soroló

„can. you. hear. me?”

ha csak mr.reese és ms.shaw cool show lett volna az egész rész, akkor is itt nyáladzanék, de azért ennél sokkal többet kaptunk szerencsére. végre kiderült mr.finch-ről egy csomó információ, a motivációjának a háttere, az érintettsége a vírusban, a sérülésének körülményei, a ’halálának’ eredete (szívszaggatóan, ajvé). persze kaptunk ms.root-ból is eleget, ms. carter is borzasztó érdekes úton indult el (ellenségből barát?), és hát a gépet is szépen 2.0-sá változtattuk. és azt mondtam már, milyen cool volt a kemény-legény és laza-lány...? nem arcleszedésre tervezték az utolsó perceket, inkább az ’innen-hova?’ dominált erőteljesebben. (+05.12.)

na, mit írjak egy sorozatról, ami megbízhatóan hozza a korrekt/nagyszerű epizódokat. tessék, meg is van a nyitó mondat, nem túl eredeti, de működik. örülök, hogy a fiatalabb nolan vezette gárda jól kézben tartja a szálakat, nagyszerűen gazdagítják, lakják be az univerzumukat. a két főszereplő még mindig nagyon működik, a kisebb visszatérőkkel is jól bánnak. hogy néha előtérbe kerül a nyomozós jelleg? belefér. még mindig ez a legjobb választás, ha network sorozatra fanyalodna az ember. térd-lövősen erős tetszett fölé. szóval értitek mennyi hiányzik ahhoz a 'nagyon'-hoz... (mutatja)

„you call it a life, i call it a machine, but the truth is somewhere in the middle.”

komplexitás, ó, áldott komplexitás. és itt most lehet gondolni a történetre, ami ezer szálra bomlik szét, és áll össze igencsak sötét tónusú szivárvánnyá, de szerencsére nem öncélúan, hanem a történetet előregördítve, a karaktereket vastagítva. de gondolhattam a gépre is, ami kvázi önálló személyiséget kapott, amely sokkal bonyolultabb entitás lett a kezdetek óta, ügyesen játszanak vele az írók. mint a hibával is, ami nagyszerű táptalaja volt, hogy igazán megágyazzanak a második finálénak. nagyon várni egy network tévén futó nyomozós sorozatot? ez csak valami működési hiba lehet... (+05.05.)

„you’re a dirty cop, and come morning, i’m gonna dig up your sins.”

eléggé hanyagolva volt mr.fusco mostanában, úgyhogy meglepő, hogy hirtelen a középpontba lökték. ráadásul nem valami szokásos vicceskedésbe, hanem komoly drámával. a másik szál is szépen reflektált erre egy idő után, a múlt hibái, a megbánás, a második esély fűzte őket egybe egy sötét táncra. és szerencsére ez nem az a sorozat, ahol az események nem hagynak nyomot a jövőn, érdekes lesz látni a megváltozott ms.carter/mr.fusco kapcsolatot. vagy az epizód végi nagy drámai eseményt, amit fura, hogy már most meghúztak, de ez azt jelenti, hogy még idén foglalkozunk vele, plusz hogy nagyon várós lett a jövő hét általa. ha most tehetném, ideszúrnék egy mr.reese mosolyt a végére, amolyan elégedettet, amit a mai részben eresztett meg a volán mögött. (+04.28.)

„whoever controls information will control the future.”

olyan szépen illeszkedik minden mindenhez, hogy nehéz ezt ömlengő szavak nélkül megállni... a levegőben vibráló, hatalmas összeesküvés mellé ma bedobtuk a kínaikat is, dehát ki másra lehetne ráfogni egy kis ipari kémkedést. nagyon tech volt az epizód, mr.finch elemében is volt, plusz megtalálta a tökéletes női verzióját, remélem jön még vissza a csokilány. ahogy ms.shaw-t is visszahozták már, jó kis csörte lesz az, amikor egymásra akadnak ms.root-tal. és akkor még ott volt a bábjátékos szerepében tetszelgő mr.elias, és a továbbra is kíméletlenül kőkemény hr is. és most gondold el, hogy ezzel csak előkészítették a talajt a nagy durranásnak. (+04.12.)

