soroló

„the führer’s desire to perfect the species. and lebensborn is an early attempt to that end.”

tudom hogy van valami bája annak, hogy egy karakter hosszasan kóstolgat egy mirelit-terméket, de sajnos én ma nehezen tudtam ráhangolódni arra a tempóra, ami ennek az élménynek a pozitív befogadásához kell... igazságtalan vagyok, mert pont az öreg japán karakterrel történtek a legérdekesebb dolgok az epizódban, mert ahol járt, oda be-beszűrődött a mi valóságunkból néhány szelet (mondjuk úgy, hogy egy tévéadásban guantanamo-ról beszélnek) -és így a legdrámaibb jelenet is neki jutott, amikor rádöbbent, hogy ebben az általa felfedezett más világban mi lett a japánok végzete a háború végén... a hosszas bevezetőm után jöhet az, hogy felsorolok mindenkit, mert annyira külön szálakon zajlanak az események -bár legalább nem zavaró ez a szétszabdaltság... szóval joe a gyökereiről tud meg letaglózó fordulatokat, ami miatt mindent át kell értékelnie magában; frank -et már csak az ellenállás mozgatja meg (de így találkozhat legalább egy újabb ex-bsg-sel); juliana meg a tisztességgel megőszült tate donovan-t cserkészi be néhány keresetlen szóra -no meg, áhh nem, inkább nem lövöm el a rész végi whatthefuck-ot... (#01.23.)

„-how do you think you bring down an empire?

-with fear. once the pons are scared, they stop responding an start reacting. and they strike back blindly. and fear spreads.”

ha már mozgásba lendítettük a karaktereket, akkor most már nem fognak leállni, szépen gördülnek előre -még ha ez a mozgalmasság néha mellék-küldetésekkel is együtt jár... bár nem volt bajom azzal, hogy a nemrég megtalált férfiasságát frank arra használja, hogy mélyebbre ássa magát az ellenállásban (meg egy csinos japán lány bugyijába), és így az izgalom kedvéért veszélyes feladatokat is végez nekik, főleg mert nem csak feszültség volt a bomba körül, de jól kapargattuk a múltat is a japán gyűjtőtáborok szomorú történetével... julianna-nál is érződik egy jól működő kettősség, mert amíg a smith család jelenlétében tökéletesen tudja magára venni az ártatlanság álarcát, addig a küldetése közben erősen a tilosban járkál, és ez utóbbit persze a titkos-ügynökök sem hagyhatják annyiban -úgyhogy ide is jutott bőven a feszültségből, és a repkedő lövedékekből... joe-val viszont egy picit megrekedtünk, de tényleg nehéz lehet neki elfogadni a tényt, hogy az apja nem az a szörnyeteg, akiről ő egész gyerekkorában hallott... (#01.11.)

„berlin is much more than ridiculous parties and pompous ministers. it’s the engine that drives the work.”

a két birodalom, amit a sorozatban láthatunk, nem tűnnek élhetetlen helyeknek, de azért időről-időre megmutatják, hogy mennyire borzasztóak tudnak lenni... visszatért tavalyról az egyik kedvenc témám, azaz a gyógyíthatatlan betegek likvidálásának birodalmi direktívája, és john smith személyes drámáján túl azért működött már akkor is ez a szál, mert jól leképezi az übermensch elmélet káros következményeit -és ehhez még hozzávehetjük, hogy ma részletesen láthattuk julianna-nál, hogy milyen vizsgálatokon kell átesnie azoknak, akik náci állampolgárok szeretnének lenni (és nem tudják bizonyítani az árja származást...). na nem mintha nyugaton békében élhetnének az átlagpolgárok -a japánoknál bevett szokás, hogy megtorlásként ártatlan civileket ölnek halomra, mert ez biztos hatékony módszer a sanyargatott nép féken-tartására... a nagy mentőakció közben érezte először azt az ember, hogy egyet tud érteni az ellenállókkal, hogy akár még a kétes módszereiket is el tudja nekik nézni, csak harcoljanak az elnyomás ellen... tetszik, hogy nem hagyták az írók, hogy statikus maradjon a show, mozgásba lendítették az összes karaktert, julianna-t átrepítették john smith-hez, joe blake-et meg a birodalom szívébe, hogy kicsit jobban megérthessük a reich működését. és frank-nek is jobban áll ez az aktív szerep a tavalyi passzív rinyálásnál... ($$12.31.)

