soroló

„-so, what do you say? you ready to change the world?

-no. i’m ready to kick some ass.”

az egy dolog, hogy cool szövegeket írsz, de azokhoz kell egy sam jackson is, aki úgy tudja elmondani őket, hogy a néző le-salakanyagozza a bokáját. eddig is működött a coulson/fury kémia, de ma egy új szintre emeleték azt (btw, ki gondolta volna, hogy ennyi játékidőre meg tudják nyerni a black madafaka-t). olyan mindentbele kaja lett ez a finálé, sok akcióval, persze, egy kis drámával, amire azonnal lecsaptak néhány jól irányzott poénkodással. próbálták lezárni az idei fő szálakat, de azért persze bent hagyták a kiskapuk kulcsait a zárakban. egyetlen ajtót csaptak csak az orrunkra jó erősen, a ’gonosz mindig visszatér’ toposzt, big like ezért. bill paxton őrült tekintetéből elegendő muníciót kaptunk így is. hadd ne mondjam, hogy a végét úgy rakták össze a változásokkal, hogy az ember azonnal szaladna az újságoshoz kérdezni, hogy nem tudja-e, hogy mikor jön az új szám. hogy szeptemberben...? (++05.15.)

a múltkor keringett a neten egy vicces összeállítás arról, hogy a tévés döntéshozók milyen ’nagyszerű’ ötleteket és megjegyzéseket szoktak küldeni a sorozatok készítőinek. van egy olyan gyanúm, hogy whedon-ék is megkapták a maguk kis note-jaikat a sorozat elején. mert biztos nem tanultak a hibáikból, amiket a dollhouse kapcsán elkövettek (ha már nem emlékeznétek, vagy kiszálltatok volna idő előtt, ott is a fox hülyeségei csökkentették az elején az élvezeti faktort, de aztán sikerült nagyon kikupálni). én nem vártam mozifilmes élményt, tudtam, hogy körülbelül meddig mehetnek el tévés keretek között, ezért eszembe sincs panaszkodni a látvány vagy a nagyszabás hiánya miatt (sőt, emlékszem, volt mikor kifejezetten dicsértem, hogy ezt sikerült kisképernyőre összehozni). de kétségtelen, hogy kellett pár rész, amíg minden résztvevő belerázódott, amíg az ember többet nem kapott, mint egy könnyed matinéra való limonádét. a nagy robbanást viszont a végére tartogatták, ahogy illik, bátor lépés volt a marvel-éktől, hogy ennyire összefűzték a cap.am. után a két médiumot. és a sorozatnak is nagyon jót tett, hogy ennyire megbolygatták az eseményeket. elkötelezett híve vagyok a cinematic universe-nek, és örülök, hogy nem fogcsikorgatva kell indítani hétről-hétre a kistesón futó mellék(?)-ágát. tetszett.

„i don’t believe that people are born evil.” (hehe)

abc-logo és flash-back-szerkezet, amiben megismerjük egy karakter szomorú múltját, és ami reflektál a jelen eseményeire -oh god, de hiányzik a lost... tovább durvulnak az események, természetesen a finálé előtt mindenki kellemetlen szituációkba keveredik, de mégsem bírják megállni a készítők, hogy ne vigyenek bele egy rakás könnyedséget az epizódba -szerencsére. nagyokat szórakoztam az ősi kém-felszereléseken, may és coulson tudós-alteregóin, meg a nagy adatfájl továbbításán... valahogy el sem tudnék képzelni egy marvel-produkciót, ami nem tartalmazza ezeket a légbuborékokat. de kell mellé az is, hogy jövő héten valami nagy relevációval hagyjanak minket állva -lehetőleg tátott szájjal. (++05.09.)

