soroló

„so this is your last case. work it.”

végül a hazugság lett a sorozat befejezésének okozója -igaz, nem úgy, mint ahogy a fejemben élt. mert jimmy-ék története véget ért a rendőrségen, de szerencsére nem hurcolták meg őket. mert a politika közbeszólt... de a másik hazugság is retorzió nélkül maradt, shit, még díjat is ért... és ha nem bírod a hazugságokat lenyelni, akkor jobb, ha félreállsz, mert a hazugok úgyis mindig győzni fognak... elégedett voltam a fináléval, amennyire lehetett, lezárták a fő szálakat, belengették a jövőt, és hagyták, hogy elbúcsúzzunk a karakterektől (akár stílusosan is, mint ahogy a kocsmai ravatalnál mosolyoghattunk egy jót). a végén pedig pont azt kaptuk, aminek jönnie kellett: az állandóság varázsát. mert amíg lesz kereslet, addig lesz kínálat is, ahogy a jó öreg stringer bell-től megtanultuk annak idején, nyomozóként megoldhatsz akárhány ügyet, mindig lesz olyan, aki belevág a gengszter-létbe, aki ott fog állni az utcasarkon, rosszabb esetben a saját vérében feküdni. a vezető pozíciókba mindig a törtetők fognak kerülni, és nem a hozzáértés fog számítani az előmenetelükben. nagyon ritkán van olyan, hogy valami jobbra fordulna. de hé, nyugi, ebbe bele kell törődni, vagy különben belehülyülsz. ($10.22.)

arra jöttem rá, miközben az utolsó részben az újságírókat néztem, hogy (a) the newsroom második évadában is nehezen viseltem, hogy az egész szezont egy hazugságra alapozták, és itt is kényelmetlenül éreztem magam emiatt ebben a körben, úgyhogy ezt már mintának tekinteném, csak még arra nem jöttem rá, hogy milyen következtetést kéne levonnom belőle... persze viccelek, tudom, hogy mi lehet a háttérben, hogy én aggódom jobban a lebukás miatt, nem a főszereplők. vagy csak simán nem esett jól jimmy vergődését nézni, annak ellenére, hogy teljesen passzolt a megszállott személyiségéhez minden lépés. egyébként az évad hozta az eddigiek szintjét, az újságírók is szépen illettek a mintába (és david simon-nak hazai pálya volt kicsit megkritizálni őket). és annak is örültem, hogy előkerültek régi ügyek és rég nem látott arcok, mert ettől nem csak azt érezted, hogy ez az utolsó évad, hanem hogy egy nagy egészet kaptunk az öt év alatt. tetszett.

ha érdekel egy téma, de nem tudod személyesen megtapasztalni, akkor elég david simon-hoz fordulnod, és máris a lehető leghitelesebb aspektust fogod megkapni... ugye nem gondoltátok, hogy nem a hitelesség kérdésével fogom kezdeni? egyszerűen megkerülhetetlen, ez adja a sorozat lényegét. hogy tudod, hogy dramatizálva vannak a jelenetek, hogy tisztában vagy vele, hogy színészek mondják fel az előre megírt szövegeket, és mégis elhiszel nekik mindent. mert azok a mondatok, amiket kiejtenek, úgy vannak megírva. mert azok a karakterek, akiket eljátszanak, úgy vannak kidolgozva. mert azok az utcasarkok, ahol felvették mindezt -na, azok igaziak. és persze, lehet, hogy élvezetesebb lenne egyeseknek, ha feláldoznák ezt a hitelességet, felpörgetnék a tempót, egysíkúbbra formálnák a karaktereket, ha élesebbé tennék az elmosódott határokat, csak nem értem, hogy miért akarná valaki, hogy tucat-sorozattá változtassák ezt az egyedi remekművet. mert pont azért jó, mert elhiszed neki, hogy ilyen a tempója az életnek, hogy így beszélnek a baltimore-i utcákon, hogy ezek az események akár megtörténhetnek nap-mint-nap. hogy nem hősök és gonosztevők élnek ezen a bolygón, hanem emberek, akiknek vannak jó és rossz tulajdonságaik, akiknek vannak okos húzásaik és csinálnak hülyeségeket. élnek. és nem mondom, hogy nem kell érni, hogy be tudj fogadni egy ilyen sorozatot, de ha sikerült, akkor garantálom, hogy nagyon érdekes lesz elmerülni a világában. lehet, hogy nem fogod tudni szívből szeretni, de el fogod ismerni minden egyes rohadt pillanatát. mert nem kesztyűs kézzel fogja meg a faszt, annyi szent... tetszett.

