soroló

„to the best hooch maker! may she rest in peace.”

valamiért imádják az írók egy halál sokkja után még egyszer megforgatni a kést a nézőkben... mert persze, hogy vele kaptuk az idei utolsó flashback-et, egy furcsa utazást, amiben pont annyi vitalitás volt, mint benne... ehh... és ha ez nem lett volna elég, ott voltak még a kezdő percek, amikor a barátok összezuhanását, a rabtársak zavarodottságát láthattad, csöndben, mert szándékosan nem kevertek alá zenét, aztán norma énekelni kezdett, és szerintem nincs ember a földön, akinek ne kezdett volna egy kicsit szúrni a szeme... ezek után szépen végigmentünk a gyász fázisain, volt letargia, volt részegedés, mosolyogva emlékezés, egy csodálatos könyv-részlet red-től, és düh, megannyi düh, aminek ki kellett törnie a végén. és teljesen egyet tudsz érteni a rabokkal, akik azt mondják, hogy nincs tovább, mert azt a szemetet, amin végighúzták őket az egész évadon át, már nem lehet tovább elviselni... na, valahogy így kell felfokozni egy évadot, és minden kis szálat behúzni egy gyújtópontba, majd meggyújtani a zsinórt... ($$08.20.)

én az első pár epizód után: nem értem, hogy miért olvasom mindenhol, hogy ez eddig a legjobb évad, szerintem ugyanolyan jó, mint a korábbiak, jól keverik az arányokat, érdekesen alakul az eddigi karakterek sorsa, ígéretesek az újoncok, bár egy kicsit sajnálom, hogy az alap-tagok közül pár háttérbe szorult miattuk. én az évad közepétől: wow, elkezdtünk nagyon mélyre menni, oh, a kurva anyátok, egyre keményebbek ezek a pofonok, hűbazdmeg, hűbazdmeg, hűbazdmeg... persze azért megmaradtak a könnyedebb elemek is (judy king-et például jól használták erre), de annyi szarságot öntöttek a csajok nyakába, hogy mi nézők is egyre nehezebben viseltük ezeket a megpróbáltatásokat. és hatalmas húzásnak tartom, hogy bár egy picit megbolygatták a börtön-hierachiát, de nem belülről emeltek ki valakit ellenségnek, hanem az új őröknek jutott ez az utálatos pozíció. bár mondhatjuk azt, hogy ők is csak következmények, mert amitől leginkább kinyílt a bökő az ember zsebében, az a börtönt tulajdonló magánvállalat tevékenysége, amin szintén lehetett mosolyogni kezdetben, mert annyira karikaturisztikus volt a működésük, de aztán annyi konfliktust szültek a hülyeségeik, hogy csak megvető gyűlöletet ébresztetek egy idő után a nézőkben a hozzájuk tartozó karakterek. ironikus is volt azt olvasni a napokban a neten, hogy az amerikai kormány úgy döntött, hogy megszünteti a magáncégek kezében lévő börtönöket. valahol reméli az ember, hogy részben azért, mert ők is nézik a sorozatot, és belátták, hogy túl sok igazságtartalma van...

„this place crushes anything good. it’s like a monster that’s grown too big for its stubby little legs, and now it’s stumbling around, crushing whole cities.”

oh, fuck, az alap sorozatos szabály -sose reménykedj fényes jövőben, mert akkor biztos, hogy nem lesz jövőd a sorozatban... persze benne volt a levegőben, hogy valami kurva nagy baj fog történni, mégis olyan elemi erővel csapott le, amikor ténylegesen megtörtént, hogy alig bírtam odanézni... mert eddig forralták az indulatokat, és most az arcunkba robbant az egész, mint egy rosszul funkcionáló kukta... pedig az elején még azt hittem, hogy azért hozták be a neonácikat, azért formálták a puerto rico-i gang-et, hogy rassz-alapú ellentétet robbantsanak ki a végén, ezért is volt szívderítő látvány, hogy nagyjából félre tudják rakni az ellentéteiket, és össze tudnak fognak az igazi ellenség miatt. így vált felemelővé a holt-költők parafrázis, az összefogás gyönyörű szimbóluma, amit egy pillanat alatt tettek tönkre a brutális drámával. hjaj, mérges vagyok, mert az egyik kedvenc karakteremtől kell búcsút vennem, és ez mindig rohadt szar érzés... (örülök, hogy nem csak beszélnek arról, hogy egy ilyen hely tönkreteszi nem csak az elítélteket, de az őröket is, hanem át is érezhetővé teszik ezt nekünk.) ($$08.20.)

