soroló

„i worry about schmidt. he is a jew in the desert. i don’t want him to wander”

elég annyit írnom, hogy néhány perccel a vége előtt meg kellett állítanom, mert kiakadt a röhögés-mérőm? nem...? fináléhoz mérten a kapcsolatokat boncolgattuk, összezártuk a karaktereket -szabadtéren, és hagytuk, hogy elszabaduljon a humor-pokol. kis komolysággal. nagyszerű arányokban. love it. jöhet a prérifarkas blues? áááááááuuuuuuúúúúhhh!!! (**05.09.)

én szeretem az ilyen indie-ízű cuccokat, de magam is meglepődtem, mennyire hamar a szívemhez nőt a sorozat. és a karakterek. schmidt és nick a legjobban megírt és eljátszott sorozat-karakterek között vannak már most, a lányok cukik, winston-nak is vannak nagy pillanatai. kevés sorozat van, ami számolatlanul váltja ki belőlem a hangos felröhögéseket, üdvözlet a klubban srácok. nagyontetszett. aki esetleg zooey furcsasága miatt szállt ki az elején, tessék visszakapaszkodni, nagyon megéri. és akkor most mindezt dalban is, egy, két, há...

„you are literally the ugliest crier i have ever seen!”

trükkösen volt szerkesztve a rész, mert nagyrészben kaptuk az azonnal ható permanens röhögéseket (winston fülbevalói, schmidt erekciói, múlt-nick okosságai, justin long sírásai), a végére viszont szépen növelték az érzelmeket, a drama-t. a zseniális humor-érzék mellett remek arány-érzék is, máshol miért nincsenek ilyen írók...? (**05.05.)

„i want passion... even if it’s harder and hurts more.”

ez a szenvedély-dolog a nők mániája, komolyan mondom... persze, ha ott van az orruk előtt, akkor meg nem veszik észre. de sebaj, egy szakításra jutott egy tényleges összejövés, egy boldog kapcsolat, egy olyan, ami még bajokat hozhat, néhány szerencsétlen paradicsom és madárijesztő, egy törött fasz és ipari méretű röhögés. (**04.26.)

„your life’s like 'gossip girl', only everyone is old and poor.”

jess most aztán bevetheti minden tanítónői tudását, hogy rendet rakjon otthon, megoldja a problémákat, uralja a káoszt. nem elég egy szerelmes tinilány, és egy tinilánnyal randizó, ott van még a talán-terhes-barátnő-probléma is. csak winston jár külön utakon, az ő szála nem is vicces annyira, de kárpótolnak a többiek. schmidt meg szépen alakulgat. (**04.20.)

„i want six shakes in my fridge at all times, ready to go. and i want it beyoncé-colored. not darker, not lighter. beyoncé!”

fontos és komoly témák forognak itt, kéremszépen: a főnök általi szívózás, valamint a párkapcsolatunk és a barátaink összehangolása. és mindkettőnél megtanuljuk, hogyan érhetünk el sikereket. esetleg üzleti tanácsokat is kaphatunk telefon-fejlesztésre. vagy egy újfajta, pezsdítő társasjátékra. mert az élet igenis komoly dolog. ezért néz az ember ilyen vicces/röhögős sorozatokat. (torokból jövő apró kacaj, hih!) (**04.15.)

„you told sweatback?”

szép lassan az egyik legröhögősebb vígjátékká dolgozta fel magát a sorozat, most is szünet nélkül jöttek a ’fogom-a-hasamat’ pillanatok (nem sorolok, szaladj megnézni!). de hát a ’titkok és hazugságok’ súlyos téma, nem is lehetett volna máshogy ábrázolni. bocs, bevillant egy-két momentum, megyek röhögni, muhahahaha... (**04.06.)

„a sex-cretary does scheduling, light filing, basically runs the office.”

vigyázat, poén-eső! ezekkel a kapcsolatokkal csak baj van, ha te vagy a fiatalabb / öregebb / zavartabb / részegebb, ha túl nagy a távolság, ha túl közel van, ha a többiek nem tudnak róla, ha a határőr megtalál pucéran a csomagtartóban, ha harold és kumar (a.k.a. a nőd két melle) elcsábítanak, ha szimplán szitkom-szereplő vagy, szívtad! köszi a húszperces térdcsapkodást, jól esett... (**03.30.)

