soroló

„the runway’s clear, my friend.”

pedig szerettem volna egy szép leszállást, de... így az utolsó részre próbálták kicsit kibogozni a románc-gubancot, nem sok sikerrel, ráadásul még olyan délamerikás fordulatokat is izzítottak mellé, mint az eltűnt öcs, és a mindig kötelező pregnant-szál. az ügynökösködéssel egy kis feszültséget nyomtak volna a részbe, közepes sikerrel. a legvége -az együtt a kiscsapat- legalább hozta a finálé-hangulatot. de az is jó ötlet volt, hogy egy évad - egy év. (ezek a nők mindig lágyítják a szívem...) (**05.24.)

vesszőparipám, hogy az írókat fényezem vagy bántom. de sajnos egy sorozatnál a legtöbb dolog rajtuk áll vagy bukik. és most nem dicsérni fogok... az elejét nagyon bírtam, egy-rész-egy-város, aranyos csajok, jó korhangulat, kis ügynökösködéssel feldobva a csacskaságok. aztán az egészet elvitték ebbe a nyögvenyelős kapcsolati romantikus izébe, eltűntek a flessek, eltűntek az ötletek, eltűnt a hangulat nagyrésze. kitartottam a végéig, mert azért nézhetetlen szintre nem süllyedtünk, és mert jó volt nézni a csajokat (minden szexualitás nélkül) -figyelni fogok majd rájuk, ha felbukkannak legközelebb valahol, főleg karine vanasse-ra, aki az idei cukiság-bajnokság győztese. de ha maradtak volna az elején megkezdett útvonalon, sokkal magasabbra is szállhattak volna... inkábbtetszett. köszönjük, hogy a pan am járatát választották, viszontlátásra.

„la croazia e molto piu bella di italia. e tu sei piu bella di qualsiasi altra donna in qualsiasi posto.” (croatia is much more beautiful than italy. and you are more beautiful, than any woman anywhere.)

úgyis hiányoltam a flashback-eket mostanság, hát kaptunk egy epizódot, ami csak abból állt... sajnos a valóság az, hogy valamiért félrerakták anno ezt a részt, de jaj, bár dobozban maradt volna örökre. előjött benne a sorozat összes rossz tulajdonsága, és tulajdonképpen semmi lényegi plusz információt nem kaptunk. csak egy idegesítő tini-szereplőt. és még ő csókolja colette-et, és nem én... minden percét utálva szenvedtem végig... (**05.24.)

„it’s jack kennedy’s favorite restaurant in rome.”

hölgyeim és uraim -íme '63 úttörői! nézzék a bátor nőket, akik kiállnak igazukért, felvállalják a testüket, nyitottak mindenféle szexuális irányultságra. és itt vannak a férfiak is, akik érzelmesek, ha kell, de inkább bátor hősök, akik szembeszállnak a kor gonosz han solo-ival... a hangulaton megint sokat dobott a berendező csapat, elfért a háttérben egy vespa meg egy fiat 500-as is, nagyon helyesen. és végre eljutottunk az általam már nagyon várt novemberig, a merénylet bejelentése pont olyan drámaira sikerült, hogy beleborzongjon az ember. (mellék: ez a herceg milyen unszimpi volt, hüpp...) (**05.23.)

„we are delighted to show you famous soviet hospitality.”

van, ami jól működött a részben: a szovjet hangulat, a mindent szabályozás vágya, a lepukkantság és fényűzés látszatának kettőssége (lásd hotel), a kém-para egy egyszerű fényképezéstől, az orosz akcentus, a csempész kapitány. amit viszont kezdenek nagyon túlhúzni, az a szerelmi háromszögünk, oké, ki kell tölteni a 10 órás repülő-utat, de inkább kanasztázzanak... maggie szála is nagyon kiszámítható volt, ketyegett, aztán robbant a cikk-bomba, még jó, hogy egy kis leszbikus felhanggal feldobták... de szeretem inkább a pozitívumokat nézni: nemzetközivé lett a világ! (**05.22.)

