soroló

„every time you say nipple, a fairy dies.”

ugye nem gondolta senki, hogy ennyi évnyi indie-skedés után egy hagyományos, felemelő, búcsúzkodó finálét kapunk lena-éktól? nem, inkább lecsupaszították a befejezést, megfosztva az összes ráaggatott mellékszáltól, hogy hannah megtehesse az utolsó lépését a felnőtté válás útján -hogy még egyszer idegesítő önző dög lehessen, mielőtt ténylegesen anyává válik. így nehéz úgy viszonyulni az epizódhoz, mint egy hatéves időszak lezárásához, de cseppet sem bánom, hogy még egyszer elnéző mosollyal viseltethettem hannah túlspilázott, kreált problémáival, hogy még egyszer meg tudott nevettetni a lüke humorával (senki sem viseli nevetségesebben a mellpumpát, mint ő), és hogy még egyszer láthattam, ahogy lena gátlások nélkül kirakja elénk a testét úgy, ahogy a természet megalkotta. az élet apró örömei ezek, amikből igazán állnia kéne magának az életnek -mert minek rágörcsölni mindenre, nem...? (#04.17.)

a mély és szövevényes high concept sorozatok alkotói nyugodtan tanácsot kérhetnének a dunham/konner/apatov csapattól, ha szeretnének a tudatos építkezésről egy kicsit többet tudni... mondhatjuk ezt a sorozat egészére is, ahogy a karakter-építésben mindig rá tudtak pakolni az előző körre, de nézhetjük csak ezt az utolsó évadot is, amit nagyon erősen indítottak, jó poénokkal, őrülten szórakoztatóan, aztán bumm, elkezdték komolyan venni a lezárást. most látva a finálé inkovencionális megoldását, már érthető, hogy miért volt érezhető egy nagy búcsúzkodásnak az utolsó pár rész -mindenkitől elköszöntünk, mindenkit otthagytunk egy kvázi-boldog állapotban (kivéve marnie-t, de ő valahogy mindig furán állt a boldogság fogalmához), és aztán visszamentünk a kályhához, hogy azzal fejezzük be, amivel kezdtük hat évvel ezelőtt: hannah felnőtté válásával... az idei évemre jellemző, hogy sok sorozatommal nem tudtam úgy rezonálni, mint korábban, viszont a csajok az elmúlt tíz hétben egyszer sem okoztak csalódást, és alig vártam a hétfőket, hogy még egy kicsit velük lehessek. (és gondoljatok bele abba, hogy mindezt egy olyan személy írta, aki nehezen viseli, ha egy sorozatba terhes-szálat írnak...)

jé, ha nem lapozok vissza a blogban a kezdetekhez nosztalgiázni, akkor eszembe se’ jut, hogy az első két rész után tartottam egy másfél éves szünetet, mert lusta voltam angol felirattal nézni -és ez azért fura, mert az van az emlékezetemben, hogy velem vannak a csajok már hat éve töretlenül. mert olyan természetesnek tűnik, hogy ott éltem velük a pezsgő new york-i mindennapjaikban -és tudjátok jól, hogy most azért használtam a ’természetesen’ szót, hogy tovább tudjak kötni a vesszőparipámra, a sorozat természetességére... de tehetek én arról, hogy ez volt az a dolog, amivel lena dunham megfogott az elején, ami miatt azt is könnyen viseltem, mikor hősnőink nem voltak szerethetőek...? persze egy picit így is egy idealizált képet kaptunk, de az alkotói folyamatban végig érezhető volt, hogy próbálják minél élesebbre csiszolni a tükröt, hogy minden esendőségükkel együtt kapjuk meg ezeket a karaktereket. mert olyan nincs, hogy a fiatal felnőtt korba valaki ne csináljon hülyeségeket, hogy ne legyen néhanap hülye picsa, hogy ne mondjon-és-tegyen olyan dolgokat, amikre öreg fejjel majd szégyenkezve gondol. de azért is kellettek ezek a hibák, hogy fejlődhessenek, érhessenek a karakterek, és nagyon szép íveket írtak le velük, folyton változtatva az élethelyzeteiket és az egymáshoz való viszonyaikat (plusz adalékként szolgált az a döntés, hogy nem divatmagazinokból kivágott arcok adják a külsőt, hanem a castingnál is a hihetőséget preferálták (valószínűleg tudva előre azt, hogy beszédtéma lesz majd, ha ezeket a tökéletlenségeket megmutatják a maguk pucér valóságában))... tudom azt, hogy egy felszínes szemlélődő csak egy rakás idegesítő ronda libát lát a sorozatban, akik feleslegesen hisztiznek a fehér nők problémáin, de én nagyon tudok örülni annak, hogy átláttam ezen a csalóka felszínen, és ennyire együtt tudtam rezonálni egy ilyen kis csajos indie gyöngyszemmel.

