soroló

„this is the river of lost souls. touch it and it will make you lost.”

azért jó, hogy néha összekötik az írószobában a kapcsolati hálót, és aztán jót mosolyognak a gombolyagon -ma például realizáltatták velünk, hogy emma nem csak rumple ex-feleségének a fiával feküdt le, de annak ex-szeretőjével is... egyébként örültem milah visszatérésének, mert általa mélyebbre mehetett rumple drámája, főleg a végén, amikor a jó öreg dark one rádöbbent, hogy bármennyire is szereti az alkukat meg a kiskapukat, mindig lesznek olyanok, akik kijátsszák az ő trükkjeit is (btw, szegény aaron douglas-t nem ilyen vendég-szerepekben kéne elpazarolni). mert bizony úgy tűnik, hogy hádész fifikás gonosz lesz, nem csak az arcát teszi, hanem gondolkozik is, úgyhogy szép kihívás lesz őt legyőzni. ha már az írókkal kezdtem, azért elmondanám róluk, hogy néha nagyon átlátszóak tudnak lenni -mert ha ennyire hangsúlyozva van, hogy elveszel, ha hozzáérsz az elveszett lelkek folyójához, akkor mi már tudni fogjuk előre, hogy valaki hozzá fog érni, és el fog veszni... ($$03.24.)

„you want to face cerberus with me?”

nehéz dolog a színész-mesterségben, amikor beleragadsz egy szerepbe -szegény kacey rohl először hannibal-tól retteghetett, most meg egy háromfejű kutya elől menekülhetett... bizony, kerülnek elő a görög mitológia elemei, amik mondjuk hádész feltűnése után várhatóak is voltak -igaz, azzal most megleptek, hogy herkules szerepét ilyen rövidre fogták... azon mondjuk már nem lepődök meg, hogy sikerült őt is az elvarázsolt erdőhöz (és annak egy híres lakójához) kötni (oké, de legalább nem rokona senkinek, mondhatnám gonosz módon...). én szívesen látom mindig viszont az ifjú snowwhite-ot, annak ellenére, hogy van valami fura a kishölgy játékában, de mindig mókásak ezek az adalékok -például, hogy hogyan is tanult meg nyilazni az elkényeztetett herceg-kisasszony... eközben elkezdtünk más szálakat is piszkálni (érintve szörnyellát és az író pennáját is (nem röhög!)), mert az írószobában is érezhették, hogy az kevés lesz a félévre, hogy hook-ot keressük, meg hádész elől menekülünk... ($$03.18.)

„this underworld most can only leave it in two ways to a better place or a worse one.”

áhh, csak most olvasom, hogy ez volt a századik epizódja a sorozatnak, úgyhogy mondhatjuk, hogy szerencsésen (vagy ügyesen?) kanyarodott az idei sztori-szál, mert így indokolt volt a nagy kerek számot egy maréknyi visszatérővel ünnepelni... mert az alvilág kitűnő hely lesz, hogy a holtakat visszahozzák a képernyőre a segítségével, hogy elvarrjanak olyan szálakat, amik elszakadtak a sokkolásra szánt befejezésük által. kaptunk egy szép kezdést a sárga bogár hátsó ülésén, majd emma-ék belevetették magukat az új világ felfedezésébe -ahol ismét bizonyították az alkotók, hogy bármikor képesek újrahasznosítani a meglévő díszletüket... de tényleg, elég volt némi rombolási meló meg egy erős vörös szűrő a kamera lencséje elé, és meg is voltunk az alvilággal (a főnök meg a lángoló kék fejével úgyis odalenn lakik egy barlangban, olyan is van bőven a vancouver-i stúdió-rengetegben...) először nem értettem, hogy mit akarnak már megint regina-val a flashback-ben, de nagyon szépen kijöttek az ő történetéből is, lezárva egy szívszaggató történetet, amit már száz rész óta hordozunk magunkban. mint minden (fél)évad elején, most is azt érzem, hogy tele vannak ígéretekkel az írók, én meg reménnyel, hogy be is váltják azokat... ($$03.11.)