„i was an international spy, finch. i know how to play baccarat.”

egyszerű képlet: atlantic city - szerencsejáték - maffia - hr. szóval megint ízlésesen ívelgetünk át, plusz mr.tao-t is mindig a legjobbkor dobják be, és most nem csak arra gondolok, hogy vicceskedni kell. tetszett a gonosz pénzmosási módszer, ahogy a politikusok által leginkább megcélzott célcsoporttal végeztették a piszkos munkát. tetszett, hogy mr.finch érzelmesebb oldalát is érintettük, ami azért kicsit többen is meg tud mutatkozni, mint hogy két milliót előhúz a mellényzsebből. elég a félrebeszélésből, tetszett a rész. (+03.23.)

„the national storm chasers and spotters association”

mindig hatalmas plusz hangulatot adnak az ilyen esős/viharos epizódok a sorozatokhoz. és itt (mint sok más esetben) jöttek a velejárók is, a sok embert kis helyre zárunk, a gyilkos van köztünk. a kihallgatásokkal extrán nyomozós gellert kapott a rész. oké, óvodás, aki nem jött rá, hogy ki a rosszfiú, mégis könnyedén úsztunk el a vég-kifejletig. az viszont érdekes pedzegetés, hogy hibák vannak a gép működésében. egy vihar el, jöhet a többi! (+03.14.)

„intelligence support activity”

az milyen már, hogy a főszereplőkből mellék-alakokat faragnak egy rész erejéig? zseniális húzás! christopher méltó a nolan névhez. szeretem a ’más perspektívából’ megközelítést, főleg, ha ennyire működik, mint most. mer’ azért sokkal többről volt szó, mint hogy sarah shahi körbehordozta a melleit meg lövöldözött néhány látványosat. láthattuk a gépet hivatalos működés közben! egyre mélyebbre ássuk magunkat a kormányzati összeesküvésben. nem csak bedobták a ’legyen benne root is, mert régen volt már’ ötletet, hanem értelmet is találtak neki. nem kell ragaszkodni a hagyományokhoz, még ha azok jók is, mert piszok unalmas tud lenni, ha csak a kiszámítható paneleket rakosgatják egymás után. kellenek az ilyenek is, sőt. (+02.26.)

„700 guests in this hotel. one of them is planning a murder.”

spórolós volt az epizód abból a szempontból, hogy szinte csak két helyszínen jártunk, egy hotelban és az őrsön. de minek kéne több, kevés díszlet előtt is ugyanolyan jól lehet lazán gyakni a rosszfiúkat, mintha egy csomó puccos helyen rohangáltunk volna. ráadásul nemzetközivé fokozódott a helyzet, jó tudni, hogy az amerikai íróknak legalább nagyjából van fogalma arról, hogy mi történik mi felénk. a meglepetés-cliffhangernél meg szó szerint tapsoltam örömömben, csak szólok. (+02.22.)

„every technology ages, john. the only thing that never gets old is connecting with people.”

avagy hogyan fordítsuk le a sorozat nyelvére a facebook-sztorit. az a jó abban, ha egy kiszámíthatatlan és meglepő húzásokra képes heti-arcot kapunk, hogy tele lesz a rész kiszámíthatatlan és meglepő húzásokkal. és ilyenkor örülünk, mint mikor az ember bulizik egy jót egy őrült barátjával. az aktualitás mellett érdekessé formálódott a fless is, finoman adagolták a magyarázatot egy fontos eseménynek. muszáj még kiemelnem a kedvenc jelenetem: amikor mr.reese felfedte igazi valóját, ott olyan coolság áradt a képből és hangból, ami elolvasztana minden szívet... (+02.16.)