„on the way over here, i saw a man take a shit in the street. and in that moment, as if it were like a near-death experience, i flashed upon every piece of shit i have ever seen on the streets on new york that i assumed was from a dog. and guess what. that shit’s not from a dog. at least not all of it.”

oh, azt hiszem utoljára láthattuk együtt a négy csajt -egy fürdőszobában, hol máshol... és úgy tűnik, hogy a legrosszabb legjobb barátnők sosem jutnak már közös nevezőre, az elmúlt évek megrágták a kapcsolataikat. és persze az egójuk sem segíti a közeledést... viszont! kellemesen felmelegedett a szívem attól, hogy hannah és jessa végre tudott közeledni egymáshoz... kicsit furának érzem azt az ötletet, hogy az örök urbánus hannah kiköltözzön vidékre, de ha újra-és-újra megrágja magában ezt az ember, akkor rájön, hogy nem is olyan elvetendő gondolat ez. (#04.10.)

„it’s simple, there’s too much history here.”

a nagy ő-kkel (vagy hívjuk őket mr.big-nek? kacsint...) az a helyzet, hogy rendre vissza-visszatérnek az életünkbe. csak azt kell belátnunk, hogy nem véletlenül fejeződött be annak idején a közös életünk, és az azóta eltelt hosszabb/rövidebb időben mindketten sokat változtunk... fair húzás volt megpróbálni újra a hannah+adam-et, mert adni kellett nekik egy esélyt, de ahogy az okoskodó kezdésemben is olvashattátok, ez a két ember már nem ugyanaz, akik a húszas éveik elején voltak, bármit is tesznek, az akkori összhang már sosem tér vissza... (oh, lena dunham az élete alakítását hozta az étteremben, odavoltam minden apró száj-rezdüléséért.) (végig azon görcsöltem, hogy mi baj fog történni jessa-val a benne lévő feszültség miatt -viszont ahhoz meg kellett néznem a rész után a ’behind the scenes’ videót, hogy leessen, hogy ugyanezt a kocsmában dugós trükköt már eljátszotta a szöszi az első évadban is.) (mindig is úgy gondoltam, hogy ray-nek olyan pár kéne, aki intellektuálisan felér hozzá, és most végre meglett ez az ideális személy. csak reméljük, hogy ezen shos nem fog behisztizni...) (és még egy kis szerelmeslevél is belefért brooklyn-nak.) (#04.03.)

„good dick is a prison.”

végre felismerték lena-ék, hogy egy broadway-sztár (andrew rannells) is a stábjukban van, így gyorsan adtak is neki egy dalt... de kifejezetten jól állt az epizódnak az elijah-központúság, hogy egy kicsit belestünk egy színdarab előkészületeibe -meg persze a srác mindig túlbonyolított magánéletébe is. eközben a szülőséggel is foglalkoztunk erősen, egész pontosan a rossz szülőséggel, mert a szörfös srác pont úgy reagálta le az apaság hírét, ahogy az várható volt, és végpontként megkaptuk azt a tényt, hogy marnie szülei mennyire borzasztóak voltak világéletükben... (gonosz dolog azon vigyorogni, ahogy két ember zokog a magánélete romjain..? (szmájli)) (#03.27.)

