soroló

„you just sent the most powerful man in westeros to bed without his supper.”

oh, méltó volt ez a finálé az évadhoz, nagyon is méltó. benioff-ék szépen lecsapták azokat a labdákat, amik miatt a túl-lelkes könyvolvasók hisztiznek már egy hete -a vendégek megölésének szörnyűséges tettének hangsúlyozását; a farkas-fej odavarrását; az otthagyottnak tűnő sárkány-üveg pengét. de persze minden jelenetnek megvolt a funkciója és/vagy haszna, de ezen illene nem meglepődni így harminc rész után. természetesen a párbeszédek is magasan szálltak, de lehet, hogy a lannisterek-nek fizikai képtelenség rossz szövegeket adni a szájába. a dráma sem maradt el, jon és ygrette bemutatták minden idők egyik legdurvább szakítását, de arya első gyilkossága sem volt semmi. nem csorbítja az érdemeit, hogy nem kaptunk nagy cliffhangereket, mert tudni kell szeretni a ’hogyan-tovább’ befejezéseket is, meg szép paralel volt ez így dany-vel a végén az első évadra. (+06.10.)

buta fanboyságnak hangzik az az ömlengés, ami hétről hétre kicsusszan a billentyűzetem alól, pedig megmondanám, ha valami nem tetszene, vagy nem érezném működőképesnek. de hétről-hétre el tudnak varázsolni, magukkal ragadni ebbe a sötét világba. ha a legnagyobb erényt kéne mondani, nem tudok erősebb érvet annál, hogy ismerem a történetet, mégis meg tudják dobbantani a szívem, amikor kell. de nagyon. ezek után csak adminisztrációs célból kell kiírnom az évad értékelését, ugye...? (nagyontetszett) és most magzati pózba merevedve kivárjuk azt a kilenc hónapot...

„your king says he betrayed me for love. i say he betrayed me for firm tits and a tight fit.”

benioff-ék jól eltanulták a gonoszságot martin-bácsitól -a nyilvánvalókon túl is. mert elviccelődnek walder frey-jel, mielőtt az véghezvinné elképzelhetetlenül undorító tettét. jobban fáj a halál úgy, hogy tudod, hogy egyszerre két életet ontanak ki. jobban kihangsúlyozzák, hogy arya csak méterekre és percekre volt a családjától. (ez egyébként északon a többi stark-nál is jól működött. btw, milyen furcsa, hogy tavaly ilyenkor csak királyvár volt a kulcs-epizódban, most meg csak a többi helyszínt kaptuk meg.) továbbra is zseniális a sorozatban, hogy pontosan tudom, mi fog történni, mégis beleremegek, amikor látom a képsorokat. és a hidegrázás után csak a csend marad. (+06.03.)

„előttem újból térdre rogysz, és véred hullni fog; az oroszlán nem macska ám, s bevégzed kardomon.” (castamere-i esők)

„the gods gave men two gifts to entertain ourselves before we die: the thrill of fucking a woman who wants to be fucked and the thrill of killing a man who wants to kill you.”

érteni vélem, hogy miért női rendezőt kértek fel erre az epizódra benioff-ék. erős volt a női jelenlét, hát ezért. imádtam, ahogy dany lekezeli a szexista hőbörgést. jó volt nézni, ahogy mellisandre vérszerző körútja a célhoz ér. egy női kéz és női szív kellett ahhoz is, hogy joffrey utolsó kegyetlen szúrásai sansa felé ennyire feldühítsék a férfi nézőket is. vagy ahhoz, hogy érzékletes legyen, hogy milyen érzés egy nem kívánt esküvőn és nászéjszakán részt venni. az epizód nagyját a nyugati peremen töltöttük, ezért kicsit kilógott sam-ék kalandja a végén, érezhetően csak a cliffhanger miatt volt odaragasztva. ...egy ceremónián túlvagyunk, jöhet a többi...? (+05.20.)

„can you leave the war for one night?”

kicsit mintha visszafogottabb lett volna az erotika idén, nem? ezért kellett martin bácsi az írói székbe, hogy visszahozzon valami bizsergést oda le. viccelek ám. azért kellett az öreg, hogy gyönyörködhessünk a jobbnál-jobb mondatokban (meg a pucér lánykákba ...bocs, nem bírom ki...). még mindig előkészülünk, de az esküvők már csak ilyenek, lelkileg és szellemileg is meg kell érni hozzájuk. úgy szeretem, amikor megtesznek mindent, hogy a könyvből kapott élményeket minél jobban megpróbálják visszaadni (szereznek egy medvét. erővel ruházzák fel dany-t). de az is nagyon értékelendő, amikor költenek, és mégis működik (tywin újabb oktatása. robb-ék szála). ...felkészültünk. jöhet az áldás, septon! (+05.13.)

„don’t ever betray me. (...) ’cause i’ll cut your pretty cock right off and wear it ’round my neck.”

az erőltetett menet és a csúcstámadás között illik kicsit megállni. ezt éreztem ma itt a sorozatnál is, az elmúlt két hét zúzása után ma inkább építkeztünk a jövőre gondolván. ez nem azt jelenti, hogy ne lettek volna nagyszerű jelenetek, elég volt nekik csak összepárosítani a töviskirálynőt és tywin-t; cercei-t és tyrion-t; varys-t és kisujjat. és persze kemény hegyi túrára indítani ygritte-t és john-t, de úgy, hogy meglegyen a kötelező magassági kézizzadásom és ámuljak a látványon. a jövő hét várós továbbra is, várjuk, hogy mit hoznak ki a meglepő változtatásokból; hogy újra előkerüljön dany; hogy egyre haladjunk a gyászos végkifejlet felé. látjátok, ma is volt már vezéráldozat, ég veled ros! (+05.06.)