„this is about three dead little spies in a brave new world.”

rossz napok járnak hőseinkre, elrablás, kihallgatás, most újra elrablás, némi mellény-bombával kiegészítve, csudás, igazán. dehát ilyen, amikor három volt cia-s összeül nosztalgiázni egyet. érdekes, hogy elkezdték irtani a korábban fontos mellék-alakokat, néhány átívelő szálat, valószínűleg csinálják a helyet a többinek. mert most érezhető volt, hogy valami nagyobb szabásra készülnek, magasabb szintre emelkedik az összeesküvés. ami tuti olyan jól fog állni a sorozatnak, mint mr.reese-nek az öltöny. vagy a cool beszólások. (+02.07.)

„are you the person the police call ’the man in the suit’?”

jó dolog, hogy elhúzták még egy részre a ’mr.reese elfogva’ fordulatot? hát hogy a fenébe ne! a ms.carter-rel közös vallató-jelenetek nagyszerűen sikerültek, ahogy mr.reese a csak rá jellemző fojtott hangon válaszolgat, és képtelenség megszűrni, hogy mi a valóság, és mi a fedő-személyiségből eredő bullshit. ugyanakkor a csoki-nénit is meglepő őszinteségen kapjuk. közben persze a börtönös részek is működnek, a flessek meg kellettek, hogy felvezessék a következő cliff-et (igaz, így elvéve annak élet, de sebaj). hogy a heti-ügy elsikkadt? oda se neki. mr.fusco-nak is jár némi izgalom, nemdebár...? (+01.18.)

„high schools are different nowadays. gang fights, drug searches, and pregnancies.”

már az évad elején kipróbáltuk, hogy mr.reese hogy állja meg a helyét egyedül a számokkal, most itt a fordított szituáció. így persze a verekedésekről, térdkalács-lövésekről is le kell mondanunk, de mr.finch-nek túl jó a dumálókája ahhoz, hogy ezt bánjuk. michael emerson-nak meg mindig jól áll a tanári öltöny... és jól sikerült elkapni a mai diákság ábrázolását is. (+01.07.)

„i’ve always had a thing about people who screw with veterans.”

hagyományos nyomozósként kezdtük, keresgéltük a lányt és a céljait, csak fokozatosan lendültünk bele, az epizód és én. ott kezdett el igazán működni, amikor mr.reese is beállt bankot rabolni, ez már eleve egy funny situation, de szépen tudták még fokozni. főleg a végére, ami megint egy ütős és no-hogyan-tovább cliff-re sikeredett. a mai folytonosságot a szövetségi ügynökség és a korrupt rendőrök szakszervezete támogatta. (**12.24.)

„i’m just a cab driver!”

szépen építették a rétegeket egymásra. bár már először is örültem, hogy ny ikonikus alakjai, a taxisok kerülnek a középpontba. ráadásul lehetett élcelődni az amerikai álmon, szomorkodni a kubai helyzeten. aztán jöttek a gonosz észt gengszterek, hogy legyen bunyó is, keményen. majd az hr is beköszönt, kellett már éreznem a bizsergető átívelés-érzést. (maximálisabb élvezethez egy kis nyugalmat kérnék, köszi!) (**12.16.)

„how did two people go from being in love to wanting each other dead?”

a könyvkiadás ebben a gazdasági helyzetben nagyon gyilkos tud lenni... mi van, a poi univerzumban előrehozták a valentin-napot...? érdekes volt látni, hogy egy kapcsolat válságához így párosították két kapcsolat kezdetét. fegyveres bérgyilkosok, szögbelövővel harcolás, két érdemtelenül megmentett heti-számos, mi lehet ezeknél romantikusabb...? (**12.12.)

„i can’t fix everything that’s broken.”

megint egy elkövető, aki áldozat? megint egy újabb rossz-fiú -most épp angliából importálva? megint egy régi arc bukkan fel újra, és segítsen a nyomozásban? megint néhány lábon-lövés? és mégsem unalmas? hogy csinálják? itt fekszem dög fáradtan, egy heti munka után álmosan, és mégis simán végignézem? mi a titok??? (ezen kívül írhattam volna még a leszbikus dokinéniről, de nem volt kedvem. hopp...) (**11.27.)