„if i come out, will you shoot me? ’cause then i won’t come out.”

nehéz dolog ez az árulás. igen, az elkövetőnek is. eljött a pillanat, amikor a kiscsapat is megtudta az igazságot, eltérő reakciók következtek, érdekes, hogy fitz akadt ki a legjobban. eközben skye nem bírta megállni, hogy a sok negédeskedés után ne szúrjon oda egy csomó kétértelmű mondatot, amitől ward-nak egyre kényelmetlenebb lett az étterem műbőr ülése. aztán végre jöhetett a nagy pillanat, lola in action! örülök, hogy maria hill itt akciózik, maradhatna még, súlyt ad a jelenléte a káosz eseményeinek. adrian pasdar-nak meg azért örültem, mert valami nagyon vicces texas-i akcentust rakott össze a tábornok karakteréhez. és huh, a plusz-jelenet megint kevert egyet a rejtély-lapokon. szépen vezetődik fel a finálé. (++05.04.)

„cellists don’t get many groupies.”

egy fél mondatra is lehet egy epizódot építeni, bár érdekes, hogy ez az apró utalás coulson magánéletére az avengers-ben mennyire megmaradt az emberekben. nem is baj, hogy itt most előszedték, még egy kis érzelemmel töltődött fel a sorozat, plusz bear is kiélhette magát, mert nem csak a színpadi jelenlétnél sírt a cselló, hanem az egész rész alatt finoman, nem tolakodóan (olyan jól összehozták egyébként a képet a hanggal, hogy elgondolkoztam, hogy utánanézzek, hogy amy acker vajon azért kapta-e a szerepet, mert tényleg tud játszani a hangszeren, vagy csak az ezeréves whedon-barátság miatt ugrott be (utóbbi). érdemes egyébként figyelemmel követni bear blog-ját, jó kis insider-kedések vannak ott). az elmúlt részek után csak egy kicsit bántam, hogy kvázi heti-ügy volt a böriből kiszabadul rosszfiúval. igaz, hogy a gonosz árulóval meg kárpótoltak, megkaptuk minden idők legrosszabbul időzített régóta várt csókját... azt meg nem értem, hogy ezek az összevágott kikérdezések miért működnek minden egyes alkalommal... (++04.26.)

„nick fury gave me this badge. when he did, i swore an oath. we all did. to serve when everything else fails, to be humanity’s last line of defense, to be the shield.”

öröm nézni, hogy mennyire jót tett a marvel cinematic universe-nek (mostantól mcu), hogy nem csak a játék-táblát borították fel a kapitánynál, hanem az egész asztalt. jól szivárog még mindig a bizonytalanság a sorozatban, még csak az ilyenkor szokásos eltakarításra sincs lehetőség, mert mindenki az ügynökség vérére szomjazik, legyen az a kormány vagy az ősi ellenség. ha van pozitívuma az eddig makulátlan jófiú hirtelen gonosszá torzításában, akkor az az, hogy így probléma nélkül követhetjük a hydra akcióit is (persze már most visszahoztak egy csomó arcot és csecsebecsét, csakhogy örüljünk mi átívelés-mániások). de a drámát sem a felszín alatt kell keresni, jól ábrázolódik, hogy milyen hatással van egy ilyen csapás egy olyan emberre, akinek az életét jelenti a szervezet -mindenféle értelemben. az mindig jó jel, ha felhorkanok a végén, hogy ’ahh, még néztem volna’. (patton oswald egy kevésbé vicces szerepben is jó lesz, úgyhogy helló haver!) (++04.18.)

„this is a battle for s.h.i.e.l.d.’s soul, and we’re on the front lines.”

tudom, hogy sokan vannak, akik most nyüszítenek, hogy ’minek kell hozzá megnézni a filmet is’ (btw, van olyan, aki a sorozatot nézi, de a nagyfilmek meg hidegen hagyják? fura...), pedig ha minden film ilyen csinnadrattával jár majd, akkor tessék minden lehetőséget kihasználni. (meg vajon volt már olyan, amikor egy filmmel párhuzamosan egy sorozatban megnézhettük a mellék-szálakat is? naugye.) ahogy cap körül, itt is jól működött a ’ki lehet áruló’ játék, és természetesen ezer fokon égtünk a szituációból kiindulva negyven percen keresztül. és megtettek mindent, hogy itt se húzzuk a szánkat az akciók miatt. kvázi finálé-hangulata volt az események fontossága és a tempója miatt, csakhogy még van öt rész az évadból, így legalább nem kell várni a hogyan-továbbra olyan sokat. hail marvel! (++04.13.)

