(fun time, sad time)
van az a pont, amikor már a legmegrögzöttebb zenés-montázs rajongók is azt mondják, hogy eddig és ne tovább... de tényleg, mennyivel jobban működött már mondjuk az összes meccs-jelenet, amikor nem egy random pop-dal szólt alatta, hanem un. ’epic’ filmzene... ezen felül viszont a hatáskeltéssel most is elmaradtak a várt szinttől, főleg hogy olyan szerencsétlenül jártak a szerkesztők, hogy akiket kiemelten követtek az elmúlt hetekben, azok szinte kivétel nélkül elbúcsúztak a csapattól az utolsó keret-szűkítésnél, vagy maximum a gyakorló-csapatban nézhetik az aktív játékosok hátát... ($$09.12.)
nagy reményekkel vághattunk neki az idei nyári táborozásnak, mert sok izgalmas témával kecsegtettek minket annak a döntésnek hála, hogy az épp költözésben és újjáépítésben lévő rams-et választották az hbo-nál -de sajnos nem tudtak felérni a reményeinkhez... mert megint bebizonyosodott, hogy az ilyen típusú dokukhoz egyéniségek kellenek, akikre lehet építkezni, megjegyezhető arcokra mind a nevesebb játékosok, mind az újoncok, mind az edzők csapatából. és itt nagyon kevés szórakoztató és/vagy érdekes személyiséget tudtak kiemelni nekünk, hiányoztak az igazi karakter-ívek, így csak a dinoszauruszok és egyéb mesebeli lények maradtak... esetleg pótolhatták volna ezt a hiányosságot izgalmakkal és látvánnyal, de sajnos úgy döntöttek, hogy hollywood-hoz hollywood-i stílus illik, így mindent agyonnyomott a videoklipp-esztétika, és így hamar kifogyott belőle a kellő szusz. ami még érdekes lehetett volna, az maga a költözés, vagy a beilleszkedés az ikonikus nagyvárosba, de ebből sem kaptunk sajnos túl sokat... de az a jó ebben a formátumban, hogy tudjuk, hogy lehet reménykedni, hogy jövőre egy érdekesebb csapatot választanak (légyszi a saints-et...), vagy jobban tudják strukturálni a felépítést. lehet hogy a tévések mellé is kéne pár edző, aki jól leüvölti a fejüket...