soroló

„nature abhors a paradox. it has to heal itself.”

az ilyen nagyívű történetek lezárására csak egy út van: ha az érzelmeken át közelítik meg. én végig mosolyogtam ezt az utolsó 40 percet, és nem azért, mert vicces lett volna, simán csak jó volt nézni. a sok utalás miatt (régi nyomozati anyagok kerültek elő, meg olivia cool képessége), és persze a kapcsolatok miatt. az évek óta fejlődő apa/fiú szeretet, walter és astrid nosztalgiázása, szívet melengető dolgok ezek. ugyanakkor kellő mértékben epic is volt, ahogy a terv megvalósult. nincs jogom bántani, nagyítóval keresni a logikai bakugrásokat (időutazós sicifnél olyanok mindig vannak), a lágy rajongói szívem nem engedné. (+01.19.)

az előző évad végén kaptunk egy kis ízelítőt, hogy mi vár ránk idén, szép sötét jövőképet. még a fringe eddigi etapjaihoz képest is lehúzósabb hangulatút. és persze, hogy fura volt, hiszen az írók a szokásuknak megfelelően egy teljesen új vonalat találtak ki, idén elmaradtak a nyomozások (ezt némiképp pótolták a tárgy-kereséssel), így a heti-ügyek drámai hátterei sem erősíthették a felépítményt. nem ugrálhattunk az elmúlt években megszokott párhuzamos univerzumok között sem. ugyanakkor nem is volt igazi rajongó, aki nem élvezte még ezt a hidegebb utolsó kört is, ahol még egy kicsit az oly' megszeretett hőseinkkel lehettünk. én ugyanúgy vártam minden szombat estét, mint az elmúlt években. csakazértis nagyontetszett. az odaáti énem viszont hiányolta belőle a gusztustalanságokat, de egy kis medvecukor majd jobb kedvre deríti...

olyan furcsa visszagondolni a kezdetekre. letöltöttem a pilot-ot, aztán idő hiányában (másfél óra!) megnézés nélkül letöröltem. így járt másodszor is. harmadszorra már elindítottam végre a lejátszás, sőt még két részt abszolváltam, aztán annyiban maradt a dolog. jóval később folytattam csak, de meggyőzve nem lettem, inkább egy különleges nyomozós sorozatot láttam benne, heti-ügyekkel, gusztustalanságokkal. aztán valahogy megszerettem a hangulatát, nem is ez a jó kifejezés, inkább a bőröm alá mászott, és ott ragadt. persze ekkor már a karakterekhez is kötődni kezdtem, minden fringe-néző imádja walter-t, az őrült poénjaival és drámai mélységével, minden fringe-néző fülig szerelmes oliviá-ba (és így anna torv-ba). és amikor a hozzám hasonló nézőket magukkal rántottak az írók, akkor vették elő igazán a nagy ecsetet, és kezdték felfesteni a nagyobb képet, és gyönyörűen épült és állt össze az univerzum. ahogy mindig, most is ezeknél a nagy átíveléseknél, a cliffhangerekkel gonoszul tűzdelt hosszú történeteknél lettem igazán megfogva. és nem nagyon érdekel, hogy hány felé indultunk, miket változtattak meg a készítők egy-egy tollvonással, szerintem ez egy scifi-sorozat velejáró evolúciója volt. a legfontosabb az, hogy ha majd visszagondolok a sorozatra, akkor a hangulata, az íze fog bevillanni, a mélyben dolgozó igazi emberi drámák, az agyfacsaró wtf-ok, és a nagyszerű karakterek. meg egy-két képernyőre épp hogy beférő csúnyaság. és hogy a vállvonogatástól hogy jutottam el a feltétlen szeretetig. nagyontetszett. (és itt szeretnék külön köszönetet mondani a fox-nak, hogy ennyi éven át elnéző mosollyal vette tudomásul, hogy hullik ki a zsebéből a pénz...)

„sacrifice is hard, son, but you’re no stranger to it.”

az nem lehet, hogy nem megyünk még egyszer odaátra. hogy nem látjuk még egyszer az ott élő, szeretett karaktereinket. hogy nem kerül elő még egyszer a cortexifan. hogy olivia nem indul még egyszer utoljára életmentő küldetésre. …és közben készül az egész évadban gyűjtögetett darabkákból a gép is. sőt, a kopaszokkal is foglalkozunk eleget. nem csoda, hogy néhány szempillantás volt csak, és elpörgött az epizód. hjaj, 99 letudva, már csak egy van hátra. szomorú. (+01.19.)