„the fab four”

spirálisan csavarodik a virtuális kaka... ahelyett, hogy rendes kapcsolatokat írnának a négy drága hősnőnek, inkább visszahozzák a szöszi bridget-et, hogy a kapitány biztos, hogy elcsábuljon. co-pilot ted is előadhatja a nem látom a fától az erdőt formációt, igaz, neki a legfőbb szándéka, hogy bugyiba jusson. oké, maggie-nek leszerveznek egy rendes numerát a képviselővel, de ott is robban majd a bomba -később... szóval, mi bajuk az íróknak a boldog és működőképes kapcsolatokkal...? (oké, kate ügynökös / hazugságvizsgálós szálában nincs romantika, így nem is bántottam most.) (ja, és kár, hogy csak cover-verziókra futja eredeti beatles-dalok helyett. de hát ilyen ez a popszakma...) (**05.21.)

„mutual disarmament?”

hát hova lett az én drága flessem...? oké, nem nagyon lett volna idő bepasszírozni, mert mind a négy drága hölgyünk külön szálat kapott. volt itt: kínos szülőknek bemutatás; morcos öreg kapitánnyal küzdelem és barátban csalódás; világbéke és atom-leszerelés iránti harcias hév; szokásos félresikerült küldetés. elosztódott szépen a drámai, romantikus, humoros, izgalmas vonulat is. extraként a lányoknak volt csupasz kapitányi mellkas -fiúknak alsóneműs lányok és ashley greene, aki végre kivehette az idióta tvájlátos kontaktlencséjét... (**05.20.)

„port-au-prince, nous avons un passager mourant.”

egy apró ötlet (kényszerleszállás a forrongó haiti-n), és máris hogy megtelik feszültséggel a rész, egy új arcát mutatja a sorozat. (azt nem mondanám, hogy filler volt, hiszen ahhoz túl sok utalás volt a korábbi romantikus vagy titkosszolgálati kapcsolatokra, inkább jellegében volt olyasmi.) hatásos volt, hisz' tudtuk úgyis, mi lesz a vége, mégis szorítottuk a karfát a felszállás végéig. örültem, hogy colette kisasszony újra ennyire a középpontba került, de kate is aranyos volt az öregemberrel. és egységben az erő! (btw, hova lett a fless?) (**05.19.)

„boy trouble”

tudtuk, hogy össze fognak törni azok a szívek... kate keserű módon tanult némi külpolitikát. laura társadalom-ismeret órát kapott (btw, bármennyire is felbosszant ez a néger-utálat kérdés -mármint az emberi butaságnak ez a szintje- jó, hogy foglalkoznak vele, sajnos nagyon is belepasszol a korszellembe). collette csupán csak repülés-oktatást kapott, igaz, ő volt a legcukibb. vagyis, mind együtt voltak a cukiság magasfoka, ahogy mezítláb hancúroztak a gépen, hmmm... kicsit csajos epizód volt, sok románccal és drámával, de bőven az elviselhető szint felett. csak aztán tartsuk a magasságot, kapitány... (hopp, majdnem lemaradt: fordított szerkezet volt: repülés = fless, mindig visznek bele valami csavart.) (**05.18.)

„i don’t speak portuguese.”

érdekes ötlet volt levenni az ügynökösdit a gépről, és külön szálként kezelni. maradt így is elég idő maggie karakterének építésére, ebben meg az az érdekes, hogy hiába tudtuk meg, hogy csaló és törtető cafka (a fless nagyon lost-os volt, bocs, nem tehetek róla...), mégse utáltuk meg, sőt, igaz a végén látszott, hogy ő kaka alaknak tartja magát. de csitt édes, mi szeretünk! ahogy a karaktereink is egyre nagyobb szerelem-boglyába kavarodnak, lehet, hogy az egyenruha teszi, arra bukik mindenki, nem...? (**05.17.)