„suburbs might not be so bad after all.”

mr.reese fehérkerítéses házban, feleséggel? na, erre befizetek... jöhetne még ms.morgan sokat, imádnivaló az összhang, végre felenged mellette a hideg öltöny alól hősünk. jól feldobták az alapvetően középszerű epizódot. ahogy a flessek is, amelyekben mr.finch az érzelmekről, a vonzódásról, kimondatlanul a szerelemről, a kötődésről tanult. nagy örömünkre carrie preston-nak nem kellett épp trueblood-ot forgatnia... (**11.13.)

„how am i supposed to save a woman, who wants to put me on the front page?”

azt hittem, hogy igazi komolykodós rész lesz, amiben jól leleplezik a korrupt rendőröket meg a főnöküket, erre elküldik mr.reese-t randizni, amit nem lehet megállni mosolygás nélkül... örülök, hogy előjöttek a hr-esek, továbbra is zseniálisan keverik az átíveléseket. bírtam a határozott zsurnaliszta-nénit is, őt is visszahozhatnák néhanapján, mint ms.morgant. akkor több lehetőssége lenne mr.reese-nek a romantikára... (**11.05.)

„i know what i am. but i also know that she’s the best thing that’s ever happened to me, and i will do whatever i gotta do to to save her.”

most már dobhatna a gép egy igazi rosszfiút is -a mai srácról is hamar kiderült, hogy egy érző szívű hősszerelmes. oké, gyilkos, de ilyen babaarcnál nem tudnak rá haragudni... az viszont jó, hogy megint a maffia környékén matatunk, mégha ezek a srácok zöld-szívű írek is, azért kedvenc kopasz olaszunknak fel kellett bukkannia, és lőn. a körítés meg a megszokott, mi más. (**10.28.)

„protect, not discipline”

visszaállt a rendszer, de ez nem azt jelenti, hogy ásítoztunk volna az unalomtól. bár az ügy nem volt túl eredeti (elkényeztetett, beképzelt, lázadó politikus csemete, mindenki tudna ilyet rajzolni álmában is), de annyi humort vittek bele, hogy nem lehet nem imádni. eleve, mr.reese dizsiben és shoppingolás közben, mi ez, ha nem a humor táptalaja? és akkor még ott volt a kutya is, aminek sikerült megtalálni a szerepét, és a kasztingja is jól sikerült. és közben, nem tolakodóan, csak a háttérben, de ügyesen csepegtetik az átívelést is. a stílusról meg az olyan apróságok gondoskodtak, mint az autóval felöklelés. (**10.21.)

„i hope you enjoy your stay here in bishop. hunting and fishing, second to none.”

root gyökereit kutatjuk –hagyományos nyomozói módszerekkel, kérdezgetéssel, kutatással, orrok bezúzásával. érdekesebb lett-e a gonosz(nő), hogy jobban ismerjük a múltját? nem nagyon. de legalább megvan mr.finch, ez mindenképp kellett, hogy visszatérjünk a hagyományos felálláshoz. hogy egy részt rászántunk az elnyújtott déli akcentusra? sebaj, amíg nem adják alább a minőséget. és a mr.reese bunyókat. (**10.07.)

„we’re just an accident, harold. we’re just bad code. but the thing you built... it’s perfect.”

a jelen legtökösebb országos sorozata is nekiindult, hogy hétről-hétre szórakoztasson minket. méghozzá egy erős kezdéssel. egy ügyes trükkel foglalkoztunk a cliffhanger-rel (még ügyesebb trükkel elodázták a feloldást, hogy a hozzám hasonló átívelés-buzik örömködhessenek), de volt heti-ügy is (ken leung szokás szerint nagyszerűen hozta magát), nem maradt el a mr.reese féle keménykedés, az odacsapós egysorosok, plusz a fless-ben a gépről tudtunk meg tök érdekes dolgokat (lehet, hogy mr.machine-nek kéne hívnom őt, ha már ennyire személyesítették ő-inteligenciáját...) szóval, megszokott, komplex élmény, fanyalgóknak térdlövést, rajongóknak kellemes évadot kívánok! (**09.30.)