„you can’t just erase people. you can’t just erase me. that’s not how it works.”

most kezdenek robbanni hannah körül a bombák a születendő gyermeke miatt, és a légnyomásuk mindig ugyanabba az irányba repítik őt -hogy beavassa-e az apát az örömhírbe... egyébként jól láthatóan rosszkedvű hősnőnk, de teljesen meg tudjuk érteni a kedélyállapotát, miután láttuk veszekedni marnie-val, adam-mel és jessa-val is (elijah-val legalább sikerült megbékélni a múltkori verbális késszúrás után). főleg az adam-es utcai egymásnak esés tetszett, adam driver megint tök természetesen hozta az érzékeny fiút (de andrew rannells-nek sem kell szégyenkeznie, ha színészetről van szó). (sokszor fújunk marnie-ra az önzőségei miatt, de most elnézve az édesanyját, sok minden megvilágosodott a személyiségével kapcsolatban...) (#03.20.)

„this is yet another reckless, impulsive typical hannah decision like cutting your own hair or cyberbullying that girl you met at barnes & noble.”

zuuuummm és puff -így állt bele a földbe az évad kezdetén meglévő fun hangulat... és mégsincs ezzel baj, mert azért néha mosolygásra késztetnek minket, mint egy nem túl magas thc tartalmú gumimaci... de inkább az emberi gyarlóságokkal foglalkozunk. marnie megint bizonyíthatta pár perc alatt is, hogy egy önző rossz ember. hannah anyukáját is szívszaggató ebben a magányos fázisában látni. és bármennyire jól szórakozunk elijah hülyeségein, ha ő kiakad valamire, akkor aztán le tud forrázni bárkit a szavaival seperc alatt. még az a fura, hogy hannah ennyire eltökélt és tartja magát, nem hisztizik az állapota miatt... (nagyon durván jól sikerült a casting az adam-ék-féle film hannah-jánál -bár igazából ezen a szálon sem lehet önfeledten a film-a-filmben intertextualitásával foglalkozni, mert jól érezhető, hogy jessa-nak hamarosan elege lesz az egészből...) (#03.13.)

„i wanna die inside the mouth of a lion with you.”

idén eddig csak mókáztunk meg csendesen elmélkedtünk, így itt volt az ideje girls-ösen komollyá fordítani a dolgokat... de jól hullámoztunk a kiakadások, a felvillanyozó lehetőségek, a kellemetlen betegségek és a hirtelen lecsapó halálok között. valamint hannah számára elérkezett egy olyan fordulat, ami végképp a felnőtt korba lökheti őt -egy olyan lépés, aminek a kifejtését annak ellenére várom érdeklődve, hogy jól tudható rólam, hogy mennyire nem szeretem, amikor az ilyen típusú szálakat szedik elő az írószobában (szóval csakazértsem írom le a spoiler-t, de aki egy kicsit is olvasott már ezen a blogon bejegyzéseket tőlem, az tud olvasni a sorok között is...). (#03.06.)

„i’m a horny motherfucker with the impulse control of a toddler.”

miért ne férne bele az utolsó tíz részbe is egy filler-epizód...? nem ez az első eset, amikor lena írt magának egy novella-zárványt a sorozat szövetébe, de amíg működnek ezek a mini-sztorik, addig nincs okunk panaszra. meg tudja is a készítő-hölgy, hogy mi kell ahhoz az írásán kívül, hogy elégedettek legyünk a végeredménnyel: egy tehetséges partner, és matthew rhys magasan túlteljesíti az elvárásokat... egyébként egy tipikus lena-témát feszegettünk ma, azaz a nem megfelelő szexuális közeledést, és érdekes volt meghallgatni mindkét felet, mert úgy lettek összerakva a párbeszédek, hogy ne csak hannah-nak legyen igaza. az már egy más kérdés, hogy a végén újra kiderült, hogy a férfiak mindannyian alávaló mocskos pöcsök -de mivel igazán viccesen került az a bizonyos pöcs a középpontba, így képtelen vagyok férfiként ezt magamra venni... (#02.26.)

