soroló

„sovereignty association.”

fináléhoz méltó volt a feszültség, ami végig jelen volt az epizódban, így tudott igazán kicsúcsosodni egy (nagyszerű zenével megtámogatott) tetőpontba. még jó, hogy sorozat-veterán vagyok, és nem húzom fel magam az éles baltával vágott befejezéseken. de az addig vezető út is jó volt, valahogy úgy éreztem, hogy a bizalomról akartak ma leginkább beszélni. a hitről. hogy el akarunk hinni mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy biztonságosabbá teszi a jövőt, megmenti a szeretteinket, válaszokkal szolgál. de persze az élet és a háttérben munkálkodó erők nem adják ilyen könnyen magukat. (egyéb érdekességek: a biológiai tech-dumával csempésztek be némi scifi-feelinget; a kisvárosi miliő vonzza a született feleségekbe illő megoldásokat; helena... szipp...) (+06.24.)

the emmy / the golden globe / (many more awards) / goes to... tatiana maslany! sok egyéb erénye van a sorozatnak (példák a végtelenségig: végig egyenletes színvonalat hozott, húzott magával, népiesen szólva etette magát, érezhetően átgondolt a történet, jók a mellék-alakok), de úgyis mindenki ezt emeli ki. mert azokon a csöpp vállakon nyugszik a siker. és látszólag könnyedén bírja a terhet. és nem is arról van szó, hogy átütő és hiteles az alakítása, hanem hogyha az ember belefelejtkezik az eseményekbe, nem jut eszébe, hogy most ugyanazt a színésznőt látja különböző alakokban. tényleg lenyűgöző a performansz. nagyszerűen szórakoztam az elmúlt öt napban, hagytam magam elvarázsolni és sodortatni, mindenképp egy szeretetteljes nagyontetszett a jutalom. jövőre is sikerül lemásolni a receptet, ugye...?

„kids are made of rubber, sarah.”

tisztelem, hogy a magánélet nem a hiszti-növelésre van, hanem mindig hozzákötnek valami plusz tartalmat. a vészhelyzetes nyitányból valami sokkal érdekesebb lesz (sebezhetetlen?). a leszbikus szívtörés után a fhrancia szöszit is el lehet vinni egy új útra. a pappal súlyosbított kisvárosi beavatkozás érzelmi csúcspontot hoz az epizódba. még egy anya előkerülését is lehet úgy csavarni, hogy megálljon a szánkba az üdítő. az is figyelemre méltó, hogy a kilencedik részben szednek elő egy olyan felvételt, amit a pilotban láthattunk mintegy két másodpercig. ilyen egy jó high concept hullámvasút. (+06.24.)

„welcome to the big picture.”

csak kifizetődő lesz, hogy az elején némi nyomozást is adtak az elegyhez, most jó nézni, ahogy nyomozóink lépdelnek egyre közelebb a megoldáshoz. más bezzeg készen kapja a klón-sztorit, szépen sorban avatódnak be, akiknek kell. férfi-társaim nevében mondhatom, hogy ha a leszbikus-vonalnak nem lesz ilyen haszna, akkor is megérte behozni. a háziasszony-zuhanásnak nincs ilyen azonnali erénye, inkább a könnyebbséget hozza (és persze tatiana zsenialitását). kell ez a kis édesség a végén lévő gyomros előtt. az írók gonosz emberek. pont. (+06.23.)

„the fact that i can have a tail, millions of years after we shed it, reminds me of what we can achieve.”

na, ilyet is lehet, ilyet is kell, hogy a gonoszok közé is bemászunk, őket is jobban megismerjük. és egyre érdekesebb a kép. testmódosítók, bio-heckkerek, vallási fanatikusok, diszkó-patkányok, kész freak-show. és persze a szöszi ukrán. kicsit a rejtélyes múltak felett is oszlik a köd. hélix alakban ránt magával a mélybe, akarom tudni, hova futunk ki, kinek milyen sorsot szán a nagy tervező. (+06.23.)