„the truth is as terrible as death.”

mindenki kutat, nyomoz, menekül -vagy csak keresi az útját... ahhoz képest, hogy ma is lassabban építgettük (tégláról-téglára) az évad alapjait, mégsem éreztem lassúnak a részt, lehet, hogy pont az első mondatomban emlegetett cselekvés-orientáltságnak köszönhetően... a legtöbb dolog julianna-val történt, mert menekült az életveszélyből (az ellenállás tagjai nem is olyan jófiúk, mi? (bár mit is várnánk két cylon-tól...)), fontos információkat tudott meg, amik egyaránt kulcsot szolgáltatnak a családja múltjához és a leendő atomtámadás megakadályozásához. eközben frank sorsa a jakuzával kötődik szorosabbra, de joe sem fog könnyen szabadulni a náciktól. eközben a japán miniszter egyre mélyebbre ássa magát a tiltott könyvekbe, megszállottan kutatja a hatvanas évek ikonikus szavait, a lolitát és a kubai rakéta-válságot... érdekes, hogy mind a két oldalon maradhattak fenn könyvek, amiknek a tűz martalékává kellett volna válniuk (mert ugye joe is a hucklebery finn-ből olvas fel a fiának) -de úgy látszik, egyik diktatúra sem lehet elég alapos... (dj qualls köszönte szépen a lehetőséget, hogy drámai szerepet játszhat végre, és élt vele.) ($$12.27.)

„each one of these films show a reality like ours but not ours.”

...azért egy ’ez történt az elmúlt évben’ összeállítás segített volna visszatérni az alternatív valóságba... egyébként sem szokott nálam könnyen menni ekkora sorozat-mennyiségnél, hogy minden szál tisztán megmaradjon a fejemben hónapokkal az évadzárók után, de valahogy most még nehezebbnek éreztem a belerázódást, valahogy nem volt gördülékeny a szereplők elhelyezése a sakk-táblán... és persze a készítők tavaly is helyesnek gondolták a sorozat tempóját, úgyhogy most sem érezték szükségét, hogy könnyebben vonszolja magát előre... igazából akkortól éreztem azt, hogy sikerült megfogniuk újra, amikor a filmekre összpontosítottunk az epizód utolsó harmadában, itt megélénkült a zene, és elkezdett kinyílni a sorozat mitológiája is (szimbolikusan a terek is megnövekedtek a karakterek körül, mert amerikában is egy nagy csarnokban őrzik a tekercseket, és eközben berlin-ben is mérhetetlen méretű épületeket láthattunk hitler körül)... úgy tűnik, hogy új célt találtak az évadnak, már nem a filmek és a rejtélyes fellegvári ember lesz a középpontban, hanem egy katasztrófával fenyegető háború megakadályozása. és ez egy izgalmas távlati terv lehet, reméljük, hogy megfelelőek lesznek az arányok az odaút során. az engem már megnyugtat, hogy felcsipegettem a fonalakat, így később már nem kell majd ezzel bajlódnom... ($$12.25.)

„this is our world now, sergeant. part of the empire. and it is our duty to sacrifice whatever is necessary to protect it.”

van, amikor nincs más megoldás, csak a halál. és van, amikor vissza lehet táncolni a halál tornácáról. avagy nem mindig mélyed az ember gyomrába a vakizasi-ja... pedig több halálesetre is számítottam a rész folyamán, de aztán jól csavarták ki ezeket a várható fordulatokat, akár a visszájukra is. egész fantasztikusra sikerült az epizód második félórája, a zenével adták a körömrágáshoz az izgalmakat, és egyre kerekedő szemmel néztük az eseményeket. apropó, izgalmak: van-e annál furcsább érzés, hogy azon izgulsz, hogy megölik-e hitler-t vagy sem...? és ki gondolta volna, hogy ő egy ember lesz a fellegvárban, aki a filmek megszállottja? és kellően fifikás, hogy túlélje a legnehezebb időszakot is, nem véletlen, hogy ő a világ ura már ennyi éve. a japánok csendesebben tevékenykednek -az egészen a megdöbbentő végkifejletig, ami megint egy új perspektívába helyezi a sorozatot. (gyanúsan keveset írtam a főhősökről, mert a futkosásuk és bizalom-építésük fontos elemek voltak a részben, de nem a legfontosabbak.) ($$01.11.)