„what kind of man do you want to be?”

olyan régen emlegettem már a lost-ot a sorozat kapcsán, hát itt volt az ideje, mert a kezdés elég lost-os lett ahhoz, hogy szóvátegyem... az első pillanattól lehetett érezni, hogy a kissrác hook lesz, de nem is baj, hogy a kedvenc kalózunk eredet-történetet kapott, amiből kiderült, hogy a szokásos ’szülői probléma’ áll a tettei hátterében (daddy issue, jelen esetben). így megértettük, hogy min kell túllépnie ahhoz, hogy hős válhasson belőle. mert megint itt tartunk, boncolgatjuk a ’hős’-ség kérdését, aminek egy fontos kitétele, hogy úgy kell döntened, hogy hős leszel. és így ismét forgattunk egyet a rulett-keréken, mert emma kifehéredett, killian is a jó oldalt választotta (a szerelmet a bosszú helyett), kellett hát valaki, aki visszaesik, akit újra lehet utálni -így rumple lett az, aki nem bírja ki, hogy ne legyen hatalom a kezében és a sötétség a szívében. és ez a karakter-ide-oda-forgatás kezd kicsit fárasztó lenni, főleg így, hogy nem állnak szilárd alapokon ezek a változások, csak az írók kénye-kedve szerint megy a dolog (arról már nem is beszélve, hogy belle már megint éppen szerelmes...). plusz rumple mesterkedésével annulálták hook önfeláldozását, és ez kicsit levesz az egyébként érzelmileg működő jelenet értékéből. (u.i.: több zelena poént minden részbe!) ($12.08.)

kicsit tartottam ettől a félévadtól, mert nem tudtam, hogy mennyire fog működni emma gonoszosítása, hogy jennifer morrison megbírkózik-e a szokatlan feladatával, de egész jól működgetett az új dark one szála, a szöszi is meglepően meggyőző volt, bár segítettek neki az írók, hogy láthattuk a különböző fázisait az átváltozásának, és igazság szerint nem is kellett annyira gonosznak lennie, inkább csak megkérdőjelezhető döntéseket kellet hoznia -a szerelem érdekében. az évad másik főszála viszont csalódás volt, mert nem használták ki kellően a camelot-ban rejlő lehetősségeket, csak néha bedobták, hogy arthur gonosz, aztán az utolsó részre teljesen el is felejtkeztek erről az irányról (szegény merida-val még mostohábban bántak)... a jövőtől kevésbé félek most, az alvilág túl magas labda, hogy ne használják ki kellőképpen -remélem jönnek az éneklő múzsák is a herkules-ből...

„your revenge is not your happy ending.”

no, jöjjön hát a dark hook, aki emma savanyúsága után megint egy mosolygós sötét nagyúr lett, bár azért közel sem annyira harsány, mint rumple. viszont ő is tele van vágásokkal szívtájékon, az első sötét gondolata természetesen az, hogy ennyi évszázad után már igazán illene lekaszabolnia azt a krokodilt. vagyis ez csak a látszat, merthogy a dark one-ok szövetségének van egy nagy terve, és hatásos is, ahogy az utolsó percekben a megvalósítás útjára lépnek -és emellett elkezdik felépíteni a következő félévad témáját is, ha igazak a neten keringő pletykák (jó lesz!). többszörösen is érvényes az ’összetört szív’ cím, mert a bizalom-hiánytól fáj emma-nak és hook-nak is a szíve, közben belle is elég csúnya módon gázol rumple lelkivilágába, és hát szegény merlin meg szó szerint veszíti el a szívét. addig lavíroztunk ma, amíg mindenki vissza nem kapta az emlékeit, amíg emma-t újra be nem fogadta a családja a köreibe, és amíg össze nem ért a két idővonal. minden adott, hogy szépen zárjunk a jövő héten. ($12.04.)

„wear this helm into battle, and you’ll get exactly what you want.”

ha már kitalálták (vagy kiutalták nekik?), hogy beveszik merida-t az idei évadba, hát kellett kapnia egy saját epizódot a meséje alapján -és ha már jamie chung és meghan ory is ráértek épp, hát beleírták őket is a sztoriba. de hogy ennek most jött volna el az ideje...? mert oké, hogy merida megint megerősítette az önbizalmát és a bátorságát, valamint a gyűlöletét arthur-ral szemben (aki most már végképp ultimate gonosz lett idén), de azért nagyon töltelék-íze volt az epizódnak, amit pár dolog mentett csak meg az érdektelenségtől: a skót akcentus, a girl-power és meghan ory szépsége... (szeretem mostanság felhizlalni 1000 karakter környékére az epizód-értékelőimet, de ebben tényleg ennyi volt, képtelen vagyok mást írni...) ($11.21.)

