soroló

„in peace... may you leave this shore. in love... may you find the next. safe passage on your travels. until our final journey to the ground... may we meet again.”

a jó írók tudják, hogy a fináléra be kell gyújtani a rakétákat... és tulajdonképpen néhány ölelésen és könnyes pillantáson túl végig eszeveszett tempót diktáltak nekünk, úgyhogy elégedettek lehetünk. amiben már régóta reménykedtem, az bekövetkezett, a bárka lejött közénk, úgyhogy rájuk is újabb kaland vár, nem kell már megküzdeniük minden egyes oxigén-vételért (természetesen nem mehetett simán a földet-érés, valamiért ezek az automatikák mindig bedöglenek a kritikus időszakokban, és valakinek hátra kell maradnia a manuális kezeléshez...). eközben a nagyon óvott tábort elérték a földiek, és szerencsére nem kellett vigyázni a díszlet épségére, úgyhogy tombolhattak kedvükre, igaz, nevesített szereplőt nem láttunk elhullani, azért erre ügyeltek. bár igazából fogalmunk sincs, hogy kivel mi lehet, mert cliffhangerek özönét zúdították ránk, ilyenkor örül az ember, hogy nem kell remegve várnia hónapokat a folytatásra... és iparkodni is fogok a tovább-nézéssel, mert úgy tűnik, végre az kerül a középpontba, ami a leginkább foglalkoztat már jó pár rész óta –hogy az erdősségi vadembereken kívül milyen népségek lakják még a földet (azt már most tudjuk, hogy vannak még vadabbak, meg vannak civilizáltabb vadak...). ($12.01.)

egy ifjúsághoz szóló műnek feltétlenül lányregénynek kell lennie? nem hiszem, hogy az bárki számára kielégítő lehet, bár én nem vagyok lány, és elég rég kinőttem már a tini-korszakból... de örülök, hogy mások is úgy gondolják, hogy nem elég pár szép üres héjat a képernyőre dobni, akiket majd különböző algoritmusok szerint összepárosítanak, hanem bizony rá kell gyúrni ezeknek a karaktereknek a fejlesztésére és a történet érdekességére is. és nem azt mondom, hogy túl nagy mélységet kaptak volna a srácok 13 rész alatt, de azért többen is voltak olyanok, akikkel eljutottunk a-ból bé-be. nekem már az alapsztori is kellően érdekes volt ezzel a posztapok felhanggal, és a sok váratlan fordulattal, a probléma-halmozós építkezési technikával végig könnyedén fenn tudták tartani a figyelmem. persze, voltak húzások, amiknél erőteljesebben ráncoltam a homlokom, de soha nem akartam kiabálni, vagy pityeregve törölni a leszedett részeket. sőt. végig tök jól szórakoztam, simán csak pleasure lett, nem volt benne igazán sok guilty. úgyhogy egy gyenge lábakon álló tetszett-et ki merek rá osztani, ha jól hallom az internetes suttogásokat, a második évadban majd meghálálja ezt nekem. már alig várom...

„no one else can die because of me.”

életben hagyni vagy hagyni meghalni? amilyen ellenszenvesen kezdték kane-nel, gyorsan a jók oldalára sodortatták, ahol már az őrült önfeláldozástól sem riad vissza, csak hogy kicsit tisztítsa a lelkiismeretét (azt viszont nem értettem, hogy a láthatóan vibráló hőmérsékletű levegőben a fém-alkatrészek között mászva hogyhogy nem égette meg a csupasz kezét...?). a bárkán kábé azok maradtak életben, akikre számítottunk, plusz jött egy új szöveges karakter meg néhány extra, de jól működött a kihalt űrhajó hangulata. odalenn megint egy hülyeségből kifolyólag kerültek bajba a srácok, aztán a földiekkel közösen megkísérelt életmentés jól működő rész lett, főleg a végkifejlettet tekintve, mert clarke sem mindenható, ő sem tud mindenkit megmenteni, sőt, várjuk a következményeit annak, hogy elkövette az élete első szándékos gyilkosságát (remélem ő is jelölni fogja a bőrén ezeket, mint a helyiek...). többszörös cliff-fel fordultunk rá a dupla-fináléra, de az igazán gonosz fajtából dobáltak be egy párat, például, hogy felnéz a srác riadtan valamire, éééés... találkozunk legközelebb kedves nézők... ($11.30.)