fura, hogy ennyire tudnak működni az alternatív történelemben játszódó történetek, hogy nagy mosolygással nézzük a változtatásokat, élvezzük az írói leleményeket. pedig azon nem sok mosolygás van, hogy elnyomó birodalmak vették át a világ feletti uralmat... épp ma ajánlgattam a sorozatot egy ismerősömnek, és az első és legfontosabb dolog, amit kiemeltem, az a hangulata volt, hogy mennyire tökéletesen sikerült megfogni ezt a megváltoztatott hatvanas éveket, hogy mennyire átjön a nyomasztó hangulata, ahogy mindenre rávetül a horogkereszt és a felkelő nap árnyéka, hogy apró jelekkel, párbeszéd-töredékekkel érzékeltetik a megváltoztatott világot. és maga a történet felépítése is ilyen, fokozatosan tárul ki, és mutat egyre nagyobb perspektívát, a személyes problémáktól halad a globális bajok felé -és bizony ki kell várni, míg megteszi az óvatos lépéseit. magam is panaszkodtam arra, hogy egy picit lassabb volt egy-egy rész a kívánatosnál, de igazság szerint jól állt neki ez a megfontolt lassúság. a másik nagy erénye, hogy összetett karakterekkel dolgozik, hogy még az elsőre megátalkodott ss tisztek is mutathatnak emberi vonásokat, hogy a jófiúk sem makulátlanok -ez nem az a világ, ahol bárki is ártatlan maradhatna... (az okos íráshoz és a meggyőző színészi játékhoz értő szemű rendezés is párosult, és itt valahol vissza is kanyarodhatunk a hangulathoz, a miliő-teremtéshez.)

„if you're going to be one of us, you got to be ready to sacrifice.”

bár a jakuzáktól való kiszabadítás volt az előtérben, most sokkal jobban izgattak a háttértörténetek, olyan események, amik eddig a szemünk elől rejtőzve mozgatták a világot. ugyanis több tervre is fény derült ma -például, hogy a japánoknak nem is annyira életcéljuk a törékeny béke fenntartása, ha a kezükben lenne egy tömegpusztító fegyver, akkor már ugranának is rá a szövetségesükre. ugyanakkor a náci birodalomban sokkal nagyobb a hatalmi helyezkedés, mint amit elsőre gondoltunk volna, már ott tartanak, hogy nem bírják kivárni, amíg her hitler beadja a kulcsot, inkább intézkednek róla, hogy mihamarabb meghaljon. tetszettek azok a jelenetek, amikor az általunk ismert karakterek rádöbbentek ezekre az igazságokra -főleg, hogy az obergruppenführer megtorlás-akcióba is lépett (jaj, annyira nyilvánvaló volt, hogy lökni fog a tetőről, hogy az már kissé fájt). a legjobban viszont hőseink lepődtek meg, amikor befűzték a legújabb nehezen megszerzett filmjüket, és rájöttek, hogy valószínűleg a jövőt látják -egy igen sötét jövőképet a saját személyükre nézve is. ($$01.09.)

„you have wu. great pain and suffering.”

ha értékes valami, akkor annak az értékét pénzben is ki lehet fejezni. így gondolja a jakuza is, hogy ha mindenki a filmet akarja, akkor fizetni is hajlandóak érte... ez egy újabb pont a japánok körüli anyagiasság vonzatára, hiszen ismét itt a műgyűjtő házaspárunk is, akik hasonlóan komoly összeget hajlandóak áldozni az értékekre -még ha nem is tudják, hogy nem akkora érték van a kezükben, mind gondolnák... de nem minden a pénz. sőt, nem minden a hatalom. ezt már new york-ban tanulhatjuk meg, ahol az obergruppenführer-t éri sokkoló felismerés, és rufus sewell arcán ott van a teljes történet, a fájdalom, az elutasítás és az elfogadás (mindig is tudtam, hogy nagyszerű színész, de most igazán kijött a nagysága). és aztán a mi arcunk is megnyúlik, ahogy felismerjük, hogy a náciknál teljesen bevett szokás az eutanázia, bár akik lelkiismeret-furdalás nélkül irtottak ki egy népet, ezen már nem kéne meglepődni. (apropó nácik, eddig csak inkább emlegették a valóságban élt hírhedt alakokat, most viszont heydrich ténylegesen tiszteletét tette a show-ban.) ($12.28.)

