„my race devours the excitement and excesses of life, the adventures, the terrors, the thrills!”
egész hihető lett volna, hogy sarah jane elfáradt, megöregedett, beteg, csak túlságosan gyanút keltett, hogy a semmiből feltűnt egy új nőszemély, aki ráadásul még furán is viselkedik. így nem sikerült megvezetni, hogy majd most milyen jól megújítjuk a csapatot, valahogy kilógott az ördög farka, ha értitek, mit akarok mondani. a nehéz helyzet szétszakította kicsit a srácokat is, fizikailag és lelkileg egyaránt (sosem szerettem, amikor jóbarátok így hisztiznek egymással, lásd még potter összes...). de, sohase mondd, hogy soha, a világ újra megmenekült, köszönjük sarah jane és díszes kompániája! (+09.16.)
megmondom könnyen, miért volt ez jobb évad, mint az előző: nem volt slitheen! nem csak ezért ám, valahogy komorabb, felnőttesebbek, emberibbek voltak a történetek, jobban kidomborodott a szomorúság. felnövünk, felnövünk? tetszett.