„bet the clairvoyant didn’t see that coming.”

hopp, milyen fogócska alakult ki a mai részben. mondjuk nem kellett sokáig győzködni, már a nagyfejes shield-találkozónál meg voltam véve, aztán jött a pörgős hajsza, meglepetésekkel és egy kiborggal, nem vagyok nagyigényű, nekem ennyi elég. jól megkavarták, hogy ki is lehet az áruló, mert az ilyen szervezetekben mindig van áruló. btw, azért most már lehet érezni, hogy nem egy kispályás ügynökség kiscserkészeinek kalandjait követjük, emelkedik a tét, lesz itt nagyszabás. az extra természetesen az volt, hogy egy csomó jó arc asszisztált a részhez, bill paxton és titus welliver kemények, mint mindig, brad dourif meg a szokásos creepy-ségét hozta (btw, a jellegzetes arc ismérve: két másodperc alatt felismered bármilyen szituációban...). folyt.köv a moziban. (++04.05.)

„his heart now beats in concert with mine and mine alone.”

úgy tűnik, az mindig jó, ha asgard-i látogatók érkeznek a sorozatba. főleg, ha nők, mert ők tudják igazán felkavarni az állóvizet. főleg nekünk, férfiaknak... érdekes, hogy nem arra használták a részt, hogy verjék magukat, hogy megszereztek egy neves vendégszereplőt, hanem a szituáción keresztül kapcsolatokat építettek, és vitték tovább a megkezdett szálakat. és nem mellesleg kardoztattak egy dögös vöröst meg egy szexi feketét... (apropó, mi a fene volt olyan fura jaimie alexander arcán? új szemöldök? új frizura? nem tudom, de valahogy nem stimmelt...) sikerült elérni szép lassan, hogy éreztessék a nagy egész meglétét. (plusz pont, hogy megint nem kitaláltak maguknak egy karaktert -miért is tennék, korlátlanul állnak halomban a raktárban-, hanem előszedtek egy figurát, aki már harminc éve keseríti thor életét (igen, kigugliztam...).) (++03.14.)

„-deathlok?

-catchy, right? sounds like some wrestler from the '80s.”

olyan rég volt az előző rész, hogy csak a previously-nál kapcsoltam, skye... pörgősre sikerült a ’tegyünk mindent a lány megmentéséért’ típusú epizódunk, és nem csak azért mert egy szép piros kijelzős visszaszámláló volt applikálva a tengernyi robbanószerre, egyébként is romlott a szimpatikus hekker-lány egészségi állapota, hozta a kellő feszültséget már az is. mérges is lettem volna, ha nem a coulston-módszerhez és rejtélyhez nyúlunk ezzel kapcsolatban is (a titkos orvosi létesítményben talált megoldáson hagynak rágódni, ez is jó). és szeretjük a disney-t, hogy probléma-mentesen meg tudják szerezni bill paxton-t egy hozzá illő, férfias szerepre. végefőcím. (jövő héten asgard-i amazonok, juhuhúúú!) (++03.06.)

„the famous tre cime di lavaredo”

ááh, egy vonatos rész, azok jól szoktak gurulni, gondoltam kezdetben. aztán inkább egy másik síneken közlekedő jármű jutott eszembe, tudjátok, amilyenek a vidámparkokban száguldoznak. jól megcsavarták az alapfelállást ezzel az időben ugrálással. gondoltak azokra is, akik nem elég figyelmesek, ezért jól elhelyezett pontokat kaptunk mankónak. én szeretem, amikor több szögből látunk dolgokat, amikor egyre több információt kapva kell összerakni egy eseményt, ha mások agyfaszt kapnak a non-linealizmustól, hát csá, kapcsoljanak el. az érzelmek terén is dobáltak minket az egyik kanyarból a másikba. röhögcséltünk a beszólásokon, a beépülős karaktereken, végre itt is kipipálhattuk a stan lee shot-ot, erre néhány verekedéssel arrébb már ott leselkedett ránk a dráma. persze, képregény, de azért gonosz dolog egy hónapos szünet előtt ilyen befejezéssel elköszönni. (++02.07.)

