soroló

„it’s easter. if florence demands a sacrifice, i suggest you offer yourself.”

göröngyös az út az erős kezdéstől az anyázásig. jól pörögtek az események, kaptunk emlékezetes pillanatokat (a már emlegetett török kezdés, vagy a davinci a sírboltban jelenetet), és azok is végre bólogathattak, akik nyolc rész alatt sem tanulták meg, hogy itt nem jó historifilnek lenni. merthogy guilano úgy, ahogy a nagykönyvben, meg ilyesmi... szentségtelen csatározásba torkoltunk, én meg dobogtam, menjünk már, menjünk, aztán a lövésnél már ráztam a fejem -a vén róka sorozatozós érzi, hogy mikor fognak vágni. érzi, csak nem annyira szereti... (+06.17.)

a helyén kezelt dolgot. ez nem egy történelmi sorozat, csak álruhát húzott. ez egy fantasy kaland, ami történetesen a reneszánsz firenzében játszódik, a főszereplője meg egy őrült zseni életművész, akit véletlen épp leonardo da vinci-nek hívnak. nem kell komolyan venni. és ha olyan lazán kezeled, mint amilyen a hős maga, akkor el fog szórakoztatni a misztikumával, rejtélyeivel, pörgésével, meztelenkedéseivel. és ha a helyén kezeled (mondd ki te is bátran: szórakoztató marhaság), akkor nincs az az isten, hogy ne (egy gyenge) tetszett-et adjál rá. egy felfújt a marhaszegy után. lehet, hogy kicsit keletlen, de jó esik.

„-you would entice me to become keeper of the secret archives?

-not keeper. oh, no. its explorer.”

gyakoriak a várható fordulatok, persze, de azért rendre sikerül meglepni, ha máshogy nem, hát vizuálisan -lásd ma is a víz alatti jeleneteket. újra a kalandfilmes oldalukat vették elő, jobban is működött az egész, tetszik, ahogy kihasználják a találmányokat, ahogy beleviszik a legendákat. a vatikán (és az alatta elterülő világ) különösen alkalmas erre. úgy szurkoltam, hogy az ereklyék között ott legyen a frigyláda, aztán öklöztem a levegőbe, mikor felbukkant egy pillanatra a teteje. de. nem csak kalandból és izgalomból áll a világ, a medici-k magánélete is hangsúlyos, de ami fontosabb, érdekes is. de az összeesküvés/intrika rajongók sem maradnak éhesek. szépen áll össze a dolog –kisebb döccenőkkel. (+06.07.)

„ave, vladislaus dracul filius, vaivoda partium transalpinarum.”

furcsaságok tárháza ez a sorozat... most is egyszercsak átlovagolunk firenzéből havasalföldre. mondjuk nekem belefér, hogy behozták draculát is a képbe, hangsúlyozták, hogy harmadik ezen a néven, így kortársként is megfelelő lett. eddig is volt már borongós gótikus horror hangulat, most a hegyek árnyékában erre még rá lehetett tenni jó pár lapáttal. az már egy másik kérdés, hogy túljátszatták az őrült törökverőt, így kicsit csorbítva a félelmetesség élét, de elnéző vagyok. sok minden történt az ördöggel való találkozás mellett, igazi pápai gonoszság, medici terv-szövögetés és egy cuki dugás is emelte a színvonalat. (+06.07.)

„sodomy. sorcery. offerings to a pagan god. what crimes could be worse than these?”

nolám, kora-újkori bírósági dráma! újra leonardo látszólagos őrült arca kerülhetett előtérbe, és persze a korabeli viszonyok. mindenki megvásárolható. mindig elő lehet húzni a vallást, a bűnbeesést. mindent a hatalomért. szimpatikusabbá tették a két medici-t, az egyik az eszével, a másik a szívével győzött meg. és jó volt látni a frigid és kissé bigott spanyol uralkodópárt. de persze ezek mind csak mellékes események voltak leo nagy fináléja mellett. lehet bántani a sorozatot sok mindennel, de aki nem vigyorogta végig a foszforos denevérszartól a camera obscurá-ig a csodás megmenekülést, az szándékosan akarja utálni a showt, tehát felesleges is lenne bármilyen egyéb meggyőző érvet felsorakoztatni neki. (+06.06.)

„alla battaglia firenze!”

a fenyegetettség érzés mindenkiből a legrosszabbat hozza ki? leonardo is kapkod és csapkod mindenfele, lehet, hogy ezért volt az epizód is széttartó kicsit. egy kicsi római támadás, egy kicsi bűnbánat, egy újabb davinci ötlet-roham, egy kicsi szex, de attól meg mindenki mérges (kösz, lovasi!). oké, rakjuk le az alapköveket, de most már eleget húztak minket délamerikával. na sebaj, megyek dúdolni a zseniális főtémát. (okoskodjak? bear bácsit megint megszállta az őrület, és írt egy zenei palindrómát. nem hiszitek? játsszátok le visszafelé a főcím-zenét...) (+06.05.)

„abyssus abyssum invocat.”

ha már benne van a démon szó a címben, akkor vigyük el kicsit horrorba a show-t -gondolták az írók. de csak semmi természetfeletti, majd davinci nyomozva megtalálja a realista magyarázatot. kellett is hősünknek, hogy megjárassa az agyát, mert kezdett erőteljesen megszállott őrült irányba elszaladni. a démonizálás hátterében persze a gonosz rómaiak álltak, úgy tűnik, ebben a történelmi produkcióban is lesz intrika, főleg, ha a két cicivillantós néni igazán belelendül. addig meg lesz, aki a háttérből mozgassa a szálakat. talán pont olyan ügyesen fogják fűzni, mint ahogy ma az írók tették. (+06.04.)

„where would one best hide a book?”

elkezdtek szépen kialakulni az oldalak, leonardo szorulhat majd be róma és firenze közé, az intikák hálójába. a rejtélyek göngyölítése miatt mondhatjuk, hogy ez is egy nyomozós sorozat, csak máshol ezt nem ilyen stílusosan csinálják. kezd formálódni, kezd arca lenni a dolognak, felkelti az ember figyelmét, jó a tempója. ezek segítségével lehet túllendülni a szokatlan főhősön is... (+06.02.)

„history is a lie that has been honed like a weapon by people who have suppressed the truth.”

tudjuk jól, hogy david s. goyer képes jó ötleteket szülni, azokat jól megírni, de képes mellé is nyúlni. ne higgyetek a többi netes kritikának, itt még nem tudjuk, hogy merre billen a mérleg, lehet belőle bármi. az biztos, hogy a kalandfilmes hangulat működik, hogy jó a táptalaj az intrikákhoz, hogy a karakterek jó alapanyagok a formázáshoz. aztán a művész vagy csodát tesz majd, vagy eltűnik a pénzükkel. viszont beláthatná végre goyer bácsi, hogy nem jó rendező (lásd még: penge 3). oké, itt elsősorban a cgi lólába lógott ki (vagyis inkább olyan volt, mintha egy számítógépes játékból vették volna kölcsön a totálokat), úgyhogy lehet, hogy elsősorban anyagi vonzata volt ennek itt most. azt viszont nem tudom, hogy az írásból vagy a színészvezetésből adódik-e, hogy leonardo-nak ekkora arca lett, de ez is kiderül a későbbiekben. egy dolgot viszont nem vitathatunk el a készítőtől: zeneszerzőt nagyon jól tudott választani. (+04.24.)