soroló

„people are dropping through time and they’ll bring every disease in history through your doors. so you’d better be ready.”

nagyszerű finálé volt ez, bevetették a teljes nehéztüzérséget, annak meg nehéz ellenállni. kellett, hogy legyen következménye a hasadék megnyitásának, plusz túl régóta lengetik már előttünk a ’valami nagyon sötét él odaát’ feliratú posztót. úgyhogy először csak emberek jöttek a múltból, betegségekkel és harci szellemmel felvértezve, bekukkantottak az ufók is, aztán alattomosabb támadás áldozatai lettünk, a kísértésé, végül, amikor a veszteségtől minden erőnk megfogyatkozott, szívünkbe kétely költözött, akkor csapott le igazán a gonosz. kell-e ennél plasztikusabb megfogalmazás? értelem és érzelem jól megférnek egymás mellett. és ahogy a végén gyönyörűen bekapcsoltak a whoniversum szívébe, ügyes, ügyes. (+08.27.)

az a baj a testvér-sorozatoknál, a leágazásoknál, hogy az ember önkénytelenül is hasonlítgat. és a torchwood el fog vérezni egy ilyen próbán. mert azzal, hogy szándékosan felnőttesebbé tették, kiölték belőle a doktorra jellemző verhetetlen bájat. másabb lett így az íze, kevésbé szerethető, ugyanakkor jól áll neki, hogy lehet káromkodni, hogy nem kell spórolni a művérrel, ha arról van szó, a szexualitás sem kell feltétlenül tabuként kezelni. kár, hogy elsősorban heti-ügyes megoldásban tudtak gondolkozni, egy erősebb átívelés közelebb hozta volna a szívemhez. mondjuk az örömteli, hogy érzelmi oldalról próbálták felfűzni a részeket, és ez hozta magával azt is, hogy a karakterek gyarlók, emberiek, érző lények lettek. az elején kicsit ’essünk túl rajta, aztán jöhet újra a doktor’ hozzáállásom volt, de a végére már sikerült belelendülnöm (és az íróknak is). legyen egy gyenge tetszett, a kis sántikálás miatt.

„there were angels dancing at the ritz.”

na, ott az a szakadék, elkezdték megfelelően használni - időutazásra... jól játszottak a címmel, mert egy csapásra két jack kapitányt is megismerhettünk, a mi hősünk felfedte néhány titkát, miközben ott volt az eredeti szomorú históriája is. és megint a göröngyösebb utat választották, nem azt mondták az írók, hogy itt a háború, lőjünk és robbantsunk, hanem az érzelmek, a dráma és bizony a romantika ösvénye felől kúsztunk előre. hogy ezek a szikrák két férfi között pattantak ki? miért ne, legalább van valami merész változatosság a hagyományokhoz képest. plusz: szépen elkészült a fináléra fordulás; owen-nel kerék-alá-teszlek-onnan-is-kiveszlek-et játszanak; láttátok a ’vote saxon’ feliratot az ajtón...? (+08.27.)

„six feet high, teeth like a shark, rippled skin and the rage of a wild animal.”

végre kezdenek valamit a weevil-ekkel, igaz, csak fightclub-ra használják őket... nem csak a ’férfiak összegyűlnek verekedni’ volt a nagy elődből ihletve, hanem az egész mentalitás, nincs istenünk, nincs célunk, nincs háborúnk, hát péppé verjük egymást. boldogok a lelki szegények... főleg, hogy magánéleti átívelésekbe kezdtünk, így még több értelme van lelkizést emlegetni. (+08.27.)

„1953.”

nem kellenek ide űrlények, elég ha ide is csepegtetünk egy kis időutazást. méghozzá a túlvégről, amikor a múltból véletlenül csöppen ide néhány ártatlan. hoznak magukkal néhány foszlányt a korszellemükből, a mentalitásukból, és ez persze átragad hőseinkre is. kialakulnak a kis párosok, hogy aztán mindenkin maradandó nyomot hagyjon a veszteség. bár aranyos humorra is futotta (persze elsősorban a prűd ötvenes évek szexualitását ütköztetve a mai fertővel, a naivitást a promiszkuitással), azért ez mégiscsak egy nehéz bomba volt a szívre. csendes és szép, mint az igazi karácsony. (+08.26.)

„the average life is full of near misses and absolute hits, of great love and small disasters.”

...mi pedig mást sem csinálunk, mint álmodozunk, reméljük, hogy történik velünk valami különleges. pásztázzuk az eget, beleesünk az elérhetetlen nőbe, elhiszünk mindent, hogy ne kelljen törődni az élet fájdalmaival... megint egy kicsit másabb perspektívából nézhettük meg a dolgokat, egy kívülálló, egy szellem jött közénk, kicsit szomorkás hangulatba vonva az egész részt. csak egy kis darabka alien jutott mára a piti emberek jelentéktelen életének aprócska szeleteként, de a felemelő vég kedvéért talán megérte. hogy újra az ég felé emeljük a tekintetünket... (+08.23.)

