soroló

„welcome to the place where time stands still, where whiskey flows and always will. liver never pickles. your heart never aches. you can fuck till your dick’s content.”

azért szomorú, ha egy fináléban lew ashby feltűnésének örül legjobban az ember... nekem nem lenne bajom a (majdnem) happy-enddel, de az ilyen szintű összecsapást nem szeretem. mintha hirtelen jöttek volna rá az írók, hogy hopp, már csak egy rész, le kéne zárni az idei szálakat, és ebből lett ez az izé... akinek kellett, az összeveszett, akinek meg ki kellett békülnie, az azt tette. too much, érezték az írók is, hát üssön be a szar. mintha most majd aggódnék hank egészségi állapota miatt januárig... (**04.05.)

fura viszonyom volt az idén a sorozattal. ha néztem, akkor többségében élveztem, jókat röhögtem, itta a szemem a ciciket, bólogattam a jó dumákra, tiszteltem a szókimondó bátorságát. de. már nem érzem azt a buzz-t, mint régen, skandalum, de volt olyan, hogy simán eltoltam két-három napot a megnézését, ha épp úgy jött ki a lépés. és ilyenkor jön a szokásos mantra: az én hibám vagy az íróké...? annyira nincs para, simán erős tetszett, csak már kisebb a szerelem, mint régen. peace out!

„blow jobs are like handshakes.”

szeretem a kis meghitt pillanatokat, amikkel megszakítják a szokásos califőrületet –lásd kanapé, tengerpart. de most komolyan, ezeknek azt jelenti a parti, hogy feltüzelődve félrevonulnak szopni/nyalni/dugni (opcionálisan aláhúzandó)? komolyan kezdem sajnálni hank-et, minden rajta csapódik le, és bár tök igaza van, mégsem tehet és mondhat akármit, mert azzal egyből megbántana olyat, akit szeret. nem csoda, hogy már megint el akar húzni ebből a shit-ből. sötéten látom a jövő heti finálét... (**03.27.)

„my wildest dream involves a three-breasted midget with labial piercings and a desire to please.”

...persze hank hazudik, hisz’ jól látható, hogy az álma egy nyugodt, szerető családi élet, és milyen aranyosak is karen-nel, kár, hogy messze még a heppiend. de én már azzal is kiegyeznék, ha judy greer-t itt tartanák jópár epizódra, ő is nagyon cuki volt (szokás szerint). az epizód központi témája azonban charlie drámája volt, ami azért működött, mert tökre megérted a kiskopaszt (egy hülye hiba miatt elveszíti a legjobb barátját, végre rájön, hogy a nője egy érdek-ribanc), mégis kacagsz az elgyötört zokogás közben, esszenciális dramedy... az olyan vendég-alakok meg, mint a német rendező, mindig színt hoznak a sorozatba. kellenek a szörnyek a cukik mellé. (**03.21.)

„do not accept free blowjobs on the set from actresses, if you’re not number one on the call sheet.”

pedig olyan szép napnak indult... cicik, szopás, betépés. aztán igazi shit day lett belőle... van, amikor minden összejön (a barátod nem hallgat rád, kilógatnak a balkonról, plusz megküldenek egy gyomrossal, épphogy a szájába veszi a csaj a farkad, máris benyitnak, kirúgnak a munkából, uhh, ez elég tetemes lista, még jó, hogy hank túlélte...). az a szerencse, hogy a családdal nyugalom és béke van -egyelőre... de most komolyan, ehhez a sok szarhoz képest mi az a kis fasszal arcon verés... (**03.14.)

„the big book of cocks”

uhh, már megint mi volt itt... hank apasági leckéje közben megismerkedik a kisköcsög tyler szülőkkel, a pénisz-mániás leszbikusokkal, és kideríti a kisköcsögről, hogy nem is annyira kisköcsög, plusz összefut egy kicsit eddie nero-val is (rob lowe továbbra is elmondhatatlanul zseniális). a kis perverzek vonalán is hihetetlen dolgok mennek, szex, problémák, lebukás, majdnem-orgia, marcy-nak talán nem csak párterápiára kéne járnia, ha minden szex-játékában szerepel charlie neve... ez megint az a calif volt, ami úgy magával ragadja az embert, a szórakoztatás magasfoka, további nagy szavak, írók faszának szopkodása... (**03.08.)

„it’s just a blur of titties and beer.”

hogy került ennyi jótét lélek a sorozatba...? hank egész részen keresztül próbál tüzet oltani (batsey-félrekúrást titkolni), előtört a bűntudat, óvni akarja karen-t, nem nagyon értjük. charlie is mindent megtesz, hogy egy szegény (de formás pici cicikkel rendelkező) lány munkához jusson. itt sincs önérdek... vicceltem. visszatért a humor, majd' végig röhögés, drea de matteo hozta a szokásos trampli-karakterét, kőkemény dud… izé dumákkal. azért a rész végi becca-beszéddel kaptunk (hank és mi) egy kis pofont, megszoktuk már, life is a bitch. (**03.01.)

