soroló

„warriors have only two paths: get killed or get better.”

eléggé nyomasztó lett a zárás azzal, hogy most nézhettük végig, hogy milyen egy lélektelen munka-spirálba ragadt kuli-munkás élete -méghozzá hősünk szemén keresztül... és elképesztőek a körülmények, érzeni véled az emberek bűzét, a mindennapi fájdalmaikat, és akarod, hogy ah sahm minél hamarabb kikerüljön ebből a spirálból. de ő egy makacs ember... további borongásra adott lehetőséget lee közrendőr kómája is, plusz a főnöke is elég gyászos helyzetben van ugye... a külön-utasság után végül az ír vonalat is megfelelően csatlakoztatták bele a főszálba -egy bunyóval, hogy máshogy... mert hősünknek hiába fáj még mindig a nagy verekedés (testileg és lelkileg egyaránt), azt nem bírja nézni, hogyha a népét terrorizálják... mr.leary lesz a jövő nagy gonosza, azonban most még egész érdekesen árnyalni kezdték azzal, hogy a négerek felé megengedőnek mutatkozott a kocsmában -azaz nem is igazi rasszista mocsadék ő, inkább csak egy túlságokba eső nacionalista... bár ah sahm az utolsó képsorokon újra felhúzta a fekete öltönyt a vörös díszzsebkendővel, azért kellően megbolygatták az írószobában a statusquo-t ahhoz, hogy várakozásokkal tekintsük a jövő felé (pl. nagyon érdekel, hogy milyen lesz majd a polgármesterné, ha még jobban meg kell keményítenie a lelkét üzletasszonyként.) (×06.08.)

manapság már a történelmi sorozatoknál is elvárás, hogy legyen valami csavar az alap-felállásban, valami ’hook’, ami fel lehet kelteni a nézők figyelmét a sűrű sorozat-tenger hullámai közt. mondjuk vegyük a késő vadnyugatot, de a poros kisvárosok helyett költözzünk egy metropoliszba, a banditákat váltsák fel az utcai bandák, és dobjunk az egészre egy kulturálist csavart a kínai közösséggel... persze ezek az új elemek még nem garantálják, hogy egyedi lesz a végeredmény, de mindenképp érdekesebbé teszik a történet esetleges sablonjait és típus-karaktereit... összességében szórakoztató lett ez a kezdő évad, kicsit felszínes és maximálisan maszkulin, kellően becsomagolták egy jó adag drámákba a tökös verekedős-jelenetek... nem tagadva meg a cinemax-os vetítését, az erőszak mellett az erotikát is a csúcsra járatták az évad elején, aztán azért visszább lett fogva a csupasz bőrfelületek aránya -miután már meg lettek fogva a töküknél fogva nézők... nem vagyok arról meggyőződve, hogy bruce lee pontosan ezt a korhatáros szórakozást álmodta meg a hetvenes években, amikor jegyzetelni kezdte a sorozat alapjait, de szerintem eléggé büszke lenne erre a végeredményre, ha láthatná.

„i don’t know what the hell kind of boxing this is, but if they could all fight like this, we’d be in some deep shit.”

elsőre furának tűnhetett, hogy az epizód elején egyből megkaptuk a párbajt, de aztán kiderült, hogy a következmények épp’ olyan fontosak, mint a látványos összefeszülés -maga a bunyó szépen volt felvéve, váltogatva a perspektívákat (néha beugrottunk a pofonok közé, máskor meg felszálltunk, és onnan néztünk le). sokféle kimenetele nem lehet egy ilyen összecsapásnak, de az érdekesebbet választották az írók azzal, hogy nem ah sahm hagyta el győztesen a titkos föld alatti küzdőteret (bár így az ellenfelének adták a tipikus ’van damme pillanat’-ot is, tudjátok, amikor a félholt karakter összegyűjti minden maradék erejét, és legyőzi ellenfelét)... a felépülés agóniáját nem csak a feszültség fokozására használták, de a hagymázas lázálmok közé befértek a kínai flashback-ek is, amikkel ah sahm gyermekkorára (és a nővérével való viszonyára) lehetett rávilágítani... oké, hogy kell továbbra is a kavarás a háttérbe, de a villamos-pálya építés körüli problémák most kicsit kilógtak a kínai negyedes drámák közül... (×06.01.)