„biological warfare.”

talán ez volt az első eset, hogy az egész időt a földön töltöttük, kétségek között hagyva minket, hogy mi történt clarke-anyuékkal (ugyanmár...), mert most fontosabb volt, hogy megkezdődött a háború a földiekkel. akik elég okosak ahhoz, hogy ne azonnal támadjanak, biztos tanították az iskolában, hogy azok, akik zárt közösségben élnek (mondjuk egy űrállomáson), azoknak a szervezete nem ismeri a vírusokat. még szerencse, hogy ez a biológiai fegyver rosszabbul néz ki, mint amennyire veszélyes (oké, némi immunrendszerrel nem árt rendelkezni...). azért jó, hogy a százak között megint volt olyan, aki feltalálta magát, igaz, most moralizálhatnak kicsit a bombázások filozófiai mélységein... egész jól felpörögtünk itt a cél felé fordulva. (nem vertek át, hat rész alatt nem javul meg egyetlen szemétláda karakter sem...) (olyan szar, hogy ha út közben, tableten nézek valamit, mint most, utána kézzel kaparok értékelést, akkor az mindig kevés lesz, nem érzem a mértéket. igen, ez itt a helykitöltés...) ($11.29.)

„violence is the only thing those people understand.”

bárhova vetődik az emberiség, két dolgot biztos, hogy magas szinten fog űzni: a pia-készítést és a hatalom-éhséget... megint jó pörgették az eseményeket, odafenn igen hamar eszkalálódott a hatalomért folyó harc, mert valakinek nem számít az emberélet, csak a saját igazával törődik (jól fel is húztam a szemöldököm a robbantásnál, respekt, hogy még tudnak olyat húzni, amivel meg tudnak lepni). persze, a kancellár és a felsővezetés tényleg eltitkolt dolgokat, de elég csak az újdonsült gonosz törtetőnk arcára nézni, hogy itt sokkal többről van szó, személyes sértettségről. és nagyon rosszul fognak járni egy olyan vezetővel, aki szerint mindenki dögöljön meg, aki nem ért egyet vele. odalenn is vannak vezetőségi gondok, mert igazából finn-nek van csak elég esze, hogy rájöjjön, hogy a fegyverrel játszadozás nagyon rossz út, és meg kéne próbálni a békés együttélést. és a szöszi zavarodottsága (meg a szerelmi zűrzavarok) természetesen bekavarnak ebbe a béke-tervbe. (tök megörültem dichel lachman-nak, mint mindig, amikor felbukkan egy sorozatban, pedig szegényt most még a szokásosnál is csúnyábbra sminkelték...) ($11.27.)

„can he provide any insight on how to survive winter?”

bár szép íve van átívelés szempontjából a sorozatnak, azért minden hétre jut valami egyedi probléma, amit meg kell oldani. például most rájöttek, hogy a földön változnak az évszakok, és nem ártana felkészülni a tél nevű szörnyetegre. így hogyhogynem előkerül egy térkép, rajta egy titkos hellyel. egy barátságtalan hellyel, mint kiderül, mikor hőseink megérkeznek, ahol némi takarót sikerül csak felszedni a hideg ellen, van viszont valami más, amiről más most tudjuk, hogy nem volt jó ötlet behozni a sorozatba -bazi nagy fegyverekről van szó, és azért nem örülök, hogy előkerültek, mert ezek a csökkentett értelmi képességűek úgyis egymásra fogják fogni rövidesen, és szomorú történetek kerekednek majd ki ebből... volt ma még egy problémakör, ugyanis sikerült olyan magokat is gyűjteni, amik enyhén hallucinogének, úgyhogy a rész címe kettős értelmet nyert máris. úgy látszik, egyénfüggő, hogy kinek milyen trip-et okoz a cucc, mert láthatóan voltak, akik jól érezték magukat tőle, a főhősök viszont kivétel nélkül rosszul jártak vele, mert a lelkiismeretükre hatott, és bűnbánó üzemmódba kapcsolt a képzeletük. így bellamy is ismét emberi lehetett. ($11.25.)