„who can turn their backs on a sad clown?”

bizony, ma félretesszük a röhögést, beúszik helyette a sötét keserédes. minden évadban volt ilyen rész, idén most jött el az ideje. ahogy a flashbacknek is, bár nem értem, tom kapinos miért tartotta fontosnak megmutatni a kaliforniai kezdeteket (bár érdekes volt látni, hogy először hank volt lelkes, aztán visszakozott és karen beszélte rá a maradásra.). egy picit a csokilányt is mélyítettük. nagy bajt vizionálok a végére... eric stolz újra nagyszerű képekkel mutatta meg, hogy rendezőnek is milyen elsőosztályú. jövő héten többet nevetünk...? (**02.15.)

„good cop, bad cop, bald cop”

ha valaki egy nap két sorozatban is ciciskukist lát, az azt jelenti, hogy... túl sok kábeles cuccot néz...? nem mintha fenn akadnék ilyeneken... so, témára, a végén már kicsit megsajnáltam runkle-t, annyit osztották a többiek, de azért velük röhögtem én is. jó kis feelgood trip volt ez, igazi tanulmányi kirándulás, igaz, a fánkzabálós klisén kívül nem sok derült ki a zsaru-életből. sokkal inkább a magánügyi gubancok voltak az előtérben. és végre előkerült a férfi-punci is, már vártam nagyon... kár, hogy a végén a megveretés kiderülésével elrontották az addigi hangulatot... yo mádáfáká! (**02.08.)

„the emotional safecracker.”

na ezt a calif-ot szeretem igazán! az ilyen közös vacsik mindig jól sülnek el (nézői szempontból), olyan féltékeny vagyok rájuk, hogy ilyen őszintén tudnak beszélni -szexről, akármiről. az elvárható katasztrófa is megérkezett, nem elég hogy egész este a punci, dildó, prosztata, anál szavak röpködnek hank feje körül, még ki is osztják -valahol jogosan (de ugye lesz még ny-i néni?). a karen-nel való beszélgetés is a régi időket idézte, szeretnivaló ez a két bolond (vajon mennyi közelítést engednek idén az írók?). charlie meg... ehhh... hozta magát, kellemetlen emlékeket okozva. virágszakító lovag elveszítette a csatát... (**02.03.)

„we don’t go from kissing to finger banging in a matter of seconds.”

hány részen át lehet eljátszani, hogy hank el akar menni, de valami visszatartja...? lassan beindul a történet, ma kaptunk viszonylag sokat a csokilányból, de a kedves kitartó árnya erősen telepedik erre a titkos kapcsolatra. még ha most élvezik is a romantikát l.a. fényeiben fürödve. runkle meg, ehhh... ismerem én is a pornó-függőséget, de ez már beteg kategória, dude... pont ezért olyan jó nézni... mint ahogy hank dumái is világverőek továbbra is. (**01.25.)

„this is a real ebony and ivory moment here.”

elkezdünk mélyen belemászni az évadba, itt a tipikus nigga-repper, tipikus ganggel, lesz még ebből baj... hank úgy néz ki, újra veszélyes szerelembe esik (oké, mikor nem? peter berg is tudna erről mesélni... btw, battleship póló? csúnya önreklám...), de azért bizonyítja azt is, hogy (nagyjából) jó apa. a gusztustalan vonalat természetesen runkle-ék hozzák, mondjuk úgy, hogy a kicsi sokat örökölt charlie rossz szokásaiból, és akkor nem kell egy mondatba leírnom a gyerek és a fasz szavakat. upsz... (**01.18.)

„i’m going through a real sexual renaissance.”

ha jól számoltam az ujjaimon, akkor nyár óta ez az ötödik kábeles sorozatom, ami legalább egy évet ugrott két évad között, ezt talán már hívhatom trendnek... ezért volt egy kicsit újra-pilot íze, mert majd’ három év változásait kellett belesűríteni, plusz ugye elindítani az évad új témáit. de azért sok minden maradt a régiben, hank hihetetlen dumái, runkle és marcy szexuális éhsége, meg az összetéveszthetetlen laza hangulat. még mindig imádnivaló... reméljük rza beválik majd cool rapperként, és visszahozzák még natalie zea-t, mer’ szeressük... mit mondhatnék még: welcome back, motherfucker! (ja, és doors-számot használni, wow, van pénz, mi…?) (**01.10.)