soroló

„none of you watch ’intervention’ on a&e?”

drew brees benne van? best episode ever! hát sajnos korántsem... nagyon nem áll jól a sorozatnak ez a drámázás, mert lássuk be, a feelgood maradék morzsái is elillantak a végére. és ezen még az igencsak nívós vendégsereg sem segített... vince-t mondjuk cseppet sem sajnáltam, nagyon kijárt már neki az a pofon, ami a nevünkben is kiosztott neki eminem, a gold családért viszont erőteljesen sajog a szívem... ($$05.11.)

az élet csillogásáról szóló alkotásokban mindig eljön az a pillanat, amikor bemutatják a sötét árnyoldalt is. csakhogy az entourage világa ledobja magáról ezeket a negatív hullámokat. persze, egy filmsztárnál természetes, hogy behozzák a drogos vonalat, de itt nem igazán akart ez működni, ráadásul elidegenítették tőlünk a kvázi főhőst. emellett turtle pénzügyi szála közepesen volt érdekes, eric végig-alibizte az évadot, tehát maradt nekünk drama és ari, mint élvezeti forrás (btw, lloyd-hiányom volt!) -de a minden hájjal megkent sztárügynök esetében sem hagyták, hogy felhőtlenül röhögjünk az inkorrektségén. arról meg már nem is akarok értekezni, hogy mennyire nem haladunk soha előre a szálakon, mert leírtam már kismilliószor... hát ja, leginkább az tartja bennem a lelket, hogy már látszik az út vége...

„i’ve never hit a woman in my entire life, but i swear to god, in my mind right now i am pummeling your smug face to a pulp for everything that you did to me, my career and my family. but not to worry, all right? because i will prevail because i’m a winner and you’re a whore with more cleavage than talent. and i will not stop until i destroy you!”

nem vagyok én haragtartó -csak kapjak még pár janet montgomery mosolyt, és elfelejtem, hogy mennyire rossz irányba mennek a szálak mostanság... főleg, hogy itt a vége előtt igazán bekerültünk egy lefelé ívelő spirálba, és mindenki csak szív. így még az ari gorombaságokat sem tudom igazán élvezni... (btw, alig mertem elindítani ebéd közben a munkahelyen a cím miatt, erre a fia huncutság sem volt benne...) ($$05.11.)

„good morning, everyone. first staff meeting of the new softer, quieter, gentler regime. how is everyone feeling?”

ari-t pont az inkorrekt beszéd miatt imádjuk, erre ezért szedik most le most róla a keresztvizet...? vince meg sosem volt a szívünk legközepe, erre most még jobban eltávolítják tőlünk ezzel a sztár-allűrös viselkedéssel...? sasha-nak meg tényleg nem lehetett volna valami lazább szerepet írni...? ja, nem voltam igazán boldog az epizódtól... (saul alert!) ($$05.09.)

„johnny’s bananas.”

ari ide teszi elénk az igazi lelkét, és ti mégis beledöngölitek a sárba? hát milyen írók vagytok ti, aranyapáim...? kicsit lusták, vághatjuk rá egyből... persze, tök jó, hogy a tequila-s szálon beugrott marky mark és p.diddy (közös rap-produkció nem lesz?), ari oldalán meg felsorakozott carrie fisher és lenny kravitz, de már megint nem haladtunk előre egy centit sem... ($$05.09.)

„-the landing strip went out in the mid 90s, bro.

-it’s the truth. everyone goes smooth nowadays.”

tipikus, hogy a címet látva nem a világhírű musical ugrott be, hanem sasha gray szőrzete... azt sejtettem, hogy valamikor tényleg fel fog bukkanni a testének ez a tájéka is a sorozatban, de arra nem számítottam, hogy egy egész sztori-szálat szentelnek a fanszőrzetnek -vagy a hiányának... jó, persze, vannak itt komolyabb dolgok is, ari tökeit egyre jobban szorítják a bosszúálló nők, és vince fejére is ráomlik lassan az idei nagy lazaság... ($$05.02.)

„-who the fuck are you?