„-i’ve had inmates spit in my face throw piss and shit at me. i’ve had people punch me, kick me. i was even stabbed once. but i don’t hold it against ’em. in fact, i respect those type of criminals because they are honest. they hate me. i hate them. our relationship is simple. it’s your type of criminal that i find the most offensive.

-are we talking about old women or all women?

-no, we’re talkin’ about the type of criminal who tries to be your friend, who charms you, and seduces you and makes you like them so much you forget they’re in here for a reason.”

azt hiszem, most már kijelenthetjük, hogy kik az igazi gonoszai ennek az évadnak: az új őrök... mert nem csak az a baj, hogy néha előbújik belőlük az afganisztáni veterán (vagy a komplexusaikból adódó túlkompenzálásaik), de kifejezetten undorító dolgokat is megengednek maguknak, amiken már képtelen vagy túllépni, és kurvaanyázol csak szorgalmasan a foteledben. de egyébként is jellemző mostanság, hogy mindent drámaivá fordítanak át, és tulajdonképpen ez meglepő módon jól áll a sorozatnak. csak néha jó lenne levegőt is venni a bevitt gyomrosok után... ma például crazy eyes-ból hozták ki a szív-szorítást. de imádom azt is, hogy az évad elején még csak egyszeri odabaszásnak tűnt a gyilkosság és a hulla-eltüntetés, most szépen kiásták a szálat, ami nyomasztóan rá tudott így telepedni az epizódra, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat tőle. ($$08.20.)

„these guards, they think they can get can do whatever the fuck they want.”

miért van az, hogy ha látunk valakit kikerülni a börtönből, akkor mindig azt érezzük, hogy a kinti élete szarabb, mint a benti volt...? azt hiszem az az legnagyobb érdeme az íróknak idén, hogy szép fokozatosan forralják fel a témáikat, és az ember már alig várja, hogy robbanjanak. mert érzed, hogy nagy baj lesz a faji ellentétekből, a kibaszott felsőbbrendű kopasz fehérek keménykedéséből, de még mindig nem értünk oda, de egyre sűrűbbek a konfliktusok. de baj lesz, nagy baj... ismét voltak olyan helyzetek, amiket kellő humorral dolgoztak fel, mert hiába szörnyű sophia sorsa, a nővér bénázásai viccesek voltak, főleg a tüsszentéssel elveszített mobiltelefon... de aranyos volt crazy eyes is, aki a testi kapcsolatra vágyás közben nem is tűnt annyira őrültnek... ugyanakkor megint letörtek pár darabot a szívemből, pedig ramos-t nehezen engedtem közel magamhoz annak idején a butácska megnyilvánulásai miatt, de most, most, ehh... hibát hibára halmoznak az új őrök, ez is az a vonal, ami fokozódik fel egyre-és-egyre... (btw, ramos, nem csak a karakterére figyeltem fel idén jobban, hanem arra is, hogy a színészhölgynek milyen szép arca van.) (btw 2. valahogy most jobban látszott, hogy milyen ronda szürke ruhákat hordanak a csajok -ez eddig is így volt, vagy most csak kevésbé veszik fel a barna zsák-felsőjüket...?) ($$08.09.)

„we could both probably use, like, a week where we don’t do something pathetic and/or morally incriminating.”

no, addig rinyáltam a könnyedebb hangvételért, hogy jenji kohan-ék is meghallották az óceán túlfelén -persze ez nem azt jelenti, hogy az egész börtön felett kisütött volna a nap, sőt, a végén megint lenyomták a fejünket a víz alá, de az odáig vezető úton most sokkal több volt a mosolygás. mert ahogy caputo kezeli az ál-leszbikus kapcsolatot judy king-éknél, azt nem lehet faarccal nézni. vagy olyan jó látni chapman-éket, hogy kaptak egy hetet, amikor nyugalom van körülöttük... arra emlékeztem, hogy annak idején ’szemöldök’ blanca folyton a diablo nevű barátjával beszélgetett a klotyóban, de nem gondoltam volna, hogy egy romantikus flashback-et fog kapni, amikor sorra kerül. lehet, hogy emiatt, meg a kis könnyebbség miatt, de első évados vibe-ot éreztem az epizód nagyrészén. ugyanakkor sok minden változott azóta. kifizetődő lesz, hogy lecserélték az őröket, mert ezekben a kiszámíthatatlan ex-katonákban sok a potenciál, és a régi joviális csapattal nem lehetett volna megcsinálni ezeket a drámaibb döntéseket... a kis könnyebbség kontrasztja miatt lehetett az, hogy ezek a drámai események jobban ütöttek, mint máskor, főleg red-nél szakadt meg a szívem -és van egy olyan érzésem, hogí most majd folytathatom a rinyálást... ($$08.08.)