„that’s my best friend. she’s, like, stuck in this, like, psychosexual hamster wheel with this total fuck nugget, so...”

nem tudom, hogy mit tolhatnak lena-ék az írószobában, de ez volt az egyik legviccesebb epizód valaha a sorozat történetében... amikor azt hitted, hogy nem tudják már szánalmasabbra formálni desi-t -hát még egyet facsartak rajta a mentol... izé... oxy-függőséggel. ugye most már marnie is belátja, hogy mi a helyzet, légyszilégyszilégyszi... szegény shos megint belelovalta magát egy olyan dologba, ami ordítóan szánalmas (beképzelt barinőket szeretne magának) -de azért elijah fantasztikusan mentette a kínos szituációt számunkra... (#02.20.)

„i read shailene woodley likes to go to a private area, open her vagina, let the sun in, and that’s how she gets her glow. so, when she goes to, like, ’insurgent’ premiere, that’s not makeup, that’s sun in her pussy.”

oh, olyan kis feelgood volt az epizód eleje azzal a happy kis zenével meg hannah sikerével, hogy majd’ elolvadtam... már nagyon készültem, hogy újra a neurotikus csajaimmal lehessek, és nem is kellett csalódnom, nagyon girls-ös lett a kezdés. kezdjük azzal, hogy hannah-t megint sikerült egy olyan környezetbe dobni, ami kiveti magából, és nem volt kérdés, hogy hülyét fog csinálni magából a gazdag szörfös anyukák között -de nem is lena dunham lenne a készítő, ha nem zsákolt volna be magának egy aktuálisan forró színészt, hogy pucéran henteregjen vele (hello riz ahmed!). és persze most sem fogta vissza magát a pocakja (és a természetesen burjánzó fanszőre) mutogatásában. és isteni szerencse, hogy mellette még jessa is pőrén tárolta a vagináját a viseltes kanapén... még annyi kell, hogy igazán belemenjünk a marnie-féle túldramatizálásba, és teljes lesz a girls-ös portfólió -oh, wait, már ez is megvolt... (ha ben affleck tényleg azért mondta vissza a batman rendezését, mert szerinte a bat-kosztümben nehéz a kamera mögül dirigálni, akkor mit mondjon lena, akinek láthatóan csupasz seggel is kitűnően megy a direktorkodás...) (#02.13.)

„good luck. i mean it sincerely. in perpetuity, hannah.”

annyira jól megírták hannah monológját a végén, ami vicces volt és komoly, érzelmes és mosolygós -csak sajnos nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy lena dunham pont úgy beszélt, ahogy az interjúkba szokott, pedig megszokhattam volna, hogy mennyire összefolyik a szerepe és ő maga... várható volt, hogy a két intenzív karakter intenzíven fogja élni az életét, de azért durva volt látni jessa és adam első komoly veszekedését -aminek persze az lett a vége, hogy egy mocskosan (és szőrösen) fekszenek a padlón. a többi szálat is szerettem, az újra egymásra találó marnie-t és ray-t, a küldetését teljes erőbedobással teljesítő shos-t, és hannah szüleiért is mindig hálásak lehetünk, ha velünk vannak... örülök, hogy nem nagy drámával zártunk idén, elég dráma abba belegondolni, hogy már csak egy évad van hátra... ($$04.18.)