„i just came in here, and it smelled like shakespeare, if shakespeare were a damn cowboy.”

nagy a szakadék a gazdagok és a szegények között. de nagy a csábítás is... nick már bekerült a hálóba, megigéződött, ajándékokkal lett gazdagabb, és akkor ő még nem is látta a japán bidét... kíváncsi leszek, hogy jess-nek hogy alakul a kapcsolata a túl-tökéletes férfivel. és hogy nick fog-e komolyodni valaha is. vagy lesz-e olyan okos, mint schmidt... (**03.23.)

„you’re like aging-ballerina, child-chess-prodigy, professional-magician crazy.”

van, aki pont azért értékes, mert őrült. ez tök igaz, imádom a nem normális embereket! nem is tudom, melyik poént emeljem ki, nick has-feliratát, schmidt átszellemült fejét dobolás közben (főleg összehasonlítva a biciklizős / fagyizós verzióval), az első nap flessét, vagy ahogy kísértésbe ejtették az eltévelyedett őrültet. hopp, felsoroltad az epizód felét... (**03.17.)

„nick miller, nick miller / he’s the illest of the ill”

de most komolyan, ezt a keserédes indie-t hogy vetíthetik országos csatornán...? ott nem szokás a rákkal viccelődni. vagy egy hajnali tengerparti jelenettel facsarni az ember szívét. de jó volt az egyensúly a nőgyógyásszal, winston „kocsijával”. mégis kell küldenem egy respect-et a fox-nak, hogy ezt bevállalták. yo! (**03.08.)

„you’re a plant killer. and i write songs. we’re weirdos.”

egy részbe mennyi mindent lehet préselni... jess sajátos küzdelmeit a gonosz gyerekekkel. cece és schmidt titkolt szexuális együttléteit. nick szakítását (ehh...). meg egy csomó poént, schmidt az autóban hagyott kutya, nick mosolygós sadface-e. zooey meg dalolhat újra. nice! (**02.29.)

„tonight is all about what little jess wants”

kegyesek az írók idén, jó valentin-napi részeket írnak... örültem, hogy mindenkinek gajra ment az estéje, hogy némi káoszba (girlfightba!) fordultunk, hogy ryan kwanten hozta a lüke formáját (btw, a trueblood-ban ő meg lizzy kaplan egy pár voltak -véletlen?), hogy cece meg schmidt végre... hogy nagyszerűen szórakoztam. és nem kellett hozzá száz kondom sem... (**02.19.)

„let’s have a threesome.”

huh, sűrű volt ez, záporoztak a poénok... a landlord-vonalon is (jess túlkedvessége mindig csak bajt hoz, most is majdnem ujjbilincs lett belőle...), de schmidt is hozzátette a magáét a munkahelyi szexuális zaklatással... vinnyogós röhögés mellett nehéz reggelizni, köszönöm szépen... (**02.11.)

„nick, your girlfriend’s not a dessert person.”

megvalósult a kérésem, sok lizzy caplan-t kaptunk, igaz, nem úgy, ahogy vártam, vagy kellett az utálat meg a veszekedések, hogy be tudjon illeszkedni a csapatba? akkor ez a sors vár winston leendő csoki-csajára is? az érzelmi kitörések és csajos gondolkozás mellett a legviccesebb szál schmidt-nek jutott, persze. a higiénia fontos dolog, ugye... (**02.03.)

„i’m 29, folks. what’s up?”

bezzeg nekem tavaly nem volt ilyen partim... nem volt parti-buszunk, nem ittunk bro-juice, nem sütizett be senki, és sajnos nem smárolhattam le lizzy caplan-t... végre visszatért a douchebag jar, és benne schmidt teljes fizetése, teljesen megérdemelten (mennyire jó lehetett kiötölni ezt a sok surmóságot!). ugye lizzy marad még pár részt, léééééégyszi... (**01.19.)