„postpartum depression, son. it’s the journey, not the destination…”

az hbo-n vagyunk, úgyhogy gondolhattam volna, hogy egy ilyen ’gamechanger’ lépést az utolsó előtti részben fognak meglépni, mint a város jelenlegi legnagyobb drogterjesztő szervezetének a leleplezése -de hogy ezt egyből a rész elején meglépik, nos, arra tényleg nem számítottam. persze ez volt a könnyebbik feladat, hogy rajtaüssenek a pupákokon, most jön majd a neheze, hogy megküzdjenek a jogi akadályokkal. főleg, hogy akadt egy tégla a mcnulty-féle kamu műveletben -egy olyan, akire megint csak nem számítottam. és azt hiszem, hogy jimmy sem fog tiltakozni, amikor szembesítik a tetteivel, mert rágja magát belülről eléggé a dolog miatt. a kinn maradt kis-gengszterek persze egymásra mutogatnak, hogy ki lehet a felelős, nemhogy összetartanának, inkább a fegyverhez nyúlnak, az az egyszerűbb (érdekes, hogy marlo-t most először láthattuk ingerültnek, tehát mégsem olyan halvérű, mint amilyennek megismertük). viszont apróbb kontrasztnak egy jelenet erejéig megnézhettük, hogy mekkora változást hozhat, ha valakit kiemelnek ebből a nem gyerek-barát közegből. ($10.22.)

„a 34-year-old black male shot dead in west-baltimore grocery. juvenile suspect is being sought.”

szomorú vagyok -nem volt elég, hogy omar belépője olyan semmilyenre sikerült idén, de a kilépőjével sem lehetek maradéktalanul elégedett. mert értem, hogy a sokk-faktorra akartak rájátszani, de a sorozat (egyik?) legjobb karaktere ennél többet érdemelt volna, legalább valameddig eljuthatott volna a szent küldetésében. és oké, hogy közvetetten segíti a rendőrség munkáját, de nagyon hiányzik a kalandos életút végére valami epikusság. de tudom, az életből veszik a forgatókönyvet, ott meg nincs igazi dramaturgia, blabla, de attól még bassza a csőröm... végre mcnulty is mutat némi megbánás-félét, most szakadt rá lelkileg a súlya, hogy mennyi szarságot csinált azért, hogy működni tudjon a rendőrség, és ezért mindent hajlandó volt kockáztatni, eldobni a működő kapcsolatát. neked se’ lesz happyend, haver. bár valami véletlen még segíthet -mint a rendőri munka is sokszor abból áll, hogy valami más kapcsán jön a megvilágosodás. és bizony néha ki kell várni, hogy jöjjön az ihlet. nem lehet mindent úgy lezsírozni, mint egy választásnál... ($10.21.)

„sounds like some gearhead from dundalk.”

nagy színjáték -harmadik felvonás. egyre inkább érezni, hogy mcnulty a rendőri plecsni mellé begyűjthetne néhány írói, rendezői és színész kreditet is, mert annyira jól sült el a nagy terv, hogy most szinte alig tud mit kezdeni a sok elköltendő pénzzel, emberanyaggal és figyelemmel. persze bosszúsnak mutatja magát, hogy ennyire a középpontba került, de igazából kurvára élvezi az egészet, hogy sikeresen elérte, amit akart, és hogy most mindenki neki nyal az őrsön, mert tudják, hogy két kézzel szórja a szívességeket (kivéve persze jóbarátunkat és lelki társunkat, bunk-ot). azt hittem, hogy emellett komoly bírósági drámába is torkollunk, de hamar lerendezték a szenátor ügyét, és igazából nem is volt nehéz dolga a védelemnek -csak elő kellett hozni az igazi politikust a minden hájjal megkent rohadékból, és az esküdtek máris a tenyeréből ettek, máris vakok lettek a nyilvánvaló tényekre. eközben az utcai keresztes-hadjárat is zajlik tovább, de nem érzem azt, hogy omar addig feszítené a húrt, míg el nem éri a célját, hogy kihívja marlo-t egy szemtől/szembe küzdelemre. ($10.21.)

„never pick a fight with anyone who buys ink by the barrel-full.”

általában le sem szarják őket az emberek, de ha hasznot remélnek belőlük, akkor máris odafigyelnek rájuk -igen, a hajléktalanokról van szó. mert szép és jó, hogy a polgármester elmondta a gyújtó-hatású beszédét, de aztán hamar kiderült, hogy csak üres szavak ezek, mert ő is csak politikai hasznot akar húzni belőlük. és persze néhány kézfogáson kívül semmit sem tud adni a rendőrségnek. pedig jimmy-ék már alig várják a pénzt -elég elborzasztó látni, ahogy egyre mélyebbre mászik a gödörbe, hogy tényleg eltakarított maga körül minden morális korlátot, csak hogy neki legyen igaza. jót röhögnék, ha bunk oldalágról beelőzné, és ő kapná el marlo-t. bár annak még jobban örülnék, ha a terminátor-módba kapcsolt omar lenne a nyerő, aki persze túlélte a pókember-mutatványt, és bicegve is oda-oda mer csapni a köcsögöknek. de még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a többi díler fog össze végre az elszabadult ágyú ellen. (ha a kikötőben járunk, egy sobotka-nak mindig fel kell bukkannia...) ($10.20.)