egy interjúban hallottam, hogy lena dunham ezt az évadot a felnövésre akarta szánni, ahol persze hősnőink nem a hagyományos értelemben nőnek fel, de valami átfordul az életükben, érettebbek lesznek. és azt hiszem ez az érettség az írószobát is elérte, mert most sikerült a legerősebb forgatókönyveket összerakni a sorozathoz, fantasztikusan eltalálták az arányokat a humor/dráma skálán, úgy szórakoztatott magas szinten, hogy közben ott volt a mélysége is. igazából alig vártam, hogy a csajokkal lehessek a hét elején ezekre a szűk félórákra. amit egy kicsit hiányoltam, hogy a nyitányt követően mindenki járta a maga útját, nem jöttek a klasszikus közös jelenetek. de ha ez kell, hogy marnie ilyen erős epizódot kapjon, vagy hogy shoshanna japánból jelentkezzen be, akkor elfogadom, hogy lazult a négy csaj között a kötelék. hozzá tartozik az élethez, hogy felnőve távolodunk a régi barátainktól, nem...?

„-all i do is google myself and smoke weed and masturbate with an electric toothbrush.

-you could afford a vibrator.”

nekem bőven elég annyi, hogy lássam hannah-t valamelyik nagyon ’hannah-s’ ruhakölteményében, hogy jobb kedvre derüljek... érdekes, hogy ma két olyan színésznek (jenny slate és andrew rannells) adtak komoly jelenetet, akik a humorban szoktak hasítani, de most jól megállták a helyüket a drámában is. egyébként csak a szokásos girls-esszencia volt, élet-válságok és szerelmek a csodálatos newyork-i látképpel a háttérben. ($$04.18.)

„i don’t want to talk because i’ve got a dick in my mouth.”

imádom azt a sorozatban, hogy igen komoly dolgokat mutatnak be úgy, hogy elveszik a drámai élét, és igazán őszintén szórakoztatnak. szakítás némi erdőben rohangálással pizsamában? hehe. autóbaleset kínos szopás miatt? hehe. eltűnt anya jessa hisztijével kikönnyítve? majdnem hehe. és ez az egyetlen sorozat, ahol nem aggódom azért, ha hannah felelőtlenül beül egy idegen autójába, mert tudom, hogy nem akarnak valami klisés drámai megoldással előállni. (ja, és lisa bonet 15 éve ugyanolyan gyönyörű!) ($$04.11.)

„men are so afraid of the female vagina, we should be, like, galvanizing and using this tactic to literally win wars.”

évről/évre le tud nyűgözni, hogy lena miket vállal be a sorozatban, például a mai sharonstone-i kitárulkozása is egy újabb lépcsőfok volt, és én nem tudtam nem imádni. kellett is ez a funny kezdés, mert aztán nem csak a modern művészetben merültünk el (szeretnek ilyen analógiákat hozni), hanem a magánéleti drámákba is. várható volt hannah reakciója adam-ékre, de jól kijátszották a kártyákat a ’60-as évek zenével és a gyilkosságos színdarabbal. én is szomorú lettem, úgyhogy kénytelen vagyok megint lena szőrös csúnyájára gondolni... ($$04.05.)

„i feel like a bob mackie barbie doll.”

...érted, még ki is mondják az epizódban, hogy szép cicijei vannak marnie-nak, de meg nem mutatnák őket... ja, sok szempontból is ideje volt egy ilyen marnie-központú epizódnak. mert mondjuk idén még nem nagyon láttuk az esküvői nyitány óta. de főleg azért kellett ez, mert már jó ideje egy helyben toporog szegény karakter, ideje volt, hogy egy jó nagyot rázzanak a történetén -muszáj volt, hogy végre kitisztuljon a feje, hogy megszabaduljon a rinyapina férjétől. és ehhez meglepő utat választottak lena-ék azzal, hogy marnie múltjába nyúltak, hogy irányba állítsák a jövőjét. meglepőt, mert tudtommal christopher abbott elég viharos körülmények között hagyta el a show-t, így mindenképp örömteli, hogy rá tudták venni, hogy visszatérjen vendégeskedni (és meglepő volt az is, hogy egy pillanatig sem kellett gondolkoznom, amikor megláttam, hogy ki is ő, pedig nem ma volt már az az első évad). és a legjobb az volt ebben a newyork-on belüli utazásban, hogy fantasztikus indie-filmes hangulatot ragasztottak rá, sok zenével és mezítláb-sétálással. ($$03.29.)

