soroló

„god’s either dead or running on double-as.”

az már egy szép fizikai teljesítmény, hogy sikerült tartani a múlt heti tempót, aztán, egy kitartó sportolóhoz mérten, még sikerült meghúzni az utolsó métereket (nem érdekel, hogy a pink floyd menedzsmentje mennyit kért a használati jogért, baromira feldobta a végét a zene). bár hozzátenném, hogy nagyon élveztem az epizódot, azért az évadhoz hűek maradtak vele. mert minden alkalommal, amikor mr.dominic-ékhoz kapcsoltunk, sürgettem az órát, hogy menjünk, lépjünk tovább, veszélyben a gép, hahó, miért itt időzünk, nincs értelme megemelni mr.reese-ékért a pulzusom egy ilyen szituban. hálistennek a gép hallgat rám, bár egyébként is erősebben aktivizálta magát az epizódban, mint máskor. ms.root-tal is végig kapcsolatban volt, ami mindig vicces szitukat eredményez (és imádom, ahogy látszik amy acker-en, hogy mennyire imádja a szerepet) -és szerettem is ezt a kincsvadászatot, amire a számtech-osztálynak be kellett neveznie. aztán jött a már megénekelt hideglelősen jó zárás, és most nagy szemekkel kell pislognunk a cbs-székház felé -ugye nem hagyjátok cserben az emberiséget..? ($05.10.)

a programozó egyik legfőbb feladata, hogy megkeresse a hibát. itt viszont az a baj, hogy még akár ki is lehetne kutatni, hogy mik voltak azok, amik nem működtek, de a nagyobb bajom, hogy az írói szándékot nem látom az egész mögött. illetve az alap-motívumok megvannak, a csapat bujkál az elején, kicsit visszavisszük a kezdetekhez a hangulatot, csak szolidan adagoljuk az egyre scifibe hajló főszálat, sodrunk mellé egy földhöz-ragadtabb mellék-vonalat, jön pár heti-szám, aztán összeáll minden a végére. hát nem állt... mivel megmutatták tavaly, hogy mennyire erős tud lenni a sorozat, amikor tényleg nagyobb ívekben gondolkoznak, én nem akartam visszanézni, hogy milyen volt korábban, nincsenek igényem a heti-számokra sem, felőlem drámai scifi-akcióba is boríthatnák az egészet, csipetnyi beszólogatós humorral fűszerezve, és most itt örvendezhetnék. meg szomorkodhatnék, mert az biztos, hogy nézettségi harakiri lenne. mert értem én, hogy talán így még van esély a túlélésre, de a maroknyi megmaradt rajongó jobban örülne egy erőteljesebb gonosznak, egy határozottabb főszálnak, magasabb számú térd-lövésnek. tetszett.

„we’re in the belly of the beast.”

értem én, hogy nem lehet folyton ezer fokon égni, de azért olyan jó volt látni, hogy meg tudja villantani a karmait a sorozat, hogy tudnak olyan epizódot szállítani, amiért nagyon lehet szeretni ezt a show-t, ahol előkerülnek az évad fő szálai, és fokozzák fel a feszültséget egész a végéig. és tényleg érzed, hogy tudsz aggódni a kutyaszorítóba került hősökért. mindig örülök, amikor a kopasz olasz felbukkan, de most a szuggesztív jelenlétén felül hozott magával egy őrült tervet is, amit ráadásul simán csak a bosszú éltet. ismét bebizonyosodott, hogy mr.dominic alkalmatlan egy bűnszervezet vezetésére, szerintem direkt állítják be ennyire inkompetensnek. eközben megy a szokásos cicaharc is a két gép között, várhatóan az egyikük az emberségével fog győzni, a másik az embertelensége miatt fog elbukni. a váratlanságot mellőző ms.control vonal is a végén lett tetszetős, amikor drámai hangon meg lett jövendölve az apokalipszis. ennél jobban nem is készülhettünk volna fel a fináléra. ($05.06.)