„we must all have faith in something, miss crain. we cannot see ahead alone.”

hmm, ez most egy fokkal lassabb volt az ízlésemnél, bár valószínűleg az a baj, hogy még mindig fénykardok lebegnek a szemem előtt... igaz, eddig sem villám-tempó jellemezte a sorozatot, és ma is csak inkább előkészültünk a későbbiekre. mert újra egy városba kellett hozni a két főhőst, ehhez járt még egy lehallgatott telefonbeszélgetés is. furcsának tartom, hogy a nácik továbbra is feladatokkal bízzák meg joe-t, ahelyett, hogy ott helyben agyonlőnék. igaz, hogy a japánok is csak a háttérből figyelnek, a fő titkos-szolga ott van mindenütt, de nem eszközöl letartóztatást, csak szemmel fenyeget. úgy tűnik, hogy vannak ilyen finomabb módszereik is (pl. jules nevelőapjának beszervezése), és van, amikor a nehezen felfogható kegyetlenséghez nyúlnak (a tömegsírok mindig drámai hatást tudnak kelteni mozgóképen is). közben egy kis kulturális kitekintést is kaptunk az amerikai dolgokat majmoló japánokról, akik felsőbbrendűnek hiszik magukat, és a kultúrájukat, és ez még azoknak is sok lehet, aki rajongásig szereti őket. ($12.19.)

„no such thing as a free lunch, joe.”

érdekes szerkesztési mód, hogy külön kezdett a két főszereplő az évadban, aztán találkoztak, és most újra az ország két felében tevékenykednek. bár mind a ketten ugyanabban az állapotban ragadtak -nem hagyja nyugodni őket a film, és hajlandóak kockáztatni is azért, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz. juliana-nak szerencsére már nem kell senki elé térdelnie, fokozatosan építi ki a bizalmat a japánokkal, próbál megszerezni minden információt, ezért meghajol, megalázkodik, és ezt nem könnyű látni. a másik parton különleges nap van, amerika legyőzésének napja, és ez emelkedett hangulattal jár. még az obergruppenführer is leveszi a hidegségét az egyenruhával együtt, még némi mosoly is megjelenik az arcán, aztán, ahogy telik a nap és fogy a vodka, akkor már lehet érezni, ahogy a sok kimondatlan feszültség vibrál körülötte. persze a végére kiderül, hogy egy náci tiszt akkor sem ereszt ki, ha nincs rajta az egyenruhája... (még mindig nagyon megy nekik a miliő megjelenítése, nézzétek csak meg a repülő-téres jelenetet az elszálló repülővel, a zászlókkal, az egész felépítésével.) ($12.07.)

„i will not wash another good man’s blood from my hands today.”

a hazatérés nem mindig kellemes... főleg san francisco-ban, ahol julianna-nak meg kell küzdenie annak a súlyával, hogy milyen szenvedést okoztak a tettei. főleg az töri össze a szívet, amikor megtudja, hogy kiknek kellett meghalnia miatta. és ott van még frank hidegsége, a kitaszítottság-érzete, hogy nem mondhatja el az anyjának, hogy mi történt a húgával, és akkor még a hatóssággal nem is találkozott... kifejezetten erősre sikeredett a két kikérdező-jelenet egymásra vágása (new york-ba csak emiatt tekintettünk át), ahogy mindkét hősünk letagad bizonyos részleteket, ahogy a két fő titkosszolga betoppan, és persze egy percig sem hiszi el az előadott történetet, ott sörétlik megint a ’fortélyos félelem’ minden pillanata benne. persze foglalkozunk a lövések következményeivel is, bár az ügyben még eléggé a homályban tartanak minket, hogy mit is rejt a mikrofilm, amiért érdemes az életeket kockáztatni. ($12.05.)

„this is an antique store, not an armoury, and i can’t guarantee they’ll fire.”

mennyit számítanak egy történet kialakításánál azok az apróságok, amiknek később jelentőségük lesz -mondjuk, hogy a japánok odavannak az amerikai relikviákért. ezért colt utánzatokat gyártatnak; hogy megélnek az olyan antikvár jellegű boltok, ahol komoly összegű jenért lehet történelmi értékekre bukkanni. igaz, hogy a töltények eladását a törvény bünteti, de mint tudjuk, amikre van kereslet, ott akad majd kínálat is... három nagy tervvel tartották fenn a feszültséget, de amíg a senkiföldjén a túlélésért próbáltak meg hőseink kitalálni valamit, addig a nyugati parton két terv is (?) egy élet elvételére irányult -és baromi erős lett, ahogy fokozták fel az izgalmat a lövések eldördülése előtti pillanatokban (michael rymer-ről eddig is tudtuk, hogy ért a feszültséghez, bár én már egy ideje nem tudok napirendre térni afelett, hogy a bsg-s brillírozása mennyire más volt, mint amit azóta a tévéképernyőre hoz nekünk, akár a hannibal-ban, akár itt is, markánsan más, mégis működő.) ($11.28.)