„-this is the fourth such incidence of violence in san francisco in as many weeks, am i right?

-we don’t really keep count.”

le tud-e peregni rólad, ha egy ellenséges társadalomban élsz? be tudsz-e illeszkedni úgy, hogy nem csak vegetálsz csendesen, de előbbre is lépsz? ezek fogalmazódtak meg bennem, miközben próbáltam megfejteni, hogy madame ah toy miért akarja ennyire megvetni a lábát az ingatlan-bizniszben. persze nem olyan egyszerű nőszemély ő, képtelen nyugodtan nyeli a fehér férfiak keserű piruláit, inkább karddal torolja meg a sérelmeit... a gazdag fehérek egyébként is megvetendő népségnek voltak ma ábrázolva, ez főleg abban a (kissé didaktikus) jelenetben csúcsosodott ki, mikor a polgármesterné rápirított a szalon-rasszista urakra, emlékeztetve őket a kellemetlen indián népirtásra... de valószínűleg miss penny-ből csak a keserűség buggyantotta ki a szavakat, hisz’ épp’ egy nagy veszekedésből érkezett a partiba -elillant a rózsaszín köd az ah sahm-mal való kapcsolatáról, és most meg kéne nézniük, hogy hogyan tovább, de nem nagyon látják a közös jövőt... és hősünknek nem elég ez a problémája, hanem a ’munkában’ is elég sok a baj -egy rövid de látványos összecsapást kaptunk a rész elején (ha már olyan csúnyán elvágták a bunyót előző epizód végén), és most készülhet a srác egy még keményebb összecsapásra is... megraktuk a tüzet a mai epizódba, elkezdtük felforralni a vizet, ám a várható robbanás a későbbiekre maradt... (×05.25.)

„a man shouldn’t pay for doing the right thing even if he might have gone about it the wrong way.”

az érzelmeink gyakran felülírják a józan eszünket -mert minden emberben összetett érzések tombolnak, keveredik az aktuális lelkiállapot azzal a csomaggal, amit a múltból cipelünk magunkkal... a sorozat készítői spórolósan bánnak a múltak feltárásával, leginkább csak bedobnak némi sejtetést, hogy aztán később fejtsék ki a tényleges eseményeket... lee közrendőr most került sorra, bár arra számítani lehetett, hogy nem véletlenül hagyta el a délvidéket (kezd ráállni a fülem az akcentusokra, a fejvadász elnyújtott déli kiejtését azonnal kiszúrtam). a madame vele ellentétben még csak egy szemvillanást kapott, amikor a szűzlány származása került szóba, biztos, hogy neki is ott sötétlik a szomorúság a múltjában -az nem lehet véletlen, hogy ilyen hevesen reagál (egy késsel) a lányt ért sérelmekre... ah sahm-nál egy ideje tudtuk már, hogy miért érez felelősséget a testvére iránt, így nem volt meglepő, hogy ő megmentését választotta, és nem a szöszihez ment egy kis elcsent légyottra... de mai ling az egyetlen, aki félre tudja rakni az érzelmeit, és akkor is mozgásba lendíti az előre eltervezett gépezetet, ha pár pillanattal előtte csak egy hajszálon múlott is az élete. mert a lőporos hordónak fel kellett robbannia, a kínai negyed utcáit kínai vérnek kell borítania... (×05.18.)

„you can’t negotiate peace with your cock between your legs. and you can’t go to war if you don’t have the stones to look your enemy in the eyes.”

oh, tök hangulatos volt a kezdés a kínai újév-ünneppel, a dobokkal, a ritmikus szex-mozdulatokkal, és a baljóslatú érzettel, hogy valami történni fog. és még a főcím előtt az arcunkba is robbant egy rúd dinamit -a kínai negyedben kitört a háború. és az első véres lépést máris követte az ellencsapás, és már nem kell sok, hogy hullák borítsák be a tong-ok által uralt teljes környéket... nem meglepő, hogy az ennek háttérben lévő konspiráció egészen a felső körökig vezethető vissza, mert egy alávaló politikusnak érdeke, hogy egymásnak essenek a bevándorlók, hogy ő uszító kampányt folytathasson -nincs új a nap alatt, és mondhatjuk ezt aktuál-politikai áthallásnak is, hiszen nap-mint-nap találkozunk ezzel a mentalitással és retorikával manapság is, kishazánkban is... érdekes élmény ilyen közelről végignézni egy amorális rendőr mélyrepülését, de elég mélyre nyomják az írók ahhoz, hogy tényleg szimpatizálni kezdjünk vele, minden hibája ellenére... hősünk hol máshol tárná fel a múltja titkait, mint egy fürdőkádban, egy alapos szexuális aktus után... (×05.11.)