„we don’t do fairy tales. that’s how we’re built.”

azért nem volt fura, hogy ms.carter-t visszahozták erre az egy epizódra, mert annyira hozzá tartozik a sorozat univerzumához, hogy természetes volt, hogy ott látjuk mr.reese mellett. ennek ellenére az epizód meglehetősen fura volt, főleg így két résszel a vége előtt. és persze trükkös is, hiszen azt hitted, hogy azért kellett a flashback, mert a nyomozó korábbi ügyét kell kapirgálni, de aztán valami sokkal fontosabbra használták. nem találok jobb szót, költői volt az epizód, a nagy beszélgetés az autóban nagyon szépen lett megírva. rá is fért mr.reese-re egy ilyen kiadós lelkifröccs. és nekünk is felemelő volt. (csak a kisördög ugrándozik bennem, hogy sem a gépekkel sem a bandaharccal nem haladtunk, ráadásul a meglehetősen nyomasztó hangulatot csak egyszer törték meg, mikor ms.root berongyolt egy kissé használtnak tűnő esküvői ruhában...) ($04.25.)

„khan’s antiviral software comes pre-installed in 86% of the network devices now sold around the globe. entire divisions within the government are using versions of his product, which makes him a prime target for hackers.”

áh, a klasszikus poi-recept, amikor kiindulunk egy riasztóan realista alap-témából (hacker-ek tönkreteszik azzal valakinek az életét, hogy mindent kiteregetnek róla, amit megszereztek), és ezt fejlesztik fel úgy, hogy a gép(ek) kiemelt szerephez jussanak -jelen esetben már emberi hacker-re sincs szükség. és a sima heti-szám védést is fel lehet turbózni némi lövöldözéssel és ms.root cool-ságokkal, egyre növekvő tét-emeléssel a hőseinkre nézve. valahogy ezek a számtech-es részek mindig jól működnek nekem. (végre egy eset, amikor nem volt természetesen sima ügy a telefonra kapcsolódás.) (ja, és úgy vártam, hogy az autóba szálás előtt mondja valaki, hogy ’shotgun!’, erre nem benyögi mr.reese? jót mosolyogtam...) ($04.17.)

„what is it with you and me and handcuffs?”

az a jó, hogy szita az agyam a casting-hírekre, így most is nagyon meg tudtam örülni katheryn winnick vendégszereplésének. mert nem elég, hogy hihetetlenül gyönyörű, kő-lazán tudja szétrúgni bárkinek a seggét, még nagyon jól is működtek együtt mr.reese-zel. mert bizony már megint azért kellett ő, hogy egy újabb csajjal pakolják össze hallgatag hősünk, idén valamiért ez a mániájuk, de amíg jó karaktereket találnak ki oldalbordának, addig semmi bajom nincs ezzel. azt meg majd meglátjuk, hogy érzelmi fronton mire megy a marcona manus, bár kétlem, hogy a gonosz írók sok időt adnának neki a boldogságra. meglepő módon a másik szálat is az érzelmekre fűztük fel, érdekes ez a barátság/kölcsönös aggódás viszony ms.root és mr.finch között -igaz, hogy pont most törték meg kicsit a szeretet ívét, de csak szeretetből... ($04.01.)

„vengeance will not bring closure.”

csak a srácoknak van joguk önbíráskodásra...? érthető, hogy mindig kell egy traumatikus élmény, ami elindít valakit a bosszúállás útján (tudjátok, mint a kis bruce wayne-nek a szülei meggyilkolása....), ami később továbbfejlődhet mások megvédésévé. nem igazán eldönthető, hogy a gép melyik okból dobta ki az agy-doki számát, de így lett belőle érdekes ügy, hogy jogosnak tűnő dolgokat tett kétes módszerekkel. és hőseinknek is nehéz volt őt jó útra téríteni, hiszen nagyon hasonló sebekből épülnek fel az ő mozgatórugóik is. így nehéz neki azt mondani, hogy ne tegye meg a végzetes lépést, amitől úgy érzi, beteljesedne az igazsága. és ehhez sikerült egy tökéletesen reflektáló flash-t is írni mr.finch-csel, és az ő első elkeseredett lépésével. így kell érdekes standalone epizódot készíteni, úgy, hogy a fő karakterek érzelmei kiemelt szerepet kapnak. ($03.18.)