„i’m picking up on the rivalry between sciences and operations.”

ááh, szóval innen jönnek a kis shield-lurkók... lehántottunk minden szuperhős réteget, így kiviláglott, hogy ez tényleg egy nyomozós sorozat. mert mit is csináltak a srácok a kampuszon? na ugye... azért annyi szuper volt benne, hogy ismét egy gonosz létrejöttének lehettünk szemtanúi, ebből a szempontból szépen építkeznek. persze ott volt a b-szál is, ami átívelési szempontból a-szál volt, mert hogy tovább bogozgatjuk skye múltját, de leginkább csak további kérdéseket találtunk odalenn. az sosem baj... (++01.21.)

„no single agent is that important.”

hát lássuk, mit csinál a csapat coulson nélkül -összezár, és mindent megtesz, hogy megmentse a főnököt. ötletes volt, hogy így párhuzamosra vágták a két kihallgatást, lehetett látni, hogy a különböző módszerek hogyan hatnak. és persze utána jöhetett az erőszak vs lélekre ütés kérdése is. hogy lényeges-e, hogy hogyan tért vissza coulson? maga a technikai része szerintem nem nagyon, összerakták, piszkálták az agyát, sowhat, az már sokkal inkább, hogy fury igazgató miért ragaszkodott hozzá annyira, hogy megmozgatta érte az eget és a földet is. valamint, hogy ez a tudás most milyen hatással lesz a kedvenc öltönyösünk jelenlegi lelki állapotára. jó volt kicsit átívelni, most megint hetiügyezni fogunk...? (++01.18.)

„finding the key to stage three.”

örülök neki, hogy átívelgetünk, csak most meg az a bajom, hogy network sorozathoz mérten esetlegesen kapjuk a részeket, így jobban meg kell tornáztatnom az agyam, hogy hogy is volt ezekkel a szuperkatonákkal meg az ő dekoratív implantátumaikkal, meg ki is ez a néger fazon, várjál ne mond meg, jaaa, tényleg, a vasútállomás... szóval főszálaztunk, ha már ez az utolsó idei rész, gondolták nagyobbat dobnak. ugyanakkor az érzelmeket is szálaztuk nagyban, kezd bonyolódni a kapcsolati háló a repülőn. és persze két bunyó között titokzatoskodtak a gonoszok is. szóval a sűrűség rendben volt, az utóízen még lehetne javítani. vagy csak valami eredetibb cliffhanger-t kitalálni legközelebb. igaz, legalább nem hitegetnek minket azzal, hogy coulson meghalt volna... (+12.19.)

„it does use giant magnets to fire billions of subatomic particles into their anti-particles at the speed of light to create miniature big bangs, so... seems like a good place to start.”

részecske-gyorsító, pt.1... avagy hogyan használjuk ki a már meglévő díszletet úgy, hogy ne váljék unalmassá. kicsit bújócskázzunk benne egy olyan ellenféllel, akit látszólag nehéz legyőzni, lehet hozzá rángatni a hegedű-húrokat is, hogy némi korhatáros thriller-hangulatot csempésszünk a tévékbe. és persze kell a nagy adag dráma is, aminek egyértelmű a tanulsága: sose keverd a tudományt az olyan lelki folyamatokkal, mint a vallás és a szerelem. ha már tudomány, most is elfogadjuk a szerencsétlen sorsú karakterre adott magyarázatot (hisz’ láttunk már elég dimenziót a nagy-filmekben), és még a menőzős hologépet is kifigurázták. több mosolygós may-t! (+12.08.)

