soroló

„welcome to hell’s asshole.”

kellett még néhány kemény akadály, mielőtt hőseink sikeresen megmentik a világot... úgyhogy jött néhány szemtelen démon, az egyszerű népek zombi-létben gyilkolták egymást, és maga a megtestesült gonosz királynő is beállt a test-test-elleni küzdelembe -igaz, hogy azért nem alacsonyította le magát, és csak a culebrák királynőjével küzdött meg, ahogy illik... (btw, gondolom ezért hozták natalie martinez-t a szerepre, mert tudták róla, hogy megy neki a bunyó...) egy történet misztikusságához mindig ad némi pluszt egy teljes napfogyatkozás, a képi világhoz viszont sokat tud hozzáadni az el-kékített kinézett -igaz, hogy itt is érződik az idén általánossá vált spórolás, mert a pokol ábrázolását meg megoldották egy egyszerű vörös szűrő ráhúzásával... bizonyos ráutaló pillanatokból az első perctől arra következtettem, hogy valamelyik főszereplőtől búcsúzunk a nagy csata után (akár valamelyik gecko-tól is), így aztán meglepődtem, amikor kvázi happyend-be futottunk bele a végén -egy olyan lezárásba, ami funkcionálhat a széria lezárásaként is (persze azért egy kiskapu nyitva maradt, azt mindig szoktak hagyni maguknak az írók). gyanús is, hogy nagy a csönd a lehetséges következő évadról... ($$11.02.)

hát srácok, jól elrontottátok a szórakozásomat... mert ez a sorozat csak guilty pleasure-ként működik, amikor az alkotók agya ledobja az ékszíjat, és mindenféle őrült kalandokba keverik a hősöket, az érdektelenség viszont a halála lesz, elég gyorsan... és többször emlegettem az évad során, de most is megerősíteném, hogy nagyon erős a gyanúm arra, hogy komolyan meg kellett vágni az egyébként sem magas költségvetést, és azért írtak az évad középre ilyen egy helyben toporgó, unalomba hajló, minimális helyszíneket felhasználó epizódokat, mert ezzel spóroltak -meg azzal, hogy csak azokat a dolgokat mutatták meg, amit muszáj volt, különben nem nyílt ki a trükk-láda... (azt viszont nem tudom, hogy a spórolás számlájára kell-e azt is írni, hogy eiza gonzalez az évad nagyrészét az oldalvonal mellett töltötte...) pedig lehetett volna spiritusz abban, hogy az embereknek és a culebráknak össze kell fognia egy nagyon gonosz ellen, ahogy abban is, hogy még szélesebbre tágítják a sorozat mitológiáját, de sajnos az utolsó két-három epizódot leszámítva nem akart működni a koncepció -persze, mert azt gondolták, hogy elég lesz heti-démonokat küldeni a srácok ellen, majd a végén jöhet a boss-fight, és ezzel le is tudtuk az alapok felépítését. de sajnos én vagyok olyan hülye, hogy egy szórakoztató marhaságtól is többet várok -mondjuk hogy szórakoztasson...

„-we gonna get all dirty dozen on this one?

-everybody dies in that movie. pick another one.

-guns of navarone. almost all of them make it, except stanley baker and that hot chick.”

köszönöm, hogy végre beláttátok, hogy csak egy szórakoztató b-film-hangulatú sorozat vagytok, és nem is akartok többek lenni... ez az belátás valahol az utolsó nagy csatára való készülődés közben csapott meg, amikor a culebrák eltakarták az arcukat, majd ritchie design-maszkja a következő totálra vágásnál fennmaradt a kép tetején. és ezek után a zenés autó-motorozás is nagyon retrós hangulatot árasztott, nem beszélve a kis bányász-városról, amit a csata helyszínének választottak -aminél tipikusabb western-díszletet keresve sem találhattak volna a texas-i sivatagban... és ha már a háttérből áradt a vadnyugati feeling, akkor már a sztori is errefelé kanyarodott, jöhetett a nagy lövöldözés -zombi-kovbojok ellen... de. az ilyen típusú olcsó-filmes hatások eddig is fel-felbukkantak a sorozat szövetében, de most volt egy jelenet, ami végleg átlökte a show-t a határon: amikor seth röptében kilassítva töltötte meg a fegyverét a szanaszét szálló töltényekkel, és még arra is volt ideje, hogy megforduljon, és tű-pontosan célozzon... love it. (a végkifejletre várható volt, hogy minden erőfeszítés ellenére elnyeri a valódi formáját a gonosz, mert enélkül nem lett volna igazi a finálé.) ($$10.31.)