„stealing from criminals is a victimless crime.”

bírom, amikor felsejlik a valóság a sorozatokban, kicsit a marihuána legalizálásról is beszélgettünk a mai epizódban. de azért nem sokat, és még csak nem is a bandaháborúztunk igazán (pedig az jó lenne), hanem előjött minden idők legfurább szájtartással rendelkező gengsztere, a rég látott dominic. de most elsősorban szóbeli csörték folytak, meg csúnyán-nézések mr.reese-zel, tartogatjuk még a nagy bummot. ránézhetünk a heti-ügyre is kicsit, mert érdekes volt a csaj, hiszen a morális szürke-zónába esett, kicsit törvénytelen, simlis, de azért mégiscsak meg kellett menteni. persze egyből azt érzi az ember, hogy potenciális visszatérőt lehetne faragni belőle -mert voltak is erre utalások, vagy csak elkélne a srácok mellé egy ilyen leleményes nőszemély. ($03.09.)

„val is the most accurate and the most popular voice-activated search app in the country.”

uhh, honnan szedték elő a hacker-csajt, vagy egy évvel ez-előttről? az a jó a sorozat felépítésében, hogy mégsem kellett a kisagyam mélyére nyúlni, mert a nautilusz mutatásakor egyből beugrott, hogy kiről van szó. kár, hogy a sztori-szálánál sem kellett túlságosan mozgatnom az agyam, mert bár az első pillanatban hittem neki, aztán mr.finch-csel együtt bennem is felülkerekedett a kétely, és innen már nem volt meglepetés. az sem, hogyan szabadult ki kedvenc szemüvegesünk a kutyaszorítóból. azt is furcsállom, hogy (szó szerint) minden feltörekvő internetes tech-cég google-másolat a sorozatok világában, és persze minden ’überlazavagyok és imádom a dolgozóimat’ vezetőről kiderül, hogy simlis szemétláda. vagy pénzéhes görény. oké, ennyiben jó minta lehet a google... ($02.27.)

„professor whistler, your number’s up.”

van olyan, amikor az ember sokat olvas valamit, akkor az hatással lesz a saját alkotására, de csak nehezen éri el annak a szintjét -azaz, én megértem, hogy szeretitek john grisham-et srácok, de még kicsit dolgozni kell az esküdteken, hogy ezt igazán magas szinten végezzétek... nem volt nehéz összerakni a képet, így más meglepetés után kellett néznem. mert azért volt, ahol meg tudtak vezetni az írók -kezdetben arról akartam értekezni, hogy mennyire visszamentünk a kályhához, hogy újra csak a két alap-tag fog majd ügyeket megoldani, de aztán persze nem hagyták mr.fusco-t parlagon, plusz visszahoztak két végtelenül szimpatikus nőszemélyt john közelmúltjából, és ez utóbbi örvendetes tény miatt nem bánom, hogy repült az ablakon a jól megfogalmazott mondandóm... ($02.19.)

