„the adversary, destroyer of kings, angel of the bottomless pit, prince of this world and lord of darkness”
neil gaiman sosem tud kivetkőzni magából -és pont ezért szeretjük. ő az, aki tökéletesen vegyíti a fantázia-világot a valósággal, aki értő kézzel nyúl a mitológiai elemekhez, és aki bolondozni is tud a jobb napjain. úgy tűnik, hogy sorozat-készítőként sem tagadja meg magát, és pont úgy ír forgatókönyvet, mint egy regényt vagy egy novellát. talán egy kicsit túlságosan is úgy... bár nem mondanám, hogy igazán zavart a sok narráció itt a kezdésnél, de talán egy fokkal irodalmibbá tette a részt, mint amit egy mozgóképtől megszoktunk, sűrűnek érződött a pilot az itt átadott információ-áradat miatt... de így legalább nem mondhatjuk, hogy nincsenek megfelelően lerakva a baljóslatú alapok, hogy ne hozott volna lázba a szerző az apokalipszis árnyékával... de persze a lelkesedéshez kellett még két kulcs: michael sheen és david tenant, akik nem csak a ruházatukban különböznek egymástól, de nagyszerűen fogták meg a karaktereik közötti különbségeket is, az angyal görcsös és folyton zavarban van, a démon viszont űberlaza és beleszarós. és mindkettejüknek tökéletesen áll az adott szerep... nem azt mondom, hogy ez a pilot húzott be a leginkább az elmúlt időszakban, de ilyen tehetségek mellett nem hiszem, hogy nagyon félre tudna menni valami a fináléig. bízni kell. hinni kell. (×06.05.)