-just a cool chick who likes art and sex.”

ahogy a való életben, úgy a pornóban is utálom azokat a nőket, akikről süt a butaság -és pont ezért bírom sasha gray-t, mert ő az üdítő kivétel. főleg, hogy ha nem csak az anál-jeleneteit nézed meg a neten, hanem kicsit kutakodsz is utána, akkor láthatod, hogy próbál kulturálisan magasabb szintre kerülni. mint ahogy ügyesen kezdte el átpozicionálni magát pornószínésznőből igazi színésznővé -oké, itt épp csak magát kell adnia, de azért értékeljük az irányt. (volt még más is az epizódban, de ezt a bejegyzést hagyjuk csak itt kompletten az anál-királynőnek... oké, mrs.gold alsóneműs hátsóját se felejtsük... meg sloan segg-szexét... ehh, pedig én tits-person vagyok, nem butt-person...) ($$04.26.)

„everyone wants to live here. it is paradise. the only thing this town doesn’t have, gentlemen, is an nfl team.”

hollywood nagy döntései nem irodákban dőlnek el, hanem bárokban és pingpong-asztalok mellett... továbbra sem égünk magas fokon, bár végre kiderült a mexikói biznisz titka, john stamos jópofa volt, mint mindig, és ööö... mi is volt még? pedig az előbb fejeztem be a részt... ($$04.19.)

„what about dick wolf? he personally told me i was great when i played a streaker in ’s.v.u.’”

oké, értjük, vince adrenalin-függő lett, nem kell ezért még egy motorra is ráültetni... megyünk bele az évadba, jönnek a szokásos unalmas körök, de tényleg, még ari-nál is sikerült elérni, hogy ne tetsszen a szála ezzel a becsicskulással az asszony felé. tulajdonképpen most csak az érdekel, hogy milyen lenne drama aláröhögős vígjátékban... ($$04.12.)

„i sell the tv rights and i will buy you italy.”

csak egy olyan piperkőc nfl tulaj van, aki bevállalja egy sorozatban szereplést -bizony, jerry jones... ari zsúfolt napja tetszett, janet montgomery-nek örültem e irodájában, de vince újdonsült adrenalin-mániájával nem tudok mit kezdeni... ($$04.05.)

„he comes from a family of method actors. they’ll eat glass if it’s in the script.”

oh, újra egy forgatáson járunk vince-szel -remélem ez majd jól megadja az évad tónusát. főleg, hogy megint egy akció-móka közepébe csöppenünk, nick cassavetes vezetésével röpködnek a golyók meg az autók. kicsit azért beparáztattak minket ezzel az ön-kaszkadőrködéssel, pedig nehéz elképzelni, hogy egy balesettel sötétítenék el a feelgood égboltot -de ne fessük az ördögöt a falra... egyébként nem nagyon változott semmi az eltelt hetekben, a csapatból mindenki megy a saját dolga után, kevés már a közös lógás, egész felnőttek már a srácok... ($$03.29.)

„what is option b?”

tévedtem legutóbb -nem kell zárt helyiség, hogy bent maradjon a feszültség, ki lehet vinni a hihetetlenül tág új-mexikói tájba is, működni fog. bár kellenek a kellően kemény emberek is. tényleg durva, hogy ezt a maffia-tempót csak így lehet űzni, a mosoly alatt ott kell lennie a hideg kegyetlenségnek, nincs megbocsátás, minden, ami a gyengeséget mutatná, az eltörlendő. csak arra kéne vigyázni, hogy ne legyen túl okos, akinek az életére törsz. hogy ne legyen egy b-terve. szegény srácok, mibe keveredtetek... ez tipikusan az a befejezés volt, aminél veszel egy levegőt, hogy anyázd az írókat, de aztán inkább legyintesz, nem tudsz rájuk haragudni, túl ügyesek… (++06.29.)

van olyan, hogy mindig ugyanolyan minőségű az anyag, mégsem ugyanúgy hat egy-egy belövéskor. mert tudom és érzem, hogy mennyire erős a sorozat, mégsem enged mindig közel magához. eddig mindig akadt pár rész, ami kicsit mellément, nem akart a dráma működni, nem abba az irányba mentünk, ami engem jobban érdekelt volna. pedig ha erősek, akkor nagyon erősek, drámaian hozzák azt a spirált, amit annyira szeretünk az antihősös történetekben, ahogy megyünk egyre lejjebb és lejjebb. ha még ehhez hozzáveszem a teljesen egyedi vizuális megjelenítést is, akkor tudom, hogy ütős a cucc, de akkor is van az a pár trip, aminél meg azt mondtam, hogy hát-hát, azért volt már ennél keményebb polkolra-szállásom is. és már nagyon közel van az arany-lövés, csak még mindig a határon toporgunk. tetszett.