„i’m a chinaman who’s never been to china. i was born in san francisco, but i’m sure no fucking american. i don’t belong anywhere.”

eddig urbánus környezetben töltöttük csak az időnket, most jött el a pillanat, hogy a sorozat teljesen keblére ölelje az igazi western-létet. de mondhatnám azt is, hogy most ásták elő magukból az alkotók a mélyben szunnyadó tarantino-t. de baj-e az, hogy leemelték a polcról az aljas nyolcast egy kis ihletért? nem, nem igazán... akár mondhatjuk azt, hogy ez egy filler epizód volt, szűkös, zárt terekbe zárt a feszültséggel felpumpált road-trip, de érezhető, hogy a két kínai barátunk lelki útjára hatással lesz ez a kis kitérő -legalábbis a kisfőnöknek biztos jelenteni fog valamit, hogy megrebegtették a szívét, és nekünk is sokat jelent, hogy láttuk őt megint emberien, érzékenyen viselkedni, plusz a lelkébe is jobban beleláthattunk azzal, amikor a gyökértelenségéről beszélt... plusz a szélesebb amerikai közvéleményt is megismerhettük, azt, hogy nem csak a nagyvárosban nézik le a kínaiakat. és még egy külön-utas jövőképet is láthattunk, azt, hogy a lehetőségek földjén igenis boldogulhat mindenki, ha keményen dolgozik -még akkor is, ha a környezete lenézi azért, mert a távol-keleten látta meg a napvilágot... (×05.04.)

„you know, they built the great wall to keep out savages like the fung hai.”

esendőnek ábrázolni egy karaktert mindig erény -és az ír rendőrünk most bőven megkapta ezeket a perceket, és nem csak azzal, hogy jól megagyalták egy sötét sikátorban, hanem azzal is, hogy olyannak ábrázolják, aki tisztában van a városi vezetőség problémáival, és aki valószínűleg elfogadta már azt is, hogy szenvedély-beteg... szóval a humanizálás erény, de abból is jól ki lehet jönni, ha bizonyos helyetekben az alkotók az ellenkező irányba indulnak, és szándékos túlzásokba esnek -főleg a keménység terén. ez köztudomásúlag vékony mezsgye, de a szélsőségek tudnak szórakoztatóak lenni -mondjuk az inkább felpaprikázó, ahogy a rendőrfőnökből igazi mocskot faragnak (aki például abban leli örömét, hogy lehugyozza a frissen lelőtt hullát), de attól igenis mosolyognia kell az embernek, ahogy a nő-gyűlölő kemény mongol legény kivérzik egy ártatlanul mosolygó nő keze által... visszatérve a humanizálásra, egész jó munkát végeztek ma az írószobában, mondjuk azzal, hogy a kisfőnököt már ne csak egy mosolygós őrültnek lássuk ezután, vagy azzal, hogy a polgármester-asszonyt is sikerült felemelni a tipikus női karakterek sorából, akik csak a romantikus vonal miatt kellenek (azaz van elég drámai háttere)... szóval építkezünk szépen, félreraktuk a látványos verekedéseket is ezúttal, sőt, még a szeretkezés is ruhában zajlott... (×04.27.)

„the only reason i’m in here is because my skin is a different color than yours.”