„plato would’ve thought we were gods! but we’re not, we’re just fundamentally flawed human beings.”

fogták a sok szálat, és egy határozott rántással egy nagy csomóvá húzták össze -egy fehér kerítés lécén. nagyszerűen játsszák ki a bizonytalanság-faktort, a lehetséges és valódi megfigyelők, valamint a megfigyeltek között. és persze egy új karakterrel megint rá raktak egy réteget. meglepően sok volt ma a humor is, ez a macska/egér játék vonzotta talán be a poénokat, de szórakoztató is volt a klón- és pasi-káoszba boruló parti. de vajon miért csak a kilencvenes évek slágerei szóltak végig...? (+06.23.)

„somebody must be watching the lab rats.”

eddig is részről részre dúsult a para-hangulat, de ez most átcsapott teljes paranoiába. de egyébként tök logikus, hogy ha hősnőink kísérleti alanyok, akkor valakinek meg kell figyelnie őket. így hiteles volt a kétkedés, a bizalmatlanság, a kutakodás. ráadásul rá is tapintottak valamire a lányok. így egyébként érdekesebben lehetett belefűzni a múltra való utalásokat is, sarah-val vagy beth-tel kapcsolatban. (szegény (ál?) férjet meg sajnáljuk már egy pillanatra, mert a nagymellűeket szereti, pedig a kedves nejének valószínűleg pont olyan van, mint ami sarah-nak felsejlik a fehér póló alatt. btw, hülye ez, nincs azzal semmi baj...) (+06.22.)

„just follow the bloody brick road.”

tetszik, hogy nem csak sarah-ra koncentrálunk, hanem a többi klón is egyre hangsúlyosabb. így tatiana-nak is több dolga akad, de ejj, hogy megoldja. tökéletesen elhisszük neki, ahogy a suburb mama punkká változik át a szemünk láttára és vissza. máskor meg szimplán csillog az őrület a szemében. jó, hogy a zenékkel is vezetnek minket, hogy éppen ki van előttünk, az már mellékes, hogy trentreznor-os hangulatba kerülök tőle mindig. egyre jobb alámerülni a sztori csavarosságában is. szoros az ölelés, innen sem lesz szabadulás... (+06.21.)

„-you just broke the first rule of clone club.

-what, ’never tell anyone about clone club’?”

már többször emlegettem, hogy minden sorozat nyomozós igazából, nem? hát ez is. mondjuk legalább nem sima, mert érdekes gellert kap azzal, hogy hősnőnk tapasztalatlanként csöppen bele a rendőrségi munkába, bénázik is eleget. meg kellően mellék-vonalként van csak tartva. meg érdekes a ki-a-gyilkos játék is. meg a fura klón. btw, nem nagyon tartogatták, igen hamar ránk öntötték a clone-shit-et, igaz, hova takargatták volna a legfontosabb aspektust tovább? (+06.21.)

„aren’t you supposed to wait, like, three days before rising?”

organikusan fejlődtek az események a pilot következményeként. egy csomó nagyszerű jelenettel kikövezve az út mentén (csak néhány, ami elsőre bevillan: a meghallgatásra való tanulás, német sors-társsá átvedlés, a suburban anyu markáns különbözősége). örülök, hogy nemzetközivé lesz a világ, reméljük minden nációból felbukkan egy változat, és akkor tatiana tovább brillírozhat. (+06.20.)

„she looked exactly like me, felix.”

ha damon lindelof azt tweet-eli, hogy tatiana maslany miatt nézni kell a sorozatot, akkor én hogyan is mondhatnék ellent a kopasz zseninek. meg egyébként is, úgy tűnik, a bbc america a szép popsik hazája, so.. a pilot hordozta a jó kezdés ígéretét, bár most úgy éreztem, hogy kár, hogy volt előtudásom a sorozathoz (azaz olvastam az alapsztorit a megfelelő oldalakon), jobb lett volna igazán meglepődni, hogy ő is, és ő is. ez az átívelés mindenképp itt tart, a drámai magánéleti háttér meg csak nem lesz olyan tolakodó, hogy elnyomja. de az is működhet. elsőre egyébként az átváltozással és a szembesüléssel fogtak meg a leginkább. és kétségtelen, hogy tatiana-ban van valami erőteljes báj. az ilyen lányokat tenyésztik kanadában...? (+06.20.)