„it’s over. santa’s dead. i killed him.”

na, lehet működő karácsonyi epizódot csinálni, a lényeg, hogy a csillogó dekoráció csak a háttérben legyen, a kapcsolati háló bogozgatása a fontosabb. meg a jófajta humor -amibe ma akadt mégjobb-fajta ciki is (lásd nick és a félreértés...). szexi és őrült karácsonyt mindenkinek! (azért zooey kihasználta, hogy promotálhatja az új she&him lemezt...) (*12.15.)

„v-bomb on the p-bomb.”

ez most jóóóóó volt, végig nagyvigyor, kár, hogy az országos tv-s szabályok miatt csak ilyen finomkodva lehet a szex-témához közelíteni. (nem baj, majd jön januártól a californication! (btw, hello eva amurri!)) de persze illet ez ide, cuki volt, minden karakter hozta a rá jellemzőt, és tényleg nem szabad rágörcsölni a dugásra gyerekek! (*12.08.)

„we play something cool, like ’eye of the tiger’.”

halványan mosolygós rész, amiben tanultunk a férfi-barátságról, a büszkeségről, az önzőségről. zoey meg énekelt kicsit... cuki, de haraphatnának jobban is... (*12.01.)

„the least sexy holiday in america.”

vége a hálovínnek, most jönnek a hálaadás-epizódok...? oké, ez még csak az első fecske, izé, pulyka, ráadásul nem is volt rossz. köszönhetően justin long-nak, aki nagyszerűen hozta zooey férfi verzióját. a kedvenc részem természetesen egy ciki poénhoz kapcsolódik, méghozzá a ’veszekedünk-és-hallják-a-többiek’-klasszikushoz, érezni lehetett, ahogy megy a mosolyom egyre fel-fel-fel... (*11.17.)

„a guy’s feet point at what they want”

ideje volt vastagítani a szép barátnő szerepét is, örülünk, főleg, ha ilyen sokat fogja mutogatni a lábfejét. azt nem tudom, hogy nem túl korai-e a jess/nick közelítés elindítása, majd meglátjuk. de ha véletlenül túlnyálasba vinnék el, akkor is itt van nekünk schmidt és a hülyeségei.... (*11.10.)

„i accidentlly saw nick’s pee-pee... and his bubbles”

hiányzott már ez a cukorédes feelgood (hülye baseball, hülye fox...). nem mondtak újdonságot a ’pucéron látni’ témakörben (de kár, hogy országos tv-n megy...), de jó pár felröhögésem volt (nick kiakadásai, jess küzdelme a pénisz-szóval, randi-katasztrófa, etc.). lake bell meg a legszexibb csúnyalány ever! most még néznék néhány részt, frak... (*11.02.)

„i live in a photo booth now”

nehéz dolog egy esküvő, folyton kínos szitukba bonyolódsz, kétségbeesetten próbálsz csajozni, vagy csak felbukkan az exed, a végén úgyis mindenkinek rossz lesz... illetve nem, mert a néha túlpörgő hősnőnk tud kedves és vigasztaló is lenni. de csak ha már nem szorítja a biciklis-nadrág... mai cukor-adagomat is megkaptam... (*10.06.)

„give me my tv back”

ez a rész még mondhatni a pilot-hoz tartozik, továbblépünk a szakítás után, kicsit esetlenül, de nagyon szerethetően, plusz az új srácot is meg kellett ismernünk. édes és úgy csúszik, mint a lekvár... kíváncsi vagyok a folytatás menetére... (*09.29.)

„the time of my life”

van egy ilyen betegségem -mindig a lüke girl-next-door-ba szeretek bele, nem a szép lányokba, így zooey miatt nagy előnnyel indult a sorozat nálam... és nem is okozott csalódást, hősnőnk cuki, de az egész cucc az, humor szinten meg néha villan, egyébként meg mosolygós, ínséges időkben ennyi bőven elég... na jó, női lelkem van, bevallom, az éttermes-éneklős finálénál vettek meg igazán... (*09.29.)