„it ain’t like the movies where you beat up one bully and the rest just back the hell up.”

hihetetlen, hogy vannak még emberek, akik ennyi pénz nyilvánvaló lenyúlása után is tudnak csápolni egy politikusnak... igaz, hogy a hitegetés ma erős témája volt az epizódnak, mcnulty-ék hazugság-spirálja célbaért -már amennyire a költségvetés engedi... de a kezükre játszik egy olyan hazugság is, amit már ők is fontolgattak, de egy kisebbségi komplexussal rendelkező elnyomott újságíró megelőzte őket. és ez már tényleg olyan mértékű hazugság-áradat, aminek valakit magával kell majd sodornia -és most ezt leírtam, aztán bevillant, hogy ha ez a sorozat tényleg a valóságot akarja leképezni, akkor ez nem biztos, hogy így is lesz... a srácok is újra itt vannak, hogy kicsit foglalkozzunk azzal, hogy mi van azokkal a fiatalokkal, akik nem illenek ebbe a környezetbe, de képtelenek kitörni innen -nehéz ez. aztán. bosszantják a nézőt marlo uralkodásával, aki talán túlzottan magabiztos lesz a koronával a fején -reménykedem... ($10.18.)

„you think the mayor tells the schools how to teach kids, or the health department how to do its job, or sanitation how to pick up trash? but get elected, and suddenly, they know police work.”

mcnulty addig csinálja ezt a kamu-ügyet, míg annyira beleéli magát, hogy önmagának is bebeszéli, hogy ez egy igazi ügy. odabenn tökéletesre fejlesztette a látszat-munkát, kinn a terepen meg lester-rel járják a város legsötétebb zugait, hogy megfelelő hullákat találjanak, és azokkal mindenféle istentelen dolgokat tegyenek, hogy beleférjenek a mintába. csoda, hogy vannak, akik ki vannak akadva rájuk...? viszonylag zökkenőmentesen átjutottunk a parancsnoki lánc cseréjén, bár ott vannak még azok a lapok a kézben, amiket ki lehet majd játszani (és már megint mi kellett ahhoz, hogy békésen lezajlódjon az átadás/átvétel? meg kellett kenni egy csomó egyházi elöljárót, hogy befogják a szájukat...). a nyugati őrsön eközben megint balhé van, de úgy tűnik carv-ból végre embert faragott az élet, és igazi vezetővé változik. odalenn az alvilágban kezd felfordulás lenni, mert marlo elfogadtatja magát a görögökkel, és ez egyes személyekre végzetes lépéssé kell, hogy váljon szükségszerűen. de sebaj, mert érted is eljön omar, haver... ($10.17.)

„who in this fucking unit is gonna catch me? most of the guys up here couldn’t catch the clap in a mexican whorehouse.”

szépen összefonódik minden szállal az újságírás, vannak olyan hírek, amiket simán lehoznak a lapban, de vannak olyanok is, amikért kicsit noszogatni kell a firkászokat -mert sokan hasznot remélnek abból, hogy az ügyük kikerül a nyilvánosság elé, csak nem olyan egyszerű a címoldalra kerülni... értem jimmy motivációját a bizonyíték-hamisítási bizniszben, de valahogy nem jó nézni a vergődését, lehet, hogy azért, mert biztosra veszi az ember, hogy le fog vele bukni (és akkor is, ha most tüzérséget kapott a háta mögé). de az is lehet, hogy mire nagy port kavarnának, már megszűnik az újság -2008-ban járunk, nem is értem, hogy az internet korában ki vesz még papír alapú, elavult újságot, vagy legalábbis napilapot. eközben marlo szemszögéből is megnézzük, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg felhalmozódó illegálisan szerzett készpénz a drog-bizniszben, bár, csoda, hogy elkezdte érdekelni ez az aspektus is. és sajnos levette a pórázt a két veszett kutyájáról, akik még a hátrányos helyzetű embereket sem kímélik... (szomorú vagyok, hogy omar ilyen semmilyen belépőt kapott, na de majd ha visszaért baltimore-ba...) ($10.15.)

„you can go a long way in this country killing black folk. young males especially. misdemeanor homicides.”

próbálom megérteni jimmy hirtelen jött megzuhanását -oké, az világos, hogy kiakadt a pénztelenségen, ezt a frusztrációját megértem, de hogy ezzel együtt a vedelés és a hűtlenség is visszatért, az kicsit sok. a végén már azt hinnéd, hogy az esze is elment, de csak van egy terve... pedig lehet, hogy csak várni kéne egy kicsit türelmesen, mert marlo-ék újra ficánkolnak, ahogy érzik a hurok lazulását, úgyhogy megint hullanak a négerek a nyugati oldalon. és nemsokára a keletin is fognak, mert marlo-ban is felmerült egy terv... (jé, nem gondoltam volna, hogy avon is felbukkan még a sorozatban, de tök jó, hogy olyanokat szednek elő (pl. sergei), akiket évek óta nem láttunk, így jobban érződik a folyamatosság). kiemelten foglalkoztunk ma bubs-szal is, aki sajnos még mindig megragadt abban az állapotban, hogy nem tud túllépni a véletlenül okozott halálon -igaz, legalább már tisztán szenved a dolog súlya alatt. ($10.14.)

