soroló

„this is not a movement, bill. this is the fucking rapture.”

köszönöm, hogy meghallgattak az imáim, és véres véget kaptam, de hála, hogy mégsem vették véresen komolyan a készítők. köszönöm, hogy újra utálhattam bill-t, hogy jason is visszább csúszott a szememben. köszönöm, hogy egyszerre nevethettem és felizgulhattam a tündér-szülésen. örök hála erik-ért, aki tudja, hogy milyen egy hatásos belépő, mindig van egy gyilkos egysorosa, cool megmozdulása (bárcsak nő vagy meleg lennék...). köszönöm a szokásos gyilkos cliffhangert, az egész epizódnyi felhőtlen szórakozást. az elhullottakat az isten (opcionálisan lillith, sátán, stb) nyugosztalja. (**08.27.)

bár nagyon trueblood-os volt ez az évad is (sok szál, megmosolyogtató túlzások, pörgés és cliff-hegyek), mégis markánsan különbözött például az előző etaptól. az érzelmekkel volt tele (elsősorban a sook-erik párosnak köszönhetően), ez viszont sztori-centrikus volt. nekem nem volt ez hátrány, mert érdekesen tágították a mitológiát, emeltek szintet, lett nagyobb szabás. a vallási háttér, a v-társadalom működése, az emberekkel való viszony piszkálása mind olyan téma volt, ami hasznos, hogy előkerült, akár mehettünk volna még mélyebbre is, de hé, ez a trueblood, hogy lett volna akkor idő az ezernyi más dologra is (ugye nem kell sorolnom... tündérek, farkasok, shifterek, egyéb vámpírok). de néhány kanyar után elég határozott irányt vett az évad, nem vallott szégyent az eddigiek fényében sem. sőt, tara jobb irányba változott, a tündér-vonalon érdekesebb dolgok történtek, véresebb, mocskosabb szórakozás volt. tetszett. már látom előre a jövő nyári programomat. (alan ball-nak meg köszönjük az eddigi munkáját, várjuk az új rezsimet, az új szemléletet.)

„-oh, god.

-god is a vampire.”

az arány-játékban ma az istenüktől tébolyodott agyarasok nyertek, nagyrészben velük foglalkoztunk. gonosz vagyok, ha azt mondom, hogy remélem igaz lesz a tábornok jóslata, és véres háború közeleg az emberekkel...? ahogy szörnyű harc vár a tündérekre is, russell kőkemény ellenfél, tudjuk jól. ahogy alcide is megtalálni látszik a tökeit, írtja szegény kezdő vámpírocskákat, ejjejj. úgy tűnik tará-ék is felveszik a kesztyűt a hatalommal, de a ruhát már epizódok óta nem látott shifterek is. igazi véres-beles fináléra vágyom... (**08.27.)

„i do have one directive from on high. we have a procreation mandate to bump up the population by the end of the year. 30 new baby vamps in area 5.”

én még mindig nem érzem a nagyszabást... oké, az elején láttuk a leégett gyárakat romániában és japánban, a tv-vitából és jessica megtámadásából átjött némi ember-para, az új v-sheriff vázolt néhány dolgot az eljövendő tervekből, but... a vámpír-hőseink többsége túl passzívan üldögél a rejtekhelyen. viszont mindenképp pozitívum, hogy hoyt kiírása ennyire működő drámába csúcsosodott ki (mind a bűvölés, mind a rendőri intézkedés). fura, hogy megint jason volt az ész, de így tudtunk haladni a tündér-szálon is. sam-ék is jól tolták a gyerek utáni hajszát. és még mindig jó dolog térdig tocsogni a vámpír-vérben... (**08.16.)

„i ain’t whoopi goldberg in ’ghost’, although i am way prettier.”

nehéz volt idézetet választani, mert tele volt nagyszerű egysorosokkal az epizód. ahogy lehetett érezni az írók haladási vágyát is. lezárult a két szál, a klános gyűlölködős meg a füstszörnyes, remélhetőleg azért, hogy a többire több idő jusson, hogy jöhessen a nagyobb szabás. aminek már itt a szele egyébként, a vámpír-hatalom-átvételnek csúnya következményei lesznek az emberiségre nézve (reméljük!). aztán. látszik, hogy a farkasokkal is akarnak kezdeni valamit, legalábbis csak oka van annak, hogy alcide papának leszerződtették robert patrick-et. bár tudjuk, hogy néha képesek random bedobálni dolgokat a sorozatba, mondjuk péniszeket és melleket... (**08.09.)

„my mad face and my happy face are the same.”

egész működött az epizód -lehet, hogy stephen moyer-nek köszönhetően, akinek gratulálnék az első rendezéséhez. bár vannak itt furcsaságok -például, hogy a legésszerűbb gondolkozást jason és eric mutatják be... talán formálódik már a lilith-szál, igaz, nekem nincs ellenemre a sötétben botorkálás. bírom azt is, amikor morognak a farkasok, mindegy, hogy milyen alkalomból feszül egymásnak a testük. sam trammell-t is dicsérném, igazi alakváltó ő, megint zseniálisan hozza, ahogy más bújik az ő bőrébe. a stackhouse-múltban is ügyesen vájkáltunk, de bill is kapott egy keserédes flesst. tara meg újabb leckével lett gazdagabb. mondom én, hogy jó rész volt, csak hoyt-ot kellett utálni benne. (**08.02.)