„the boy had a 0.0001% chance of surviving, yet he did.”

az emberiség megmentéséhez kell egy jó terv. az observerek jövő-ideje és reprodukciós képessége jól sikerült bemutatóval került képernyőre. az érzelem-mentes emberek, akiket az érzelmek vezérelnek. sokat nézünk hátrafelé ma is, a régi dolgok felbukkanásánál fura melegség jár át. elárasztják az emberi agyat a hormonok, azt mondják ez a szeretet, nehezen értelmezhető fogalmak ezek. ahogy egy időt és teret másként értelmező lénynek, hogy valami megszakad, véget ér egyszer. a kapuban állunk. hideg és meleg egyszerre éri testünket. (és minden monoton hangon elhangzott mondat után képzeljétek oda a tipikus fej-döntéseket...) (+01.12.)

„he is no child. he is a chromosomal mistake.”

megint behúztak a csőbe... azt hittem, hogy a gyermekkel foglalkozunk (aki ráadásul nem is gyerek, hopp!), de igen hamar nina került a középpontba. ami jó, mert szeretjük őt, ráadásul a mostani fordulat vele kapcsolatban már érezteti azt, hogy bizony tényleg nagyon közel a vége. és ahogy walter-re és oliviá-ra, úgy ránk is hatással volt az esemény. apropó walter, sok kis aprósággal érzékeltetik, hogy az agya másképp működik, mint a hiányos, bogaras verzióban. jó volt, még tech-kütyükkel is hoztak vissza valamit a régi érzésből. (**12.22.)

„are you tripping?”

az elmúlt évadokban a tizenkilences részek voltak a különlegesek ugye, de idén már ilyen nem lesz, akkor jó lesz a nulla-kilences is, gondolták. és mihez nyúlnának, ha egyedi látványt akarnak, ha nem a pszihedéliához és terry gilliam-hez. de nem csak vidáman röpköd walter, ismét tudnak mélységet adni a karakterhez, a furcsa szituációhoz (harc a gonosz énnel). az epizód többi részét rejtélyes kalandozós hangulattal töltik meg, kicsit lost-osan megy a jövés-menés a vancouver-i erdőben, begyűjtünk ismét néhány puzzle-darabot. (**12.15.)

„emotion is our weakness.”

a-szál: peter bosszút forral és observeresedik (az a fej-mozgás!). b-szál: walter-ék a tech-cucc és a kopaszok mibenlétét vizsgálják, információkat szolgáltatva nekünk. c-szál: olivia külön akciója, mert vele is kezdeni kell valamit. nem ám, ma ő húzta a bölcs-kártyát, amivel szintén nincs baj. először azt hittem, hogy a hit vs hideg logika tételen megyünk végig, de inkább a szeretet vs érzelem-mentességre kanyarodtunk rá. de akkor minek kellett a mindenttudó néni...? kicsit széttartó, de kellemesen hideg és mégis érzelmes epizód. (**12.11.)

„matter sublimation device.”

heti-ügy nincs, talán már nem is lesz, van nekünk viszont heti megszerzendő dolog a nagy tervhez. ami meglepő módon egy első évados tárgy, de egyéb utalás is van a kezdetekre. tetszik, hogy peter átalakulásán és tettein keresztül értjük meg jobban a kopaszok életet, látásmódját. egyéb meglepetéseket is tartogat a rész, nina és belly kapcsolaton át jön elő újra walter természete. ismét egy olyan téma, ami figyelmet érdemel, amiben john noble brillírozásra van esély. már ha jól látom a jövőt... (**11.17.)

„since the pocket universe exists in inter-dimensional space, many of the usual laws of physics won’t apply.”

még nem értünk el a főcímig, de már tudtam, hogy david fury írta az epizódot. a scifi-hívők (moi?) jól megkapták ma a magukét, hologram, kamera-szem, egy újabb fura univerzum. az operatőr, valamint a fény- és szín-technikusok is adták alánk a lovat, szép munka volt na. ugyanakkor nem felejtettük el ettát sem, vagy peter újdonsült power-jét. még egy kis walter-drama is belefért a végére, hogy száz százalékig elégedetten álljak fel a guruló székemből. (**11.11.)

„before going on a journey of revenge, dig two graves.”

szombat este? akkor jöhet egy kis nyomasztó jövő-kép. főleg most, hogy még friss a gyász. és mindenki másképp reagál, walter egy kis emléket szeretne, olivia szép lassan törik meg. peter járja a legérdekesebb utat, ahogy átmegy kegyetlen terminátorba. a boldog jövő reménye egyre vékonyabb. viszont, amikor a kopaszok bekapcsolták a gépet, csettintettem egy nagyot, megcsapott a régi fringe-hangulat szele, de walter szemléletes magyarázása is hasonló reakciót váltott ki. a pupilla-vizsgálat meg gondolom nem leplezett blade runner hommage akart lenni. (**11.03.)