„a soldier in the berserker army.”

fel lehet itt hozni láng és füst közötti eltérés ősi mondását, mert túl beharangozták, hogy itt majd mennyire a thor folytatását kapjuk majd, de persze az nem lett volna járható út. elintéztük öt percben, némi takarítással, aztán úgy fordultunk más felé, hogy azért fél szemünkkel skandináviát néztük. van még elég lap a mitológiájukban, amit ehhez hasonló ötletességgel fel lehet használni, nem csak mindig a jó pasikat kell kirángatni asgard-ból. megcsinálták a házi feladatukat a srácok, én legalábbis elhittem, hogy eljutottak a könyvtár viking-szekciójáig. az ősi mag köré a szokásos shield-építményt kaptuk, kis karakter-építés, kis beszólogatás, kis bunyó. thor hiányában is baromi szórakoztató volt, minden más csak hintőpor. (+11.23.)

„you need to trust the system, agent coulson.”

ez a baj az ilyen nagy szervezetekkel, túl sok a szabály, túl sok a bürokrácia, túl sok a titok... azt hiszem kezdünk ráérezni az ízére -mi és az írók is. egyre jobban működik a humor (tudják, mikor vegyék elő fitz-simmons-t egy kis bolondozásra), pofásak az akciók (hajtómű vs gonosz-katonák), pörögnek a küldetések (az eleje nagyon bond-os volt a végébe csöppenéssel és a téli tájjal, az oszétia-i rész meg lehetne aktuális is, ha levesszük a techno-blablát), az átívelős rejtélyek meg fenntartják az érdeklődést. és alakul a csapat szépen. kicsit összefoglaló jellege lett ennek az írásnak, de itt tartunk most. és pont. (+11.17.)

„that’s what happens when it’s hit with close to 2,000 megajoules of electrostatic energy. that’s almost double the power of a lightning bolt.”

gondolat-meneti körképem: mi ez az ijesztgetés, kiadta az abc az utasítást egy halloween részhez? nolám, mennyi humor, ebben mindig is erősek voltak a marvel-produkciók. jaj, ne, ez is egy gyilkos után szaladgálós nyomozós shit lesz comic környezetben. áh, nem! csavartak rajta, sőt, a nagy elődhöz nyúlnak, helyes, helyes. hümm, végre foglalkozunk kicsit jobban a geek-ekkel is. jaj, jön a dráma, nehogy baja legyen a cuki akcentusosnak! hát tényleg komolyan gondolják, hogy coulson visszatérésével valami nagy tervük van. hello haver, itt bond, james bond, kérném vissza az ejtőernyőmet. hello, titus welliver, remélem maradsz egy darabig. milyen álmos vagyok, mégis elpörgött ez a negyvenkét perc, egész jó rész volt... (+11.13.)

„you need a simpler name, a ... a more powerful name, a name like... scorch.”

ha már belengették anno a prettyface árulását, hát foglalkozni kellett vele, jobb letudni az ilyen kellemetlen dolgokat mihamarabb. talán még jól is jöttek ki belőle, érezni lehetett, hogy kialakult a kötődése a csapathoz, emellett ledobálhatta kicsit a ruháit is. a tanulság máshoz kötődött, meg kell tanulniuk az ilyen nagy szervezetben létezőknek, hogy az emberek többek, mint egy elem a listán, mert mindig lesz valaki, aki édesebb szavakkal fogja őket a rossz oldalra csábítani, nevet adni nekik. nem elég, hogy a pilot eseményeit visszük tovább, suttyomban gonosz-építésbe is kezdtek. remélem ez annak a jele, hogy végre elengedték a kezüket az íróknak, és azzá a sorozattá válik, amit vártunk. hogy több lesz egy szórakoztató szombat délutáni egy óránál. de nem fogom telesírni a vasemberes takarómat, ha nem így lesz... (+10.26.)

