„beloved... know your master.”
nem először látok ilyen felépítésű finálét, mégis meg tud lepni, amikor ilyen gyorsan lezárják a főszálat, hogy aztán legyen idő a következményekkel is foglalkozni (ezért is volt jó megvárni, hogy egybe nézhessem a két részt, mert így egy nagy finálénak lehetett érezni). örülök, hogy nem láthattuk a gonosz valódi arcát (bár tudok olyanról, akinek ez a megoldás lesz igazán ördögi), meg így koncentrálhattuk a lényegre -eva green szokásosan csodálatos erős jelenlétére. de nem is illett volna ide egy patás szörnyeteg, mert lucifer módszerei kifinomultabbak ennél -most is kísértés alá vont mindenkit, hogy elérje a célját. és lehet, hogy nem mindig volt a kísértés pozitív, de az ígérete mindegyiknek az volt -megbékélést kívánt nyújtani. ...ez az, amit a néző is kívánna egy évad végére, de nem kapja meg... inkább szétszélesztik a csapatot, és szomorú tekintetekkel és gondolatokkal búcsúzunk. meg egy furcsa fordulattal -bátor lépés az eddig a pozitív oldalon tárolt karaktereket áthelyezni a túlpartra, de majd jövőre meglátjuk, hogy fog működni a dolog. ($07.09.)
tavaly év végén becsuktuk a prológust, így idén már a tárgyaláson volt a sor. persze, megérti az ember, hogy kellett idő ennek a sok karakternek a felépítéséhez, de most jött ki igazán a potenciál a sorozatból, ahogy ezek a karakterek fejlődni kezdtek, és sokkal szorosabb interakciókba léptek egymással, mint a bevezető szakaszban. az is segítette ezt az egységesedő színvonal felemelését, hogy sokkal jobban működött a gonosz-oldal is, sokkal konkrétabb fenyegetést nyújtottak a boszik, mint tavaly a megfoghatatlanabb vámpírok (és helen mccrory is nagyon meggyőző volt). a már működő előnyök ezek mellett szerencsére megmaradtak, a nyomasztó viktoriánus-kori hangulat, a vásári megbotránkoztatás és a költői elemelés működő elegye is hozza továbbra is az egyedi ízt. és eva green még mindig gyönyörű... nagyontetszett.