„le casino côte d’azur... magnifique.”

a hormonok 35 ezer láb magasban is erőteljesen befolyásolják az ember döntéseit... megy a flörtölés ezerrel, marakodnak a lányok a jóvágású diplomatán (goran višnjić marad még néhány részt?), de a pilóták is elcsábulnak egy lehengerlő barna csoda-baba láttán. csak aztán nehogy veszélyes ütemet verjenek azok a szívek, pedig nagyon úgy tűnik, hogy így lesz. és akkor egy harlem-i bizniszelés ehhez képest egyszerű kiruccanás lesz csak. (btw, remélem ezzel lezártuk a szöszi-hisztit...) monaco-ban működött a mediterrán hangulat, viszont a casino-ban vártam, hogy felbukkan őfelsége ügynöke is... (**05.16.)

„this is the best chicken curry in indonesia.”

na, nem csak a korabeli európa rekonstruálása megy, jól átjött a délkelet-ázsiai hangulat is. de mindegy, hogy merre indulunk a világban, a problémákat visszük magunkkal -legyen az testvéri ellentét, vagy baráti féltékenykedés. esetleg sötét katonai múlt -btw, meglepően kevés volt a flashback, de örültem, hogy a co-pilot-ot is elkezdtük kiszínezni. a humor feldúsulása mellett a férfiember a bikinik látványának örült a leginkább. vagy az apró korfestéseknek (bobdylan, űrutazás). ja, és az uncsi lenne, ha egyszer egy mission simán lezajlana...? (**05.15.)

„ich bin hier um ein buch zu kaufen.”

nagyon élvezem, hogy így megmerítkezik a történelemben a sorozat. kennedy berliner-es beszédét (talán...) mindenki ismeri, öngól lett volna nem kihasználni. de szépen és működőképesen épül be a nácikkal terhelt múlt is (plusz egyre inkább szimpatizálok a francia-lánnyal, közeleg a szerelem). de a hidegháborús hangulat is átjött. a flashback-szerkezet megtartásához trükközni kellett, de ügyesek az írók, megoldották. a romantikus felhangok is épp elég percet kaptak. so, ez a rész is nagyon szerethető volt -persze, nem über alles, de nagyon jó mezsgyén jár. (**05.14.)

„nous sommes perdus. (we are lost.)”

bár a csatorna épp elkaszálta, nekem pont most jött meg a kedvem a retrózáshoz. és gyorsan pörgött a rész, úgy látszik, most nem fulladok a szappanhabtól, bár tudjuk, hogy nem is olyan rég égettem meg magam (revenge), de most több, mint bizakodó vagyok. szépen folytattuk a pilot-ban feldobott szálakat, persze különböző hangsúlyokkal (ma kiemelt: mother-issue, „eltűnt” lány). jól kijön, hogy ezek a lányok mások voltak, másképp éltek, mint az akkori átlag, mégis mennyi megaláztatást kellett nekik is elszenvedni. jól hozták a bagett-illatú fhrancia-hangulatot is, reméljük legközelebb is a miliő-teremtésre költik a pénz javát. (**05.13.)

„the cover of ’life’ magazine”

hatvanas évek? hidegháború? flashback-ek? jöhetnek bármikor! el kell ismerni, érződik spiritusz, bár nekem az eleje kicsit sűrű volt a sok egyen-lánnyal, de aztán a felszállás után már húzott magával (+nekem a zene túl nagyívű). úgy tűnik, lesznek itt érdekes szálak a ki-kivel-kavar szappan mellett, az azért nem árt, pusztán a korhangulat nagyszerű ábrázolásával nehéz eladni valamit -még számomra is. (vagy mondjuk csinos lányokkal -fűzőben...) pozitív benyomás volt, kicsit kivárok, aztán valószínűleg jön majd a nagyvilág meghódítása... (*10.04.)