„no more children.”

zárj össze egy pár fickót egy konténerbe, az egyiket hívják mr.feszültségnek, és a néző máris zizegve fog fészkelődni a székében. egyszerű recept, de kell hozzá tudás, hogy hatásosan csináld meg. elképedve állok amiatt, hogy miket szednek elő régről, ez nem a cavinton-klub kedvenc sorozata (gondolok itt most a drogosnénire (aki milyen fun kezdést kapott már...), vagy a ricinre). arról is gondoskodtak, hogy a végén kellően odacsapjanak, ’ütünk! fáj? érzed? akkor kapsz még!’ (ez most elég rövidke lett, de tényleg nem akarok spoilerezni, mindenkinek magának kell megtanulnia a leckét, hogy a történelem ismétli önmagát...) (++06.29.)

„you are a wealthy man now. and one must learn to be rich. to be poor, anyone can manage.”

egyszer már húztam a számat, amikor túl isteni beavatkozásnak tűnt a találkozás a bárban, de azt az előző részben ki is beszélték az írók (ők is érezhették?). viszont most jött egy másik meglepő kapcsolódási pont, aminél viszont elégedetten bazdmegeltem, szépen építették fel, ahogy az új csaj elkezdett beszélni, és először csak gyanús lett, aztán egyre inkább kerekedett a szemed, szép játszma, legyőztetek. tetszik skyler átpozícionált szerepe is, sokkal érdekesebb (és elviselhetőbb...) így a karaktere. plusz az életszagúságot sem ártana dicsérni, mert bizony, tök jó, hogy sok pénzt keresünk, de azt bizony legálissá is kell tenni. (és hello, üdvözöljük a sorozat felénél. igen, kiszámoltam...) (++06.28.)

„you’re chasing around a fly and in your world, i’m the idiot.”

és ez az ember fog starwars-t rendezni nemsokára...? el voltam képedve a képi megoldásaitól, van benne tehetség. de az ötletes beállítások meg a vicces megőrülés és fejreesés csak a felszín volt, ami nem túlságosan takarta a lényeget. walt lelki válságáról van szó, egyszerre aggódik és van halálvágya közben (erre már az elmúlt epizódban láthattunk egy elég eklatáns példát). és nem gondoltam volna, hogy előszedik a halottlány témáját is újra, pedig kiállt azért, hogy a két szereplő viszonyát nagyban befolyásolja. ezért van az, hogy ők okosabb írók, mint én, hogy nem felejtenek lecsapni ilyen labdákat. hogy mennyivel jobb rendezők, arról már ne is beszéljünk... (++06.28.)

„your filthy drug money has been transformed into nice, clean, taxable income brought to you by a savvy investment in a thriving business.”

zseniális volt, ahogy a nagyüzemi reklámról átcsúsztak a nagyüzemi drog-előállításra az elején. az egész rendszer nagyon durván ki van találva, azt hiszem taníthatnák is gazdasági szakiskolákban, mint a terjesztés minta-példányát. egy drog-gyártó élete is monotonitásba fulladhat, hiszen egy gyár-ról beszélünk, jesse meg túl lázadó szellem, hogy ezt sokáig tűrje, de lehet, hogy csak nekünk akar konfliktusokat okozni. szép írói teljesítmény volt, hogy ennyi nagyszerű monológgal tömték tele az epizódot. csak ilyenkor sajnálom a másik színészeket, hogy csak ülniük kell és hallgatni, amíg a beszélő nagyot alkot... (++06.28.)