„-that’s a signal that the person you need to connect with is yourself.

-well, if you’re telling me to masturbate, i already did.”

átúsztunk az érzelmek tengerén, a vidámságból a szomorúságba. kifejtem. az epizód nagyrészén nagyszerűen lehetett szórakozni, már eleve abszurd volt, hogy hannah-t kiszakítják a nagyvárosból, és bedobják a vadregényes tájba egy rakás jóga-rajongó közé. és akkor még nem láthattuk előre a szaunában nyalást... de persze a tábor nem csak kalandból állt, minden lelkes nőről kiderült, hogy mennyire nyomorultul érzi magát... óh, jessa-ék túlléptek a kínos szexen, már az elviccelt szexnél járnak, valamint úgy mutatja már be adam-et, mint a pasiját, uhh... (kár, hogy a testvér szerepre nem szerezték meg lola kirke-t...) shos-nál volt a legélesebb a váltás, ahogy a lelkesedésből magány lett, amihez tökéletesen illett az üres utca képe és a ’life on mars?’ szomorú minimál variációja. ($$03.21.)

„listen, fran, proper english is a joke. in 10 years, we’re all gonna be robots who speak chinese, okay?”

na szépen ránk borítottátok az összes pasi-gondot... van, amikor piszlicsáré dolgokból indul ki egy veszekedés (a nyelvtan tipikusan ilyen), van, amikor viszont falak is dőlnek le, és mégis marad az ingatag kapcsolat, mert, ööö... mert marnie olyan hülye, hogy inkább magát hibáztatja, és nem a nyilvánvalóan idióta férjecskéjét...? a másik két kapcsolat problémájának esszenciája viszont egy-egy rossz első szexben manifesztálódott (elég nehéz lehet úgy forgatni, hogy tök pucér vagy, a partner is tök pucér, és közben imitáljátok a szexet és a bénaságot, és persze tisztában vagytok vele, hogy mennyire vicces ez az egész...). ($$03.15.)

„domo arigato.”

nem tudom, hogy melyik író ötlete volt shos-t japánba utaztatni, de innen is puszilom, mert tényleg olyanok, mint a borsó meg a héja, szomorú lettem volna, ha csak egy részre könyörögtek volna ki pénzt a kinti forgatáshoz a mindig nagylelkű hbo-tól. mert persze amerikai szemmel láttatják ezt a fura távoli országot, és amolyan girls-ösen túlpörgetik az egész kultúr-sokkot csaj-zenekartól kezdve a meztelen fürdőzésen át a szado-mazo szórakozóhelyig (plusz vigyorogtam a japánosított főcím-kártyán is -még a színek is stimmeltek). az sem lett volna baj, ha végig ott maradunk, de az sem volt baj, hogy vissza-visszanéztünk az államokba is. mert hannah megint talált valami parázni-valót -és lehetőséget, hogy újra megmutassa a nem tradicionális testét. de adam is cuki volt, ahogy magát nézte a nyomozós sorozat vendég-szereplőjeként (lucy liu, mint zsaru, tök logikus!). ($$03.07.)