„-how is this educational?

-lesson one, don’t do crime because prison is unpleasant.”

valahogy manapság a labda mindig a szomorúbbig térfélre esik, nem? mármint hiányzik az, hogy őszinte lehessen a mosoly az arcunkon, ne legyen ott az érzés, hogy mindjárt jön... áh, már itt is van, üdvözlöm kedves dráma, hogy vitte volna el az ördög, amikor megszületett... viszont fura skizofrén állapotként ennek ellenére baromira tudom értékelni az összes drámai pillanatot, mert működnek, oda ütnek, ahova kell, csak, csak... csak bassza meg, hogy nem lehet élvezni egy kicsit mondjuk nicky-vel azt, hogy végre hozzájuthat egy kis puncihoz -vagy ugyanennek ott a másik oldala is: lelkesedhetnénk önfeledten morello-val, de inkább beleültetik a féltékeny bogarat a fülébe... de van olyan helyzet, amikor nem hiányzik a könnyítés, ahol nagyon tetszik az, ahogy a színészek megoldják a drámát (lásd az egész kukoricás jelenetet), de azért, amikor már nagyon fáj szívtájékon, akkor fel-felsóhajtok azért kicsikét... btw, le a kalappal az előtt, ahogy a chapman-szálat kezelik (végre!), és taylor schilling is meghálálja, hogy az idétlen vigyorgáson kívül más feladata is akad... (tudok örülni, ha olyan szereplők bukkannak fel, akik mostanában hanyagolva voltak (pl. boo és doggett), ugyanakkor egyből beugrik az is, hogy ’hé, ti meg mostanában hol voltatok?’...) ($$07.31.)

„just a bad day. kinda like those bad days that jfk and kurt cobain had when you people assassinated them.”

sok minden múlik az árukapcsoláson -most például kifejezetten tetszett, hogy a csoki-lányok fotós-küldetését egy félreértéssel fejelték meg, csak hogy még jobban szórakozhassunk... pozitívan kezdtem, csak mer’, tudjátok, megint végig ott ólálkodott úgyis az a kurva dráma a közelben... mindig le tudnak nyűgözni, ha sikerül valakit találni a castingon, aki tökéletesen le tudja venni egy adott karakter/színész összes manírját, hogy gondolkozás nélkül elhiggyük, hogy tényleg az ifjúkori énjét látjuk -és most christina brucato dobogóra került nálam a kis lolly megformálásával, mert annyira jól sikerült levenni a karaktert, hogy egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon hogy fiatalították meg ennyire lori petty-t... na jó, elég a bullshit-ből, mert tudom, hogy beszélnünk kell chapman-ről... ügyesen manipulálnak minket is általa, hiszen eddig egyre jobban utáltatták meg az arcoskodása segítségével, most viszont már elkezdték megsajnálni, ahogy kezdi belátni, hogy hova vezettek a rossz döntései, hogy mennyire magányossá vált a többiek elidegenítése miatt.,. aztán jött az utolsó jelenet, és nincs ember a földön, még a legnagyobb chapman-utálók sem, akik ne kapták volna a kezüket a szájuk elé. így kell okosan sokkolni a nézőket... és ez még nem a vége, küszöbön a rassz-háború... ($$07.22.)

„nobody ever confesses because it’s the right thing to do. they confess out of self-interest.”