„hey, tell your douche-bag brother-in-law... to head towards the light.”

a jó drámákban nem elég egy epizód végére rakni valami ütős jelenetet, illik azt a következő részben levezetni. ezt kaptuk meg most, a család aggódását és némi walt monológot. csak az az egy bajom volt ezzel, hogy nehezen élem bele magam egy feleség érzelmi megrázkódtatásába, de nyeltem egyet a hisztik alatt. próbáltak valami feloldás-félét is nyújtani jesse küzdelmével az unalom nevű szörny ellen, voltak megmosolyogtató megmozdulásai. de a legérdekesebbnek most is mr.gus-t találtam, aki egyre feljebb tör, azt hiszem ezt hívják hostile takeover-nek az üzleti nyelvben. csak ez a hardcore verziója volt... (++06.25.)

„you’re my free pass... bitch.”

jól rászálltak az írók hank-re, annyi szent... a pánik-betegsége logikus, jól felépített, a düh-kitörése is. azt viszont egy kicsit sajnálom, hogy a csendes ikrek szálát már itt az évad közepén lerendeztük (azért a tanító célzatú fojtogatás-flashback is milyen kedves volt az elején...). mit számít egy bedagadt szem, aaron paul-ból még erősebb színészi játékot hozott ki, bár kellett ehhez az is, hogy michelle maclaren egyre közelebb és közelebb tolja az arcába a kamerát. walt barátsága rövid életű volt, ahogy arra számítottam már tegnap este, de ha ez kell, hogy a nagy páros újra együtt tevékenykedjen, ám legyen. (++06.25.)

„i love the lab. because it’s all still magic.”

az ember mindenben a rosszat látja? tök örömteli, hogy walt kapott maga mellé egy vele egyívásút, aki egyenrangú, aki hasonlóan gondolkodik, én meg nem tudok nem arra gondolni, hogy mikor fog beütni a krach... azt hiszem sikerült kihozni a maximumot a lakókocsis szálból, a szokásos amatőr hülyeségek miatt igazán izgalmassá tették, nem fért volna el több feszültség abban az autóban. szerencsére csak verbális szemétségig merészkedtek el, bár kezdem kinézni ebből a sorozatból, hogy komoly tettek is lesznek itt, hogy megvédjék a produktumot. főleg, hogy ki lett adva a kilövési engedély hank-re, lesz még itt zúzás. (te, hé, volt egyáltalán skyler ma? ja, csak az elején. hümm, nem akarok következtetéseket levonni, jó rész volt...) (++06.24.)

„i need 200 pounds per week to make this economically viable.”

the history of an rv... jó volt látni egy ilyen mellék-sztorit a kezdeti időkből, azt hittem, azt akarják bemutatni, hogy hiába lohol hank ezen a szálon, a lopás ténye miatt nem lesz eredménye, de élve tartották aztán a dolgot. mr.rejtélyes csak elérte, hogy behálózza walt-ot, tudtam én, hogy van még a csibe-fasírton túl is valami ebben a fickóban, jöhet a brutál nagyüzem. meg a konfrontáció jesse-vel. talán elérték, hogy kezdjem megsajnálni skyler-t, az ügyvédnéninél meglepően emberi volt, zavarodott és kiszolgáltatott, erre pont most határozza el magát walt, csórikám... (++06.24.)

„it’s a cruel world, walt. grow up.”

különböző ember-típusokat figyelhetünk meg a kietlen új-mexikói síkságon. van a nagyon cool, aki annyira magabiztos, hogy annak a csapdájába fog beleesni hamarosan. van a ki nem mondott pánik-beteg, aki mániákusan ragaszkodik ahhoz az élethez, amit megszokott. és van a harmadik, amelyik először tombol, majd rezignálttá változik (az előbbi mindenképp érdekesebb, hovatovább viccesebb). remélem, hogy ez utóbbival, egy walt nevű egyeddel hamarosan elérjük a mélypontot, ahonnan már mindenképp vissza kell fordulnia, mert különben mind a nézők, mind mr.goodman igen nagy szomorúságot fognak érezni. (++06.23.)