„the biggest little manufacturing hub in upstate.”

már a címből lehetett tudni, hogy húzzuk még egy kicsit a nézők agyát a ms.shaw utáni hajszával, de azért nem annyira hülyék, mint elsőre tűnik, mert sokkal többet adnak a puszta kergetőzésnél és nyomozásnál (a térd-lövések maradhatnak). mert itt van egy kisváros, ahol felüti a fejét a gonosz-gép, ide vezetnek a nyomok, és azon kívül, hogy lelepleződik egy nagyon titkos gyár, kiderül, hogy a nagy ellenség nem adta fel, hogy kísérleti nyúlnak használja az emberiséget, most épp egy kisebb populáció került a nagyítója alá. és az ilyen fordulatokkal tudják elérni, hogy az ember igazán lúdbőröztetően tudjon gondolni a gép hatalmára. mr.fusco kapta a b-szálat ma, és örültem, hogy visszahozták mellé az aranyos rendőrlányt, találhatnának neki valamilyen szerepet a sorozat szövetében. gyaníthatóan fognak is. jövő héten már másfelé indulunk, erre mutatnak az utolsó jelenetek. ($02.10.)

„you’re not in control of anything. you’re just a clean-up crew. you’re the janitor.”

no, a srácok is arra a következtetésre jutottak, mint én -akit nem láttunk meghalni, az él. és ezért a hitért hajlandóak a morcosabbik arcukat is előszedni. de előtte valami más. az előző rész bezártsága után azt hittem, hogy tágítani fogjuk a látószöget, de inkább egy teljesen új nézőpontot választottak (mindig bátor dolog félrerakni a főszereplőket, és másra fókuszálni). mert egyértelmű volt, hogy az új rendszer befolyásolni fogja azok munkáját, akik eddig a jó öreg géppel is dolgoztak, de csak most szembesültünk vele (a control-lal együtt), hogy miben változott meg mindez. mert miért ne manipulálna a terrorista-elhárításban is a gonoszgép, ha már úgyis minden másban ezt teszi...? csakhogy ez egy olyan terület, ahol maximális bizalom kell (érdekes filozófiai kérdésekhez vezet, ha belegondolunk ebbe a ’nem mindenki terrorista, aki annak tűnik’ témába, főleg a manapság zajló események tükrében). (ha már visszahozták a control-t, nem lehetett kihagyni egy ms.root-féle visszavágót sem a ketrecben, nagyon helyesen.) ($01.20.)

„the lesson is that anyone who looks on the world as if it was a game of chess deserves to lose.”

azt hittem, hogy csak egy számtech-es kikacsintás a cím, pedig arra utal, hogy az írók imádnak velünk játszani. valahogy benne volt a levegőben, hogy valakit megint elveszítünk a csapatból (nem tudom miért mániájuk ezt az évadok közepére időzíteni), így azért megállt bennem az ütő, mikor mr.finch a földre rogyott (nagy írói teljesítmény, hogy bármit kinézek már belőlük), aztán persze szétterült az arcomon a vigyor, mikor sztornózták az egészet. kicsit sajnáltam is, hogy ez csak egy egyszer-használatos trükk, a többi alternatív halál már nem ütött, hiszen tudtuk, hogy mindez csak szimuláció (kár, hogy minden elem az volt, elnéznék egy bátran csókoló mr.fusco-t többször is...). aztán persze a legvalószínűbb halál következett be ténylegesen (illetve valószínű halál, mert amíg nem látjuk valakinek a homlokán a lyukat, az a tévés világban nem halott...), főleg annak, aki követi a hollywood-i híradásokat, és megütötte a fülét, hogy ms.shahi gyermekáldás elé néz -és hát nagy pocakkal nem lehet térdkalácsokat lőni... ($01.20.)

„how do artificial super intelligences usually talk to each other?”

