„good luck. i mean it sincerely. in perpetuity, hannah.”
annyira jól megírták hannah monológját a végén, ami vicces volt és komoly, érzelmes és mosolygós -csak sajnos nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy lena dunham pont úgy beszélt, ahogy az interjúkba szokott, pedig megszokhattam volna, hogy mennyire összefolyik a szerepe és ő maga... várható volt, hogy a két intenzív karakter intenzíven fogja élni az életét, de azért durva volt látni jessa és adam első komoly veszekedését -aminek persze az lett a vége, hogy egy mocskosan (és szőrösen) fekszenek a padlón. a többi szálat is szerettem, az újra egymásra találó marnie-t és ray-t, a küldetését teljes erőbedobással teljesítő shos-t, és hannah szüleiért is mindig hálásak lehetünk, ha velünk vannak... örülök, hogy nem nagy drámával zártunk idén, elég dráma abba belegondolni, hogy már csak egy évad van hátra... ($$04.18.)
egy interjúban hallottam, hogy lena dunham ezt az évadot a felnövésre akarta szánni, ahol persze hősnőink nem a hagyományos értelemben nőnek fel, de valami átfordul az életükben, érettebbek lesznek. és azt hiszem ez az érettség az írószobát is elérte, mert most sikerült a legerősebb forgatókönyveket összerakni a sorozathoz, fantasztikusan eltalálták az arányokat a humor/dráma skálán, úgy szórakoztatott magas szinten, hogy közben ott volt a mélysége is. igazából alig vártam, hogy a csajokkal lehessek a hét elején ezekre a szűk félórákra. amit egy kicsit hiányoltam, hogy a nyitányt követően mindenki járta a maga útját, nem jöttek a klasszikus közös jelenetek. de ha ez kell, hogy marnie ilyen erős epizódot kapjon, vagy hogy shoshanna japánból jelentkezzen be, akkor elfogadom, hogy lazult a négy csaj között a kötelék. hozzá tartozik az élethez, hogy felnőve távolodunk a régi barátainktól, nem...?