„don’t blame yourself because this chick went to the dark side.”

ez lesz az egyik kulcs, amitől működhet a sorozat - érdekes ellenfelek. persze nem újdonság a volt jó ügynök, akit most rossz emberek irányítanak, de működött. főleg a scifis vonallal, a szuperszemmel. az összeesküvéssel a háttérben. coulson ügynök lelkiismeretével az előtérben. mert már negyedszerre szajkózom, hogy itt a karakterek interakcióin van a hangsúly (lásd ma is a párbeszédeket), és nem azon, hogy mit robbantanak fel világszerte (btw, ismét pacsi az európai turnéért). ...és vajon mi látszott a röntgen-szemmel coulson-on belül...? (+10.23.)

„gravitonium. it’s an extremely rare high-atomic numbered element.”

hühh, ezeknek mennyi pénzük van már, hogy ilyen trükköket raknak le nekünk itt a tévében (felrepülő autók, gravitációs eltérések)... kicsit még update-eljük az új lányt, hogy jól érezze magát a terepen és a csapatban. bár nem kell nagyon félteni, tanulékony szörnyeteg, ha meg baj van, beveti a látszólagos kétszínűségét. de nem csak őt építették még egy rész erejéig, hanem egy könnyed képregényes vonással új gonoszt is létrehozta, mondhatjuk, hogy még rajta van az 'origin' jelző a borítón, de szépen alakulunk. (+10.11.)

„a ray of...pure energy ... two terajoules.”

csapat-építés one-o-one. még mindig az alapoknál járunk, de már ezzel a küldetéssel közelebb hozták a srácokat egymáshoz, bár nyitva hagytak egy kiskaput konfliktus-forrásnak. megleptek, hogy nemzetközivé lett a világ, dehát miért csak az usá-ban tűnnének fel rejtélyes dolgok. ráadás 1: megmagyarázták, hogy miért fogták ki dél-amerikát. ráadás 2: elég egyetlen inka templom, és máris kész a kalandfilmes hangulat. btw, a sorozat íze engem a human target-re emlékeztet, lehet, hogy a képregény-alap, lehet, hogy bear hasonló főtémája miatt, nem tudom, de nem baj, mert azt is szerettem. jó volt ma is a tempó, lőttünk és szájaltunk, de azért jutottak percek, hogy leüljenek a srácok csendes beszélgetésekre is. jó lesz ez, vagy jó lesz ez? (hozzám hasonló elvakult rajongók nevében mondhatom: még utalásokat! még vendégszereplőket!) (+10.03.)

„-she might as well be one of those sweaty cosplay girls crowding around stark tower.

-what?! i would... it was one time.”

mindenkiben ott bújik a gyermek, hol mélyebben, hol kevésbé. az enyémnek kilóg a karja, és masszívan szorítja a kedvenc játékait... szeretem a képregényeket, odavagyok a marvel filmes univerzumáért, és mélyen tisztelem joss whedon munkáit. igazi álom-projekt ez nekem, ráadásul az első akciójelenet alatti hegedű-témánál beugrott, hogy tényleg, egy újabb bear csoda-opusz van készülőben! nyugodtan álomra hajthatja a fejét a képzeletbeli gyermekem, mert megkapta, amit karácsonyra úgy szeretett volna… szépen integrálták bele a jól működő univerzumba a kisképernyős verziót, apró utalásokkal szórták tele az egészet. a különbség nem csak anyagi lesz (minek csinálnák meg a nagy hősök gagyi verzióját?), hanem perspektíva-béli is. legalábbis első blikkre úgy tűnik, hangsúlyos lesz a kisember, aki a világ komoly változásai között kénytelen túlélni. bár a főhősök cseppet sem átlagosak, nagyon titkos titkos-ügynökök és szerethető geek-ek. plusz minden idők legkúlabb shield-ügynöke. jók az alapok, a szövegkönyv tele van imádnivaló whedon-izmusokkal, érződik, hogy szeretetből csinálták (és nem kell félni, hogy joss szalad vissza az ’a’ ligás srácokhoz, az öcsi és kimondhatatlan nevű felesége is jól elboldogulnak majd, ha a múltjukból indulunk ki). (+09.25.)