„tell me, why are you so afraid to give up the darkness?”

ilyen hamar elkezdjük összekötögetni a pontokat? még hátravan három rész a félévadból... nem baj ám ez, jó volt nézni, ahogy egyre pörgetik fel az epizódot, és egyre mélyül a drámai mélysége. mert végre megindokolták, hogy emma miért nem változott át jó kislánnyá camelot-ban, felfedték, hogy mi az igazi terve, és mind a kettő működött, főleg az átváltozása előtti percek azzal a szívtájékig hatoló zenével. bár várható volt, hogy a nagy szerelemnek köze lesz az elbukáshoz, mert a szerelemnek mindig mindenhez köze van, hisz’ tudjuk, hogy az a legnagyobb varázslat a földön... de meglepő volt az is, hogy máris a szülőszobára zavarták zelena-t, mert közben rájöttek, hogy más céljaik vannak a karakterrel (és ha már a kórházban jártak, viccelődtek egyet david andrews izombie-s kinézetével is). tulajdonképpen egy újabb réteggel gazdagodott a dark one mitológia, mert eddig arról nem volt szó, hogy akár ketten is lehetnek a legnagyobb gonoszok szerte a birodalomban. ($11.20.)

„killing is the dark path.”

hát persze, hogy szomorú szerelmi história merlin élettörténete... jó mélyen belenyúlkáltunk a mitológiába, és most nem csak a sorozat mitológiájára gondolok (dark one-ok eredete), hanem a ténylegesre is, szépen vezetett az út az excalibur-tól a szent grál-on át prometheus tüzéig. de mindez csak háttér volt a nagy szerelemhez -és a másik dologhoz, ami meg tudja törni egy halandó ember szívét: a hatalomhoz. a mi generációnk már a starwars-hoz köti a hatalommal együtt járó sötétség csábítását, pedig sokkal régebbi történeteknek is fontos eleme ez. mert mindenkinek, akinek nagy hatalom összpontosul a kezében, annak el kell döntenie, hogy melyik úton jár, hogy hagyja-e elveszni a lelkét a sötétségben a nagyság oltárán. és jól működött emma megkísértése és ellenállása is -az igazi nagy küzdelem a lelkében. és láthattuk azt is, hogy milyen az, amikor valaki elveszti ezt a csatát a sötétséggel szemben, sőt, több példát is láthatunk erre, ha nem csak nimue-re gondolunk, hanem arthur-ra is (igaz, ő viszont nem a hatalom miatt veszik el, hanem a becsvágy miatt, ami szintén nagyon veszélyes kísértési forma). (azt hiszem minden női arcot szebbé tesznek a szeplők...) ($11.16.)

„lass, if you remember what you’re fighting for, you will never miss your target.”

ennyi év után sem jutottam el odáig, hogy a merida-t megnézzem, de könnyen elképzelhető, hogy úgy mint tavaly a frozen esetében, itt is a sorozat adja majd meg a pótláshoz a végső lökést. végülis szeretem én a hegyeket meg a skót nép mentalitását, úgyhogy akár be is jöhet. mert végre a lehetetlenül vörös hősnő is megkapta a maga epizódját, és hatott is, amikor átvette a jogos helyét a trónon (és jól is nézett ki, végre nem a szokásos vancouver-i stúdió-belsőt láttuk). de ez mégsem volt elég, mert ezzel egyenrangúan a szépség és a szörnyeteg is megkapta a maga idejét, elsősorban egy klasszikus témára, rumple gyávaságára koncentrálva. ami mára a múlté, mert emma elérte a célját, a szerelemért még az egykori világ-gyávája is képes volt ragyogó hőssé változni. és újabb lépést tehettünk a fő csapásirányon (ezt segítette elő merlin videoüzenete is (hehe), amivel szintén a jövendőt, egy új fontos karaktert készítettek elő). ($11.13.)