„the earth is survivable.”

ezaz, gyűljenek csak az ex-bsg-s színészek egy újabb scifi-kalandban! meg is lepődtem, hogy kate vernon-nak ilyen ártatlan szerepet választottak, aztán jött egy tipikus szemvillanása, és megnyugodtam, hogy ismét egy számító dögöt kapott feladatul... tudtuk, hogy közel már az ideje, hogy felvegyék a kapcsolatot egymással a két helyszínen, mégis olyan jó volt látni, ahogy örülnek, mikor meghallják egymás hangját. oké, nem volt sok idő örülni, mert egyből izgulni kellett meg operálni, de becsüljünk meg minden apró pillanatot. a veszett pörgés mellett mindenhol morális kérdéseket is feszegettünk -a vezetők felelősségét elsősorban, azt, hogy milyen rossz dolgok férnek még bele, ha el akarjuk érni a vélt igazunkat, és a döntéseink súlya hogy fog aztán ránk nehezedni. kane-t először mutatták emberinek (pedig meg voltam róla győződve, hogy végig rohadék lesz), és bellamy és clarke is kezdik érezni a bukkanókat. mert bizony a szöszi is félrerakta az emberséget, mert a pasija élete fontosabb volt annál. örülök, hogy octavia mentette meg a helyzetet, mert jó dolog látni, hogy az írók nem csak szép, de gondolkodó nőkben is gondolkoztak. ($11.23.)

„my sister, my responsibility.”

úgy tűnik, hogy időről időre megmutatnak nekünk egy-egy kulcseseményt a múltból -és abban volt elég érzelmi töltet, hogy megnézzük, hogyan alakult ki ez az összetett testvéri viszony a blake családban. mert abból adódóan, hogy a húga születése pillanatától igazi nagy testvérként kellett viselkednie bellamy-nak, szorosabb a viszony az átlagosnál, ugyanakkor ez a kötelék rengeteg elfojtást is szült, amik most a végén elemi erővel törtek ki, ahogy egymás fejéhez vágtak mindent. egyébként is jó keserédes hamupipőke-sztori zajlott odafenn, ahol szegény kislány egyből az első pozitív élményét, az első bálját megszívja... izgatnak már nagyon minket a helyi lakosokkal, akik biztos, hogy nem csak szótlan vademberek lesznek végig, de most még csak a kitűnő vadász-képességeiket láthattuk -erősen fogyatkozik az a címbeli 100 ember... kis megnyugvással hallgattam, hogy finn szívének két csücske egész civilizáltan tisztázta a helyzetet, szépen rákenve minden felelősséget a srácra... ($11.22.)

„it’s just a rock burning up in the atmosphere. why would that make your wish come true?”

a nézői extra tudás meg tudja ölni a hangulatot... mert hogy tudnál örülni egy romantikus reggelnek, amikor pontosan tudod, hogy a nap végére feltűnik az a személy, aki tönkre fogja vágni ezt az idillt. ráadásul még nem is egy olyan személy, akit zsigerből gyűlölnöd kéne ezért... jó, lehet, hogy ő lesz a tech-lány, aki a nagy szerelem útjába áll, és nem lesz olyan összetett személyiség, mint, ööö, mondjuk bellamy, akiről szépen rétegekben hullik le az önzőség, így talán egyre kedvelhetőbb. de be kell látni, hogy nem mindig odalenn történnek az érdekes dolgok... mert fenn a bárkán sikerült igazán ma drámai pillanatokat csiholni, kezdve egy megvakuló kislánnyal, egészen az önként vállalt halálig, minden nagyon szépen fel volt építve lelkileg is, és tisztelet az íróknak, hogy a két helyszín összevágásának illúziója ellenére nem mentették meg a megfulladt hősöket, ezzel újabb terheket róva a döntéshozókra. ($11.21.)

„we don’t decide who lives and dies.”

pedig olyan szépen épült már a közösség, mint a tábor falai... amíg rejtegetik a külső ellenséget, addig kénytelenek voltak belső ellenséget faragni, és hát a legalkalmasabb srácot találták meg a feladatra... érdekes volt látni a tömeg-pszichológiát, hogy amíg azt simán megölték volna, aki basáskodott felettük, és igazi duchebagként viselkedett, míg az igazi tettest már nem jó szívvel, csak azért, mert történetesen egy kedves kislány. bellamy ’nincsenek szabályok’ szabályrendszere látványosan omlott össze, de legalább jó tanulság volt a közösségnek. live together, die alone -ahogy régen a lost-ban is mondták, és nem véletlenül jutott eszembe a nagy klasszikus, mert érzek némi ihletődést belőle (már hatch is van!). eltelt egy hét, úgyhogy ideje volt megbolygatni a magánéleti szálakat -amiket persze még jól alá is húznak az utolsó jelenettel, hogy a néző mosolyogva fogja a fejét, hogy ’még büszkék is vagytok rá, hogy egy ordas nagy háromszöget építetek éppen kedves idióta írókáim’... ($11.18.)

