soroló

„big fucks small.”

mint egy igazi sport-meccsnél, úgy dobogott a szívem a kezdő perceknél -és nem azért, mert az eredmény miatt kellett volna izgulni (hiszen tudtuk, hogy a negyedik menetben érkezik majd a k.o.), hanem mert aggódtam azért, hogy az olaszok támadásának milyen hatása lesz shelby-ékre (ezen még a csajok mókás feszültség-oldása sem segített). aztán meg is érkezett menetrend-szerűen a dráma, és baromi hatásosra sikerült formálni az egész jelenetet, a zene feszültségével, tommy reakciójával -elégedetten csettinthettem, hogy idén nincs kímélet steven knight részéről a család felé. ...és úgy tűnt, hogy ezzel bevégeztetett, hogy elértük azt a mélypontot, ahonnan már csak felfelé vezethetne újra az út. és egy pillanatra még örültem is neki, hogy kezdhetjük újra a start-mezőről, megtisztítva tommy előtt a terepet, de aztán bevillant, hogy a shelby vállalat fejének mindig van egy terve... és tök jól működött a nagy leleplezés, főleg mert adrien brody visszafogta a benne bujkáló sablon-olaszt, és csak akkor engedte ki a dühödt állatot, amikor kellett -és persze jól működött a jelenet utolsó csavarja is, ami ugyan kicsorbította a nyitány drámai élét, ugyanakkor el is vihetett minket egy évad végi nyugvópontra... illetve... még kellett a végére két coda -a ptsd-s mélyrepülést megbocsátottam a pyramid song miatt, a pozitív finálét viszont lelkesen üdvözöltem, mert ezzel húzással megint szintet léphet ez a messziről jött ír cigány család... (#12.21.)

érdekesen alakult a viszonyom ezzel az évaddal -az első két rész kifejezetten meggyőző volt, sikerült a kellő mennyiségű feszültséget kipréselni az amerikából importált vendettából, aztán az évad közepén kicsit elveszítettek, amikor repetitívvé váltak az olasz merénylet-kísérletek és a szovjet szellemmel táplálkozó sztrájk-törekvések, és leginkább tom hardy érthetetlen beszéde tartotta bennem a lelket, de aztán az utolsó egy órára megint szépen magára talált a sorozat, jól megrágott és én ezt még élveztem is, és nagyon kezdtem bánni, hogy az angolok csak ilyen mini-évadokban képesek gondolkozni... (hozzátenném, hogy húzós heteken vagyok túl, így volt, hogy egy félálom-szerű egy órába kellett bepréselnem a sorozat nézését, ez biztos nem javított a megítélésén...) egyébként a régi ízek most is jól működtek, a jelenkori zenék és a kilassítva járások, sőt, láthatóan nagyobb gondot fordítottak a vizualitásra, a szín-használatra, mint eddig bármikor. és tommy shelby még mindig az egyik legintelligensebb anyaszomorító, akinek az életútját a képernyőn követhetjük...

„tommy shelby is going to stop the revolution with his cock!”

olyan érzésem van, mintha vizuálisan szintet lépett volna idén a sorozat, de ma különösen jól bántak a terek színezésével, üvegtéglákon át szűrték a nagyon élénk zöldeket/pirosakat/kékeket... maga a rendezés a szokásos mederben folyt, csak most nem a menetelés volt kilassítva, hanem a dobtáras gépfegyverekből leadott lövedékek útja... mert az első negyedórát rászántunk a kőkemény lövöldözésre, hogy aztán a csendesebb, beszélgetősebb jelenetekkel adják meg az igazi súlyt... érdekes, hogy amíg tom hardy lazázós, cinikus, és cseppnyit túlzó játékáért odavagyok, addig adrian brody nem hogy javítani nem tudott a szememben, de a pluszban felvett (áll-vakarós) manírjai miatt végképp a deniro-iskola bukott diákjának kell tekintenem... valahol örülök, hogy egy huszárvágással szüntettük meg a polly körüli drámát, mert jól beleillik a shelby-család előtervező metódusába ez a húzás. ahogy az is érthető, hogy végeredményben a nagy zsozsóért tevékenykedik ma is tommy, és ehhez még a dohányfüstös sármját sem rest előszedni... (sajnos arthur kokainos pörgése ma sajnos hidegen hagyott...) (#12.18.)

„i’m not a traitor to my class. i am just an extreme example of what a working man can achieve.”

vajon mikor unjuk már meg, hogy a srácok minden részben lassítva vonulnak cool zenére, miközben a gyárak tüzei világítják meg a hátteret? mert szerintem soha... örülök, hogy a talján háború nem végtelen lövöldözések sora csupán, ha komoly ész-játék is a felek részéről, csapda-állítások és kibúvások, megtévesztések és árulások szegélyezik a birmigham-i rögös utat... és tommy ott szívja a cigarettákat a vihar szemében, és nem elég, hogy meg kell próbálnia mindent, hogy túlélje az összes családtagja, de még némi női drámát is a vállára kell vennie (igaz ez részben az ő saját hibája, mert minek kell dugnia egy közeli ismerősét, miközben más nőkre is vágyik)... és ha ez nem lenne elég, egy erős cigány szövetséges kedvéért még egy régi barátot is fel kell hívnia, és tom hardy jő és győz, egy pillanat alatt, csak egy kicsit kell morognia a szagoktól terhelt városi levegő miatt, valahol ott bajusz-tájon, ahol a normálisan beszélő emberek a szájukat szokták kinyitni, és máris nagy vigyorral nyugtázzuk, hogy a fifikás zsidó köztünk van... (btw, aiden gillen és tom hardy közös jelenet? dark knight rises reunion!) (#12.08.)