amikor felreppent a hír, hogy a félévad közepén egy mini-trilógiát terveztek az írók, elhatároztam, hogy egyben fogom megnézni a három részt. nagy mákkal elkerültem mindenféle spoilert, úgyhogy jöhet az élvezet. azt még csak sejtem, hogy jó ötlet volt-e, hogy nem kell heteket várnom, de az biztos, hogy az első pillanattól azt éreztem, hogy hiányzott a sorozat. pedig akkor még csak finoman nyitottunk, bár nagyon jó volt mr.finch és a két grácia közti minden verbális interakció. aztán jöhetett a lényeg -értve ezt minden szinten, mert végre félreraktunk minden csippcsupp gengszterkedést, és a két géppel kezdtünk foglalkozni. nem azt mondom, hogy vallásos áhítattal viseltetek irántuk, de mindig erős részeket hoznak, ha ők vannak a középpontban. és hát a gonoszgép megmutatta magát ereje teljében, milyen, amikor isteni kegyet szolgáltat, és milyen, amikor a harag vezérli a kezét (nem véletlen ez a sok istenes utalás, de hé, az írók is egy templomba vitték keménykedni hőseinket...). de a legjobb az volt, ahogy megoldották azt a lehetetlen feladatot, hogy úgy ábrázolják a két gép találkozását, hogy nem hogy nem lett nevetséges a jelenet, hanem bődületes erővel kényszerített térdre (a gyerek-castingost innen csókoltatom). (annak is örültem, hogy jutott idő kicsit megágyazni az öreg gonosz motivációinak, ráadásul úgy, hogy reflektáljanak az epizód címére.) ($01.20.)

„as the romans said... morior invictus.”

ezek a gengszterek nem hagynak nyugtot -nekünk sem... jó nagy paláver lett az elias elleni hajszából, csapódtak a lövedékek egyre az épületek falába. és aggódtunk a kis kopaszért, ami fura, mert eredetileg nem volt pozitív karakter. és ami még furább, hogy a sebbhelyesarcú helyettesét is sajnáltuk, pedig ő aztán a csúnya tettek és gonosz nézések embere volt sokáig, de a sorozat írói nem hagyják magukra a mellékszereplőiket sem. valahogy úgy volt felépítve a tetőtéri jelenet, hogy várható volt, hogy mi következik, miután beírták a kódot, de azért ütős volt így is a csattanó. még várakozó álláspontra helyezkedem az ügyben, hogy jó-e, hogy igen rövidre zárták a divatáruházi csetepatét, és elhalasztották a folytatását, de az biztos, hogy imádom, amikor a két hősnőnk között izzik a levegő. a nagy izgalmakat stílusosan vezettük le, mert hova menne egy gengszter, ha nem a korzóra (én kérek elnézést)... (++11.30.)

„sounds like you’re enjoying your temporary assignment as a weapons and tactics instructor, mr. reese.”

erős fegyvertény, hogy a sorozat írói mindig meg tudnak lepni jobbnál/jobb erős női karakterekkel. ma nem csak ms.shaw szempilla-spiráljai emelték a rész fényét, de jó nézni a hivatalos bérgyilkos szöszit is a maga hidegségével (persze félretéve azt, hogy mi a feladata), és még egy cuki újoncot is adtak nekünk, aki okos, jól lő, és valami félelmetesen jól áll a farmer a fenekén... bár a múltheti cliff feloldását inkább b-szálként vezették a fő események mellett, a hetiügyet nagyon ügyesen integrálták be a gengszteres (azaz a másik) átívelésbe. és érezhetően fokozni akarják majd ezt még, már az olaszok és a feketék mellett megjöttek a spanyol rosszarcúak is, és már láthattuk, hogy ki lesz a jövő heti szám -aki ennyi év után mennyivel másabb pozícióban kapta meg ezt a megtiszteltetést, mint anno az első évadban. és nagyon utáltam, hogy a női pipere-osztályon vágták el a részt... (++11.26.)

„a perfectly planned job is a kind of seduction. hours looking, wanting, turning your target around in your mind. and then you move closer, brushing past, making contact just to see what will happen. and when everything’s ready and when everything is right, all of that preparation pays off in one sudden, intense, crashing moment.”

