottles of beer on the wall’. the song is called ’my way’.”

el lehet-e érni, hogy egy feszült filmjelenet még több izgalmat hozzon a feldolgozáskor? egyszerű a válasz: igen! még úgy is, hogy az obligát klotyós jelenetet megváltoztatták... jól bánnak az idő-kezeléssel, jut eszembe egyből, más szögből, több megvilágításból, egymásra pakolva az ’aha’-kat. szóval egyszerű hurokból kicsúszás helyett (lány a wc-n, hogyha rég lett volna a film) jött be egy plusz fegyver, egy kis nézeteltérésből adódó eszméletlen ember és egy alakváltó segítség. ez utóbbi nem csak a nyálkás markát tartja, hanem mindent megtesz, hogy a pénzénél legyen. talán csak a ranger-rel bántak kicsit sután, mert ott kellett lennie, de nem érhetett el a lakókocsiig. no, öt rész kellett, hogy átjussunk a határon, már ott villognak a neon-mellbimbók, megérkeztünk a sorsfordító épülethez. jöhet a rock’n’roll! (++06.05.)

„would you take off my bikini for me, please?”

...na ez lett az eatmypussy-ból. de azért nem panaszkodhatunk, mert az sem töketlenség, ha egy bikinis kiskorún pásztáz végig a kamera (a színésznő is csak tizennyolc, so, határeset). továbbra is megvannak a sarokpontok, csak szépen kiszínezik, akár túl is menve a vonalakon. tetszik, hogy kibontják a fuller-család drámáját, a kiscsaj bizonytalanságát. richard-ot a jövőbe látásával még creepy-bbé teszik, itt egyáltalán nem az a szexéhes faszfej, akit tarantino olyan hitelesen hozott a filmben. a ranger-ről is megtudtunk pár apróságot, meg hozza a lövöldözés-faktort is, úgyhogy cool. tudod, mi a cool még? seth dumái. vagy a bruce lee utalás. (++05.28.)

„how did you know my name?! gordita... only my husband calls me that. he calls me that during sex!”

tudod, mik a legfurább változtatások? adrianne palicki sötét hajjal, jake busey meg professzort játszik, pfff... nem mellesleg mind a ketten vadiúj karakterek, a csajszi seth életét bonyolítja (nők...), a prof meg kell, hogy a zsaruval együtt mi is megértsük a maja mitológiát (amibe tök jó egyre jobban belebonyolódni). a filmidő szerint megint nem haladtunk sokat, mégsem érződik vontatottnak. ritchie-t jól megindokolják, nem csak úgy kaszabolja a nénit, hanem beszélgetnek egy jót a rajzfilm-nézésen kívül, meg persze ott van a misztikum, szemgolyó és kígyó (milyen cool könyv-cím lenne, mi...?). örülök, hogy itt is mértékletességet tartott a rendező, és a filmhez hasonlóan csak pillanatokra láttuk a véres testet (btw, milyen messzire lehet elmenni az el rey-en? csöcs úgy látom nem lesz sajna...). és köszi a tarantinizmusokat (csomagtartó-shot, big kahuna -lábfétis és red apple cigaretta is lesz...?) (++05.22.)

„lee marvin wasn’t in ’the wild bunch’. it was william holden.”

ha már kiterjesztett sztorit kapunk, tök természetes, hogy a flashback-technikához nyúlnak. engem érdekel is, hogy például hogyan zajlott le a félresikerült rablás. de fontosabb persze, hogy sokkal többet megtudunk így a gecko-tesókról, nem csak azt, hogy az egyik cool a másik meg freak. mert ez máshogy freak. adagolják ám a rejtélyt, meg a misztikumot, csak hogy érezzük az ízét. hmmm. megjöttek fuller-ék is, és robert patrick méltóképpen felveszi a kesztyűt harvey keitel-lel. az mondjuk fura, hogy juliette lewis helyett egy igazi csitrit kaptunk, de reméljük ennyi tini-szenvedéssel letudta az utat. bár tőle csúnyább lesz hallani, hogy ’eat my pussy’. már ha nem lesznek pussy-k belerakni. de egyébként rodriguez nagy élvezettel nyúl magától, már vártam, hogy mikor látszódik majd át a csomagtartó, az meg evidens volt, hogy ritchie átnéz a kéz-lyukán. (++05.13.)

„the gecko brothers are back.”

a videotékába járós korszakom csúcsidőszakában, az ezerszer átkozott kilencvenes évek közepén láttam először a film… felét... volt már dolgom tarantino-val korábban (bár szülőkkel együtt nézni szinkronos ponyvaregényt nem menő...), úgyhogy az első fele tetszett. viszont a titty twister-ben bekövetkező fordultra nem voltam felkészülve, így valahol a patkány-emberré változásnál feladtam a dolgot. aztán persze később megjött (vagy elment?) az ízlésem, és ma már tudom, milyen butus voltam akkoriban. oké, 2014, sorozat-verzió, kellett ez nekünk? megértem rodriguez-t, hogy valami emblematikust szeretett volna a saját tévé-csatornája indulásakor, és úgy tűnik, nem is tett rossz lóra. mert lehet úgy csűrni a sztorit, hogy kijöjjön belőle egy sorozat is. ha azt nézzük, hogy a pár perces filmes nyitányból simán lett egy élvezetes pilot, akkor mindenképp bizakodva lehet tekinteni a következőkre is. rr elleste az országos cimborájától, hogyan lehet cool mondatokat a karakterek szájába adni, és még azt is megoldotta, hogy itt simább legyen az átmenet a két stílus között, már most csöpögtetni kezdte a természetfelettit. úgy tűnik, hogy megéri még egy kört menni a ringlispíllel. (++05.10.)