„every day, same shit.”

nem is tudom, mi volt cinikusabb húzás david simon-éktól -hogy a háttérben a tévén a nagy ellentét, a helyszínelők ment, vagy az, hogy már megint feloszlatták a különleges ügyosztályt... ja, nem lett kolbászos kerítés a baltimore-i utcákon, az előző évad végén kiderült pénzügyi gebasz tovább gyűrűzött erre az évre is, és természetesen a rendőrök isszák meg a levét a pénz-visszavágásnak, mert hol máshol spórolnának... így mehet a levesbe egy évnyi megfigyelés, ami, ha másra nem is volt jó, de legalább fékezte egy kicsit ezt a marlo gyereket. de sebaj, mert a korrupt szenátor esetében szabad a pálya, ő sokkal többet ér, mint elkapni 22 ember gyilkosát... nem csoda, hogy mindenki padlón van az őrsökön és osztályokon, hogy már megint a pohár fenekén járnak -igen, jimmy is. és nem úgy néz ki, hogy egyhamar ki lehetne onnan kecmeregni. miután körbe-kapcsoltunk a már ismert arcokhoz, jöhettek az újak is, mert minden évadban kellenek az újak -és idén az újságírókat kaptuk meg új barátainknak. teljesen logikus, hogy ők legyenek az utolsó szelet, akikkel feltérképezzük baltimore szociális hálóját, és azért lesznek jók, hogy itt vannak, mert hajlamosak jól felkavarni az állott szart. nézzétek, máris beletenyereltek valami csúnya politikai machinációba... ($10.13.)

„nigger killing motherfuckers just ’cause he can, not ’cause they snitching, not ’cause it’s business, but ’cause this shit just comes natural to him.”

az a kurva lelkiismeret, csak az ne szúrna ennyire... csak tudjátok mi a baj? hogy az írók lelkiismerete nem akar működni. de komolyan, mit műveltek itt a fináléban is, úristen... még alig kezdtük el a részt, de máris kicsúszott a számon egy ízesen elnyújtott shiiiiiit, amikor megláttam bubs-ot a kihallgatóban -oké, hogy túlélte, de sosem lesz már ugyanaz szerencsétlen. aztán ott van a jó haverunk, a mindig lenyűgöző mennyiséget sercliző bodie, akiről pont nemrég jutott eszembe, hogy már a kezdetektől velünk van, ami nem semmi teljesítmény egy ilyen szakmában (és egy ilyen sorozatban), erre, hello, szevasz... nem is merek a gyerekek felé fordulni, mert arra az egyetlen megmentett lélekre jutott egy, akinek pokollá vált az élete, egy, aki a sarkon végezte, és egy, akit sikerült lelketlen gyilkossá képezni. nem csoda, hogy vannak, akik felelősnek érzik magukat a szarságok után. és bazdmeg, ezek után az én lelkiismeretem támad fel, amiért élvezem, hogy ilyen mélydrámába lökték a történetet... ($10.11.)

csak egy kicsit feljebb kell nézni, hogy lássátok, hogy bántottam az írókat, hogy lelketlen gonosz lények, de persze ez egy pozitív kijelentés, ha tőlem, jön, mert általában azt jelenti, hogy sikerült olyan karaktereket alkotni, akikkel együtt tudok érezni, akikhez kötődni tudok. tehát én mindenképp a bátorság oldalra tenném, ha valaki képes megmeríteni a szereplőit a szarban, miközben tudja, hogy ez senkinek nem fog jól esni. ismét egy olyan évadot kaptunk, ahol jókora szeletet hasítottak ki egy csapat új embernek, sőt, egészen meglepő módon a kvázi főszereplőjüket is parkolópályára tették idén (és nem csak percekben kapott sokkal kevesebbet mcnulty, hanem alkoholban is, ez utóbbit bántam inkább...). de továbbra is fennáll az ’organikus fejlődés’ kijelentésem, mert teljesen logikus, hogy a sarkokon szolgálatot teljesítő gyalogokat, azaz a gyerekeket is jobban bevontuk az egyenletbe, és velük együtt a katasztrofális iskolarendszerre is ráállítottuk a reflektor-fényt. szerencsére csak az elején volt zavaró a kölyök-keménykedés, mert aztán nagyon szépen elkezdték kibontani a srácokat, differenciálni őket, és különböző módon fejleszteni. no, mit mondhatnék még, vannak változások baltimore-ban, de még mindig nem egy kellemes hely, de ehh, attól még jól érezzük magunkat benne. itt jön az értékelés, de egyre inkább tehernek érzem, mert olyan, mintha erre menne ki az egész, hogy muszáj mérlegre rakni mindent, egymáshoz méricskélni azt, amit nem igazán lehet, de fuck it, ideírok valamit, aztán ne vegyétek túl komolyan: tetszett...