„i mean, who are you people? ragtag band of criminals and bloodsuckers, fighting for what? truth? justice? the mexican-american way?”

tudtam én, hogy az kell, hogy santanico visszatérjen, és minden helyrebillen a sorozatban... persze túlzok, mert nem csak ő-szépsége kellett, hogy élvezetes legyen a rész, hanem az is, hogy megint lépjünk egy párat a végcél felé -meg persze az is, hogy la diosa ne csak a formás popóját hozza vissza a show-ba, de carlito darabkáit is. mert oké, hogy egy alávaló szarkavaró fickó ő, mégis szórakoztató nézni a megmozdulásait, plusz tudja emelni az egyébként is az egekben járó cool-ság faktort. a kettejük párosa azért is jó, mert nem csak a verbális adok/kapok megy köztük nagyszerűen, hanem a segg-szétrúgásban is jól tudnak kooperálni. és volt bőven segg, amit szét lehetett rúgni... még geno segers-t is behozták heti-démonnak, aki világéletében ilyen brutális verő-embereket fog játszani, de mi másra számíthat az, aki ilyen lóbaszónak született... robert knepper-t bezzeg nem ilyen izom-gonosznak hozták, csak simán egy simulékony alávaló alaknak, ami meg neki meg nagyon jól... megint kavartunk a felálláson, miközben metálra ment a bunyó, és ennyi most pont elég volt, hogy eszembe se’ jusson húzni a számat... ($$10.25.)

„this is some serious eyes wide shut shit, professor.”

az elmúlt hetek kiábrándultságához képest egész felüdülés volt a mai rész -még annak ellenére is, hogy azért ma is elég kevés helyszínen jártunk, de legalább azt lehetett érezni, hogy van tétje az eseményeknek, hogy nem csak egy helyben toporgunk... mert elkezdték felfűzni az eseményeket -például a peace-keeper érzelmi hullámvasútjára, mert azt is kihasználják, hogy elhagyta őt a családja, és azt is, hogy a múlt héten megint elveszített egy számára fontos nőt. valahogy lehetett érezni, hogy több lesz a felejtésre használt csaj egy alkalmi numeránál, és tényleg, belőle lett a heti-gonosz, egy újabb szomorú történetű pokoli lény (nem tudom, hogy a normális alakját hozó színész-hölgy volt-e a maszk alatt is vagy egy kaszkadőr, de igen látványosak voltak a pörgő-forgó rúgásai...). szintén érezhető volt, hogy a gonosz-királynőnek tervei vannak azzal, hogy könnyedén belesétál a csapdába -csak seth-éknek nem tűnt fel ez a tipikus dramaturgiai húzás... viszont az ördögűzés elég hatásosra sikerült, pedig csak annyi történt, hogy fokról/fokra húzták meg a köteleket, amíg elérték a megfelelő keresztre-feszítős pózt... ($$10.19.)

„your bro’s always been a couple tacos short of a fiesta platter. the light’s on in his fridge, but the food ain’t cold.”

