soroló

„you know, that’s one thing i admire in dalia. she puts her own happiness before everyone else’s.”

három verzióban is körbejártuk az anya/lánya viszonyt (tessa, lisa, dalia), okosabbak mégsem lettünk. kifuttatunk néhány átívelést. ja, hogy poén volt-e? hát a vadász és/vagy gyerekszobánál mosolyogtam... (**05.22.)

ehh... ezt így félrevinni... amennyire oda voltam érte az elején, annyira kínzott már a végén. eltűnt az eredeti hangvétel, a szerethetőség, a poénok nagyrésze. a karakterek idegesítőbe fordultak, kár, kár, kár... mindkettőnk érdekében jobb, ha itt elválnak útjaink. azért sajnálom ezt, mert a kezdeti irányvonallal ez egy igazi hosszútávú kapcsolat lehetett volna. és mert jane levy, jeremy sisto és alan tudyk is nagyszerű színészek. inkábbtetszett -a keserű szájíz ellenére nem szabad elfelejteni, honnan indult a tetszési index.

„no more chia seed voices?”

nem értem miért akarják az eddig cuki alicia silverstone karaktert idegesítő idiótának beállítani... (na, nem mintha tessá-val másként bánnának...) de a kengurus b-szálat is elintéztem egy vállrándítással, so... (**05.14.)

„did you kiss her inside her mouth, george?”

összesen kettő darab vicces jelenet (terhes-festmény, orvosi vizsgálat), tessa dahlia-sodása, erőltetett szomszédok -rossz úton jársz, vándor... (**05.06.)

„someone’s gonna come along and lick your heart.”

négy szállal indultunk, amikből ügyesen lett kettő, dobbantak a szívek, hetero- és homoszexuálisok egyaránt, jöttek a dahlia-poénok, reméljük alicia silverstone marad, mert cuki, és ennyi. pont. elég. volt. most. (**04.23.)

„i’m probably gonna need a whole new depression wardrobe.”

ez most egész működött, emberek! a lassított szexuális feszültséges poénok, dallas érzelmi hullámvasútja, dahlia emberibbé tétele, a szextől tönkrement ágy cseréje, a válás és az egyedüllét kapirgálása. oké, a két főhősünk elsősorban asszisztált csak a többiek poénjaihoz, de apróságokon nem akadunk fenn szórakozás közben. (**04.20.)

„look, girls. a must-have for oscar season... the billy crystal.”

szomorú, de faarccal ültem végig a részt, dallas nagymenő barátnői borzasztóak voltak, tessa önállósodási harcában meg csak azt értékeltem, hogy előkerült a vers, amit két résszel ezelőtt írt, átívelésért bármit... (**03.22.)

„sounds like someone’s decided they’re the white wesley snipes of chatswin.”

szomszédok fárasztanak megint krokettel, szexuális fantáziákkal, megint mibe keveredtél george... tessára meg valamiért rájön a megfelelési vágy -épp költészet órán... nincs még egy kis humor valahol a szekrényben...? (**03.13.)

„you and me are like twins, lisa. we both have long, blonde hair, we both have names that start with the letter ’d’, and we both hate tessa altman, right?”

történtek dolgok, nevettem is fel a vajaskenyérből, de túl sok mindent nem tudok írni. dallas új fiúja vicces, noah egy igazi romantikus férj, lisa meg buta beilleszkedés-mániás időnként. jé, nem a főhősökön volt a hangsúly, most esett le... (**03.07.)

„wrestling is dumb.”

csak a külsőségek számítanak. a testnevelés fontosabb, mint az elméleti tárgyak. ha a szülők kivételeznek, az természetes. a diák-elnök szavazáson csak a vékony lányokat válaszd. az ultrafehér fogak szépek, és elterelik a figyelmet a válásról. egy buta is le tudja vonni a tanulságokat. not. (**03.06.)

„let me guess it. zambia?”

(mi ez az afrika-mánia a sorozatokban?) visszakanyarodtunk kicsit a pilot témájához, george újra túlaggódja a tinédzser-szexualitást. ami végülis szül vicces szitukat -rácáfolva az én múltheti aggódásomra... fura ez tessától, hogy csak a buta szöszinek keresztbe-tevés okán van együtt a sráccal, de ennyi tiniséget talán megengedhetek neki... óvakodj az óvszerektől... (**02.16.)

„the all-expense-paid trip to atlantic city!”

hát én is jól tudok választani -két szerencsejáték-problémás sorozat-epizód egymás után, tök véletlenül. itt is hozott jó poénokat (fred loco lett, majd a nyert pénz miatt akart öngyilkos lenni...), de a férfi-móka mellett a kapcsolatokkal is foglalkoztunk -bizalom-játék, megcsalós-kavarás, túl sok afrika, túl kevés szex... a vége miatt meg jön majd a pofon... (**02.10.)