„if i’m the one on the moral high ground, you’ve fallen quite a ways, ms.swan.”

ehh, oldalakat tudtam volna írni a lányok kegyetlenségéről, a minden alkalommal szívet-kitépő ’legyünk-csak-barátok’ mondat borzalmáról -de kivették a kezemből ezt az írók, úgyhogy kénytelen vagyok minden frusztrációmat rájuk zúdítani... mert tényleg megtették, hogy emma-ból gonoszt csináltak. és nem csak úgy, hogy jennifer morrison csúnyán néz a fehérre festett haja alatt, hanem pont azzal a tettével, amit emlegettem az előbb, amivel kifogták a vitorlámból a szelet -mert nem a kislánnyal töretik össze henry szívét, hanem a saját anyjával. és az már régen rossz út, ha emma úgy akar megszabadulni a gonoszságtól, hogy gonosz tettet követ el -és ott volt az az érdekes félmondat is, hogy ’csak akkor űzhető ki belőled a gonosz, ha te magad is akarod’. és emma szereti használni ezt az erőt, az gyönyörűen látszott a merlin-kiszabadítós jelenetben, ott volt az arcán, hogy élvezi, hogy ekkora erő van szó szerint a kezében (egyébként pofásan is nézett ki a trükk). a másik, amit kiemelnék, az a merida és rumple közös szál, mert biztos vagyok benne, hogy ízlelgették az írószobában a ’merida a bátor’ címet, majd egyszercsak valakinek beugrott, hogy össze kéne párosítani a leggyávább emberrel a birodalomban. ($11.11.)

„love is a weapon, dearie. the most dangerous weapon of all, which means the pain you should worry about isn’t the kind inflicted by a broken sword, but the kind that comes from a broken heart.”

flash-a-flash-ben, de ez kellett, hogy megismerjük egy kicsit jobban camelot királyságát (és igazából nem is hiányzott a most hanyagolt jelen). az ilyen régről eredeztethető történetek mindig olyanok, mint egy shakespeare-dráma, és itt is megvan hozzá minden elem, hogy ezt érezzük, az egész epizód tele volt árulással és szerelemmel, csavaros észjárással, és karddal hadonászó lovagokkal. és egy elbukás-történettel, mert még ha célt is ér a király megszállottsága, és sikerül bizonyítania elsősorban magának, akkor is a küzdelmes küldetés alatt elveszítette a legfontosabbat: a szerelmét. (annyira naiv tudok lenni, hogy még mindig bedőlök az olyan ósdi trükköknek, mint hogy látszólag összeveszejtik a hősöket, aztán kiderül, hogy ez csak a látszat volt, a nagy terv része. pedig tényleg számtalanszor láttunk már ilyet, nem értem, hogy miért működik még mindig...) ($11.09.)

„this is the siege perilous. reserved for the knight with the purest heart, the one destined to carry out the most sacred quests.”

egészen szürreális tud lenni, ahogy keverednek a dolgok a sorozatban, mint amikor robin hood és hook egy okostelefonon nézi az ultrahang képét, majd nem sokkal később artúr király autót vezet, miközben hófehérke hercege lovagi tornásat játszik a platóról... ez utóbbi két ember került a középpontba ma, mert eléggé egyívásúak, mindketten szeretnek hősködni, főleg azért, mert kicsit úgy érzik, hogy érdemtelenül kerültek oda-ahova. úgyhogy közös kalandra indulnak a múltban és a jelenben egyaránt. de. szépen készítik elő az írók a törést, mert nagy örömünkre artúr nem egy hófehér lovag, aki felvonultatja az összes kötelező lovagi erényt, hanem tele van titkokkal, és nem fél bepiszkítani a kezét, ha úgy hozza az érdek. és mi szeretjük az összetett karaktereket. ezért lesz jó a csipkerózsika álmából felkeltett rumple is, mert most épp jót szándékoznak belőle csinálni. mármint az írók. és gonosz emma. ($11.04.)