nem nagy baj, hogy mára nem kaptunk flashback-et, mert helyette a szigorított részlegben töltöttünk el komolyabb időt, és csak zsúfolttá tette volna a részt még egy szál. így is volt elég érzelem, amit szokás szerint ránk zúdítottak... nichols végre újra köztünk, de persze ebbe a szíves viszontlátásba keveredett bőven keserűség is, pedig elsőre úgy tűnt, hogy a cinikus humora és az aa-csoportja segít neki a felszínen maradni, de túl sok szart kéne eltakarítani, így csak újra lefelé vezethet az út (natasha lyonne köszönte a karaktere nehéz pillanatait, és élt a lehetősséggel, hogy csilloghasson). ehhez a szálhoz szorosan kapcsolódott a luschek-féle vonal, persze, hisz’ miatta került át szegény lány, és a nemtörődöm formájából ki is nézem, hogy csak most kezdte emiatt baszkurálni a bűntudat. egy nagyon picit talán emberibb lett a lusta kurafiból, bár a lényeg a ms.king-gel való kapcsolata volt, ami nagyon működik a képernyőn, kíváncsi leszek, hogy mi lesz most, hogy szintet léptek... a fő-börtönben is baljóslatúan alakulnak az események, mert nem kell ahhoz tenyérjósnak lenni, hogy lássuk, hogy chapman húzásai egyre nagyobb bajt hoznak a fejére... (egyéb heti megfigyelések: két ember között egy vallási ellentét könnyen elsimítható egy harmadik vallás együttes fikázásával; az rendben van, hogy testi kapcsolatok kialakulnak a zuhanyzókban, mert azokra minden szervezetnek szüksége van, de ilyen helyeken érezhetünk-e igaz szerelmet...?) ($$07.17.)

„correcti-con assaultimore, am i right?”

először csak viccnek tűnt a börtön-viszonyok megváltozásának bemutatása, a magán-szektor visszaéléseinek cinikus fricskájának, de elnézve most a higiéniai problémákat, valamint a büntetésvégrehajtás-con-on való arcoskodást, egyre inkább az elkeseredettség ül ki az arcomra, nem a mosoly... (és tudom, hogy minden szakmának van már fóruma, meg bemutatója, ahová el lehet ruccanni baszni és bebaszni egy kicsit, de nehogymár tényleg létezzen ilyen börtönös változatban is -ugye nem...?) és bár férfiként írom ezt, de azt gondolom, hogy nem a tampon-hiány lesz a legnagyobb probléma a rácsok mögött (bár komoly katalizátora a zűröknek), hanem az új őrök, akik beleszarnak az egészbe, ugyanakkor baromira élvezik is azt, hogy ekkora hatalmuk van valakik felett, és ezt gusztustalan módon ki is használják. és lehet, hogy a főnökük kemény-legénynek tűnik, de basszus, ennyire megvezethető nem lehet valaki... továbbra is érdekesen alakítják chapman-t a szemünk előtt, mert az érdek-húzásaitól nem lesz szimpatikusabb, plusz most még véletlenül megalakította odabent a nagy fehér kkk-t is -ráadásul folyton ott van az arcán az a mosoly, amiért komoly késztetést érzel, hogy csúnyán képen töröld. és mindezt a kvázi főszereplőnél... (végre ramos is megkapta a maga múlt-perceit, és nem kellett csalódnunk benne -annak idején is a nagy szája meg a trükközései húzták ki a csávából. csak akkoriban jobban tudott adni magára...) ($$07.13.)

„poison is beneath you, frieda. it’s for witches and bored housewives, not badass biker chicks with octopus tattoos.”

vannak sorozatok, amiket imádok nézni, ugyanakkor minden közösen eltöltött percünk rettegéssel telik, mert tudom, hogy olyan dráma fog lecsapni az általam megszeretett karakterekre, amibe beleszakad a szívem (a shameless tipikusan ilyen). és most is azt érzem, hogy még idén nem vágtunk elég mélyre, és nagyon fogom utálni (és ugyanakkor imádni), amikor tényleg elönt mindent a szar... mert érződik a levegőben, hogy errefelé megyünk. sőt, az első áldozatok is bejelentkeztek már, mert például én nem ilyen visszatérést szerettem volna sophia-nak (plusz mindig bucskázik egyet a szívem, ha doggett-et mutatják az erőszak óta). de még a lolly-féle őrült beszédet is tudják úgy alakítani, hogy ne csak mosolyogjunk rajta, hanem eluraljon mindent az aggódás érzete. és nem, nem lehet az összes rettegésemet poussey cukiságokkal egyensúlyozni... (ha azért hozták be anno a flashback-eket, hogy mélyítsék a karaktereket, akkor pont az ilyen típusú múltba-révedések lebeghettek az írószobában, mint amit ma kaptunk healy-ről, mert sok mindent megmagyaráztak a viselkedésével és a személyiségével kapcsolatban az anyjával való kapcsolatán keresztül.) ($$07.09.)