(mert a rosszfiúk szexik...?) megint okosan építkeztek és vitték egyre fel a pulzusunk. az első húsz perc után még csak arról akartam írni, hogy jól áll a sorozatnak, amikor kiemelik a csajokat, hagyják ms.shaw-t szexiskedni a maga bumfordi módján, engedik, hogy ms.root ontsa a poénokat. aztán kicsit morogni akartam, hogy féltávnál megint áldozat lett az addig elkövetőnek hitt hetiügyből, de addigra már elragadott a hév, és nem akartam ilyen kis dolgokkal foglalkozni. mert ezt az ügyet is sikerült a gonosz-géphez kötni, jöttek a másik oldal végrehajtói is (itt is egy jócsaj meg egy ex-spartacusos, jó kombináció), és mindig érdekes látni, hogy mennyivel másabb metódussal dolgoznak. tele volt aktualitással is az epizód, az ebola egyértelmű volt, és gondolom, ahogy nálunk a főiskolán laptopot osztogatnak, úgy biztos, hogy vannak helyek, ahol már tablet-et. és bele sem gondolunk, hogy ez veszélyes is lehet... (++11.17.)

„jack forge does not like to let a lady down.”

milyen ironikusnak tetszik lenni manapság... azt hiszem a mai szám gazdájával sikerült megalkotni az ultimate sidekick-et, aki folyton hülyeségeket beszél, keménynek hiszi magát és rendre bajba kerül (oké, ő leo getz tévés megfelelője, így már jó...?). és olyan mondatokat adnak a szájába, amit az egyszeri néző is mindig ki akart mondani: ’hogyan lehet suttogva fenyegetve beszélni?’; ’miért olyan a kiscsapat, mint egy nem túl jól sikerült szuperhős szövetség?’; ’miért nem kapja meg senki ms.shaw-t?’, ilyesmik... jól el is mókáztunk vagy félórán keresztül, közben azzal hitegettük magunkat, hogy mr.finch-nek járhat némi magánélet, aztán jött az, amiben a sorozat verhetetlen: a látszólag magában álló ügyeket az évad két fő szálához ragasztották, jó erősen, és az a durva, hogy ez a trükk, akármennyiszer is csinálják, működik. nem is tudom, melyiket várom jobban, a gonoszgéppel való leszámolást, vagy az újabb gengszter-összecsapást newyork utcáin. (++11.03.)

„-could you find a hobby or take up a sport?

-i have a hobby, shooting people.”

hmm, eddig fel sem tűnt, hogy idén hanyagolódtak a flashback-ek, csak amikor most előjöttek. biztos volt már róla szó, hogy harold mennyit küzdött azzal, hogy emberibbé tegye a gépet, de jó volt látni is ezt a küzdelmet. és persze itt a párhuzam a kontrollálatlan ellen-géppel, akinek nem okoz az sem problémát, hogy egy teljes választást az érdekei szerint hajlítson el (nem mondom, hogy az idei három magyarországi szavazás után nem gondolkozik el az ember, nade a politika nem ezekre a lapokra való...). és persze amíg a jó gépnek emberi végrehajtói vannak, addig a rossznak egy szöszi gyilkológépe, korlátozott lelkiismerettel. perverz férfiálom formájában küzdöttek meg ms.root-tal, két nő, fegyverek, cool beállításban lövöldözés, padlón/plafonon át (és ha még hozzáveszük az egy ideje lebegő leszbikus felhangokat is... szeretjük ms.root-ot!). …és valahogy nem bírják ki, hogy ne rakják össze mr.reese-t egy új női karakterrel folyton. no, idén először éreztem a nagyobb szabászt, örülünk. (++10.25.)

„you wanna play kindergarten cop, suit yourself.”