„there’s a problem headed to storybrooke that only a savior can solve. it’s too bad there isn’t one.”

nekem nincs azzal bajom, hogy nem emma gonosszá változásával, hanem evil jóvá transzformálódásával foglalkozunk. mert mindig jó nézni ezt a nőszemélyt, ráadásul tényleg érdekes utat jár be, most már nem csak a jók oldalán harcol, de egyenesen ő lesz a vezetőjük, már kiépült az ehhez szükséges bizalom is. viszont valahol ő lesz a veszte emma-nak is -illetve két dolog, a sötét múltja és a ragaszkodó szerelme lesz minden bajok okozója. egyébként ott van a fontossági sorrendben második helyen a szép szöszi is, aki a gonosz kinézetével talán még szebb szöszi, és akit el akarnak vinni az írók a végső gonoszságig, hogy kiöljenek belőle minden fényt (egyébként aranyos utalás volt, hogy felsoroltak minden gonoszt az elmúlt időszakból, csak hogy hangsúlyozzák a megmentő fontosságát). ahogy gondoltuk, a kiesett idő a flashback, és némi jól működő romantikus cukiskodás ellenére jár a dorgálás is -ha megint csak ilyen csúnya cgi háttérre futja csak, akkor inkább felejtsük el tényleg a nagy belső terekben játszódó jeleneteket, jó...? ($10.29.)

„look at us... heroes and villains together for you, because of you.”

arthur elkezdte kihúzni a kardot, és én arra gondoltam, hogy milyen poén lenne, ha törötten húzná ki a kőből -és úgy látszik, hogy a kitsis/horowitz duó is viccesnek találta ezt... igen, úgy tűnik, hogy a kerekasztal lovagjai is a disney fennhatósága alá tartoznak, bár nem csodálkozom ezen, nézzétek csak meg camelot-ot, tisztára olyan, mint egy disney-kastély... de valószínűleg csak asszisztálni fognak a hős kardforgatók az igazi főszálhoz, a saviour elbukásához. örömteli, hogy végignézhetjük emma útját, az egész vívódását -és ehhez megtalálták a tökéletes partnert head-rumple személyében, ami egy kettő-az-egyben megoldás, mert szinten lehet tartani a humor-faktort a dumáival a dráma kellő közepén, és így benn tudják tartani a sorozatban robert carlye-t is. mert az kicsit kevés lenne, hogy csak fekszik storybrooke-ban. bár egyébként is azt hittem, hogy keveset fogunk a városban tartózkodni így, hogy az éttermet használta az utazáshoz a nagy csapat (ismét egy jó ötlet), de aztán húztak egy váratlant, és időt ugrottunk, meg memóriát töröltünk -megint. de így legalább nem kell aggódni a flashback-ekért, ki lehet tölteni ezt a lyukat. ($10.23.)

„-the power to change reality is only outweighed by the cost.

-no one should have that much power.”

annak ellenére, hogy gyerekkoromban mindig sajnáltam a gonoszokat, sőt, tudtam szurkolni mondjuk hókuszpóknak is, azért az kell mondanom, hogy ennyi boldogság elég volt a negatív karaktereknek... pedig ez a finálé marha jó volt, főleg az olyan alternatív variáns fanoknak, mint amilyen én vagyok, akik szeretik bogarászni a kisebb/nagyobb különbségeket, de nem értem azokat a hangokat, akik szerint egy fél évet rá kellett volna szánni erre a kifordított világra. még több snow csúnya-nézés és tupírhaj? bővebben kifejtett hook bénázás? kardozó rumple és nyilazó regina? ugyanmár, jó móka volt egy óra erejéig, de ne tovább. pedig még fura módon az sem zavart, hogy henry-t ilyen aktívvá kellett tenni a történések kedvéért. sőt, még az sem baj, hogy nem töltötte ki a teljes duplarészt a fejtetőre állított utazás, hanem szokás szerint felvezették a következő mesét- hatásosan és drámaian. ígéretesen. ($05.12.)

egyre érdekesebb a viszonyunk a sorozattal -sokszor érzem, hogy mennyire megkopott a varázsa, hogy csak megszokásból indítom, ugyanakkor a karakterek a családom részei már, nehezen tudnám elengedni a csapatot, és amíg szórakoztatnak és nem bosszantanak, addig itt maradnak a szívem közelében. persze az is mindig számítani fog, hogy az írók milyen munkát végeznek (mindig is ők voltak a lelkei a sorozatnak), hogy melyik ismert történetet hogy’ forgatják ki, hogy bele tudják tenni-e a lelküket. hogy mennyire valósulnak meg az elképzeléseik. míg az évad első fele talán kényszerből készült (a disney-nél leszóltak, hogy ’ő(k) lesz(nek) a lány(ok)’), mégsem érződött ez, a báj könnyedén elvitte ezeket a részeket, addig második fele egyedibb ötletnek tűnt (szedjünk össze több gonoszt, akik harcolnak a saját boldogságukért), mégsem tudott működni, mert egy erős fő-ív hiányában szétesett darabokra. szóval állok itt a különböző döntések birodalmai között, de azt hiszem, a legkönnyebb ösvényt választom: halvány tetszett.