„honesty is good. don’t you think?”

az jutott eszembe nem sokkal a rész vége előtt, hogy milyen furcsák a nézői igények. mert szeretnénk, ha a főhősünk újra badass lenne, sokkal szívesebben néznénk, mint ezt a fickót, aki oly’ kétségbeesetten próbálja menteni a családja romjait (új és új taktikákat bevetve, passzív/agresszív módszerekkel közelítve). ugyanakkor meg húznánk a szánkat, ha az egyszerű átlagemberből azonnal rosszfiúvá változna a karakter, nem lenne meg az építkezés íve. szóval a fene se’ tudja, hogy mit akarunk... az viszont tuti, hogy a karteles / bosszús / nagytételben üzletelős vonulat érdekes, a főszál meg majd hozzá koszolódik egyszercsak (az előző évadnak is hasonló volt a felépítése). (ja, és mennyire egyszerűek már a nők bosszúállás terén. vagy ez sztereotípia...?) (++06.22.)

„talent like that and he flushes it down the crapper. it’s like michelangelo won’t paint.”

azért néha cirógatják bryan cranston vígjátéki múltját -lásd ma is a másnapos ébredő jelenetet meg a házba való ügyeskedve bejutást, nagy mosoly volt mindkettőre a reakció. még mindig rágjuk magunkat a történtek miatt, walt kaparása szánalmasba csapott át, de a kedves felesége is a lehető legrosszabbul kezeli a helyzetet -még ha valahol meg is értjük a motivációit. lehet stílusosan is odavágni a családtagjainknak, jesse faarccal mutat ’fakjút’ nekik, na valahogy így. nem rossz/nem rossz az irány, de inkább a mr.gus rejtély izgatja a csőröm, sokkal nagyobb úr ő, mint elsőre tűnt. (++06.22.)

„the shittiest week since 9/11, okay?”

hello, a csi:miami stábjából keresnék valakit, szeretnék kölcsönkérni pár sárga szűrőt... titkon reméltem, hogy ugrunk egy kicsit az időben, letudva a családi morcosságot, mert elfelejtettem, hogy az írók nem csak a karaktereket szeretik kínozni, hanem minket is. sebaj, kárpótolt az elsárgásított mexikói vonal, amiről szokás szerint nem sok fogalmunk lehet még, de annyira baljós és homlokráncolós, hogy nincs ember, akinek ne keltené fel a figyelmét. pedig egy pillanatra azt hittem, hogy megvan, hogy miért kúsznak (gyakorolnak a határon való átjutáshoz), de rájöttem, milyen naiv is vagyok... a lélek-folyamatokkal sem lesz gond idén (sem), feszíti szét a belső feszültség hőseinket, mert oké, hogy jesse zen lett, de nem lesz sokáig így. főleg, ha még sokáig kapargatják magukban ezt a ’ki is vagyok én’-t. (++06.22.)

„my race devours the excitement and excesses of life, the adventures, the terrors, the thrills!”

egész hihető lett volna, hogy sarah jane elfáradt, megöregedett, beteg, csak túlságosan gyanút keltett, hogy a semmiből feltűnt egy új nőszemély, aki ráadásul még furán is viselkedik. így nem sikerült megvezetni, hogy majd most milyen jól megújítjuk a csapatot, valahogy kilógott az ördög farka, ha értitek, mit akarok mondani. a nehéz helyzet szétszakította kicsit a srácokat is, fizikailag és lelkileg egyaránt (sosem szerettem, amikor jóbarátok így hisztiznek egymással, lásd még potter összes...). de, sohase mondd, hogy soha, a világ újra megmenekült, köszönjük sarah jane és díszes kompániája! (+09.16.)

megmondom könnyen, miért volt ez jobb évad, mint az előző: nem volt slitheen! nem csak ezért ám, valahogy komorabb, felnőttesebbek, emberibbek voltak a történetek, jobban kidomborodott a szomorúság. felnövünk, felnövünk? tetszett.

„history can be a dangerous place.”

uhh, tárgyakat kell keresni a múltban, biztos izgi időutazós kalandozás lesz! hát nem, sokkal inkább szomorkodás lett. mert bár megmentettük a világot, a múltbéli segítőkből hősök lettek, azért egyikük élete (vagy halála) sem volt könnyű. de most komolyan, mikor volt olyan a történelemben, hogy könnyű győzelem? (kíváncsi lennék, hogy mi ez a megszállottság a whoniverse íróinál 1941-gyel kapcsolatban, hogy folyton visszatérünk oda a sorozatokban. ekkora trauma lenne az angolok számára?) (+09.16.)