„there was a time when we solved fringe cases. now i think it’s time we created a few of our own.”

légből-kapottnak tűnhet, hogy most derül ki, hogy minden régi ügyhöz kapcsolódó dolog el lett tárolva, pedig nagyon is walter-re vall ez. meg whocares, ennyi írói belenyúlást el kell tudni viselni, egyébként is, nosztalgia-faktor! a fontosabb írói húzás úgyis a végén volt. először is: drámaként hatott, szívtépő halál. másodszor is: igazán meglepő tökös húzás volt, négy rész után kiírni egy ilyen fontosnak tűnő karaktert. harmadszor is: lehet, hogy megtalálják a módját a visszahozásnak, ha ötletes a dolog, akkor nem baj, de most mindenképp fáj. negyedszer is: a sorozatban mindig fontos volt a gyermek-elvesztés téma -lásd még: walter mit meg nem tett peter-ért témakört. (külön pacsi broyles-bácsi visszahozásáért.) (**10.27.)

„someone has to survive to tell mankind’s story.”

az emberiség megmentéséhez az első lépés megtéve. egy nagyon fringe-es lépés... de tudjátok, az a jó, hogy nem unalmas és nem önismétlő, egyszerűen csak érzed, hogy ez olyan, mint amit eddig nyújtott, hogy az elemek valami kényelmesen ismerőssé állnak össze -a gusztustalanság, a heti-dráma, a rejtély-faktor, a karakterek interakciója, a walter-poénok. ugyanakkor mindent körülvesz a scifi-hangulat, ezzel adva egy új ízt a főzethez. ismeretlen ismerős, mint walter fejében a kusza gondolatok. (**10.13.)

„i became a loyalist because i’m a coward.”

kicsit többet ismertünk meg újra a jövőből -az emberekről, az árulókról. hogy ez a kor mennyire megkeményíti a benne élőket. persze azok, akik még csak most kerültek ide, még a régi szemléletüket hordozzák, van bennük még tűz (vagy egy kis walter-ség!). kelleni is fog ez, hisz’ kis csapatunk nagy küldetésre indul. nakérem: tudom, hogy már megint lost-ozni készülök, de aki az agyon-gyűrt videokazettánál nem szisszent fel, az nem is volt a rajongója a nagy elődnek. (viszont úgy néz ki, nem kapunk több desmond-ot, hogy harapná ketté a készítőket egy kopasz kalapos időutazó...) (**10.06.)

„welcome to 2036.”

az ember vajon másképp néz valamit, ha tudja, hogy utoljára teheti? mindenesetre fura kimondani, hogy ez az utolsó fringe évadnyitó -és ez az írók szeme előtt is ott lebeghetett, mert igencsak odatették magukat erre a kezdésre. és nem csak az izgalom-faktorral, hanem a jövő világának felépítésével (amber gypsies, piac, park-átalakítás, autó-roncsok, minden, ami egy sötét jövő-képhez jól mutat a háttérben), plusz a drámáról sem felejtkeztek el (család-egyesítés, walter-kínzás). a karaktereink hozzák magukat a jövőben is, a kis-szöszi jól beilleszkedett. eddig bizakodtam, de most már az egekben a várakozási faktorom az utolsó 12 részre. so say we all! (**09.29.)

„you have always been playing god.”

hogy miért jut eszembe mindig a lost...? most is bevillant, ahogy pörögtünk fel és fel, az ottani fináléknál éreztem hasonló zsizsegést, mint most. szépen lezártuk az idei nagy átívelést, érezni, hogy azért sorozat-végként is funkcionáló befejezést akartak írni a srácok. imádom, hogy most is egy csomó minden előkerült régről, mindig lenyűgöz a komplexitás, egy-két rejtélyt is kipipáltunk (olivia halála –azért itt egy percig nem bíztam az írókban...). megvolt a szokásos creepy-faktor is rebecca mader szemeivel. de a legfontosabb a nem eresztő feszültség volt. szerettem. (**05.12.)

igénytelen rajongó vagyok... na jó, az évadnyitónál még csalódott rajongó voltam, de utána maximum apró pillanatokig húztam a számat (bár nem emlékszem ilyenre, de lehet, hogy volt ajak-biggyesztés, meg ez így jobban hangzott… -a szerk.). továbbra is imádom a hangulatát, kötődöm a szereplőkhöz, bírom az átgondoltságát, és várom hétről-hétre, hogy szombat legyen. lehet, hogy már nincs glóriája a többi ember szemében, de attól még én fülig szerelmes vagyok belé. nagyontetszett. jövőre sírás lesz…

„the bishop must be sacrificed.”