„i feel the best philip roth for kids is no philip roth.”

az élet azért állít elénk problémákat, hogy megoldjuk őket... mondjuk több olyan probléma volt ma, ami nem tűnik súlyosnak, csak olyan girls-ösen eltúlzottnak. mondjuk hogy ray-nek konkurenciája támadt a munka frontján. vagy hogy hannah-nak és fran-nek egyikük lakásában sincs igazán nyugta a lakótársak miatt. vagy hogy nem léphetnek szintet jessa és adam -ez utóbbira mindenképp kitérnék, mert baromi jó hangulatú volt a kvázi randijuk, és főleg annak betetőzése, a ’nem érünk egymáshoz szex’, aminél én biztos röhögve fordultam volna le a kanapéról... ami komolyabbnak tűnik az akadályok közül az adam nővérének belefáradása az anyaságba, és legfőképp hannah-apu első bizonytalan lépései az idősödő meleg férfi szerepkörébe. ($$03.01.)

„it’s like a really bad rom-com that’s, like, too obvious and not funny.”

bár sokan nem hiszik a sok pucérkodás miatt (ma is volt, miért ne lett volna?), de lena dunham-nek igenis van önkritikája! tudja ő pontosan, hogy mennyire túlzó karaktereket teremtett, akiket nehéz elviselni, mert vagy túltolják a drámát, vagy olyanok, mintha egy japán rajzfilmből szalajtották volna őket -de azzal is tisztában van, hogy hogyan kell baromi szórakoztatóan tálalni ezeket a túlzó karaktereket, és az általuk hatalmas drámaként megélt semmiségeket. csak egy kis kétely volt bennünk az elején, hogy kinek az esküvőjén is vagyunk, mint ahogy a házasulandókban is ott volt a kétely, hogy ez-e a helyes út. és mindenkiben ott volt a kétely, hogy vajon ebből a káoszból lesz-e esküvő a nap végére. és mondhatjuk, hogy szerencsére lett (és szerencsére nem abban az elborzasztó sminkben, brrr...), mert érdekesen borítja majd fel a sorozat status quo-ját (mint ahogy annak is örülök, hogy összekavarták a két kedvenc karakteremet). óh, nagyon jó, hogy újra itt vagytok csajok, bár be kell hogy valljam, hogy azért ma a fiúk egy kicsit lopták a show-t! (főleg adam és fran párbeszéde vitt mindent...) ($$02.23.)

„i’m going to inhabit my body and bring this baby into a world of aware, peaceful individuals and not fucking drug-addicted robots.”

gaby hoffmann bátor -ezt eddig is tudtam, hisz’ aki ennyire szembemegy a hollywood-i külsőségekkel ebben az iparágban, az nem lehet gyáva. de akkor is nagy elismerésem, hogy összedugták a fejüket lena-val és így meg merték csinálni a szülés-jelenetet. bár nem újdonság ez a fajta természetes bátorság a sorozattól sem. még ha sok mindenben torzít is, azért próbálják leképezni a valóságot. bár azért azt megnézném, hogy hányan vannak azok a kávézó-tulajok, akik ilyen meggyőzően tudnak fogalmazni... elégedett voltam a fináléval, a szüléstől és a jó dalválasztásoktól kellően érzelmes lett, valamint megfelelően eljutatta a karaktereket egy-egy fontos csomópontig. örülök, hogy jessa határozottsága most pozitívan csapódott le, és úgy tűnik, fontosabb szerepre számíthat jövőre. shos is meghozhatja élete egyik fontos döntését. marnie nem kényszerül ilyenbe, mert megtették helyette. és hannah? talán végre ő is felnő kicsit... ($08.16.)

nem gondoltam volna, hogy valaha le fogom ezt írni, de jót tett a sorozatnak, hogy hannah igazán a középpontba került idén. persze ott volt mellette a másik három lány is, akik kaptak egy-egy nem túl vastag szálat (munkahely-keresés, zenéléses romantika, ööö... jessa-val mi is történt...?), de elsősorban hősnőnkkel foglalkoztunk. és ez azért veszélyes, mert tudjuk, hogy hannah tud fárasztó lenni a sok komplexusával, de a hangsúlyossága ellenére jól elviselhető maradt az összes zizzentsége. szép utat járt be az iskolától iskoláig, adam-től adam-után-ig. most lett igazán felnövés-történet az övé. és közben sikerült hétről-hétre nagyszerűen szórakoztatni. tetszett.