...ez megint úgy készülhetett, hogy valami olyan szituációba akarták vágni mr.reese-t, ami szokatlan a tőle megszokott szereptől. és hát a gyerekek pesztrálása kétségtelenül ilyen. na nem mintha ez azt jelentené, hogy ne lett volna suttogva fenyegetés és térdlövés, de azért megmosolyogtató volt, ahogy az iskola-udvaron esetlenkedett. és ismét kapott maga mellé egy nőt, igaz, nem volt lehetőségük összemelegedni, mert máris jött a fordulat, aki túl bizalmaskodó, abban tuti nem szabad megbízni. az egész gyerek-biznisz csak arra kellett, hogy elkezdjünk felépíteni egy újabb szervezetet, amivel össze lehet akasztani azt a közmondásos bajszot (olaszok és írek? legyenek most feketék...). a rész a megszokott mederben folyt így, ms.shaw odacsapott, mr.finch baljóslatú beszélgetéseket folytatott egy régi barátjával, csak a kutya nem került képernyőre... (++10.19.)

„-you keep living in the past, you’re gonna wind up alone.

–can’t run away from your past either.”

ennyire talán nem szoktuk szétszálazni az epizódokat, nem? mert oké, hogy mr.fusco és mr.reese (áthúz) riley ügyei összeértek a végén, de mr.finch-ék teljesen külön utakon jártak. bár mondhatjuk, hogy ők meg kellettek a nagy egészhez, mert a gép épp ötletes módon intézkedett a financiális gondok rendezésében. és a humorhoz is hozzáraktak, mert mr.finch kifejezetten vicces volt a legendás hírű rosszfiú álcája alatt. de egyébként is egy humorral bőven ellátott epizódot kaptunk, el tudom képzelni, ahogy röhögve kitalálták az írószobában, hogy randi-tanácsadásra és piperkőcködésre fogják mr.fusco-t. az sokkal kiszámíthatóbb lett volna, ha mr.reese kapja a heti-esetet, mert rá úgyis tapadnak a nők. remélem az új kapitány asszonnyal is lesz valami, van köztük chemistry. de a flancos öltönyösnek kivel nincs...? (++10.12.)

„a dangerous game is being played throughout the city.”

amikor valaki egy szokásos formulát használ, az könnyen kiszámíthatóvá válik. itt mégsem aggódom, hogy ez lesz, annak ellenére, hogy láttunk már ilyet a sorozatban eleget, hogy a hetiügy később fontossá válik, hogy a látszólagos különálló szálat beintegrálják az átívelésbe, de valahogy mindig tudnak úgy csavarni rajta, hogy a ’szokásosság’ helyett az ’érdekesség’ lesz az, ami feltűnik az embernek. és a rootjr kislányból is ki lehet majd hozni valamit, abból meg főleg, ha a gonoszgép ellen-csapatot rekrutál. de itt vannak hőseink is, akik egyre inkább félredobják az álcát, és együtt dolgoznak újra egy szebb világért, új köntösben, az eddigieknél is kúlabb denevér-barlang 2.0-ban. (++10.05.)

„we don’t need jobs, harold. we need a purpose.”

a veszélyhelyzetre többféleképpen reagálnak az emberek. valakik meghúzzák magukat és próbálnak láthatatlanná válni. mások viszont megpróbálnak visszatérni a régi, megszokott, jól ismert életükhöz, ahol a kiszámíthatóság igazi erény. miről is próbálok itt beszélni, kedves hallgatóim...? az írók egyrészt viccesen álltak hozzá, hogy főhőseink bujkálni kényszerülnek az új csúnya gép elől, kit parfümbe borítva, kit katedrára emelve, a szerencsésebbek meg crockett és tubbs nyomdokaiba léphettek. és főleg ezzel a nyomozós vonallal, és az újra felbukkanó victim/or/perpetrator játékkal visszavezettek minket a kezdetekhez, az alapokhoz, a képen kívüli bunyók, a szétlőtt térd-kalácsok, a zenés montázsú befejezések világába. és ez most jól esett, bármennyire is szeretek elveszni a sorozat brutálisan összetett rendszerében. néha jó az egyszerű út. de most, hogy már mindenki visszatalált az eke szarvától jöhetnek a csavarok. (++09.26.)