„we’re the fantastic four. god, think about it. marty’s reed richards, of course, you know? i’m johnny storm. ’flame on.’ that’s classic doug. and jeannie’s sue storm, so... they’re brother and sister, so nothing going on there. and-and, you know, clyde is obviously the thing, ben grimm.”
a vihar kapujában jó ötletnek tűnhet, ha különböző szemszögekből megnézed a helyzetet. köszönöm, hogy leírhattam ezt a mondatot... kiömlött a sok szar, avagy ’marty elérte a célját, de milyen áron’ klasszikus példáját láthattuk. avagy borítsuk a bilit típusú finálét kaptunk. (+04.18.)
slopmore slump? egy kicsit. mert egy kicsit máshová helyeződtek a hangsúlyok idén. kevesebb volt a kamerába nézés, a kikacsintás, a magyarázás (bár pont a fináléban kaptuk meg az egyik legjobb ilyet, igen, az üvegen tükröződősre gondolok). és kevesebb volt az igazi körmönfont zseniális üzleti húzás. annál inkább másztunk bele a magánéletekbe. ennek ellenére én bírtam ezt a kört is (tetszett), bár jövőre jobban örülnék, ha a kezdetekre sandítanánk inkább. de a sztori jelenlegi állásában erre elég kevés esély van. persze bízunk vakon marty fucking kaan leleményességében.