„-that thing you did with your mouth... is that what lords do to their ladies in the south?

-i don’t know. i just wanted to kiss you there is all.”

még hogy nem tudják összefűzni a sok szálat... ma nagyszerűen sikerült a tűzzel és tűzimádókkal, vagy csak egy ügyesen eltalált utolsó mondattal. de egyébként mindegy volt, hogy épp hova dobott le minket az írói szeszély, tökéletes jeleneteket kaptunk mindenütt. és talán az egyik legkönyvhűbb epizódot. és akkor most jöhet hosszasan a felvonulás, jaime monológjának emlegetése, arya tekintetének a kiemelése, a stannis-családért felelős kasztingos megdicsérése, robb igazi stark-ká változásának véghezvitele, a sok hangulatos múltba-révedés. ha ez mind megvolt, akkor már el is szállt a bosszúságom, hogy nem nézhettük meg, hogy ygritte-et mindenütt megcsókolta-e a tűz... (+04.29.)

„i don’t distrust you because you’re a woman. i distrust you because you’re not as smart as you think you are.”

hitted volna anno, hogy ennyire meg tudod majd sajnálni jaime-t? vagy theon-t? vagy az orránál fogva könnyen vezethető joffrey-t. vagy a naiv sansá-t? vagy a golyóit vesztett varys-t. vagy az ennyire bosszúra szomjazó tyrion-t. csak egy embert képtelenség sajnálni, a tűzben pörkölődő astapor-i kereskedőt. atyaég, az a jelenet! pedig körülbelül így élt a fejemben is, ahogy dany megszólal valyria érdes nyelvén, ahogy drogon szélesre tátja a száját, hogy kiengedje a tüzes végzetet. és látod és elhiszed a nyolcezer makulátlan jelenlétét, hmmm... (ma egyébként is magas fokon égtek a látványosok, nem csak a tömegjelenet sikerült pazarul, de a főtemplom is áll-leejtő volt, plusz királyvár külsőket is nagyon szerettem az adriával a háttérben.) (+04.22.)

„i’m quite good at spending money, but a lifetime of outrageous wealth hasn’t taught me much about managing it.”

elég könnyen megvettek maguknak már a rész elején, mikor megláttam edmure tully bénázását és a fekete hal keménységét. aztán egyből a kistanács gyűlésére váltottunk, ahol szavak nélkül is ott volt minden érzelem és hátsó gondolat, szóval könnyű volt. és ez a könnyedség később is kitartott, áradtak a nagyszerű szövegek tyrion meg jaime szájából, pod meg elveszítette a szüzességét (mázlista...). de azért komolykodtunk is kicsinyt, dany már nagyon rabszolga-ellenes hangulatban van, theon-nak még mindig rossz, jaime meg rövidebb lett egy kicsit. néztem fél szemmel az órára, úgyhogy tudtam, hogy mivel fejezzük be az epizódot, mégis hatásosan csattant a szerszám. csak hogy várósabb legyen a jövő hét, amikor valószínűleg megint könnyen igába hajtom majd a fejem. (+04.15.)

„when a tyrell farts, it smells like a rose.”

még mindig volt kit feltenni arra a bizonyos táblára. ma a stark-okat csoportosították össze nagyjából, és velük együtt érkezett egy csomó új karakter is, mert volt még olyan színész angliában, aki kimaradt eddig a mókából. de milyen jó nekünk, hogy martin bácsi ennyi szereplőt álmodott meg, az újak is nagyon ütnek, a töviskirálynő minden szava arany, thoros of myr egyszerre vicces és fenyegető, jojen reed mosolyában van valami furcsa fény, ami vonzza a tekintetet. meglepett, hogy theon szálát előrehozták az ötödik kötetből -mert oké, hogy időrendben itt a helye, de nekem az életben maradása volt azon kötet egyik nagy meglepetése. de ugyebár a vásznon minden más. but. amíg így minden más, addig minden rendben van. megvolt a második elrugaszkodás is, úgyhogy hórukk! (+04.10.)

„first time you’ve seen a giant, jon snow?”

amikor az ember nagyon-nagyon vár valamit, még a legkisebb dolgoknak is tud örülni. például, hogy láthat egy óriást. vagy a szépen növekvő sárkányokat. vagy a makulátlanokat. vagy az évad első cicijének. vagy a lannister-ek évelődésének és a végtelen mély sérelmeiknek. vagy hogy érezheti stannis hidegségét. vagy hogy elolvad margaery kedvességétől. vagy amikor összébb húzza a pulóverét a hóviharban, kimelegedik astapor napsütése alatt, ringatózik a tenger zúgásával. vagy hogy annyira elmerül a szokásosan fantasztikus világban, hogy arra eszmél, hogy az arcába robban a végefőcím. és akkor újra eljön a várakozás ideje. már csak egy hét, és megint rengeteg apró örömöt lehet majd felfedezni. (+04.01.)