„genius. he hid his mausoleum right in the neighborhood.”

a még egyszer meghallom azt a kibaszott szót, hogy ’statisztika’... így is elég kemény nap volt baltimore-ban, nem kéne még ilyennel is felbasznom magam. nézzük a napfényes tényeket: omar megint összerakott egy kemény csapatot és egy kemény tervet, hogy ő és csakis ő húzhasson hasznot a rablásos balhéból, szarba hozva mind a keleti, mind a nyugati oldali gengsztereket. és meglepődve tapasztalhattuk, hogy lester végignyomta az egész parancsnoki láncon, hogy nyomozhasson az eltűnt hullái ügyében. és ennyi, a többi mind mehet a sötét oldalra... ha belegondolunk, szépen szétverték 12 rész alatt a kezdeti kölyök-bandát, van, aki csak a lakhatását veszítette el, más aggódhat az életveszélybe került nevelőjéért, van, aki rádöbbent, hogy nem neki való ez az élet, és van, aki viszont élvezi, hogy elnyelte ez az élet. és akkor volt még egy lábon lövésünk is, valamint bubs-szal is megjáratják a személyes poklot (ez utóbbiért azért vagyok kicsit mérges, mert ezer mérföldről látszott, hogy mire megy ki az írói szándék.) ($10.11.)

„mm, yummy. my first bowl of shit.”

azt hiszem, én képtelen lennék így dolgozni, ahogy egy városvezetőnek kell, így balanszírozni minden területen. azt még megértem, hogy a pénzügyek így működnek, hogy sakkozni kell egy adott keretből, innen-elvenni, oda-átrakni, sosem lesz mindenre elég, sosem lesz mindenki elégedett. de hogy az emberekkel is ezt a játékot kell játszani, úgy hozni döntéseket, hogy közben figyelembe vegye a lobbizókat, az érdekeltségeket, a faji kényességet, azt hiszem beleőrülnék a kompromisszumokba. nem csodálom, hogy carcetti az alatta levőkön éli ki a frusztrációit, de ezzel legalább tényleges munkára ösztönzi azokat, akik a város rendbe-tételéért felelősek lennének. eközben tovább nézhetjük a kölykök változásait, amíg az egyikük a jó irányba halad, addig a másik elveszni látszik lelkileg (és ugye mondtam múltkor, hogy a gyerekek lelkével is foglalkozni kéne a tanterven felül, hát itt a jó példa egy összetört sráccal). érezhetően elkezdtünk rákanyarodni a végjátékra, bubs bosszújánál jót mosolyogtunk az előző részben, de lesznek komolyabb következményei is, végre lester-ék megtalálhatják a hullákat, és omar-nak is van egy terve. ($10.11.)

„a patrolling officer on his beat is the one true dictatorship in america.”

annyira megörültem mcnulty-nak, hogy gyorsan választottam tőle egy idézetet... de jól is jött ez a duma, mert illet az epizódhoz nagyon, mert már a coldopen-ben egy elborzasztó rendőri brutalitást láthattunk, és utána is rendre előkerültek a kisembereket parancsra vegzáló zsaruk (mert persze a rendőrfőnök van olyan szar alak, hogy kapálódzik még, ahelyett, hogy belátná, hogy félre kell állnia). de egyébként a brutalitás keretbe foglalta az epizódot, egy gyerek ujjainak eltörése és egy dühből elkövetett agyonverés közé szorították a fejünket, talán meg sosem volt ennyire nyíltan ábrázolva az erőszak a sorozatban. eközben nem csak az őrsöknek kell rossz munkát végezniük felsőbb parancsra, de az iskolában is be kell állniuk a direktívák mögé, le kell szedálni a gyerekeket némi meleggel, hátha akkor beleverhető a fejükbe némi tudás, amivel lehet szépíteni a mutatókat. és persze majd most szedik elő a kísérleti módszert is, hogy hát... izé... a nemzeti tantervben nem ez van... és tudnám, hogy miért mindig azok a kurva okosak, akik csak messziről látnak gyereket meg iskolát... ($10.11.)

„juking the stats. making robberies into larcenies, making rapes disappear... you juke the stats and majors become colonels.”

ezt a várost a szívességek és az önérdekek működtetik. de tényleg, ha azt hinnéd, hogy a keleti oldali prop joe egy kicsit máshogy áll a dolgokhoz, aztán simán átadja a marlo kölyöknek a menedéket kérő srácot, mert ezt kívánja a kényes üzleti egyensúly -meg ő is tett neki hasonló szívességet. carcetti-nek komoly sakkozásba kell fognia, hogy a rendőrség átalakításánál mindenki megkapja a maga szelet pitéjét, úgy, hogy a szavazók nehogy megorroljanak rá -és közben küzdenie kell a bizottságokban, tanácsokban, mert van olyan, aki szerint érdemtelenül kapja meg a nagy és kényelmes forgószéket. aztán ott van még a nagypofájú nay is, akinek csak azért nem rúgják szét a seggét, mert az apja az, aki. és persze bunk sem a két szép szeméért hozta ki omar-t a böriből... az egészet csak bubs szívja meg, aki csak teszi a szívességet, de basznak neki viszonozni a rendőrök... (egyre jobban érdekel a gyermek-kísérlet, vicces volt látni, ahogy összementek a nagyarcok a puccos étteremben, a bizonytalan környezetben.) ($10.10.)