szerintem iszonyatosan meg kellett húzniuk a költségvetést idén rodriguez-éknek, más magyarázatot nem találok arra, hogy ilyen epizódokat hoznak most már egymás után sorra... mert olyankor szoktak ilyen ’minimál-környezetbe összezárjuk a szereplőket’ típusú részeket hozni a sorozatok, amikor spórolni akarnak az alkotók. ha nem így lenne, akkor azt kéne feltételeznem, hogy egy olyan epizódot akarnak lenyomni a torkunkon, ahol negyvenöt percen keresztül kergetőznek egymással a szereplők, mert az egyiküket megszállta a gonosz -és az nem lehet, hogy egy ilyen ócska horror-klisével beérnék a srácok, ugye nem...? ráadásul egész a végéig tét nélkülinek éreztem ezt a folyosó-keringőt, mert úgyis megússza mindenki a kaszabolást, és richard is kikerül ebből az állapotból. aztán a végén mégis bevállaltak egy áldozatot, de abban sem volt köszönet, mert az egyetlen épkézláb emberi kapcsolatot tették így tönkre... (azért is gondolom, hogy pénz-hiány lehet a háttérben, mert amikor ritchie látta a paradicsomi poklot, akkor egyetlen vágóképre sem futotta nekünk a helyről, csak azt láttuk, hogy a srác látja...) (hmm, de az a legnagyobb baj, hogy eltűnt a fun-ság a sorozatból, és így sokkal könnyebben kijönnek a hibái is...) ($$10.10.)

„we all happen to be standing at 3333 cannibal-fucking-lane!”

kellett három-és-fél év, de végre megvilágosodtam: ez a sorozat nem csak az alap-filmjével kötődik a kilencvenes évekhez, ez a sorozat maga a kilencvenes évek mai megtestesülése... de tényleg, gondoljatok csak bele, azon a pár fuck-on meg hébe/hóba előforduló csöcsön túl mi különbözteti meg egy korabeli generikus network-fantasy-tól? még a reklám-szünetek után is pont úgy vannak vágva, mint az akkori emblematikus alkotásokban, azaz ugrunk pár pillanatot előre minden szünet után (példa: a szöszit már majdnem elkapja a megszállott seth, intimbetét-szünet, visszatéréskor a szöszi már egyedül fut a folyosón, üldözője jócskán lemaradva...). (mondjuk azt, hogy a trükkök színvonala sem nagyon haladja meg a húsz évvel ezelőtti szintet, azt inkább a rodriguez-féle spórolásnak tudnám be, mint technikai hommage-nak...) szóval, a sztori szerint megint volt heti-gonosz, meg kisvárosba zárt zombi-szerű kannibálok, de igazából ezeknél sokkal szórakoztatóbb az a fasz-méregetés, ami a karakterek között zajlik megállás nélkül... ööö, asszem kicsit eltávolodtunk egymással a show-val, talán egy erősebb mitológiával vissza lehetne csábítani. vagy mondjuk santanico-val -de tényleg, hol van az én drága szerelmem...? ($$10.04.)

„are you sinners or are you saints?”

ha már scott fuller-t egy rock-zenekar élén hozták vissza, akkor már a heti-gonoszok is lehettek olyanok, mintha egy törzsi metál-bandából érkeztek volna... ja, mert ma is jöttek új gonoszok, hogy kicsit elpáholják a gecko-tesók seggét, és nem is a vad kinézetük vagy a harci stílusuk tetszett a legjobban (a fő-srácnál kicsit túl is tolták a pörögve rúgást), hanem az, hogy hárman összesen egyetlen mondatot ejtettek ki a szájukon az epizódban (plusz az az ötlet is jó volt, hogy a szív-dobbanást figyelő képességük beépült a rész hang-képébe és a zenébe) (plusz kettő: annak is örültem, hogy eszükbe jutott az íróknak, hogy az új lényekhez kössék richard kését, ami a kezdetek óta velünk van, ugye -ügyes, ügyes...). de azért hogy ne csak egy heti-ügy (illetve heti-gonosz) legyen, ezért megtörtént a nagy harc első menete a kate testét bitorló nagy-gonosszal -és ennek a legfőbb tanulsága az, hogy kate lelke még ott van a mélyben, tehát vissza lehet még hozni a hagyományos karakterét a győzelem után -nem hiszem hogy kérdés lenne, hogy ez is a végső írói szándék vele... ($$09.23.)

