soroló

„we’re probably kind of fucked up from having that kind of a dad.”

alattomos lajos! bemelegíti a rekeszizmomat a karácsonyi készülődés őrületével, aztán a magányról kezd mesélni nagyon hatásosan, lecsapó drámával, amy poehler-rel, kínával, egy csippetnyi feelgood-dal a végén. fura egy ember, annyi szent. (**10.29.)

jól állt a sorozatnak, hogy összefüggőbb történeteket mesélt nekünk az öreg székely, mégha így eléggé hanyagolva lettek a standup-betétek (és nagy bánatomra a főcím is). érezhetően kilábalt a tavalyi depresszióból, bár persze nem lett egyből minden happy, de talán könnyebb volt nézni idén. továbbra is nagyon egyedi, nagyon öntörvényű, de én megveszek ezért a kopaszodó csúnya vörös emberért még mindig. a szívemből szól, a képembe mondja az igazságot, néha megnevettet, néha pofánvág, de csak makarenkói célzattal. nagyontetszett.

„look, there’s different kinds of funny, right?”

annyit mindenképp megéreztünk ebből a három epizódból, hogy milyen nyomasztó ez a showbiznisz. ezért esett annyira jól a végén becsapó feelgood, ahogy louie boldogul a teszten és örömmel int be letterman-nek. mégis lehetséges a változás? az igazi akadályoktól leszünk jobb emberek? soha nem szabad feladni? komoly lecke, mégis piszkosul szórakoztató. hölgyeim és uraim, ez itt a louie-show, kérem, maradjanak velünk a reklám után is! (**10.27.)

„you’re the hip guy, you’re the cool guy? that used to be me. but then you gotta do 14 minutes every single night. nobody is hip every single night.”

huh, milyen okítás folyik itt! louie felkészítése a lateshow-k világába zseniális, főleg, hogy beszervezte hozzá david lynch-et is, aki valami hihetetlen figurát hoz. plusz ott volt még leno meg chrisrock is, előbbi keserédes mondatai meglepőek voltak. de a zenével is rájátszottak erre a szomorkás hangulatra. huh, baromi kíváncsi leszek a konklúzióra. (**10.20.)

„jerry seinfeld is a slam dunk, but he’s a $12 million slam dunk at best. you, i could get for a million, a little less, maybe.”

mi van louie, már nem szereted a régi főcímet? kár. legalább most standuppal nyitottunk, erőssel (amerika- és vásárló-osztás). aztán azt hittem, hogy az egész rész jay leno álla körül fog keringeni, de sokkal érdekesebb irányt vettünk (és itt most nem az ébredés realista ábrázolására gondolok). lecke a ’hogyan is működik hálivúd’ kötetből -első fejezet. és az a jó, hogy louie-nak el is hiszem, hogy így mennek a dolgok egy network háza táján. alig várom a folytatást, de tényleg. (**09.07.)

„you can’t just drift through life and hope that love is just gonna flow into you, like plankton into a whale’s fucking mouth.”

úgy látszik, louie mostanában vonzza a weirdo nőket -aztán meg meresztgeti a szemét a nyilvános orgazmus láttán... (chloe sevigny jól hozta magát.) a második félben meg az tetszett, hogy milyen természetesen kezelte a gyermek-eltűnést. mármint realistán, mert egy ilyen szituban tuti nem a legjobb megoldások jutnak elsőre az eszedbe... (**09.02.)

„why are you being such a little pussy about this? he’s your father. it’s not like he touched your dick or something.”

(az idézethez tessék hozzá-képzelni a gps hangját.) gyönyörűen fel volt építve, ahogy az idegrendszer felmondja a szolgálatot. először csak apró bosszankodások voltak (hegedű, műszaki bolt), aztán a nagy lökést a nagybácsi adta meg, innen jött a betegség, hallucináció, menekülés. egy gyáva ember könnyen nevet a sorstársán... (**08.30.)