„feel my melons.”

a vígjátékok igen gyakran dolgoznak félreértős alapokkal, most egy egész részt erre építettünk két szálon is. srácok, nem lennének ilyen gondok, ha megszerelnétek a meleg-radarotok, és nem gondolnátok túl egy nő kacérságát. a rendőrszál meg bújtatott 21 jump street reklám volt, ha már jön az új verzió? ki a szekrényből emberek! (**02.09.)

„we’re country club people.”

bármennyire is tagadják hőseink, ők bizony be akarnak illeszkedni ebbe a közösségbe, lehet fogni a stressz-oldó szaunára vagy a ropogós százdollárosra, én nem hiszek nekik... vastagon kaptuk a buta szőke nős poénokat, meg a kikockázott férfi-testrészeket. most megyek, iszom egy teát, de a kisujjamat jól eltartom majd. hülye sznobok... (**02.09.)

„your dad’s hot.”

innen a méteres hó alól kinézve még épp elviselek egy karácsonyi részt most. igaz, nem az ünnepen volt a hangsúly, hanem george csajozásain -szerencsére. valamit látnak benne a nők, ma három is, de nem olyan egyszerű kapcsolatba kerülni egy kisvárosban. főleg, ha a lányunk is ellenünk dolgozik... ma is alan tudyk volt a legviccesebb... (**02.08.)

„gobble, gobble.”

úgy látszik, ilyen nap, itt is káoszba, veszekedésbe, pucérkodásba fordulás esete forog fenn. de így hiteles, mert a honalapító hősök sem éltek békés életet, meg hát egy családi esemény is így szokott kinézni... hülye kisvároshoz méltóan elég hülye szokás ez a beöltözős hálaadás... sokkal jobban tetszett, mint tegnap, talán kialudtam magam... de a poénok is jobban ültek, bár sajnálom, hogy csak hajban láthattunk brazíliai-stílust... (tudom, tudom, csajozzak már be végre...) (**02.07.)

„a gray chest hair”

úh, de rég volt már, kicsit vissza is kellett lapoznom, hogy is volt, ki is ki... jelenleg még nem tudom, hogy ennek köszönhető-e, vagy a superbowl utáni nem-alvásomnak, vagy az íróknak, de (számoltam) két alan tudyk poénon mosolyogtam mindössze. nem jó jel a felhozó dara nyitányakor. az sem, hogy 10 perc után tudtam, mi lesz a tanulság. (**02.06.)

„chatswin high school’s first semiannual florida clarisonic face brush fund-raiser”

ezek a kertvárosi buborékban élő idióták menthetetlenek, hehe... érdekes lenne megnézetni az igazi verziójukkal az epizódot, hogy mit értenének meg a tanulságból... ja, és köszi a korábban kért több alan tudyk-ot. (*11.07.)

„my new guillotine”

látjátok, hogy a hálovín mindent elront? az eddigi részek közül ezen nevettem a legkevésbé... (oké, egy fárasztó nap után vagyok, ezt is beleszámoljuk...) persze a suburb megint bizonyított, itt még ünnepelni sem lehet egy jót... kiemelném azért az ördögűzést, az elég őrült ötlet volt, hogy horkangassak... (és, oh, helló jay mohr, nem is tudtam, hogy jössz a sorozatba...) (*11.04.)

„you do not touch a.. a man’s undies”

betört a bűn a suburb-ba, rendőrt, rendőrt! persze a shirleytemple-baba-lopás csak ürügy az íróknak, hogy hősnőnk újra próbáljon megszabadulni az őrültekházából. meg hogy összezárjuk a borzasztó-szöszikkel egy házba, ahol aztán jöhetnek a dumák és a poénok (pislogj...). alan tudyk meg szerepelhetne többet is, idiot ő is... (*10.24.)

„pta is not a job”

a két hősünk felkavarja kicsit az állóvizet a suliban, tessa pletykalappal az agyhalott szőkék életét, george meg a kielégítetlen anyjukét... megint rengetek apró ötlet és nagy röhögés. tipikusan az ’úgy-nézném-még’-kategória kiemelt tagja. (*10.15.)

„pickles, pickles, pickles, pickles!”

tényleg nevetséges, hogy a legjobb fej csajok is hogy el tudnak olvadni hat darab hasizomtól... persze tele van a sorozat ovet-the-top poénokkal, főleg, ami a szomszédokat illeti, de hé, pont ettől működik a dolog. (*10.08.)

„some white picket fence nightmare”

uuuuuuutálom a kertvárost... de ez most jól jött, zseniálisan játszottak rá, ment a túlzó módon kifigurázás ezerrel. de ha nem a butanőkön a vigyorogtunk, akkor meg ott voltak hősnőnk epés és elmés megjegyzései hangosan és a narrációban (amiért újabb plusz pont, persze). ha meg nem poén volt, akkor épp szerelmesedtem bele ebbe a vörös cukorfalatba (tudom, már megint...). hol is van már a második rész...? (*10.02.)