„culebras were nothing but slaves in the underworld.”

huh, az elején azért kicsit éreztem, hogy az elmúlt napok realista sorozat-epizódjai után talán sok(k) lesz most nekem egy skorpió-farkú férfi... de aztán pár perc után belerázódtam -még azt a gondolatot is sikerült elhessegetnem magamtól, hogy nagy katyvasz lesz hamarosan a mitológiából, mert igazság szerint nagyon szépen kezdenek összeállni a mesék és legendák, jól felépítették ezt az új táplálék-láncot, ahol a culebrák már nem a világ urai, sőt, az emberhez hasonlóan csak söprögető szerep jut nekik. mondjuk remélem a későbbiekben már nem akarják követni az egy rész/egy démon szerkezetet, mert túlságosan procedurális hatást kelt... de legalább volt logika abban, hogy ez a dög miért akarta kitépni a vámpírok méreg-fogát mirigyét... az erős ellenfélhez egy erős szövetséges is dukál, úgyhogy a fű alól kerítettek a gecko tesók egy profi démonvadászt, akit ki más játszana, mint a rossz horrorok emblematikus alakja, a fő-állásban maszkmesterként tevékenykedő eredeti és (majdnem) egyetlen sex machine, tom savini, aki a maga egyszerű kellék-tárával biztos hogy szórakoztató lesz ebben a freak-show-ban is... (hehe, a jogsin a tarantino fotót kiszúrtátok...?) ($$09.20.)

„-la diosa... will save me...

-no, she won’t.”

emlékszem, hogy kicsit fanyalogtam tavaly, hogy miért nem lehetett békében eltemetni kate-et, minek kellett visszahozni, de igazság szerint lehet spiritusz abban, hogy belébújtatták a gonoszt, igaz, kicsit tartok attól, hogy madison davenport-nak nagy lesz ez a cipő, mert azt tudjuk, hogy szende kislányként jól működik, de abban kételkedek, hogy megvan benne a vibe ahhoz, hogy elhiggyük neki az alávalóságot... bezzeg eiza gonzález megint hozta a kisugárzását, a kemény és kérlelhetetlen arcát, amitől elhisszük, hogy ő a culebrák igazi királynője. mert persze hogy vissza kellett csábítani őt is az események sűrűjébe, és erre most rászántuk ezt az epizódot -no de ettől még nem zuhantunk unalomba, mert a ketrec-harcos környezet már eleve felfrissítette volna a tempót, de érkezett egy maja templomi szobornak kinéző gonosz is, hogy kellően szétcsapjon az ártatlanul szórakozni vágyók között. és persze mindenhol a gecko-tesók álltak a frontvonal élén, hogy ők kapják a nagy maflásokat... (tetszik, hogy nem felejtettük el a tavaly megkezdett vallásos culebrák vonalát, de hé, mexikóban vagyunk, a vallás itt szent dolog, nem...?) ($$09.16.)

„if you believe in heaven, mr.gecko, i suggest you start to believe in hell... because it is coming.”

mindig meg tudnak lepni rodriguez-ék, hogy mennyi mindent ki tudnak hozni abból a vékonyka sztoriból, amit a film-változatból örököltek... egyre gazdagabb a mitológia (gondolom van mihez nyúlni a mexikói kultúrkörből), egyre több alvilági lény bújik elő a fészkéből, hogy megbonyolítsák a viszony-rendszert. akár szó szerint is a föld alól másznak ki, hogy borsot törjenek a culebrák és (a) los hermanos geckos orra alá... mert persze a módosított irányvonalak ellenére is találnak helyet seth-nek és ritchie-nek, már rég nem a vámpírok ellen vannak, hanem nekik gályáznak -behajtók és kemény-emberek, mi mások lennének... de nem tököltünk túl sokat az új szituáció expozíciójával, egyből egy nagy vértócsa közepén találtuk magunkat, benne a szószban nyakig, erős ellenfelekkel harcolva, új szintre emelve a gusztustalanság-faktort (arcon át kihúzott koponya, tényleg...?). a sztoritól eltekintve nem sok minden változott, a ponyva-hangulat még mindig élvezetes, a gecko-tesók ontják magukból a tarantino-i popkult-utalásokat, és persze annyira cool mindenki, hogy egy ipari hűtő is megirigyelné a cool-ságukat... ($$09.16.)