„this is earth. everything’s toxic.”

erődemonstrációt tart a természet, hogy mindenki beláthassa, hogy nem lehet vele packázni. és erődemonstrációt tartanak az írók is, máris elhullajtottak több nevesített karaktert... szegény atom-ra rájárt a rúd már a múlt hét óta, így a másik halál sokkal durvább lett, mind azért, mert fontosabb szereplőnek gondoltuk az illetőt, mind az elkövető személyének köszönhetően. nem biztos, hogy jó dolog azt kívánni, hogy két szereplő béküljön ki, mert az írók nem látnak majd bennük többé konfliktus-forrást, és lezártnak tekintik az ügyet... sokat foglalkoztunk ma hősnőnk legnagyobb traumájával is, így a fenti világ csak flashback-ekben szerepelt, hogy vizuálisan is megnézhessük, hogyan is vesztette el szegény lány az édesapját. de kellett ez, hogy elinduljon benne valami lezárás. jelenleg ez az egyetlen esendő tulajdonsága, egyébként továbbra is kompetens vezetőnek tűnik. a másik vezetőnek, bellamy-nak is megpróbáltak egy kis esendőséget, emberséget adni, az már más kérdés, hogy felemásan sült el a próbálkozás... már a part című filmnél is működött, hogy megnézzük, hogy egy életveszélyben lévő ember mennyire rontja meg a közösségi együttélést, és itt is plusz feszültséget adtak a fájdalmas kiáltások. ($11.18.)

„hope is everything...”

szerintem minden sorozat második részénél ugyanazokat a paneleket szoktam ellőni -ahogy az írók is teszik, mert minden történet beindításához hasonló lépések kellenek. szóval, mint mindig, itt is a kapcsolatok mélyítését kezdtük, a karakterek egy-egy tulajdonságának kiemelését, a sorozat univerzumának tágítását. ilyenkor kell előrevetíteni egy csomó dolgot, kicsit félek, hogy nemhogy háromszög lesz a srácok között, hanem el-sem-tudom-képzelni-hány-szög... kicsit még mindig bosszant az a keménykedés, amit a srácok nyomnak odalenn, de próbálom magam beleélni a helyzetükbe, hogy épp most szabadultak a börtönükből, és hát egy börtönben is meg kell mutatni, hogy ki az alfahím, ha nem akarja elveszíteni az identitását. meg nem mindenkinek megy olyan stílusosan a keménykedés, mint henry ian cusick-nak. ha már odafenn járunk, azért vicces, hogy a sok okos karakter közt egy fiatal lánynak kellett felbukkannia, hogy eloszlassa a tudatlanság ködét. egyébként ordít a szituációról, hogy iszonyú gáz lesz a vezetősségnek, ha kitudódnak a titkaik. ($11.16.)

„we’re back, bitches!”

amióta négy éve az arrow megtörte a cw-s átkot, azóta már nem tekintek minden sorozatukra pestisként, és néha-néha még fel is vetődik bennem, hogy be kéne próbálni valamelyiket. persze az ember nem azért teszi ezt, hogy mély drámát várjon, de nem is hiszem, hogy a sorozatozásnak kizárólag arról kéne szólnia, hogy alámerülünk a lélek bugyraiba, és összetörjük magunkat hétről-hétre -kell a szórakozás-faktor is, amikor nem kell semmit sem komolyan venni, amikor hétvégén ellustulva elindítod a laptopot, és kikapcsolódsz a hétköznapokból. és ehhez nem kell sok összetevő, legyen elég érdekes az alapötlet, legyen jó ránézni, és hogy igazán bűnös legyen az élvezet, jöhetnek a jó csajok is. eddig távol tartottam magam a young adult mozgóképes inváziótól, de miért kéne bármit alapvetően elvetni, mert nem én vagyok a megcélzott közönsége? na, vegyük sorra, az alaptörténet jó, posztapok felhangok játszanak erős scifis hagyományokkal; a pilot látványvilága tetszetős volt, az űrben siklik a kamera, a bázison csillog a lens-flare, odalenn meg jöhet a vancouver-i erdő; örülök, hogy vannak azért ismerős megbízható színészek, a többieknek meg elég lesz szépnek lennie... simán behúzott egy újabb körre ez a nyitány, annak ellenére, hogy kapkodós volt, mert egy csomó infót kellett megosztania 42 perc alatt, és azért a kezdődő tini-frakciózásnál kellett nyelnem kettőt, de minden az arányokon fog múlni. ($11.14.)