„you’ve always been a favorite of mine. very clear goals plus totally damaged personality with a self-destructive streak? a recipe for compelling. and of all the characters i’ve written for, you really do get screwed over the most.”

(hehe, az írók kikacsintanak nekünk?) ahogy a cím alapján várható volt, az anyasággal és az anya/lánya kapcsolatokkal foglalkoztunk -egy picit szükséges rosszként, mert ki kellett tölteni még az időt a várhatóan ütős fináléig... oké, oké, előítéletes vagyok, ahelyett, hogy örülnék, hogy végre félrerakják a hisztit a charming-családban. vagy hogy némi borzasztó cgi-n át vezető úton jutott némi megnyugvás a sárkányoknak is. és regina-t még mindig szeretem nézni, legyen éppen evil vagy egy karakter-fejlődött (szinte) boldog nő. még az sem zavart, hogy visszahozták mellé egy epizód erejéig a nála sokkal kevésbé kedvelt édesanyját is... de. de akkor is ki kell mondanom: örülök, hogy túl vagyunk a lelkizésen, ideje magasabb fokozatra kapcsolni a varázs-seprűket... ($05.05.)

„i know this is gonna sound crazy, but remember when we were kids, you used to say you and i were connected?”

bevallom, én több relevációt vártam ettől a résztől -oké, megtudhattuk, hogy mi szakította el egymástól a két lányt (semmi egyedi vagy igazán meglepő), de azért elmaradt a várt aha-élmény (még az egyetlen fordulatot is túl hamar magyarázták meg, pedig vártam volna valami ötletes csavart a ’hogyan tudott meg minden titkot a varázstalan világban élő csaj’ kezdetű homlok-ráncoltató problémára). ja, és végén még ledobtak egy brazil szappanopera-bombát is... annak örültem, hogy nem csináltak gonoszt végül a rég látott barátnőből. bár ki tudja, ennél a sorozatnál még bármi fordulhat a fináléig... (a két tinilányt játszó színész-csaj még mindig aranyos. azt mondjuk én sem értettem, hogy miért akarna emma egy ilyen kereszténydemokrata családnál maradni...) ($04.30.)

„i live in an attic, and my mother never allows me visitors or music or fun. i mean, she even ripped my favorite trumpet flowers out of the garden because she doesn’t like the smell.”

régebben mindig nagyon vártam, hogy kinek milyen eredet-sztorit találtak ki, de mostanra valahogy beléjük fásultam, így most nem igazán vártam, hogy megtudjam, hogy jutott el szörnyella a kutya-hajkurászásig. de ezek a piszok írók megint vittek bele olyan csavarokat, amiktől érdekes lett most is a múlt (egész pontosan egy olyan mese-sík, ami pont úgy néz ki, mint a ’20-as évek london-ja, ügyes) -bízhatnék bennük jobban is ennyi év után. szóval okosan belekeverték az author-t is, és ahogy ő meg is jegyzi, a kezdet olyan mint egy klasszikus disney-mese, elzárva szenvedő lánnyal, kellemetlen anyukával, aztán szép fokozatosan borítják sötétségbe ezt a történetet (is). nem kell mindenkinek indok, hogy gonosszá váljon, vannak, akik így születnek (plusz pont, hogy victoria smurfit nem szép, de van valami, ami megfog benne). a jelenről kevésbé tudok pozitívan nyilatkozni, főleg ha egy rendező úgy gondolja, hogy úgy kell ábrázolni emma áttérését a sötét oldalra, ha csúnyára sminkelik... ($04.22.)