mindegy, hogy honnan származik az ember, ezen a vadvidéken mindenki csak az erőszak nyelvét beszéli... el kell hallgattatni valakit? küld rá verőembereket, fenyegesd meg a családját egy késsel, gyújtsd rá a házát. felelősségre akarod tanítani egy beosztottadat? verd kékre/lilára a testét, abból biztos okul... jól jön ebben a világban, ha valaki a nyugalom szigete, de kevés lehetősége van erre bárkinek is, puskaporos hordón ül a város, bármi indikálhatja a szikrát -ráadásul még a komolyabb vezetők is a tűzzel játszanak a haszon érdekében... ma azért jócskán megeresztettük a pofon-fát -nem is irigyelem az operatőrt, akinek egy szűk cellányi helyen, egy félhomályos alagsorban kellett dinamikusan felvennie a nagy bunyót... (lehet hogy az én biológiai ismereteim koptak meg, de az nem úgy van, hogy a kínaiakból hiányzik az a gén, ami segítené őket az alkohol feldolgozásában? mert itt úgy voltak feltüntetve a srácok, mint akik jól bírják a piát...) (na, nem ér, sikerült lemenedzselni az epizódot pucér testek nélkül? hát hol van ilyenkor a cinemax nívó-őrség...?) (×04.20.)

„my philosophy is ’live the fast die rich’. hopefully in that bed upstairs with a duck girl riding me like a thoroughbred.”

elég lehangoló belegondolni abba a világba, amit a sorozat bemutat, hogy valaki elmenekül egy országból, abban a reményben, hogy jobbá teheti az életét egy új világban, de ott csak kirekesztés és megaláztatás várja... és brutálisan van ez ábrázolva, ahogy a polgármester lekezelően beszél róluk, ahogy a rendőrség meg sem fontolja, hogy a kínai ártatlan lehet, sőt, kapva kap az alkalmon, hogy bűnbakot faragjon belőle. és ez persze egyre növeli a gőzt a fejemben, reméljük hatásos lesz, ha kiereszthetem ezt a feszültséget... lépésről-lépésre színesednek a karakterek, ezt mindig jó látni, az izgága ifjú alvezér bemutathatta a kés-tudását, a déli zsaru előhúzta a sherlock-i tehetségét és empátiáját, de ami a legmeglepőbb volt, hogy milyen erő és határozottság lakozik a szöszi polgármesternében, aki szemrebbenés nélkül áll akármilyen férfival szemben is... (ahogy az előző részben, most is alkalmazták azt a trükköt a készítők, hogy egy kör-kamera-mozgás után angolra váltottak az addig mandarinul beszélő kínaiak, ami persze egy kényelmi módszer, mert tudjuk jól, hogy sok néző nem szeret olvasni tévézés közben, én viszont kicsit sajnálom, hogy még manapság is ritkán lehetnek olyan bátrak a készítők, hogy bevállalnak egy nagyobb adag idegen-nyelvűséget (igen, az americans a kevés üdítő kivételek egyike).) (×04.14.)

„this is not china. it’s chinatown. and our blood is cheap here, so you’d better learn to adapt.”

bruce lee ötleteit gyúrta korhatáros sorozat formájába a banshee egykori készítője? nekem ennyi elég is volt ajánlásnak... bár talán a rövid életű kungfu-sztár szellemi jelenléte kevésbé érződik a végeredményen (persze bunyók vannak, ráadásul végig a hetvenes évek zenéjére hasonlító aláfestést kaptak ezek), inkább a készítő (jonathan trooper) korábbi munkája az erősebb vonalvezető -és nem csak az erőszakban érhető ez tetten, vagy abban, hogy a cinemax-os/hbo-s elvárásoknak megfelelően szabadítja meg a női szereplőket a ruháiktól (igaz, egészen a huszonharmadik percig kell várnunk az első cicire, ez azért egy kicsit csalódás), hanem sztori-vezetésben is könnyen párhuzamot lehet vonni a kívülről érkezett, sötét múltú férfival, aki egy nőt keresve lép be a történetbe (és persze ne felejtkezzünk el hoon lee-ről sem, aki gondolom nem csak a származása miatt érkezett az alkotóval együtt az újabb közös projektbe)... ez az első egy óra meglehetősen sűrű volt, mert nem csak a cool főhősünket követtük az amerikai földön megtett első lépései során, de belevetettük magunkat a (csodásan fényképezett) korabeli san francisco szűk sikátoraiba is, ahol kapkodhattuk a fejünket a banda-villongások, a korrupt rendőrök, az ír rasszisták, és a perverz politikusok gyűrűjében... a sűrűsége ellenére nem gondolom, hogy túlságosan mélyre mennénk a későbbiekben, inkább egy jóleső töris ponyva képe bontakozik ki a lelki szemeim előtt, pofás bunyókkal és formás testekkel emelve az élvezeti faktorát... (×04.13.)