„i’m like the least homophobic person you’ve ever met. i’ve had sex with a gay man.”

a nyitó-szexet látva már majdnem megbocsátottam, hogy jessa ennyire periférián volt idén... hannah akár magára is tetováltathatná a ’határok’ szót (elférne a sok irkafirka között), akkor sem tudná, hogy mikor mit illik mondani, vagy hogyan kell viselkedni -de pont ilyen gyerekes gondolkozással szeretjük őt. meg most egyébként is felmentésben részesíteném, mert tényleg egy komoly traumán kellett átesnie, és újra kell értékelnie az egész életét, a hozzáállását a szüleihez. meg tudjuk, hogy a girls univerzumában alap belépő az önző gyerekes hozzáállás (kevés kivételtől eltekintve, őt ray-nek hívják) -ma is mit művelt marnie a nagy bejelentéssel, vagy a mimi-rose/ace páros a kapcsolataik szétbarmolásával… ($08.16.)

„i think i’m gay.”

nagyon szűk az a keresztmetszet, ahol tökéletes lesz az aránya a drámának és a humornak, de azt hiszem, ebben az epizódban eltalálták ezt. még az igazán mély pillanatokban is ott voltak a mosolygásra késztető reakciók -lásd a horvath-házaspárt, vagy a piercing-es kalandot. na jó, ez utóbbi nem volt mély, csak elborzasztóan nevetséges. valamiért mindenki az exeiről akart beszélgetni az epizódban, ezzel biztos akartak mondani nekem valamit lena-ék, csak még nem jöttem rá, hogy mit... de jól megfért a szokásos témák között, főleg az önzőség domborodott ki ma is (mert mindenki a saját személyiségén szűri át a problémákat, magára vetíti le a bajokat). ($08.15.)

„are you mad because you gave up on art or because you gave up on adam or is it both?”

uhh, tök jól indultunk, hannah meglepő módon elemében van a kis lurkók között, laza és jófej. még egy randi is összejön neki (a tanári szobában, mielőtt még valaki félreértené...). aztán pikkpakk elmerültünk a magánéleti hálóba, de pont mielőtt fullasztani kezdett volna, elkezdett működni a mimi-rose/hannah párbeszéd (mellék-szálként azért zachary quinto megnevetett kicsit közben). így nyugodtan fogadtuk a woddyallen-es zárást, még egy cigit is megkívántuk talán a new york-i séta mellé. ($07.18.)

„-i tell people that we’re like ’she & him’, but with actual romance.

-but we’re nothing like ’she & him’.

–we’re not?”

azért az mindig teljesítmény, amikor ennyi óra sorozatozás után sikerül megállítani a falatot a számban... pedig minden a szokásos módon kezdődött, kicsit körkapcsoltunk, adam-ék nyugis napkezdéséről vágtunk hannah hisztis reggelére, kis shos őszinteségre, és a lokális ügyekbe beleálló ray-re. és bumm. jött a bumm. gillian jacobs-ot én eddig csak a community-ben láttam bohóckodni, úgyhogy főleg szokatlan volt, ahogy faarccal elmesélte adam-nek az előző napját. de annyira váratlanul és nyugisan, hogy teljesen fejbekólintott vele. még azon is csak egy pillanattal később kezdtem gondolkozni, hogy én mit csinálnék egy ilyen szituációban... kicsit átmeneti rész volt, ahol célt adtak hannah és ray kezébe (meg shos-nak is, aki gazdag feleség szeretne lenni, bár remélem ez csak vicc volt...), de emlékezetes marad -a bumm miatt... ($06.05.)