így készült a laborban a finálé első fele: adtak hozzá hetiügynek látszó kezdést, scifis beütéssel (nano-robotok), lost-os vendéggel (rebecca mader), aztán kevertek bele nagy visszatérést és csavarokat, olivia power-használatot és érzelmeket (hangsúlyos lett a gyermek utáni vágy, és ha a 19-es részre gondolsz...), valamint két kézzel szórták bele a walter-humort. mindezt alap-lángon főzték, fokozatosan egyre gyorsabban keverték, hogy aztán jövő héten robbanjon a képünkbe az egész. (**05.05.)

„creating a big bang.”

huh, ez megint erős volt, egyik ámulatból estem a másik után. teljesedik ki drj bond-gonoszi magasságokba érő terve, jól érződik a nagyszabás azzal, hogy kitekintünk mindenféle országokba is. az írók meg úgy hozzák ezt az érzést, hogy zseniálisan kapcsolják be a régebbi dolgokat (kortexifan, a gép), ilyenkor ugrál igazán az átívelős scifiért rajongók szíve. ami sírni is tud szomorúságában, jól működött a dráma az elválásnál (walter-ek és oliviák beszélgetései + a zene). de ugye nem utoljára láttuk odaáti barátainkat? a (dupla) finálé után okosabbak leszünk, minden elő van készítve egy kemény zúzásra. (**04.29.)

„i wouldn’t give up until the observers had gone.”

mindig is tudtam, hogy a kopaszokból még baj lesz... jó scifi-rajongóként szeretem az ilyen jövőbe kitekintő epizódokat (a dollhouse-nál is milyen jól működtek), szeretem szemezgetni a részleteket, az elejtett mondatokat, magamtól összerakni a kihagyott eseményeket. és szerencsére ez a rész jól is volt megírva, lehetett kirakózni, whatthefuck-olni. és persze ott volt hozzá a dráma is -amihez egy henry ian cusick kaliberű színész még rengeteget hozzátesz. (és ha már színészi játék, john noble megint egyszerre két arcát mutathatta meg.) a sztori jó, a körítés jó, az ötletek jók, az új főcím jó, ugye nem csak egyszeri kísérlet volt ez, hanem erre megyünk tovább valamikor? (légy kegyelmes drága fox!) (**04.21.)

„the doppelgangers were somehow linked across universes”

jól mutatja a rész (és a fringe) erősségét, hogy nem nagyon volt kedvem a playre nyomni, aztán két perc alatt berántott, onnan meg nem eresztett, jó volt nagyon. vicces, hogy tegnap sherlock holmes 2-őt néztem, ma meg drj-os epizód következett +walter holmes-ot idézett. de ez még semmi, két univerzumos, együtt dolgozós epizód volt. de ez még semmi, érzelmekkel teli epizód volt. de ez még semmi, csinnadrattás fináléhoz felvezető epizód volt (és a sor folytatódik hosszan...). örülök, hogy b-broyles drámai háttér-szálat kapott, ahelyett, hogy rácsaptuk volna a ’shifter’ matricát. így fringe-esebb. nem kérdés, hogy nálam szeretettel teli sóhajjal hangzik ez a mondat: már csak négy rész... (**04.15.)

„our vigilante is a shapeshifter.”

végre egy odaáti epizód. végre egy kis shifter-ügy. végre lincoln a középpontban. végre jópofa lincoln/lincoln párbeszédek. végre mosolygós vörös b-olivia. végre batman-poénok. illetve sáska-poénok. végre talán elindultunk az ál-broyles lebuktatás útján. végre egy kis mély-dráma. tipikus fringe-hangulat. tipikus fringe-gusztustalanság. tipikus fringe-es szomorú múlt a heti-ügynél. ez most rosszul hangzik. mintha az eddigiekkel baj lett volna. pedig dehogy. mindjárt újrafogalmazom az egészet. megint jól választottam tudat alatt. lásd az alant látható awake. most mehetek radiohead-et hallgatni. lásd epizód címe. (**04.07.)

„we can be children of the new world.”

eszem a csavaros agyatokat, srácok... recitált első évad, csavarokkal persze, kis problémázás olivián, walter-poénok, ugyan, eddig egy átlagos rész lenne. de aztán ráfordultunk egy új átívelésre (oké, annyiban nem új, hogy drj áll a háttérben), a végére meg olyan lost-os cliffhangert sikerült applikálni, hogy majdnem magam alá vizeltem. plusz felbukkant alessandro juliani (aka felix gaeta) is, gondolom nem csak arra a hét másodpercre, amit most láttunk belőle. újra lelkes lettem. kár, hogy szombat este nézem mindig, így képtelen vagyok értelmesen fogalmazni, de talán tudtok hámozni. (**03.31.)