„gotta show arrests are up 15, 20%. we’ll worry about the quality later.”

aggódunk a magyar oktatás gyatra színvonaláért, de hogy amerikában a nyolcadikosok a tört-osztást tanulják, az durva. viszont van valami közös a két rendszerben: csak a szabályok meg a tesztek számítanak, nem az, amit ténylegesen képes egy gyerek megtanulni/hasznosítani és esetleg még érdekli is. mindig ez a vaskalaposság... (plusz egy jó tanár odafigyel a tanulóira lelkileg is, feltűnik neki, ha otthonról valami gebaszt hoz magával.) a speckó osztályban is így próbálják feltörni a srácokat, beszéljünk olyanról, amit ismernek (a gettó-lét, mi más lenne), és próbáljunk innen kiindulni. eközben a leendő polgármester rendőrségi túrát tart, de nem csak azért, hogy vizitáljon meg jópofizzon, hanem mert tényleg tenni akar valamit, hogy a város őrei ne legyenek ilyen tehetetlenek. laikusként is látja, hogy a jelenlegi módszerek nem célravezetőek, már csak egy alkalmas vezetőre van szüksége, és jöhet a nagy reform. igaz, hogy azután még az ilyen herc-féle izomagyakkal is foglalkozni kell. ($10.10.)

„too many of my people have spent years chasing street-level arrests while they grab bodies and make stats. but that doesn’t teach you how to write a proper warrant or testify properly as to probable cause or use, and not get used by an informant.”

van, akire jó idők járnak, és van, akire rosszak... változóban a viszony-rendszer, sorban kapnak (vagy fognak kapni) az ismerőseink magasabb pozíciót, ezzel is jár, hogy lecserélődik a város vezetőssége, hogy az új ember hozza magával az új seprűt is, vagy hogy is szokták ezt mondani... és hozzá kell tenni, hogy nem érdemtelenül hullik az ölükbe mindez, hanem mindenki keményen megdolgozott azért a magasabb pozícióért. és jó látni, amikor valaki teszi a dolgát -a kedvenc rendőrnénik is megunta a baszakodást az első nagy gyilkossági ügyében, és kénytelen volt saját kezűleg megkeresni a bizonyítékokat. már vártam, hogy mikor ér el valami áttörést mr.prez az osztályteremben, és végre meglett a kulcs a gyerekekhez -most már csak a speciális osztályban kéne egy ilyen átbillenés, mert egyre nehezebb elviselni a nagyon keménynek látszani akaró gengszter-palántákat. eközben szegény bubs szenved az utcán, és omar-nak sincsenek könnyű percei, de hé, mindenkinek nem lehet jó ebben a rohadt városban... ($10.10.)

„american democracy. let’s show those third-world fucks how it’s done.”

végre elértünk a választásig, amit már eléggé vártam, és ami természetesen a szokásos végkifejlettel rendelkezett -bár mayor tommy azért nem pont úgy reagálta le a végeredményt, ahogy vártam volna (például már a bulinál belém-nyilallt, hogy most végre megkaphatja a kampány-kisasszonyt, de aztán konzervatívba fordult át a srác...). szeretem, amikor így felépítenek a semmiből egy karaktert, mert az előző polgármestert készen kaptuk a maga stiklijeivel, őt viszont a kezdetektől láthatjuk, és ez sokkal érdekesebb. az is volt a baj kicsit az epizóddal, hogy a többi szál ma kevésbé izgatott. pedig azokon is voltak érdekes momentumok, megadták a kezdőlökést a speciális igényű gyermekek programjának, marlo ízesen szopatta a zsarukat, omar szarba került a mesterkedés miatt. no meg gengszter-anyu is beizzította a sárkány-üzemmódot -mert, izé, tényleg nem lát más pénz-kereseti forrást, minthogy kidobja a fiát a sarokra drogot árulni...? ($10.09.)

„ain’t no special dead. there’s just dead.”

ahogy mr.prez napról-napra ismeri meg a tanítandó srácokat, úgy szélesítik a mi ismereteinket is róluk, finoman adagolják az információkat, a rossz körülményeket, az egyéb problémákat. ezzel nincs is baj, én türelmes vagyok az ilyenhez, amit viszont egyre kevésbé viselek, az a mű-gengszter-keménykedés, amit egyes suhancok előadnak, mert szerintük attól lesznek nagyobbak, ha nagy a szájuk. jól fel van építve az elrejtett hullák vonala is, mert miközben lester kétségbeesetten keresi a hipotetikus holtjait, addig a kölyköknél először viccelnek a dologgal (zombik!), aztán komolyra fordítják -és gondolom a két szálnak nemsokára köze lesz egymáshoz. a politikus vonalon elértünk végre egy nagyobb fordulóponthoz, amikor a polgármester addig feszíti a húrt, ahol már szakadnak a szálak, hamarosan már csak alulról nézegetheti az expit poll-okat... (nem hiszem, hogy bárkit is meglepetésként ért, hogy a minden-követ-megmozgató rendőri akciónak nem lett eredménye, az izomerő sosem győzheti le az ész fölényét...) ($10.08.)