„i need you to break into the vault and steal the elixir of the wounded heart.”

hmmm, érdekes szerkezetű epizód volt ez -mert az igen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a főszállal ma nemigen fogunk foglalkozni, hanem betömjük azt a rést, ami robin hood-ék távozásakor keletkezett a sztoriban, és ezzel a mozdulattal egyből az eredet-történetét is megkapjuk az íjjal jól bánó becsületes tolvajnak. csakhogy az ember kicsit időhúzásnak érez minden ilyen részt, amikor mellék-karakterek kerülnek a középpontba, közepesen érdekes történettel. aztán a háromnegyedénél kiderült, hogy mire megy ki a játék (közben volt egy ötletes kitérő a címben emlegetett mr.gold szív-zűrre is). mert hogy nem volt még elég gonosz ebben a (fél)évadban, vissza kellett hozni valakit, akiről sejtettük, hogy vissza fog térni, de talán azt vártuk, hogy kevésbé erőltetetten teszi (ritkán szeretem az ilyen ’nem is az volt, akit hónapok óta úgy gondoltad, hogy nézel’ fordulatot). ($04.20.)

„heroes do what’s right, not what’s easy.”

vannak morzsák, amiket az írók szándékosan szórnak el, majd elégedetten nyugtázzák, hogy felcsipegettük őket, és kiraktuk azt a képet belőlük, amit nem is akartak olyan nagyon titkolni előlünk (gondolok itt lilly-re, akit azért túl hangosan emlegetett emma, hogy ne legyen fontos szerepe még a későbbiekben, de nem is baj, mert csíptem a csajt, amikor először felbukkant). és van az, amikor önkéntelenül nyújtanak nekünk olyan sarokpontokat, amikről nem akarták, hogy segítség a megoldásunkhoz vezető utat -például, hogy gyanús lesz, ha egy patrick fischler szintű karakter-színészt hoznak be egy látszólag nyúlfarknyi szerepre... végre láthattuk, hogy tette az a szörnyűséget a charming házaspár, amitől az örök harag tüze ég maleficent-ben irántuk -nekem továbbra is tetszik, hogy időről időre leráncigálják a piedesztáról a legnagyobb hősöket is. és persze azt is jó ötletnek tartom, hogy mitologikussá tették az író alakját (walt, mi? mindig adjuk meg a tiszteletet az alapító atyáknak...). ($04.02.)

„i want to use my voice to make people happy, not to hurt them.”

felderengenek a régi szép idők, amikor még ilyen típusú flashback-eket kaptunk hétről-hétre, ahol jól felismerhetőek voltak egy-egy mese markáns sarokpontjai, mégis hihetetlenül ötletesen voltak mixelve valami egyedivé, onceupon-ossá. most is szerettem, hogy megfordították a kishableány-sztorit, hihető hátteret adva ursulá-nak, közben belekeverték hook-ot és a görög mitológiát is (ernie hudson-t meg ezer éve nem láttam). eközben a jelenben bóklásztunk tovább az aktuális főszálon, volt egy kis pinokkió referencia, pedzegetni kezdtük, hogy hook is volt rossz egykoron (vajon az ő boldogságával mi lesz?), de a legnagyobb meglepetése a résznek az volt, hogy azért kellett több gonosz, hogy legyen kiket leépíteni, hogy a végére csak egy maradjon -boldog befejezés nélkül...? ($03.24.)

„sometimes the teacher needs to learn from the student”

(aranyosak ezek a véletlenek, amikor az egy estére szánt sorozat-epizódjaimban azonos a főtéma, azaz a mai esetben a bosszú.) nem is tudom, hogy miért kell jobban dicsérnem az írókat, amiért ennyire jó karaktereket találtak ki az elején, vagy azért, mert egy olyan flashback-szerkezettel kezdtek dolgozni, ahol szabadon lehet ugrálni, hogy új aspektusokat nézzünk meg. mert regina-nak ez az egyik legérdekesebb időszaka, ahova most is bekukkantottunk, amikor már fűti a bosszúvágy, de még túl naiv és gyenge ahhoz, hogy igazán gonosszá váljon. és megint egy jó adalékot szolgáltak azzal, hogy ennyire szorosra fűzték a viszonyt maleficent-tel (avagy az ’éleszd fel a sárkányt’ játékunk győztesét láthattuk...). de a jelenben is jól működik a tépelődő, kísértés szélén táncoló regina, lana parilla végre megkapja a lehetőséget kibontakozni (kár, hogy a gonosz csajok közül ketten emiatt háttérbe szorultak ma). de azért mindenért nem tudom áldani az írókat, rumple átváltozós trükkje meglehetősen átlátszó volt. ($03.18.)