„it’s every human being’s right to know love.”

egy fringe-kirakós darabkái: csúnya heti-gonosz -drámai múlttal, megalapozva a gonoszkodását. főhősök személyes magánéleti drámája. apró lépések átívelés szempontjából. observer felbukkanás. walter-poénok. cliffhanger a végén. ilyen volt ez is? igen. unalmas és/vagy érdektelen volt? cseppet sem! bár nem szívesen néztem az égett arcot (direkt mindig az a fele volt premier plánban...), de a parfüm-készítős története érdekelt. oliviát is tudtam sajnálni, persze, hisz’ kötődöm a karakterekhez. peter vonala meg hozta a meglepetéseket, az első évadból ide fúródott cuccot és a nagy titkot az idővonalakról. reméljük véglegesre tervezték a nagy boldog összeölelkezést, mert most már ráncolni fogom a homlokom, ha megint szétválasztják őket... szerelmet mindenkinek! (**03.24.)

„activate olivia.”

oda voltam meg vissza... megvolt a kellő feszültség, a ’vajon melyik nina melyik’ játék, az első évados utalások ismételt felbukkanása (lámpagyújtás), jones igazán gonosz mivolta (és ráadásul jó megölhetetlenre sikerült ápdételni). de persze én is, mint valószínűleg mindenki, a kopasz agyban eltöltött percekért voltam a leginkább oda. az ősrobbanásos háttér, a titok az observerekről, az egésznek a jó értelemben vett scifis hangulata, így kell ezt csinálni, hogy minden geek a monitor elé boruljon. hogy a drámainak szánt ’szakítással’ hogy vagyok? megszoktam már... david fury nevét könnyű volt megjegyezni a ’walkabout’ című lost epizód miatt, most újabb strigula került a ’figyelemre-méltó’ hasábba a neve mellé. ...négy hét szünet? frak... (**02.25.)

„protecting the hive”

minden fejben dől el... szépen közeledik a két univerzum -olivia által, bár nem merem ezt biztosan állítani, mert aztán jövő héten megint csavarnak egyet az írók és rámcáfolnak... peter is érthető, hogy morcosan reagál, egyszer már megégette magát boliviával. úgy szeretném, hogy ezek ketten permanensen összejöjjenek... de jó, hogy egy csomó régi dolog előkerült az emlékezés által. a hetiügyben is voltak érdekes dolgok, génmanipuláció, telepatikus kommunikáció, tipikus fringe-es témák. …hülyeség azt várni, hogy jövő héten okosabbak leszünk...? (**02.18.)

„both towns will be destroyed and all of us with them.”

mi más miatt kerülnének bajba hőseink, ha nem walter gyomra... kicsit fura volt, hogy mi már a tizedik percben összeraktuk, hogy itt bizony universe találkozóról van szó, bishop-éknak meg kellett több, mint harminc... de sebaj, hisz’ a rész jó volt, a kietlenség, a szélfútta levelek, a suliba-zárkózás adott hozzá némi zombi-horroros ízt. úgy néz ki, elindultunk a mi világunk felé, igaz, nagy meglepetésre, nem úgy, ahogy arra számítani lehetett (a gép-szálat csak lengetik előttünk ma is néhány pillanatig). persze a karakter-momentumok ma is előtérben voltak, azzal, hogy waltert kihoztuk a laborból és peter segít neki, egész első évados hangulatot teremtettek, tuti direkt, mert emlegettünk is korai dolgokat. (**02.11.)

„the tears of ra.”

megint egy sokrétegű, okos epizód. obseverekkel foglalkozunk, de mégsem. odaátiak ideát, mégsincs ebből probléma. sőt, emberibbek lesznek, b-astrid és b-olivia egyaránt. közelednek walter-hez -és hozzánk. az eheti rosszfiú is megkapja a maga drámáját. illetve, dehogy rosszfiú, ő csak segíteni akar, dolgozik benne a hőstudat, és ezzel egy vallásos élt is kap az egész, peter csóválja is a fejét. fura, hogy mostanság mindenki a jövőbe lát, mégha különböző technikákkal is. biztos ennek is lesz jelentősége. és biztos az időjárás teszi, hogy ilyen hidegen írok egy szerethető részről. vagy megfertőzött b-astrid. btw, more astrid please! (**02.04.)