„tonight... everyone in this room... will drink from her.”

válságok és kételkedések epizódja. sook normális emberré akar válni (anna paquin előszedheti a rouge-os emlékeit...). andy sheriff magában bizonytalan. jason kicsit csalódott a vámpírokban. hoyt rossz útra téved. lafayette mindent megtenne, hogy kiűzze magából a démont. tara anya-bajtól szenved. satöbbi, satöbbi. eközben zajlik a vámpír-revolúció, ami csupa emlékezetes, de kicsit megmosolyogtató jelenetet eredményez (russell-poénok, megkészülve neworleans utcáin, lilith látomás). megfontoltan haladunk. (**07.25.)

„peace is for pussies.”

itt az évad fele, ideje felpörögni, adta ki az ukázt alan ball az írói szobában. szépen haladunk a rengeteg szálon, és tényleg nincs egy percnyi unatkozásra való idő sem. és ez soha sem hátrány... könnyen leszűrhető, hogy az előbb emlegetett úriember írta az aktuális epizódot, mert a szokásosnál is több a keménykedés (ott vigyorogtam, amikor eric vicsorgott, mintha veszett lenne, na meg a falkavezér kihívásnál), és a káromkodás (volt olyan alcide monológ, ami a fuck-on kívül nem sok egyéb szót tartalmazott). jónak tűnnek az irányok, jók a kavarások, jó a trueblood-hatás. (**07.18.)

„what are y’all waiting for? let’s go hunt russell. onwards into the jaws of death!”

még több részeg sookie-t! ...na a vége-monológ után nem mondhatom, hogy a (vámpíros) szálak csak lógnak egymás mellett, merthogy szépen felfűződtek, jött a megvilágosodás, fontos dologról van itt szó, az egymás mellett élésről, a vámpírok és emberek viszonyáról. vagy esetleg más csodalényekről is, lásd a shifterek levadászása, egyre érdekesebben hangzik ez a főszál. azt is imádom, ahogy a szereplők tök természetesen reagálnak már a természetfelettire -tűz-szörny, tündérek, persze, miért ne lehetnének. a vámpírok kitűnő úttörők voltak. csak ne akarnának annyira minket táplálékul... (**07.10.)

„the fucking angel of death.”

(és ide jön a szokásos felsorolás, hogy mi volt érdekes az epizódban... ma például ezek:) továbbra is hangsúlyos a teremtő/teremtett viszony. a hatalomnál megy továbbra is a vallási üldözés, paranoiás áruló-keresés. az iraki flessel valami új, eltérő hangulatú jelenetet kaptunk. a tündérek is felbukkantak újra, a céljaik egyenlőre homályosak, de az ilyeneket mikor szokták egyből az orrunkra kötni a tb-ben...? (kötelezően jöhetnek az idegesítő dolgok is, mára csak ennyit írnék ehhez a kategóriához: ’sookie’ -ugye, nem kérdés, hogy miért... az viszont pozitív irányba billenti, hogy kapargatjuk, hogy miért is menti meg folyton mindenki a buta szőke seggét…?) (**07.03.)

„- is she okay?

- hell, no! she’s a vampire!”

tisztességgel végigmosolyogtam a rész nagy részét -és ezt most minden negatív felhangtól mentesen- egy rakás jó jelenetet kaptunk. tetszik, ahogy a múlthoz nyúlnak, mind pam emlékei, mind salome behozása ilyen. jó, hogy a vámpír-lét első lépéseivel ennyire alaposan foglalkozunk (végre tara szála is értelmet nyer), és kezd érződni, hogy merre is akarnak haladni idén az írók. eközben a jó dumák, cool nézések, szép cicik között még pluszban oldják az amúgy sem gyászos hangulatot –mondjuk jason lelki problémáival. (túllekesedtem, állnak az agyaraim, bocs…) (**06.28.)

„mr. compton, mr. northman, welcome to new orleans.”

(volt valakinek kétsége afelől, hogy ez lesz az idézetem...?) évek óta ugyanazt a tb-problémát szajkózom: a sok szál nem egyforma mértékben érdekel, de ez most mintha hatványozottabban lenne igaz. mert hogy tara átváltozása, a shifter-néni hisztije, a farkasok hülyeségei konkrétan hidegen hagynak. ezzel szemben a nola-vonal, kínzással, vallatással, kistanáccsal, vallással, vámpír-bibliával, csupa élvezetes percet hozott. ahogy newlin tiszteletes minden megmozdulása (akár a tévében, akár betáncolva a buliba), vagy pam mádám múltja és első találkozása eric-kel is nagyon szerethetőek voltak. szóval, jó ez, néha nyelni kell egy nagyot, mint amikor vérrög akad a torkodon vacsora közben... (**06.19.)

„we fight like siblings, but we fuck like champions.”

erős kezdet, már a coldopen-ben is hengereltek, aztán jött az igazi trueblood-felvágott -ahol mindegyik szálban lehetett valami pozitívumot találni. a humor-vonal természetesen jason (és andy-sheriff) köré összpontosult, tarát végre izgalmasabbá tették, a vérfarkasok szokás szerint arcoskodtak, még terry-nél is kilyukadunk valamerre talán. de a legjobban a bill és eric harca a hatalommal vonulat mozgatta meg a fantáziámat -és nem azért, mert ott volt az epizód egyetlen szex-jelenete... (btw, én ennyi pucér férfisegget még egyetlen epizódban sem láttam...) (btw, hogy röpködtek a fuck-ok is...) erős kezdés jó évadot sejtet...? (**06.12.)