„i’m talking about kissing crotches in front of 50 other women, but for you, it’s awkward?”

na, idén most először éreztem az orange-nál oly’ megszokott kaleidoszkóp-szerkesztés előnyeit, ahogy nagyon szépen össze-simítják a lichfield-ben történteket, ahol minden felmosó-szagú sarokban ott lapul egy kis mosolygás vagy könnycsepp. és az ember kedvére csemegézhet közülük, hogy melyiket fogyasztja a legszívesebben. például én ma is imádtam a soso/p kapcsolat alakulását, mert tele volt cuki pillanatokkal, ugyanakkor tudtuk előre, hogy a kiscsajnak gyakran eljár a szája, és abból mindig csak baj származik -így kellett egy kis engesztelés is, hogy elmúljon a dráma (ahogy illik, hangtechnikát emelve a fej fölé...). de a judy king szálat is jól görgetik, ahogy arcoskodva celebeskedik az udvaron, tudomást sem véve arról az életveszélyes tényről, hogy egy másik idősödő vöröshajú nő tyúkszemére lépett... de nagyszerű ötlet volt taystee-t caputo igazgató mellé helyezni, mert nehéz ennél nagyobb ellentét-párost elképzelni... és hát ne felejtkezzünk el az epizód csúcspontjáról sem: morello házaséletéről -a beszélőn, egy asztallal elválasztva, mindenki füle hallatára... ($$07.05.)

„your country’s turning brown. there’s more of us every day, fucking pendeja, and there’s fucking nothing you can do about it!”

tudtam, hogy lesznek súrlódások a zsúfoltság miatt, de arra nem számítottam, hogy nem elsősorban rassz alapon megy majd az egymásra fújás, hanem a csoportokon belül feszülnek össze -országok szerinti felosztásban. mert bele sem gondoltam eddig, hogy a spanyol-ajkúak ennyire sok helyről jöttek, és ekkor szakadék van köztük a származásuk szerint. pedig sok mindenben lehet különbség egy mexikói, egy dominikai vagy egy puerto rico-i között, már csak abból adódóan is, hogy mit neveltek beléjük gyerekkorukban. örülök, hogy akkora a populáció a börtönben, hogy még mindig sikerül előszedni olyanokat, akik eddig kimaradtak a flashback-ekből, és arra is gyakran rá tudok csodálkozni, hogy milyen ügyesen fiatalítják a színésznőket a múltbéli eseményekhez. no, de nem csak faji alapú eltérés volt itt, éleződni kezdett egy vallási összecsapás is, ha már tavaly fontos szerepe volt a zsidóságnak, hát most itt az örök nemezis, a muzulmán hit is... ezek közben persze nem felejtkeztünk el a kis-színesekről sem (rossz-az-aki-rosszra...), red például az éjszakai zaj-ártalmakkal folytat komoly küzdelmeket, chapman még mindig az arcára gyúr, de leginkább soso és p párosa tetszett, remélem engednek nekik egy cseppnyi boldogságot... ($$06.28.)

„this is america. land of the free, home of the racist.”

tavaly és tavalyelőtt azt írtam, hogy az orange évadnyitói mindig különlegesek -most az volt a csavar, hogy nem volt csavar, simán felvettük a cliffhanger-rel eldobott szálakat, és tovább szőttük őket. simán? mindenhol kőkemény mosolygással oldották fel a keletkezett feszültséget, de úgy, hogy érezhető azért, hogy mindenhol meg lesz még a drámai böjtje a nagy vigyorgásoknak. ha más nem, majd az új karakterek jól képen-törölnek minket (is), és akkor majd legörbül a szánk... mert nem volt elég arc még a böriben, most ránk szabadítottak egy rakás új narancssárga ruhást, meg néhány vadállat őrt az eddigi kedves töketlenek mellé, úgyhogy a konfliktus kódolva van a szituációkba. és egy csomó helyen érzem ezt a fenyegető árnyékot, például most még ki lehet nevetni chapman-t a gettós keménykedésért, de biztos, hogy szúrja majd a szemét valakinek ez az arcoskodás (a jelek már megvannak). az is tuti, hogy az önfeledt fürdőzés nem lett elintézve ennyivel, ha más nem, a csajok vakarózása erre utal. és hát alex-nél máris itt a dráma, mert oké, hogy az nsa-s őrült dumák miatt itt is vigyorogtunk, de baszki, mégiscsak meg kellett ölnie valakit szerencsétlennek. és akkor még a kerti munka hátra volt... szóval ja, nagy meglepetés, új szemszög nem volt (még a flashback-ek is hiányoztak), egyszerűen csak fogtuk a batyunkat, és visszaköltöztünk a drótkerítések mögé. ez arra elég, hogy az ember azt érezze, hogy hazaért a szerettei közé, és most minél több időt el akar velük tölteni... ($$06.19.)