„it’s a rug. it doesn’t smell bad, it’s flat, it’s blue, it goes on the floor. it’s not coated with aids, and it’s not a portal to a nether place. it’s... it’s... it doesn’t make me come, but it’s fine.”

mindig vigyázz azokkal, akiket megfektetsz, mert hiába ígérnek gyönyöröket, ha el kell viselned a hisztijüket vagy a lapostetűjüket. a rész második felében meg egy kis önreflexív önelemzést kaptunk a mindig cuki sarah silverman lelkes kisegítésével. (vajon a 80's felvételeket honnan ásták elő...?) (**08.28.)

„hey, robbie, you gotta come down and check out the tits on this new chilean broad down at sweet charity.”

visszatértünk a tipikus louie-formulához, szürreális jelenetek sorát kapjuk, a szar alak halálával, akit imádtak a csöcsrázó-klubban, a rontó-pál gyerekkel, aki még a kádba is belefosik, a vagina-eltávolító nénivel, és persze egy neves vendégsztárral (hello, robin, itt is!). bár nekem a főcím és a standup is hiányzott, de gondolom nem illettek a temetéshez. (**08.26.)

„you’re fat, and i have no tits. let’s be honest. it’s the only way i’ll continue this date with you.”

egy kifejezetten felröhögős standup-nyitány után az egész részt egy randinak szenteli a mi lajosunk, mászkálunk ny-ban, szól a jazz, megvan woodyallen méltó örököse. én is szívesen találkoznék ilyen őrült és őszinte nővel, igaz, pont ugyanúgy reagálnék, mint louie, gyáván a földhöz ragadva. de rém izgalmas lenne, az tuti. (**08.24.)

„i know that being a woman in new york must be hard, because it’s basically disappointing maybe that you try to be nice to men as human beings, and then they respond by just torpedoing towards your vagina.”

mindig tanul az ember louie-tól. most például csajozni, sosem árt, ha ellesheted valakitől, hogy hogyan kell szép kerek összetett mondatokban randit kérni. nekem is aktuális ez mostanában, igaz, én nem anya-pótlékot keresek a (cuki) gyermekeim mellé. szóval louie jó tanár, vicces és céltudatos, kár, hogy nem tökéletes ember. például szar az ágyban... (parker posey-t csókoltatom, most sem sikerült elsőre felismernem...) (**08.21.)

„buddy, i’m not drown... i’m not drowning! relax.”

jelenleg a balatonon dolgozom, úgyhogy teljesen át tudtam érezni, ahogy louie suttyó parasztoknak ábrázolja a tengerparton lébecolókat. de a kubai hangulat is működött (btw, welldone louie, hogy a minimál költségvetésből is kigazdálkodod minden évadban az utazást!). a végén még a férfibarátság visszásságairól is tanultunk. nevetve. (**07.30.)

„i bet you 200 bucks in about three minutes, you’re gonna be licking my asshole and my pussy.”

tipikus louie. finoman indít, a lányaival, majd a viccek természetét magyarázza, behoz egy haver komikust, jön némi kényszerű csajozás -és bumm, hirtelen átmegyünk kábeltévés fertőbe... nem sokan vannak szerintem, akik rá tudnak venni egy oscar-díjas színésznőt (hello, melissa leo, várjuk már a treme-t is nagyon!), hogy szopjon és nyalasson, kőkeményen. tipikus louie. máris formába lendült, én meg leröhögtem a nadrágomat. (**07.15.)

„i was jerking off, and i looked at my penis and it was blurry, because my eyes... are going.”

kedves székely lajos! ezúton kérném, hogy legközelebb ne az úgynevezett ’faszverés’-sel kezdje már a nyitó-monológot is! megértését köszönjük! hát a lófaszt ne... alpári vagy sem, de dőltem a kezdő-standup-on. de a sztoris részben is voltak jó momentumok, a megszólalás-nélküli szakítás például nagy mosolyt hozott, de az olyan ny-ok paskoló jelenetek is, mint a parkolás, motorozás, taxi-fogás. továbbra is vakon bízom ebben a ronda vörös emberben... (**07.09.)