„they remind me of a time in my life i’d rather forget. time when i was a true villain.”

miért olyan felelőtlenek az írók, hogy annak idején idejekorán kiírták maleficent-et a sorozatból? most rá kellett szánni egy részt, hogy visszahozzák... de nem ez a legérdekesebb aspektusa, mert egy gonosz ide-vagy-oda, már nem számítana, hanem hogy személyes bosszút adtak neki, aminél a szimatom szerint elő lehet majd szedni egy karaktert a családi viszonylatba -tudjuk, hogy ebben a sorozatban mindenki rokona mindenkinek. ami ennél jobban tetszik, az hogy regina-t milyen jól tartják a kontrasztban a félévad gonosz némbereivel szemben a kétségbeesett boldogság-keresésével. és örülök, hogy előszedték a könyv rejtélyét is. sokkal izgalmasabb ez, mint a szent kiscsalád nagy titkai... és úgy tűnik, tényleg van terv arra, hogy emma-t rátereljék a gonosz útra -kicsit sok lesz már a bedobott szál, nem? ($03.12.)

„we’re villains. and it’s time the villains got their happy endings.”

...nem is értem, miért keresik a gonoszok a ’boldog befejezés’-t, mert ha az olyan, mint az idilli kezdőpercek, amiket storybrook-ban tölthettünk, akkor túl sok izgalommal biztos nem szolgál... lehet, hogy mostanában túltoltam a képregényeket, de pont olyan volt ez a rész, mint egy hosszabb sztori-szál első füzete (azért durva, hogy ennyi év után döbbenek rá a két médium hasonlóságára...) -behozták a karaktereket, egy kis izgalmat is dobtak bele, de még érezni, hogy nagyon az út elején járunk. ha már a kisvárost kárhoztattam, a külvilág és a flashback érdekesebb volt, mert a gonosz karaktereket mindig nagyobb élvezet figyelni, főleg ha jók azok a gonoszok, és főleg, ha rumpi-nak van egy terve velük. (kellett pár perc, mire leesett, hogy azért megy olyan furán a dev il rendszámú autó, mert a rajzfilmben is így vezetett szörnyella...) (legjobb páros különdíjat ma emma és regina (no more ’evil’) kapja a szó-párbajokért. valamint a kitsis/horowitz csapat, amiért nem felejtették el, hogy lost-os utalás nélkül mit sem ér a show...) ($03.07.)

„being good doesn’t mean good things will happen.”

az elején még nyűglődtem egy kicsit, valószínűleg az átvezető jellege miatt indult be nehezen. de aztán megint kiderült, hogy minden mese egy szomorú szerelmi történet igazából... evil-t és robin-t megint szétválasztották, de most csak egy pillanatra sötétült el őgonoszsága tekintete, van előtte cél, ami a fény oldalán tartja (de lehet, hogy a felesek is segítenek...). rumple-ék története talán még drámaiabb, belle elárulva érzi magát (jogosan), és most az egyszer megkeményíti magát, és nem a szívére hallgat. szívszorító. a flash-sel nem csak ezt a szálat húzták alá, hanem szépen megágyaztak az évad második felének is, egész felcsigáztak, hogy mennyi gonoszt kapunk majd, igazi girlpowert. és végül rákanyarodunk arra a kérdésre, ami régóta ott motoszkál a sorozatban? jár-e happyend a negatív karaktereknek, vagy csak a keserű elbukásban lehet részünk mindörökké? (++12.19.)

jól kitalálták tavaly ezt a kettévágott formulát, most is ez az egyik ok, hogy nagyon működött ez a tizenkét rész. sallangmentesen haladhattunk, még a flashback-ek is egy irányba mutattak, mindent alárendeltek a fagyos főszálnak. továbbra sem láttam az inkriminált rajzfilmet (bár furcsálva olvastam, hogy mennyi mindent vettek át szó szerint), de itt (is?) jól működött a történet, ami köré felfűződött minden. és a karakterek is jók voltak, szerethetőek, egy kicsit más típusú gonosszal (mély hódolatom elizabeth mitchell-nek!). lehet, hogy nem is baj, hogy a disney kereszt-promónak kezdte használni a show-t...?