„the league of rays.”
nem pont ilyen apáról álmodtuk... de legalább a simlissége hozott egy tipikus btd-s nagyjelenetet baseball-lal, küzdelemmel, szuperhősökkel... arról sem felejtkeznek el az írók, hogy minden fináléba kell esküvő (vagy opcionálisan temetés, ugye...), úgyhogy gyorsan írtak egy szolid, ukulelés, nem tipikus verziót. az meg jól érzékelhető, hogy a végére mennyire beleszerettek coney island-be... (*12.21.)
nem sokat változtattak a készítők tavaly óta, csak kivették a lehúzós rák-szálat, helyette az apaság témakörét jártuk körbe. de bármit kitalálhattak volna, mert ez a három lüke simán elvitte volna a showt, nem beszélve a rengeteg és nagyszerű vendégszereplő fűszeréről. tetszett.
eskü, nem sejtettem, hogy az hbo pont most fogja kaszálni a sorozatot... sajnálom, mert egy kellemes agykikapcsolós őrülettel kevesebb... ráadásul egyedi íze volt, kicsit alter, kicsit fentebb stíl, ugyanakkor nem felejtkezett el az alantas ösztöneikről sem. oké, a pilotnál még az ember mást várt, hisz' noir-paródiaként volt belengetve, de aztán csak nyomokban kaptuk a nyomozást, de nem baj, valószínűleg úgy hamarabb kifulladt volna. vagy nem. mindenesetre nekem így is tetszett. örülhetünk, hogy jonathan ames írói válságban szenvedett. a valódi és a fikciós is... mivel nem kaptunk cliffhangert a végén az arcunkba, ezért talán könnyebb elengedni a srácokat, simán csak nem lesz több közös kalandunk, füves elszállásunk, szexuális kilengésünk. a lényeg, hogy ők is, mi is maradunk perverzek. mindörökké, ámen.