soroló

„you’re doing business like a couple little bitches.”

neked a divat mondja meg hogy ki vagy...? visszatért az éjfekete humor, az ironikus kikacsintás. mert egy illegális bizniszt egy tévés gengszter biztos, hogy egy elhagyatott helyen tartana, kalapban/napszemcsiben, vagy ha rabolni megy, tuti, hogy viszi a cuki sí-maszkját is. kezdenek belejönni a srácok, hogy minden szutyok szituációból kihozzák a legtöbbet. illetve az ifjú padawan-nak még van mit tanulnia kopasz mesterétől, de sebaj. lehet még ő is olyan cool fazon, blöffölhet faarccal, izgulhat fel tiltott helyeken. érdekesen párhuzamosították a családot a ’bűn’ témakörében, mert mi is a törvények alapja a dolgok illegálissá tételére, miért tiltott valami, más meg miért nem? konyha-filozófia! (kacsint) (++05.30.)

alágyújtottunk a főzetnek, és várjuk, hogy melegedjen fel egyre. jó minőségű összetevőket raktunk a lombikba, csak még néhány pipettányi gyúlékony anyag kell, hogy igazán nagyot szóljon. és erre kitűnő jelek voltak az utolsó két részben, amiben már érezni lehetett azt a hőfokot, amin igazán erős lesz a sorozat. mert ez a hét rész még csak egy nagy ígéret, egy jó alap-sztorival, jól kikevert hangulattal, és egy újra-felfedezett nagyszerű színésszel. arra már nem emlékszem, hogy az író-sztrájk mennyire befolyásolta az évad alakulását, de sosem szép dolog valakit otthagyni felizgulva. tetszett. azért valahol tök jó, hogy nem kell hónapokat várnom az újabb szippantásra.

„nobody moves crystal in the south valley but me, bitch.”

azért szar úgy dolgozni, hogy kihányod a beledet is közben... ha már alkalmazzák a flashfoward technikát az elején, legalább piszok stílusosan teszik. megyünk végig a stádiumokon, a maguk borzasztó természetességükben jönnek elő a rák-kezelés hatásai. persze tudjuk, hogy nem mindenkire vannak ugyanolyan hatással a kezelések, de úgy tűnik, hogy van egy szűk csoport, aki badass-módba vált miattuk... összeszedték a környék és hollywood-alsó összes rosszarcúját, hogy aztán hősünk mindnek elkenje a száját. mert a kémia az ő birodalma, bármikor felteheti a koronáját, és akkor nem érdemes baszakodni vele... (++05.30.)

„i have the talking pillow.”

úgy tűnik, a főzésből mindig balhé lesz... ez jó, hogy a srác is igényes lett, miután látta és megérezte, milyen az igazi minőség. ez egy szép karrier kezdete lehet... érdekes hangulat-ingadozáson vagyunk túl, az idióta amerikaiak által továbbra is erősen preferált intervention (izé, bocs, őszinte családi beszélgetés...) először kínosan/feszengősen vicces volt, csak aztán fordult komolyba. elkezdett működni a dráma, hölgyeim és uraim. és még mi lesz itt, ha kiesnek az igazi csontvázak a szekrényből, mert most még nagyon szolidan adagolják. (++05.29.)

„why don’t you just fucking die, already? just give up and die.”

(látod milyen jó, hogy a dvd-ripet szedtem, így jöhetett a fuck-olós mondat, ja, meg a pilot-ban sem kockákat kellett néznem a cicik helyett...) megállunk egy kicsit, elszívunk egy cigit és nagyokat sóhajtozunk. mindkét hős családja kiemelt helyett kap ma, végig kell mennünk az egyenes utakon, míg újra nem tudunk gyorsítva kacskaringózni. túl kellett esnünk az ’egész család megtudja a rákot’ reakciókon, nem is volt olyan vészes, ugye? a lazasrác hazautazása már egy fokkal érdekesebb volt, bár ennél feketébbre már nem festhették volna azt a bárányt a hófehér környezetben. jó nagyok lesznek ezek az alapok, miszter, elbírnak majd egy masszív építményt. (++05.29.)

„-what about the soul?

-the soul. there’s nothing but chemistry here.”

kételyek. morális dilemmák. sötétség. pont. mélypont... nem csak a cím kapcsolódik az előző részhez, szervesen folytatjuk a következményes vonalat, csak a humor nagyrészét hagytuk hátra. de mindenből kell egy első, nem csak a meth-kotyvasztásból. továbbra is emberinek van ábrázolva a hősünk, aki tényleg nehezen hozza meg az egyik legnehezebb döntést, kioltani valaki életét. dehát a kifehérítés ritkán érdekes, bezzeg, ha egy világos karaktert kell lenyomni a sötétségbe, az mindig megmozgatja a fantáziánkat. annak viszont nem tudom, hogy örülök-e, hogy egy deusexmachina segítségével született meg a döntés. a moralitás-játék köré sok mindent lehetett pakolni, szürreális flashback-et, kezdődő nyomozást és csicsergő nőszemélyeket, akikre úgysem nagyon figyelsz. (++05.28.)

„it seems to me that our best course of action would be chemical disincorporation. dissolving in strong acid.”

rászántunk egy egész részt a kár-mentésre, ami nem baj. a helyzet abszurditása hozta magával a morbid humort, mert bármilyen szörnyű tetten lehet mosolyogni, ha ilyen megközelítésben adják elő. ha az anarchista szakácskönyvet szokták vádolni azzal, hogy kitanulják belőle az olvasók a bomba-készítés fortélyait (nem beszélve a harcosok klubja tippjei körüli hisztiről), akkor itt is elmondhatjuk, hogy oktatási céllal is használható a sorozat, legalább az ifjú nézők nem fognak mindenfélére sósavat önteni... (és az miért van, hogy a sorozatok női szereplőinek 87 százalékát idegesítőre írják...?) (++05.26.)

„chemistry is the study of matter. but i prefer to see it as the study of change.”

egy ikonikus kép nem mindig szép. legalábbis egy fecskében és fegyverben álldogáló pocakosodó férfit nem neveznék szépnek. de még az is ismeri ezt a nyitó beállítást, aki egy percet sem látott a sorozatból. és az ilyeneket általában rohadtul idegesíti, hogy még nem jutottak el odáig, hogy belenézzenek... hát itt vagyok én is, a nagy út elején, még csak a cipőm orra lett poros, de elégedett vagyok a kezdetekkel. mert az alap-sztori predesztinálta a lassabb kezdést, hiszen be kellett mutatni a hős nyomorúságos életét, a zéró-pontot, amiből elindulhat a változás. és a lehetősségekhez képes érdekes lett a felütés, itt van ez az ember két kiábrándító melóval, kiábrándító anyagi helyzettel, shit, még a szülinapi ajándék kézimunkája is borzasztó kiábrándító. érdekes, hogy hasonlítgatni szokták, nekem eszembe sem jutott a weeds, a másik híres ’átlagember drog-kereskedős környezetben’ sorozat, ennek teljesen más a hangvétele a látottak alapján, és várhatóan más utakat is fogunk bejárni. ami számomra még az ismeretlenbe veszik mert gőzöm sincs, hogy milyen szálakkal akarják feldobni ezt az alapot. de borzasztóan kíváncsi vagyok, és titkon remélem, hogy engem is elkap az az addikció, ami jól látható az internetes közösségekben is. (++05.25.)