„a good church man is always up in everybody’s shit.”

no, mondom az elején, majd most megismerjük jobban marlo-t, mert eddig bizony csak egy arcát láthattuk. de az az igazság, hogy valószínűleg tényleg csak ez az egy arca van, ezt építgettük tovább ma is. az az arc, aki türelmesen kivárja, hogy neki legyen igaza, aki egy bátortalan ellenállásért is halált osztogat, aki csak ül látszólagos nyugalommal, amikor a pénzét veszti, aki van annyira önfejű, hogy nem közösködik senkivel. de lesz gyenge pontja, tudom... szépen gyűlnek a régi major crime-osok a gyilkossági osztályon, bár kima-ra valamiért rookie-ként gondolnak, úgyhogy bunk vezetésével szopatják is orrba/szájba. de aztán felsőbb sugallatra nagy ügyet kap, mert egy rookie úgysem képes megoldani egy gyilkosságot, mi? ugye ez lesz az, amin elbukik a polgármester...? vagy csak kiásnak valamit carcetti-ék, mindegy, csak légyszi, bukjon el... (az milyen már, hogy az első helyen kiírt kvázi főszereplő részenként csak pár percet kap, ilyen tudatos félreállítást sem nagyon láttam még.) ($10.08.)

„what up, shorty? ready for the first day?”

és akkor megkezdődnek a monoton mindennapok. na persze, nyugat-baltimore-ban nyugodt napok, mi...? bár állítólag keleten is szar a helyzet, menő jenkik foglalták el a legjobb helyeket, úgyhogy megint összefogás kell a nagy drogos kerekasztaltól. csakhogy ehhez kell még egy húzónév, de ez a marlo gyerek még mindig csak a saját kakasdombjával törődik, és ott csipegeti a kishalakat. pedig néhány dolgos kézzel még kevesebb is lett, így, hogy megkezdődött a suli. de apám, én majdnem tanár lettem, és tartottam is gyakorló-órákat, úgyhogy tudom, milyen kiállni egy csapat unott gyerek elé, de ez ami itt a gettó-suliban van, az félelmetes. mert nem elég, hogy szarnak figyelni az órákon, vagy simliznek bizonyos dolgokkal, de a bökő is simán előkerül egy-egy feszült helyzetben -ahogy várható volt, prez térdei is megbicsaklanak egy-egy szituban. de majd, ha kísérleteznek a srácokon... (nem reméltem, hogy a volt nyugati parancsnok visszatér, de meg lesz neki a szerepe, úgy látom) eközben szépen verik szét az egykor dicsőbb napokat látott különleges egységet, mert olyan tyúkszemre léptek, amire nem kellett volna. áh, csak mindenki példát vesz a világ legnagyobb arcával rendelkező polgármesteréről... (és lám, ismét egy stílusos omar-belépő! ki más menne ki az utcára hálóköntösben...) ($10.07.)

„i have raised too much goddamn money for the mayor and his ticket. hell, no! ain’t no soul in the world that fuckin’ ungrateful!”

...és akkor egy finom mozdulattal meglökték a csordulásig telt tartályt, ami egyenletes ütemben borulni kezdett, a száján át-átcsapott a szar, majd az egész nagy hanggal szétfröccsent, beterítve minden körülötte állót... azt tudtuk eddig is, hogy lester-nek az eszén felül tökei is vannak, de most vállalkozik talán a rendőri pályafutása legnehezebb ügyére -összeakasztja a bajszát a nagykutyákkal. és ez csak egy csapás lesz a polgármesternek, mert a mi kedvenc tanácsnokunk is erős muníciót kapott a megfáradt kampányához, és még nem tudhatjuk, hogy az epizód eleji szopás-ügynek mi lesz a vége -gondolom nagy szopás... (btw, én sokkal durvábbra számítottam egy ártatlan elé-térdelésnél, amikor herc visszament az épületbe...) eközben az utcakölykökről sem felejtkeztünk el, akik élik a mindennapi tini életüket, bandáznak, keménykednek és hülyeségeket csinálnak -és költik a lóvét, mert marlo-nak az az elgondolása, hogy ha pénzt ad nekik, akkor nyugton maradnak. furcsa ötlet... pedig igazán lehetne a srácokba értelmet verni, ha nem terelné el a sok kívánós muff a coach figyelmét... ($10.06.)