„maybe things don’t have to be this way. maybe the world can change.”

bár az előző résznél frissiben nem tűnt úgy, hogy sok minden történt volna, de most, hogy azoknak az eseményeknek a következményeivel foglalkoztunk, azért mégis voltak szép számmal fajsúlyos dolgok ott. amik megterhelték ezt az epizódot is. mert hogy dolgozod fel lelkileg, hogy miattad ölték meg a szeretteidet? összeroppansz vagy bosszút forralsz? mit teszel, ha önvédelemből megöltél valakit? összeroppansz vagy eltűnteted a nyomaidat...? hőseink még mindig nem tudták elhagyni a poros kisvárost, ami ha eddig nem tűnt volna a senkiföldjének, akkor most már végképp azzá vált, mert megérkezett egy fejvadász, aki kinézetében és tetteiben tökéletesen hozza a western-hangulatot, kalapostól, a fogpiszkáló-rágáson át a lefűrészelt csövű shotgun-ig. azon kívül, hogy látjuk, hogy a két titkosszolgálat kínzásoknak veti alá az ellenállás tagjait, nem sokat tudtunk meg eddig a mozgalomról, de nincs baj azzal, ha szép lassan adagolják az információkat, hogy mozaikokból fog összeállni a teljes kép. ($11.27.)

„evil triumph only when good men do nothing.”

jól érződik a totalitárius diktatúrák hatalma -a titkosszolgálatok mindenről tudnak. amiről viszont nem tudnak, azt az információt megszerzik minden áron, mindig van kéznél egy szíj, egy lövész-század vagy egy kis továbbfejlesztett zyklon-b. mert mindent meg kell tenni azokért a fura filmtekercsekért... és érdekes módon a japánok a durvábbak, a nácik (még?) finomabb módszerekkel dolgoznak. jó egyébként, hogy nem csak a két főhősre koncentrálunk, hanem kitekintünk az ország két végébe is. sőt, még az obergruppenfuhrer mindennapjaiba is betekintés nyerhetünk, a pedáns családjába, és a barátságtalanul tüzet nyitó lázadókkal való bánásmódjába... bár elsőre úgy tűnhet, hogy a semleges zónában nem sok minden történt, de kellett ez, hogy joe blake meginogjon, juliana meg elkezdjen bízni benne. hogy mindketten felfogják, hogy milyen súlyt is cipelnek. (annyira kimódolt az operatőri munka, hogy minden egyes beállítást leginkább bekeretezne az ember, főleg, ha a fényekkel játszanak, vagy hegyek vannak a háttérben.) ($11.24.)

„i can’t even remember what we were fighting for.”

hányszor hallja az ember történelemórán, hogy nem létezik olyan, hogy ’mi lett volna, ha...’? pedig miért ne lehetne eljátszani egy ötlettel, végigvinni egy gondolatmenetet, hogy máshogy is alakulhatott volna a világ sorsa, mint az ahogy ténylegesen megtörtént? ezekből a felvetésekből az egyik legnépszerűbb a ’mi lett volna, ha a szövetségesek elveszítik a második világháborút?’, mert még relatíve közel van hozzánk a korszak, és egyértelmű, hogy fundamentumaiba változott volna meg a világ. ebben a közegben játszadozott el annak idején philip k. dick is, és valószínűleg ez az alapötlet vezérelt annak idején, hogy elolvassam a regényt (sajnos minden tiszteletem ellenére ez az egyetlen könyve, ami megfordult a kezemben). bár ez már annyira régen volt, hogy csak néhány érzés lenyomata maradt meg bennem, így a pilot legtöbb momentuma újdonságként hatott. persze arra emlékeztem, hogy a két elnyomó nagyhatalom felosztotta egymás között az egyesült államokat, és hogy meglehetősen ingatag lábakon áll a béke, és még a nagy titok sem volt újdonság, miszerint vannak, akik sejteni vélnek egy másik valóságot, ahol minden máshogy történt... ha mint első részt nézem pilot-ot, szerintem annak jöhetett be, akinek a hangulat az első számú meghatározó elem egy sorozatban, mert tökéletesen sikerült megfogni az alternatív hatvanas évek változásait, a kissé melankolikus légkört, akik viszont egy történetet magáért a történetért néznek, azok lehet, hogy csalódtak, mert egy óra alatt is csak arra volt idő, hogy egy helyre hozzák a két főszereplőt, és vázlat-szerűen belekezdjenek a történet felépítésébe. pedig szerintem ennyi elég, hogy meglegyenek az alapok egy erős sorozathoz. (nem emlékszem, hogy láttam volna eddig valamiben alexa davalos-t, de örülök, hogy felfedezhettem, vonzotta az arca a tekintetemet.) ($11.21.)