„every fairy tale needs a good old-fashioned villain.”
mindenki tudta, hogy mi várható a fináléban -moriarty, elmejáték, még nagyobb, még több, mégmégmég, de arra senki sem számított, hogy így letépik a fejünket... végig iszonytató tempóban zakatolt az őrült játszma, stílusosan persze (koronaékszerek, mi?), aztán pumpálódtak egyre a nagy érzelmek, hogy a végén először egy gyomrost vigyenek be a tetőn játszódó nagyjelenetben, majd kitépik a szívünket is mellé, hát köszi (pedig tudjuk, hogy egy főszereplővel nem eshet meg ilyen, de mégis szurkál a fájdalom. oké, virág-nyelv off...). egyébként lehet hadoválni, hogy sherlock pont olyan, mint legnagyobb ellensége, meg jéghideg érzéketlen gép, de most is mit meg nem tett azokért, akik fontosak neki. és ez jól lejött a most is tökéletes benedict cumberbatch játékából, ahogy tökéletes volt andrew scott őrülete és martin freeman megtörtsége és a kételkedés elleni harca is. ha nem ódzkodnék annyira a 'hibátlan epizód' eposzi jelzőtől, akkor most nem lennék bajban, hogy hogyan fejezzem be az értékelést. de nagy a kísértés… (**01.24.)
melyik közhellyel kezdjem? az ’így kell modern adaptációt csinálni’ jó lesz? vagy legyen az ’angolok mindig jól ráéreznek az egyedi ízre, az ízlésemre’? vagy az ’ötletparádé’? esetleg a ’fantasztikus szórakozás’? a ’miért csak ilyen kevés részt csinálnak ezek a csúnya angolok egy évadban’? vagy a kedvencem: a ’a magyar közszolgálati televízió miért nem képes ilyen sorozatot létrehozni’? …még ha a második rész (szándékosan) ki is lógott egy kicsit (elsősorban a hangulatával), de akkor is gondolkozás nélkül a ’nagyontetszett’ alá kerül beregisztrálásra. kérdés van...? folytatást ide, de izibe!