„fuck royce! fuck tony gray! fuck me!”

hogyan tovább, ha az előző évad végén lezárult a ’nagy ügy’. igaza van lester-nek, ez a marlo kölyök nem elég nagy pálya, tehát mindenképp kellett mellé valami, amivel feldúsítják a környék történeteit. és teljesen logikus, hogy az ifjak felé fordultak, mert láthattuk már a srácokat eleget az utcasarkokon, úgyhogy ideje jobban megfigyelni a mindennapi életüket. ilyenkor azért mindig van egy kis félsz az emberben, hogy hogyan fognak teljesíteni a gyerek-színészek, de eddig úgy tűnik, hogy jól válogatták a kölyköket, sőt, van közöttük olyan, aki egyszerre megmosolyogtató és fenyegető jelenség (és ha nem nézek utána, akkor rá nem jöttem volna, hogy lány...). és nem csak az utcaszinten fogjuk megnézni a srácokat, hanem a suliban is, jól feltérképezve az ottani áldatlan állapotokat is (nem mellékesen itt találtak helyet prez-nek is, nagyon helyesen). és eközben zajlik a kampány ezerrel, ezzel is plusz hangulatot adva, és egy csomó emberi tulajdonsággal felruházva a tanácsos urat. so, idén sem lesz egy unalmas év baltimore-ban... ($10.04.)

„looks like they just took a big eraser and rubbed across it.”

ha mi csalódottak voltunk az előző rész végi halál miatt, gondoljunk bele, hogy éreztek azok, akik évek óta el akarták kapni őt... komplett lezárást kaptunk, akár sorozat-zárásnak is beillett volna, a b&b gang romokban (de ez nem azt jelenti, hogy az utcán ne folyna minden a régi mederben), a különleges egység ismét feloszlott, sokan már az új helyüket keresik, lezárják az elmúlt évek korszakát. felsőbb szinten meg megy a helyezkedés, elég szörnyű belegondolni, hogy mindenki ilyen érdekvezérelt, és hogy képesek ennyire a másikra tolni a felelősséget. (azon gondolkoztam, miközben a tanácsos úr hatásos beszédét hallgattam, hogy mennyire másabb lehet az a filmkészítési módszer, amikor úgy kell hatást elérni, hogy a koncepcióból eredően nem használhatsz zenét, ami erősítené a hatást. aztán a rész végén mégis megengedtek maguknak egy zenés montázst, de az meg azért hatott erősebben a szokásosnál, mert nem szokott alkalmazott zene lenni a sorozatban -csak akkor szól valami, ha a karakterek hallgatják, például a valkűrök lovaglását a rajtaütés alatt... btw, nem akartak az írók a nagyjelenetekben sem nagy hacacárét, senki sem sütötte el a fegyverét, simán letartóztattak mindenkit.) ($10.01.)

ez volt eddig a legcéltudatosabb évad. visszatért főszálként a barksdale-klán, a srácok is erre az ügyre koncentráltak a nyomozás során, és minden új szereplő szálát is ide kapcsolták be végül (és nem is voltak sokan az újoncok, így nem borult fel az egyensúly -azt meg nem is kell megemlítenem, hogy mindenki végtelenül kidolgozott és érdekes volt, ugye...?). ismét kaptunk egy új központi helyszínt, az elhíresült hammsterdam-ot, ami szokás szerint beemelt valami egyedi hangulatot a sorozat szövetébe -annak ellenére, hogy egy meglehetősen kellemetlen helyet sikerült megalkotni. ezen kívül kaptunk vele bőven agyalnivalót is, mert az ember önkénytelenül is azon kattog, hogy hogyan is lehetne megoldani ezt a drog-problémát... jól sült el, hogy magasabb szintekre is betekintettünk, oda, ahol ténylegesen meg kéne oldani az ilyen típusú problémákat, dehát ismerjük milyenek a politikusok, nem az ilyen dolgok a fő profiljuk... szóval a három évad közül talán ez tetszett eddig a legjobban, és egyre természetesebbnek is tűnik, hogy (majd’) mindennap baltimore bűnnel teli utcáit látogatom. de. szóval, tudjátok, most jön a de... tetszett.

„i ain’t involved in that gangster bullshit no more.”

milyen szépen összeállt minden a végére. sikerült a politikus-szálat is stílusosan beintegrálni a drogos vonalba, mert teljesen logikus, hogy ez lehet a kiugrási pont egy feltörekvőnek (a polgármesteri hivatal töketlenkedését látva nem is lesz nehéz dolog kihasználni a helyzetet). és stringer elbukása is gyönyörűen épült már az egész évadban, ahogy megpróbálta másképp, kulturáltan intézni a dolgait, legálissá tenni magát, de aztán a gengszter-lét visszahúzta, ráadásul kiderült, hogy nem is olyan nagy koponya, mert egy dörzsölt politikus simán átverte. nem beszélve a körbe-árulásokról... mivel az előző résznél sok tippem volt az elveszejtőre, így nem meglepő, hogy be is jött (kettő) megoldás. de az a zseniális, hogy nem felhőtlenül elégedett az ember ezzel a végzettel, mint ahogy annak sem tudott teljes szívéből örülni, hogy már ott volt a homlokán a rendőrség célkeresztje -és miért? mert annyi időt szántunk rá, hogy megismerjük az ő álláspontját is (meg idris elba miatt is, de ez más kérdés). (tipikus, hogy a rendőrségi raktárban ott porosodott az üdvözítő kütyü, a bürokrácia cinizmusa újra majdnem győzött...) ($10.01.)