„you know what i am, don’t ya? i am a working man. yeah. fucking working man.”

a múlt béklyóban tart minket. régi sérelmek, belénk nevelt beidegződések, kísértő emlékek -mind olyan dolgok, amiket el kell engednünk, hogy tovább tudjunk lépni... nézhetjük nagyban is a képet, mondjuk a progresszív kommunistákat, akik egy haladó eszmét követve szeretnének kilépni az évezredes társadalmi berendezkedésből; de persze ott van mindez mikro-szinten is, ahol egy férfi nem attól lesz férfi, hogy maga intézi a piszkos ügyeit... kicsit megosztottuk a figyelmünket ebben a csendesebb epizódban, ami a család recsegő/ropogó összetartásáról szólt (meg persze a már emlegetett múlt vs jelen közti feszültségről). néha azért dörrent egyet-egyet, főleg amikor arthur került a középpontba -festéktől, vértől és dühtől vöröslő fejjel... azt hittem, hogy a szexualitás is komoly vezérfonál lesz azután, hogy a szöszi shelby-né elkapta a japán selyem-kimonójában az urát az irodában, meg azért, mert tommy is szexszel vezette le a múlton való kesergését, de aztán tévútra ment ez a vonal, mert az csak elterelés volt, hogy polly is újra megkívánta a világrengető szexet. nem. sajnos nem a világot akarja megrengetni, hanem a saját családját tönkretenni... (azért tetszik a kommunista szakszervezetis lány, mert azon kevés kivételek közé tartozik, akik nem remegnek meg tommy jelenlétében, hanem képesek keménynek mutatni magukat előtte.) (#12.02.)

„that’s the language of vendetta, they take one of ours, we take two of theirs.”

imádom azt, hogy tommy shelby-t látszólag nem lehet kibillenteni az egyensúlyából -persze mi tudjuk, hogy a lelke forr belül, de a külvilág számára kőkemény marad, az a fickó, aki leszarja, hogy sztrájkolnak a gyáraiban, aki simán megfenyegeti egy szövetségesét, hogy megdugja a lányát (szigorúan a legidősebbet és legcsinosabbat), aki box-meccset szervez egy munkanap kellős közepén a gyárban. és aki sosem fél szembenézni az ellenségeivel. és persze tudjuk előre, hogy kőkemény lesz a háború, amit most hagyott eszkalálódni a taljánokkal, de a keménysége miatt nem igazán féltjük, hogy ne kerülne ki győztesen a csatatérről. az már egy más kérdés, hogy hányan sérülnek majd meg a családból a csaták során... természetesen sokat foglalkozunk a veszteséggel már most is, hiszen máris szép cigány-temetéssel búcsúztatták az első áldozatot, de talán a könnyek jó ragasztónak bizonyulnak majd, hogy összetartsanak a végsőkig. örülök neki, hogy polly is kicsit észhez tért a börtön sokkja után, mert egyre nehezebben viseltem az állandó akadékoskodásait... (szóval idénre nem volt elég adrian brody, még aidan gillen-t is meg kellett szerezni, mi...?) (#11.23.)

„the black hand means kill or be killed.”

lehet hogy angliában is hidegebb van az év utolsó felében, de azért általában fekete a karácsony... ilyen sötét és nyomasztó ünnepi epizódot sem láttam még a tévében, és nem csak azért érezte az ember ezt, mert mindenki csak foghegyről vetette oda a másiknak, hogy ’merrychristmas’, de azért is, mert a családi ünnep előtt meglehetősen szétszakadt állapotban találtuk a nagy családot, plusz egy újabb csoport tör épp’ shelby-ék életére -akik úgy tűnik, hogy a katolikus vallásuk ellenére leszarják a nagy keresztény ünnepet, ők gyilkolni jöttek, nem fát díszíteni... és hogy legyen is tétje a maffia fenyegetésének, máris gyilkos golyók röpködtek a dobtáras fegyvereikből, igazi véres háborút vizionálok birmigham környékére ezek után... persze ismerjük tommy shelby-t, hogy nem fogja hagyni magát, és a felnyírt hajától a kamáslijáig csurom vér lesz az egész teste, de diadalt fog aratni... a többiek viszont nincsenek jó formában (a börtönben függő halál árnyéka megviselte őket), de ezek a kőkemény napok újra meg kell hogy erősítsék őket, különben nincs esélyük a túlélésre... (olyan jó látni, hogy ennyi év után sem eresztenek a stílusosságból az alkotók, sőt, kifejezetten erős képekkel és hangulati elemekkel operáltak ma is végig -már a börtönös nyitástól kezdve.) (#11.16.)