„i’m responsible for my own happiness?”
sokáig komoly ellenérzéseim voltak az antropomorf állatábrázolások irányába, és igazából nem tudom miért, hisz’ én is a disney-filmeken nőttem fel, mint mindenki más. szerencsére mostanában sikerült átbillennem ezen a problémámon, köszönhetően mondjuk john blacksad-nek és usagi yojimbo-nak, úgyhogy már könnyebben vághattam bele egy beszélő ló kalandjaiba. régóta terveztem már ezt, sok jót hallottam már a sorozatról -de az is feltűnt, hogy ezek a hozsannák csak később érkeztek, sokan írják azt, hogy az elején túl kell lendülni, mert nem meggyőző. hát tényleg nem... talán arány-gondok vannak (nem olyan vicces, mint szeretnénk, nem olyan mély, mint amilyennek az alkotók gondolják), talán csak a főszereplő ló(fasz) méretű egoizmusát nehéz megszokni. de szerencsére azt érezni, hogy lehet belőle még az a maró, fájdalmas szatíra, ami megérdemli a kalapemeléseket. (és persze ne felejtkezzünk el a pedigrés hang-csapatról sem, igaz előtudás nélkül lehet hogy eddig csak allison brie-t ismertem volna fel közülük elsőre. meg persze batman-t, izé, will arnett-et.) (×01.01.)