„we’re just animals, howling in the night, ’cos it’s better than silence.”

na nehogy már 2 percre hozzák vissza indira varma-t - fakadtam ki néhány perc után, de megoldották ebbéli aggályaimat. örülök, hogy előkerült a kesztyű és a megtévelyedett nőszemély, mert átívelés-íze lett, sőt, azt is mondhatjuk így, hogy ez a rész is az egyik tagot helyezte a középpontba. de a sztori is jó volt, a visszatérés kitervelésével, a történettel - a valami nagyon sötét gonosszal odaátról. ráadásul még filozofálhatni is lehetett az élet legnagyobb kérdései felett: miért vagyunk itt és mi van ezután. kis életet lehetek a sorozatba is most. (+08.22.)

„i’m shagging a woman and an alien.”

a szavak ereje. a gondolatok hatalma. valahogy mindig vágyunk rá, hogy halljuk a kimondatlan dolgokat, aztán persze megijedünk, ha belelátunk az emberek fejébe. ehhez még hozzájön itt az idegen kultúrák megértése, és máris megvan a filozófiai alapja az epizódnak. a töris kezdés egy picit a nagy elődöt idézte, a japán-néni volt soros a csapatból való kiemelésre, kaptunk egy szép szöszi idegent, kicsit lelkizős, kicsit izgi, nem kell több egy lusta lazítós délutánra. (+08.22.)

„no other race in the universe goes camping. celebrate your own uniqueness.”

kizavarták a srácokat a gyönyörű wales-i tájba egy kis horror-mesét játszani. szépen pipálhattuk ki a klasszikus elemeket, a csatornának köszönhetően nem volt gond a gusztustalanság-faktorral sem, és persze csak a végén láthattuk meg a gonosz igazi arcát. mert nem csak az űrlények okoznak galibát itt a földön, a legnagyobb állat úgyis mindig az ember lesz. (bírtam a csapat-dinamikát a kemping-előkészítés alatt, ilyenből kéne még több.) na, megyek hannibal-t nézni... (+08.21.)

„somehow children and the spirit world, they go together.”

hogyan lehet visszapofozni a realitásba egy fantasy alapú történetet? tegyél bele egy kurva pedofilt... merthogy ez most nem scifi volt, hanem egy feltúrbozott rém-pánpéter, felnőttesen, a jó elbukik, a gyermek elveszik, nincs is a való életben sem happyend. jól játszottak a tündérekkel és jól játszanak velünk is, hogy ennyire felkeltik az érdeklődést jack kapitány múltja iránt. ...és még azt hitte az ember, kiválasztottnak lenni jó dolog... (+08.21.)

„the upgrade is incomplete.”

kár, hogy átvették az anyasorozattól azt a szokást, hogy lelövik a poént már a címben... igaz, hogy ez nem igazi cyberman volt, hanem a felnőtt verzió, csupasz testfelülettel és nagyobb cicikkel... hjaj, mennyi hülyeségre képes az ember a szerelem miatt, szoktunk viccelődni a rózsaszín köddel, de valahogy tényleg más funkcióban dolgozik az agy, a realitás komoly akadályokba ütközik. jót tett az epizódnak a klausztrofób egy térbe zárás, itt is lehetett futkározni, csak intenzívebben, több feszültséggel. ugyan akkor volt szíve is. élő. még egy kis upgrade, és rendben leszünk... (+08.20.)

„the scarlet pimpernel of splott.”

érzelmeket manipuláló gép? persze, hogy az érzelmekre megy rá a rész. ettől mondjuk csak közepesen izgalmas szintet tudnak létrehozni, de azért vannak jó pillanatai. elsősorban jack kapitányhoz és a lőgyakorlathoz kapcsolódóan. de a többiek is kezdik megkapni a pillanataikat. csak hiányzik a doktor játékossága... (+08.20.)

„you’ve travelled here to feed off orgasmic energy?”

tudtam én, hogy ez is nyomozós sorozat lesz -csak itt űrlények gyilkolnak, de az alap sémák itt vannak. elkezdték tágítani a határaikat, gyorsan be is dobtak egy szex-alient, hogy felnőttesebbnek látszódjék a cucc (lásd még: dugás a wc-ben, lány/lány csók). de nyugodt szívvel engedélyt adok, lehet tombolni, amíg jólesik. csak a dw rajongó gyerekek ide ne tévedjenek... egyébként nem lenne nehéz tovább keményíteni, csak szabadon kéne ereszteni jack kapitányt és az ő 51. századi stílusát... (+08.20.)

„-there’s a rift in space and time running right through the city. the weevils didn’t come in a space ship. they kind of just slipped through all sorts of things get washed up here, creatures, time shifts, space junk, debris. flotsam and jetsam.

-sounds like cardiff, yeah.”

gondoltam, hogy alibiből kell majd kiraknom a pilot-feliratot, mert az átfonódás miatt ez csak formalitás lesz, de igenis újonc-hangulata volt. elsősorban a klasszikus formulának köszönhető ez, amikor egy új arc segítségével magyarázzák el a dolgokat, ugyebár. néhány utalás persze volt a fősodorra (miért a halhatatlanság pölö), de azt elfelejtették megmagyarázni, hogy jack kapitány hogyan került ide 200001-ből. jó lesz ez, nem baj, ha szabad káromkodni, szabad vérezni, szabad a szerelem. reméljük azért nem mindig megyünk el csi cardiff-ba. ja, és enyjebejnye, hogy ily’ botor módon elpazaroltak egy nagyszerű angol színésznőt. (+08.19.)